A szatmárnémeti villamos története

Szatmárnémetiben 1900 és 1905 között működött a villamos és szállította a város utazó polgárait a Kossuth-kerttől tizenöt megállóval a Gőzfűrész állomásig, ahonnan a szintén 1900-ban indult Szatmár-Erdőd Helyi Érdekű Vasút (SZEHÉV) gőzmotor-kocsija, gőzmozdonya vitte tovább őket. A város az 1800-as évek végétől készült a villamos és a helyi érdekű vasút megindítására, 1900 elejére pedig meglettek a szükséges engedélyek és a pénz is.

A kereskedelemügyi magyar királyi miniszter 1900-ban jelentést tett az Országgyűlésnek a szatmár-erdődi keskenyvágányú helyi érdekű vasút engedélyezése megadásáról:

„Tisztelt Képviselőház!
Az 1899. évi L. törvényczikk 2. §-ában foglalt utasításhoz képest van szerencsém a Tisztelt Háznak jelenteni, miszerint a szatmár-erdődi keskenyvágányú helyi érdekű vasút építésére és üzletére vonatkozó engedélyokiratot Hermán Mihálynak, Szatmár-Németi szab. kir. város polgármesterének és ez ügyben meghatalmazottjának, valamint Gerster Béla mérnöknek, mint engedélyeseknek, a mai napon kiadtam. (...)

Budapesten, 1900. évi január hó 12-én.

Hegedűs Sándor s. k.,
kereskedelemügyi magyar kir. minister. ”

Az engedélyokirat már a vasút pontos vonalát is leírja és külön kitér arra a szakaszra, amelyet villamos energiával üzemeltetnek, vagyis, ahol a villamos fog járni: „… Szatmárnémeti sz. kir. város képviseletében Hermán Mihály polgármester és Gerster Béla budapesti lakos, mérnök engedélyt kapnak és kötelezettséget vállaltak arra, hogy a Szatmárnémeti sz. kir. város népkertjéből kiindulólag az Attilla-, Rákóczy- és Hám János-utczákon, a Deák-téren, az Eötvös- és Kossuth Lajos utczákon, valamint a Szamos-hidon át a m. kir. államvasutak debreczen-királyházai vonalán létesitendő Szatmár gőzfürész állomásig vezetendő villamos üzemű és innen a m. kir. államvasutak említett vonalának keresztezésével a nagykároly-somkuti helyi érdekű vasút Károlyi-Erdőd állomásáig vezetendő gőzüzemű fővonalból, továbbá e fővonalból kiágazólag a szatmárhegyi piaczig vezetendő gőzmozdonyú szárnyvonalból és végre a Szatmár-gőzfűrész állomás közelében kiágazólag a Neuschloss-féle gőzfűrészig vezetendő keskenyvágányú és szabványos nyomtávú vágány és kitérőből álló keskenyvágányú helyi érdekű vasutat az alábbi feltételek alatt megépítsék és azt a jelen engedélyokirat hatályának tartama alatt szakadatlanul üzletben tartsák.” (4)

A vasút megépítésére és a szükséges eszközök beszerzésére 1 millió 892 ezer koronát állapítottak meg, illetve rögzítették, hogy a villamosenergiát az érintett szakaszra Szatmárnémeti szabad királyi város a "városi villamos teleptől" biztosítja.

1900. november 8-án indult a szatmárnémeti villamosvasút. Az eseményt a Szatmár és Vidéke örökítette meg, november 13-án megjelent tudósításában:

"Vasútmegnyitás.
A villamos vasút ünnepélyes megnyitása f. hó 8-án ment végbe. E nagy jelentőségű alkotás, mely városunk jövő életére előreláthatólag fontos hatással leend, megérdemelte, hogy a mikor a nyilvánosságnak átadatik, ez bizonyos ünnepélyességgel történjék.

Délelőtt 9 órakor díszközgyűlés volt, a melyen a főispán elnökölt, a ki megnyitó beszédjében kiemelte a nap jelentőségét, a mikor a villamos vasút a közhasználatnak átadatik. Utána Jaskovics Ferencz bizottsági tag olvasta fel a hegyivásút és az ezzel kapcsolatos villamos történetét, minden egyes részletet, a mi a több évre terjedő idő alatt csak előfordult, gondosan állítván a hallgatóság szemei elé. A derék munkát közgyűlés jegyzőkönyvében szó szerint megörökíteni határozta.
Majd dr. Farkas Antal állott szólásra s tömör szavakban ecsetelve Hegedűs Sándor miniszter érdemeit és kiváló érdeklődését városunk iránt, indítványozta, hogy ez érdemek elismeréséül válassza meg a közgyűlés Szatmár város díszpolgárává, a mi egyhangú lelkesedéssel meg is szavaztatott.
Végül Veréczy Antal biz. tag indítványozta, hogy a vasút létesítése körül kiváló érdemeket szerzett férfiaknak, mint dr. Schlauh Lőrincz bíboros püspök, Mándy Lajos miniszteri tanácsos, gróf Hugonnay Béla főispán és dr. Chorin Ferencz országgyűlési képviselőnek elismerés és köszönet szavaztassék, a mi szintén nagy lelkesedéssel fogadtatott.
A díszközgyűlés tárgysorozata ezzel kimerittetvén, a közgyűlést, főispán berekesztette.

Déli 12 órakor történt meg díszes közönség jelenlétében a nyilvános forgalomba való átadás. A katonai zenekar hangjai mellett indult el a villamos első útjára s azóta rendesen közlekedik a vasúti iudóház és a közúti híd között. Minden 10 perczben indul egy vonat s ha a forgalma csak annyi lesz, mint eddig volt, már azzal is meg lehet elégedve.
Déli 1 órakor vette kezdetét a díszebéd, melyet ez alkalommal Szatmár város közönsége és Gerster Béla építési vállalkozó, mint a szatmár—erdődi helyiérdekű vasút engedményesei rendeztek, s a melyen mintegy 140-en vettek részt. Hogy a hangulat lelkes volt, s hogy a számos pohárköszöntő leginkább azok érdemeinek méltatásával foglalkozott, a kik a vasút létesítésében különösen kitűntek, az  önmagától értetődik.
Hegedűs Sándor miniszter személyesen el nem jöhetvén, képviseletében Mándy Lajos miniszteri tanácsos jelent meg, a ki mindvégig ovácziók tárgya volt. Neki nagy része volt abban, hogy a vasút végre felépült, s abbeli érdemeit honorálta a közönség a megfelelő lelkesedéssel.

Öt napja még csak, hogy ezek történtek, s úgy tűnik fel, mintha már nagy ideje volna annak, hogy a villamos vasút közlekedik. A közönség kíváncsisága, mely az első napokban nagymérvű volt, ma már szintén szűnőfélben van, s alig néhány nap még és mindenki olyan természetesnek fogja találni a villamost, mintha évek hosszú sora óta meg lett volna.
A hegyi vasút most már a villamos megnyitásával a maga egészében készen van. Nagy áldozatába került a városnak, de ezt az áldozatot megérdemelte, s bizonyára egyik olyan alkotása marad a legújabb korszaknak, a melyet nem lesz okunk soha sem megbánni.
Lapunk erős harczot folytatott a vasút érdekében. Volt idő, mikor aggódó kétséggel féltünk attól, hogy a vasút építése elmarad, s helyt adtunk olyan czikkeknek is, a melyekben vádak emeltettek polgármester
és főjegyző ellen, mint a kik az építés megvalósítása mellett nem a kellő eréllyel dolgoznak. Ma a vasút készen van. S mikor lezárjuk az utolsó lapot, tesszük ezt azzal, hogy elismerést szavazunk a polgármesternek és a főjegyzőnek, mint a kik legyőztek az építés útjába került minden akadályt, s ma úgy tekinthetnek a vasútra, mint a melynek megvalósítása első sorban az ő erélyes magatartásuknak eredménye."

A villamos megállóhelyeit október 30-i lapszámában sorolta fel a Szatmár és Vidéke:

"Villamos vasúti megállóhelyek: 1. Népkerti végállomás kitérőjében. 2. A m. á. v. pályaudvari hozzájáró úton átvezető kövezet gyalogátjárójánál. 3. A Kossuth-kerti gőz- és kád-fürdő bejáratánál. 4. Az Atilla-utczai kitérőben. 5. A Rákóczy-utcza 20. (Kolozsvári puszta telek) számú háznál. 6. A színház előtt. 8. A régi törvényszéki épületnél. 9. A Deák-tér 20-21. számú házak közt (Freund-Losonczy) 10. Eötvös-utczai és Deák tér sarkán 11. Kossuth Lajos-utczán, a rendőr laktanyánál. 12., 13. A Szamos híd két végén. 14. A szamos-dobi országút elágazásánál lévő korcsmánál. 15. A méntelep város felőli végén. 16. Szatmári gőzfűrész állomáson."

Ez a szatmárnémeti városi közszállítás kezdete. Gondoljuk csak el, milyen pezsgő világ lehetett a századforduló után, és milyen nagy potenciál rejlett a városban, Szatmárnémetiben, ha még villamoshálózatát is kiépítették. Ma sem minden városnak vannak villamosai, régen pedig ez még inkább érvényes volt. Összehasonlításképp, Kolozsvárnak 1893-tól 1902-ig volt villamosa, majd csak 1987-től napjainkig. Szatmár fejlődése a századforduló utáni időkig megkérdőjelezhetetlen. Lakossága, kereskedelme, kultúrája mind növekedést, fejlődést mutatott. Elgondolkodhatnánk, mi lett volna, ha... De inkább térjünk vissza a tényekhez. A villamos igen sok áramot fogyasztott, ehhez képest pedig kevés volt az utas. Már egy komolyabb hóesés alatt sem érte meg működtetni - ahogyan ez a Szamos 1902. december 21-i számából kiderül: Az utóbbi napokban beállott nagy havazás miatt a villamos vasút a város területén leállította üzemét. Ennek oka abban rejlik, hogy a hóeltakarítás költségeit nem fedezi a személyforgalom. Tekintve a lehullott nagy hótömeget, most már nem nyikorog és nem csenget ránk a kis villamos, hanem gúnyosan ezt a nótát énekli : „Várhatsz, babám, elvárhatsz: míg csak bele nem fáradsz!“

Sajnos tehát nem sokáig működhetett anyagi gondok jelentkezése nélkül a villamos. Már 1903-ban indítványozták megszüntetését - amint a Szatmári Hírlap 1903. május 8-i számában ír róla:

"A villamos bizottság ülése
Szatmár város villamvilágitási bizottsága tegnap délelőtt igen rövid ülést tartott a városháza tanácstermében. Az ülésnek, melyen Pap Géza, Markó Kálmán, Kőrösmezei Antal, Novák Lajos, Erdélyi István, Dr. Fejes István, Teilelbaum Herman vettek részt, egyedüli tárgya a villamos vasút igazgatóságának kérvénye volt. Az igazgatóság, mint lapunk tegnapi számában jeleztük, a várossal kötött szerződésének felbontását kérte, mert a villamos vasutat be akarja szüntetni s motoros kocsikat hoz forgalomba. Az ülésen Markó Kálmán villamvilágitási igazgató felolvasta szakvéleményét és inditványozta, hogy a város bontsa fel a vasút igazgatósággal kötött szerződést. Az indítványt azzal indokolta, hogy a villamos vasút igen sok áramot fogyaszt aránylag oly kevés díjért, a melyen a városnak nem hogy haszna volna, de inkább csak kára van. A villamos vasút által elfogyasztott áram ugyanis a közvilágításra szánt áramból is sokat el von, de azonkívül felemészti a tartalék áramot is. A szerződés felbontása csak nyereség a városra nézve. A villamos világítási bizottság egyhangúlag elfogadta a mérnök indítványát s a közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a villamos vasút igazgatóságával kötött szerződést bontsák fel."

A villamos közlekedésének beszüntetésével azonban még várni kellett. A Szatmár-Németi társadalmi és szépirodalmi hetilap 1904. május 3-i számában teljes terjedelmében közli a villanytelep igazgatójának áprilisban kiadott zárszámadását, melyben Markó Kálmán igazgató-mérnök úgy fogalmaz: "A vasúttársaság villamos üzemét valószínűleg f. év május hó 1-én fogja beszüntetni. Ezen időpontra üzemünk beosztásáról oly kép kell gondoskodni, hogy a nappali üzemet érdemes legyen fentartani. Ezt a vágóhídi üzemnek a napszakára való eltolása által fogjuk elérni, amely üzem máskülönben kizárólag az éjjeli órákra terjedt.
Úgy hiszem ez által, hogy a villamos vasút üzemét beszünteti, folyó évi költségvetésünk előirányzatában kedvezőtlen eltérés nem lesz, mert a mig egyrészt rövidebb tartalmú és kisebb egységű gépeink üzeme által üzemi anyagokban megtakarítást fagunk elérni, másrészt arra is törekszünk, hogy világítási áramban a vasúttársaság által felszabadult árammennyiséget értékesíthessük."

És még ekkor sem állt meg a kis szatmári villamos, csak 1905. április 15-én. Ekkor motoros mozdonyok vették át helyét. Így jelenti be a változást a Szamos:

"Villamos helyett motoros
A szatmár erdődi h. é. vasút összes vonalain a tegnapi naptól a villamos vasút megszűnt létezni s helyét a motoros kocsik foglalják el, a melyeknek fentartása jóval kevesebb költséget ró reá a vasúttársaságra. — így a városban a villamos vasúti kocsikat a tegnapi naptól a motorosok foglalják. A vezetékek dróthálózatát, nemkülönben az erre szolgáló póznákat is rövid idő alatt leszerelteti a vasút igazgatósága. A motoros kocsik be hozatalával az egész vonalon uj menetrend lépett életbe, úgy hogy a Szatmárhegyre ezután minden két órában lehet majd utazni s a város belterületén is sürjebb lesz a közlekedés. — A menetrendet lapunkban hozzuk."

Ezek alapján tehát a szatmárnémeti villamos 1900. november 8-a és 1905. április 15-e között járt.

A szatmárnémeti emberek szerették a villamost, több fotó, képeslap a bizonyítéka ennek – büszkék voltak rá, meg akarták örökíteni a villamos képét az utókornak és magukat is fényképeztették a villamossal.

 

Már a gőzmotorkocsi

A közszállításról még...

A Transurban oldaláról tudjuk, a villamos-kocsikat a Ganz cég gyártotta, amint a Szatmár-Erdődi Helyi Érdekű Vasút 2-es pályaszámú gőzmotorkocsiját is. Igen, a magyarországi Ganz Ábrahám cége, többek között villamos-kocsikat is gyártott. A szatmárnémetibe érkezett villamosokból kettő nagyobb, négytengelyes és négy villanymotorral ellátott volt, további három kisebb kocsi pedig két tengellyel és két motorral rendelkezett. Az elektromos áramot tehát a Szamos jobb partján épült villanytelep szolgáltatta, mely gőzturbinákkal működött. Ezek egyenáramú dinamókat működtettek. A Transurban honlapja is megjegyzi, hogy a két világháború között a közszállítás a kisvonattal - amit a szatmáriak Zsuzsi-ként becéztek -, illetve fiákerekkel történt. 1932-ben megjelentek az első magántaxik. A háború után a közszállítás tekintetében az első lényeges feljegyzés, hogy létrejön a Máramaros rajonnak alárendelt vállalat „2-es Számú Közművek" néven, egyetlen autóbusszal, melynek típusa Mao Ce-tung nevét viselte. Ismeretes az 50225-ös rendszáma, az első sofőr neve, Palincaş Gheorghe, és az útvonala: állomás, központ.

Ilyen volt az első Szatmárnémetiben közlekedő busz, a MAO TSE DUN autóbusz (nem szatmári kép, a RATB archívumából)

Aztán jöttek a gázüzemű buszok - FIGYELEM, ezek nem szatmári képek,
a RATB archivumából

Bogdan Ciurică almérnök a Transurban honlapján leírja, a közszállítási cég székhelye a régi villanytelep területén volt, garázsa pedig a Hunyadi utcán, a jelenlegi élelmiszerüzlet és a bölcsőde közötti épületben.

1960-ban a géppark újabb két Mao Ce-tung típusú busszal bővült. Megjelenik az állami taxi is, eleinte egyetlen Warsava típusú gépkocsival, melynek rendszáma 375 volt.

1962-ben a rajontól átadnak két TV2 típusú buszt és vásárolnak még egyet ugyanebből a típusból. Szatmár megye létrejöttekor a cég neve „Szatmári Közművek" lesz. A szállítási részleg Nagykárolyba, Avasfelsőfaluba, Tasnádra is indított járatokat. 1973-ban adták át a Gőzfűrész utca 9 szám alatti székhelyet, adminisztratív épülettel és 200 autóbusz számára elegendő telephellyel. A géppark ellátottsága a maximumot 1979-ben érte el. Ekkor a közművek összesen 117 autóbusszal rendelkezett. Ebből 85 működött Szatmárnémetiben, 10 Avasfelsőfaluban, 6 Nagykárolyban, 5 Tasnádon.

A szatmárnémeti 85 autóbusz 32 városi és vidéki útvonalon közlekedett. A taxik nyújtotta szolgáltatás is fejlődött. A gépkocsik száma 40-re nőtt.

1980-ban a helyi közszállítás levált a közművekről és Megyei Közszállítási Vállalat néven működött tovább. 1990-ben átalakult Transurban Független Társasággá és lemondott a vidéki vonalakról, a teherszállításról és a taxikról. 1995-ben ez a cég megszűnt, a közszállítás a Közművek Független Társaság részlegeként működött tovább.

2006. január 1-től új önálló cég alakul Transurban Rt.-Kereskedelmi Vállalat néven, melyben a részvények 99,9 %-a Szatmárnémeti városát illeti.

És a végére térjünk vissza a villamosra. Talán igen korán álmodtak nagyot a régi szatmáriak és vezették be a villamost... Talán rosszul mérték fel az igényeket... Akárhogy is, a város vezetői kiharcolták, kilobbizták a villamost, kitűnő mérnökök megtervezték, majd dolgoztak a villamosvonal, illetve a villanytelep működtetésén. Ez igen szép teljesítménye Szatmárnak. Volt idő, amikor villamos csilingelt Szatmárnémeti utcáin és sokan remélik, hogy egyszer lesz újra villamosa a városnak.

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért!  

Hivatkozások:

1. Wikipedia:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Villamos-_%C3%A9s_gyorsvillamos-h%C3%A1l%C3%B3zatok_list%C3%A1ja#Rom%C3%A1nia

2. Transurban Satu Mare:
https://www.transurbansatumare.ro/hu/tortenelni-attekintes2/

A Transurban oldalán található írást a következő szerzők jegyzik: Bogdan Ciurică almérnök, fordította Simon József.

3. Boór Béla tájékoztatása

4. Képviselőházi irományok, 1896. XXVIII. kötet • 788-826., CCXC-CCXCVI sz.
Fotók: Facebook, Szatmárnémeti Anno és egyéb oldalak, személyes felajánlások.

5. Hungaricana.hu