Volt egyszer egy (nagy) kisvasút

Sokan nosztalgiával gondolnak vissza a kisvasútra. No nem a Kossuth-kerti gyerekvasútra (bár arra is lehetne), hanem a várost átszelő, a külvároson át a mezőkre, erdőkbe kivezető keskeny nyomvonalú vonatra.

A Szatmárnémeti-Erdőd keskeny nyomtávú vasút (Zsuzsi) részletesebb megismerése előtt tudnunk kell a vonal kiépítéseinek okairól. 1892-ben a nagykárolyi városvezetés Gilvácstól Nagysomkútig keskenyvágányú vasútvonal építésébe kezdett. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy a megye keleti részét Nagykároly gazdasági értelemben magához kapcsolja. Ekkor gondolta úgy Szatmárnémeti vezetése, hogy nem maradhat le, előkészíti az Erdődre vezető vasút kiépítését. Egy részvénytársaság alakult amely 1900-ra meg is valósította a Gőzfűrész állomást Erdőddel összekötő vonalat. Ez a a SZEHÉV nevet viselte, vagyis Szatmár-Erdőd Helyi Érdekű Vasút volt a hivatalos neve, 1900. április 14-én adták át a forgalomnak. Ennek azért is örült a város lakossága, mert sokan rendelkeztek Szatmárhegyen vagy Erdődön nyaralóval, kerttel, szántófölddel.

Amíg a szatmárnémeti villamos működött, 1900. és 1905. között, az utasok a Gőzfűrész állomásnál történő átszállással juthattak el Szatmárhegyre és Erdődre. 1904-től azonban már gőzmotorkocsik is jártak, amelyek a váltották a villamost és már átszállás nélkül elvittek Erdődig. A következő helyeken voltak a megállók (az állomások nevei): a nagyállomáson, a Kossuth-kertben, a Gőzfürdőnél, az Attila utcán, a törvényszéknél, a színháznál, a Deák-téren, a Petőfi-köznél, az Eötvös utcán, az iskolánál, a Szatmár-hídfőnél, a Vásártérnél, a Méntelepnél, a Külső majornál, a Gőzfűrész-állomáson, Szatmárpálfalván, Amacon, Szatmárkörtvélyesen, Nagymadarászon, Csonkáson, az Előcseri bevágásnál, Előcsernél (Gura viilor), Csillaghegyen, Szatmárlippán (Lipa), Erdődváron (Cetatea Ardud), Erdődfőtéren, az utolsó megállója neve pedig Erdőd GV volt. (1)

A vasutallomasok.hu azt is írja: "A kisvasúton nyomvonalkorrekciót hajtottak végre. Az eredeti nyomvonal Szatmárnémeti nagyállomástól a városon keresztül vezetett. A vonal elején, Szatmárnémeti-Kossuth-kert és Szatmárnémeti gőzfűrész között található megállók a vonal régi, városon átmenő nyomvonalához tartozó megállók voltak: Gőzfürdő, Atilla-utca, Törvényszék, Színház, Deák-tér, Petőfi-köz, Eötvös-utcza, Iskola, Szatmár-hidfő, Vásártér, Méntelep, Külső major és Szatmár-Németi gőzfűrész m.h."
Boór Béla tanár úrtól megtudtam, több nyomvonal korrekciót is végrehajtottak az idők során. (3) 1933-körül az Attila utcáról rávezették az Árpád (Regele Ferdinand) utcára, majd a Bányai útra, s tovább már a régi vonalnak megfelelően haladt. Valamikor a 40-es években aztán a Kossuth kert sarkától rávezették a széles nyomtávú vasút vonalára, pontosabban annak két sínpárja közé fektették le a keskenyvágányú sínpárját.

A szatmáriak kedvelték, nevet adtak a keskeny nyomtávú mozdonyának: néha kávéfőzőnek, többnyire azonban Zsuzsinak hívták.

http://www.vasutallomasok.hu/index.php?o=vonkep&num=776

A Szatmármegyei Közlöny 1894. május 9-i számából (a kezdetek)

A villamos 1905-ös megszüntetését követően, gőzmotorkocsik jártak a városban (3). Ez épp a Hám János utcában, a Victoria Szálloda mellett. (Akit érdekel a szatmárnémeti villamos története, itt olvashat róla.)

Miután a MÁV 1906-1907-ben átvette a magánvasutakat, már a Szentvér állomásról indult az Erdődi vonat. 4 perc utazást követően már a nagyállomás előtt , a mostani autóbusz parkoló helyén volt a vonat. 15-20 percet állt árurakodás és utasfelszállás céljából, majd ment is tovább. (A szatmárnémeti állomások történetéről itt írtam.)

Persze nem ez volt az egyetlen keskeny nyomtávú vasút, 1906. április 20-ától működött egy Szatmárnémeti és Bikszád között is. Ezt a 80-as években normál vágányúvá alakították, majd nemrég megszüntették. (2) Sőt, Boór Béla tanár úrtól azt is megtudtam, hogy Szatmárnémeti és Nagysomkút között is keskeny nyomtávú vasút közlekedett.

Na és most tessenek figyelni: a Zsuzsi a maga idejében nem örvendett mindig töretlen szeretetnek. Szintén Boór Béla hívta fel a figyelmemet a Szamos cikkére: “…szidjuk, becsméreljük a mi kis vasutunkat, amely Zsuzsi név alatt immár…közkeletű fogalom a szatmári közönség előtt,…ismét baleset érte…Most jöttünk rá, hogy Zsuzsinak múltja van – ugyan melyik Zsuzsinak nincs múltja?....érdekes és izgalmas múlt áll a háta mögött…Kereken 30 esztendős masina a Zsuzsi, 30 éve, hogy kikerült a gyárból és Herkules nevű társával a helyiérdekű keskeny vágányú pályára lépett. Együtt indultak el, Zsuzsi és Herkules, de Zsuzsink korán özvegységre maradt. Herkules meghalt. Egy kisiklásnál súlyos sérüléseket szenvedett és dacára a leggondosabb főműhelyi segítségnek, megroppant csontjai az ócskavas lomtárba kerültek.
Bánatos, fekete özvegyi füstöket engedett utána özvegyi párja és azóta egyedül cipeli az életnek és az utána kapcsolt kocsiknak nehéz terhét.
Harminc éves tevékeny múltja alatt több mint 30 baleset érte. Számos olyan vasúti kisiklásban volt része, amikor a hozzája kapcsolt kocsik mind pozdorjává zúzódtak, neki is be-behorpadt az oldala, a sok izgalomtól szervi szívbajt kapott, attól zakatol annyira, – a tüdejében is van egy kis hiba, amitől nagyokat köhint.
Bizonyos megilletődéssel nézünk végig még az olyan ellenségünknek is, mint Zsuzsi, ilyen eténtekintélyes múltján és meghatottságunkban megfogadjuk, hogy ezután a múltját megillető tisztelettel fogjuk Zsuzsit – tovább szidni.” (1911 áprilisában írta a Szamos)

1912 februárjában a “Szamos” családi eseményt jelent be:”-Zsuzsi segítő társat kap Aranka nevű hajadon mozdonykában, amelyet most készítenek elő dicsteljes pályájára Gilvácson…Ketten könnyebben elviselik nemcsak a terhet, de a szidást is, a közönség pedig a dupla porciós füstöt…”
“Aranka bemutatkozása”-Nyikorogva húzott maga után egy csomó hosszú rönköt….a Kossúth-kertnél azután bekövetkezett a katasztrófa. A hosszú rönkök miatt a hirtelen kanyarodás nem sikerült. Aranka kifutott a vágányáról, …neki a Kossúth-kertnek. Egy személy meg egy rönköt vivő kocsi felborult. Szóval nagy volt a kalamitás.”(3)

Mit írtak még a Zsuzsiról? Íme: “Zsuzsi, a garázda”- Zsuzsit mindenki ismeri Szatmáron. Zsuzsi egy olyan nőszemély, akinek arra van engedélye, hogy éjjel megjelenhet a város utcáin. De …Zsuzsi erkölcstelen, aki …fittyet hány az engedélynek, illetve a tilalomnak és nappal is… felháborító módon pöfög körül a piacon az apró éjszakai személy és olyan rettenetes fullasztó, bűzös füstbe borítja a piacot (akkor még a főtéren volt a piac), hogy az emberek kénytelenek futva menekülni előle, mint…a… bogarak a rovarpor elöl.”
“Tegnapelőtt délután négy órakor például a gépész úrnak éppen akkor jutott eszébe a mozdony szennyes vizét kiereszteni, mikor az Európa kávéház (Rákóczi utcai sarokház Hám János utca felőli vége) előtt hajtott. Ez felelt meg legjobban erre a célra, mert a sínek ott feküsznek legközelebb a járdához. A piszkos lé vastagon bevonta a kávéház ablakait, a gépész úr pedig jókat mulatott a masináról, sikerült tréfáján.” (1909. augusztus 5.)

“Elfogyott a gőz - Nagy büszkén robogott a napokban…végig a városon. Bizonyára büszke volt, mert nagy szó az, mikor egy pöttömnyi kis kávédaráló mozdony 9 kocsit húz maga után. Nagyokat köhintett, tüsszentett a kis játékszer a kilenc kocsi súlya alatt, de azért húzta kegyetlenül. Húzta egészen a postasarokig (nem a mai postáról van szó, anno a villanyórát tartó Ormos-ház földszintjén volt). Ott aztán beadta a derekát. A hirtelen fordulónál az egész sor gyufaskatulya, amely hozzá volt kötve, elakadt. A büszke kis mozdony nem bírta tovább.J ó darabig ott vergődött, köhögött, pöfékelt, prüszkölt, krákogott, ismét curukkolt, neki-neki futott teljes gőzerővel nagyokat rántva a kocsikon, de nem ment. Nagy tömeg gyűlt össze, amely kajánul nevette a bajbajutott gőzmasinát. Sokáig tartott a próbálgatás, míg végre egy nagyobb curukkolás után, teljes gőz mellett sikerült az elindulás. A jelenvoltak azt mondják, hogy valaki meglökte hátul a vonatot, attól indult meg.” (3)

Boór Béla írja: 1919 január 5-én olvashatjuk a Szamosban az utolsó hírt róla. A román csapatok már elfoglalták a petrozsényi szénmedencét és az általános szénhiány miatt megszűnt a vasúti forgalom.
“Vasárnap este futottak ki az utolsó vonatok. Egyedül a bikszádi vasút működik. (...) Az ember önkéntelenül is visszaemlékszik, a békeidőkre, amikor az utas majd megette magát a méregtől. Micsoda nyomorult közlekedési viszonyok között élünk. Az embernek 6-7 órát kell döcögnie, amíg Szatmárról felérkezik Budapestre és a vonatát hallatlan vakmerőséggel mégis gyorsvonatnak nevezik. Hát most rendben van. Nem kell döcögni. Megállott minden és sírva  gondolunk vissza a boldog időkre… Aztán ha még teljes volna a közlekedési szünet, lenne benne örömünk is. De mit érünk vele, ha minden vonat megállott, csak a mi kis torzvonatunk jár mégis és a Zsuzsi olyan ambícióval ontja a tüdőnkbe a kőszénfüstöt, mintha ő rekvirálta volna el a petrozsényi szénbányák minden készletét.”

Végül álljanak itt kisvasútjaink felszámolásának időpontjai:
Szatmár-Erdőd 1976. február 20.
Gilvács-Erdőd-Erdőszáda-Nagysomkút 1972
Erdőd-Erdőzsáda személyforgalom 1980, teherforgalom 1983
Gilvács-Erdőd 1994
Szatmár-Bikszád (keskenyvágányú) 1987 (3)

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért!

Hivatkozások:

1. vasutallomasok.hu
2. Szatmári Friss Újság: http://www.frissujsag.ro/115-eves-a-szatmarnemeti-palyaudvar/
3. Boór Béla tájékoztatása
Fotók: Facebook, Szatmárnémeti Anno és egyéb oldalak, személyes felajánlások.