A szatmári haszidok, akik New York-ban megépítették a Szatmárjukat

Szatmárról indultak, s ezt a nevükben megőrizték New Yorkban és Izraelben is. Jelentős csoport a zsidóságon belül, akik zárt közösségekben élnek, de igen befolyásosak. Ők a szatmári haszidok, akik Teitelbaum Mózestől eredeztetik magukat.

Teitelbaum Mózest mindjárt megismerjük, de előbb lássuk, mi is az a haszidizmus? Ez egy, az 1700-as évek közepén indult zsidó mozgalom, melynek neve magyarra fordítva: „hű”. Jiszráél ben Eliezer Baál Sém Tóv (1698-1760) rabbi alapította meg Miedzyboz-ban (Ukrajna). Az ő tanításai alapján fogalmazták meg a haszidizmus négy alapeszméjét, így: 1. Isten előtt nem a tudás, nem a törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód, a sok rituális előírás és a számos jó cselekedet lényege ugyanis az Istenszeretet, a felebaráti segítségnyújtás és az értelmes életvitel, vagyis az emberszeretet. 2. Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az Urat. 3. A dvekut – vagyis a Teremtőhöz való ragaszkodás elsődleges. Ez a feltétel és kérdés nélküli Isten felé irányuló teljes szeretet és hűség minden haszid sajátja. 4. A zsidó ember nemcsak a Tóra 613 kifejezett parancsolatának teljesítésével szolgálja az urat, hanem minden hétköznapi cselekedetével is – azzal is, ha eszik, azzal is, ahogyan jár. Az alapeszmék is mutatják, a haszidizmus egy népi-kabbalista jellegű, úgynevezett „örömvallás”, a zsidóságon belüli szellemi ébredési mozgalom, amely mindig nagy rebbék, caddikok vagy maggidok köré szerveződik.

Vallási életük középpontjában tehát a rebbe, a cadik, a csodarabbi áll, akinek tanácsaihoz igazítják az életüket. Hozzá zarándokolnak, hogy a vallásos kérdéseken túl a családi ügyekben, vagy épp anyagi gondok esetén bölcs tanácsokat kapjanak. A rebbék tehát a mindennapi élet perpatvaraiban is döntőbírók. Most sok amerikai film juthat az eszünkbe, amelyben a zsidó emberek a rabbihoz mennek tanácsért - így a haszidizmusban…

De közelítsünk Szatmárhoz. Az alapító Baál Sém Tóv-nak 11 olyan tanítványa volt, 11 olyan rabbi, aki, miután végigment a tanulási folyamaton, maga is rebbe lett és saját dinasztiát alapított. Így Dov Ber (1710–1772), aki Międzyrzec Podlaski rebbéje lett; Dov Ber tanítványa volt Eliméleh (1717–1786), aki leżajski rebbe volt; Eliméleh tanítványa volt Jitzchak Jákob (1745–1815), aki lublini rebbe lett; és Jitzchak Jákob tanítványa volt Teitelbaum Mózes (1759-1841), a Teitelbaum rabbidinasztia első nagy képviselője, alapítója, egyben egyik leghíresebb alakja.

A Teitelbaum dinasztia Drubitsch városán keresztül Máramarosszigetre került, a város pedig a Teitelbaumok legfőbb fellegvárává lett. Onnan kiindulva számos más város rabbi-székét is megszerezte a család, melynek rabbijai a szigeti rebbének voltak alárendelve. Szatmárnémetiben ortodox, de emancipált (függetlenedett) zsidók éltek, vagyis egyre inkább az osztrák-magyar monarchiában jelentkező és terjedő neológ reformirányzatnak megfelelő életet éltek. Kimondottan neológ zsidók nagy számban nem éltek Szatmárnémetiben, a status quo hitközség, mint közép út tömörítette inkább őket. A szatmárnémeti zsidóság a kezdetben elutasította, lenézte a haszidizmust, sőt több alkalommal kérték a város vezetőségétől, hogy ne engedjék letelepedni a kaftános, pájeszes, szegény haszidokat. Nekik azonban mégis sikerült betörniük.

Egy haláleset, és egy utazás Szatmárnémetibe

Amikor Haim Tzvi Teitelbaum szigeti rebbe váratlanul elhunyt, örököse, Jehuda Jekutiel Teitelbaum még nem töltötte be a 12 életévét. A szokás szerint a rebbét az elsőszülött fia kellett volna kövesse, de a 12 év ehhez még kevés volt. Haim Tzvi Teitelbaum rebbe édesanyja még élt ekkor és ő unokája, Jehuda Jekutiel Teitelbaum helyett legkisebbik fiát, Teitelbaum Joelt (1887-1979) szerette volna rebbévé tenni, a hitközség viszont ragaszkodott a hagyományhoz, miszerint az elsőszülött kövesse az apját a rebbeszékben, így gyámot rendeltek mellé. A történések miatt Teitelbaum Joel és édesanyja elhagyta a várost, és Nagykárolyba mentek, ahol rabbiszéket találtak Joel számára. 1920-tól működött főrabbiként Nagykárolyban, de ott nem sokat maradtak, híre kelt ugyanis Joel rátermettségének és 1928-ban Szatmárnémetibe hívták főrabbinak – 1934-ben iktatták be ortodox főrabbiként. Az izraeliták összlétszáma 1935-ben, a népszámlálás szerint már 12 000 volt. Jelentős részük ortodox vagy valamilyen haszid irányt követő zsidó volt, de ekkor már a status quo ante hitközség is létezett. Aki megszerezte a szatmári ortodox főrabbi széket, az a város több mint 800 állandó férőhelyes ortodox nagyzsinagógájának, a "Nagy Templomnak" – ahogy a helyi zsidók nevezték – és a hozzá tartozó 300 férőhelyes Talmud Tora imaháznak az irányítása mellett a különböző intézmények, így a hitközség, nőegylet, iskola, jesiva irányítását is a kezében tarthatta, továbbá nagy befolyással volt a város számos más imaházára és zsinagógájára is.

Teitelbaum Joel és a szatmárnémeti, Várdomb utcai ortodox nagyzsinagóga

Tíz éves szatmári ortodox főrabbiként való működése alatt (1934-1944) a nagykárolyihoz hasonló virágzást élt meg a szatmárnémeti zsidó közösség is. A megerősödést mutatja például az a tény, miszerint Hanuka alkalmával olyan népes tömeg gyűlt össze ünnepelni, hogy a hatóságoknak le kellett zárniuk a teljes Várdomb utcát. Teitelbaum Joel új iskolát (ez esetben a filozófia megújítására vonatkozik az „iskola” szó) alapított Szatmárnémetiben, ezért nevezik követőit ma is szatmári haszidoknak. Idejében jól működött a Chevra Kadisa szentegylet, a hitközségi és ifjúsági élet, az oktatás. Tetitelbaum Joel, a Várdomb utcai nagyzsinagóga, a Talmud Tora imaház és a németi nagyzsinagóga mellett saját imaházat is működtetett a József királyi főherceg (ma Bujorului) utcában. Teitelbaum Joel idejében három nagyzsinagóga és huszonöt kisebb-nagyobb imaház volt Szatmárnémetiben, és ezt az időszakot teszik a szatmárnémeti zsidóság fénykorának. Mindennek a gettósítás, a deportálások, a holokauszt vetett véget.

A holokauszt közeledtével, Teitelbaum Joel egy Rudolph Kastner és Adolf Eichmann közti alku révén még 1944-ben kimenekült az országból. Az alku révén egy vonatot biztosítottak kifejezetten cionista zsidók egy csoportjának, hogy kijuthassanak az országból Svájcba – ezen volt néhány társával Teitelbaum Joel is. Követői csodának tartják ezt a megmenekülést, ahogy ilyen "csodákat" vélnek felfedezni későbbi életében is - ezért nevezik csodarabbinak is.

New York, ahol új várost alapítanak a szatmári haszidok

A világháború után a szatmári rebbe Jeruzsálemben élt, ahol egybegyűjtötte a holokauszttól megmenekült vagy a deportálásokat túlélt haszidokat. Rövid idő után azonban az Egyesült Államokba hívták az ott nagy számban élő hívei, így 1946-ban New-Yorkban, Észak-Brooklynban telepedett le. Ott is nagy közösség formálódott körülötte, melyet a szatmári haszidokon kívül más irányzathoz tartozó, így ortodox zsidók is bővítettek. New Yorkban olyan nagy sikerrel működött, hogy a 70-es évekre elhatározta, hogy a városon kívül új várost, vagy legalábbis városrészt alapít, ahová egybegyűjti híveit. Szempont volt ebben, hogy ne legyen túl távol New York kereskedelmi központjától, ugyanakkor biztosítsa, hogy eltávolodhassanak a külvilág káros hatásaitól és erkölcstelenségétől. Így alapította meg 1977-ben, 14 szatmári család részvételével New York állam Monroe városában Kiryas Joel-t (magyarul Joel városa), ahol három évvel később már 3000-en éltek. A város (valójában a kezdetekben jogilag sokáig negyed volt) ma is létezik, sőt virul – ezt mutatja az a 2009-es adat is, miszerint az Egyesült Államok 5000-nél nagyobb lakosszámú települései közül itt a legalacsonyabb az átlagéletkor: 15 év. A lakosság lélekszám-gyarapodása annak is betudható, hogy a fiatalok általában 18-19 évesen megházasodnak és 6-8 gyerekes családokat alapítanak. Lakóinak nagy része a jiddist beszéli, de az országban Kyras Joel-ben (ma már Palm Tree) a legmagasabb azok aránya, akik magyar származásúnak vallják magukat – 2000-ben ez a lakók 18,9%-a volt. A szatmári haszidok ma is az egykori szatmári haszid zsidóság életmódját folytatják, sőt, ahogy a forrásanyagok sokszor fogalmaznak, Szatmárnémetit éltetik tovább New York államban.

Teitelbaum Joel 1979-ben halt meg, Kyras Yoel-ben temették el. A temetési szertartásán haszidok tízezrei vettek részt.

Kyras Joel lakóinak az idők során, a földvásárlásaik, terjeszkedésük miatt többször volt konfliktusuk Monroe elöregedő bányászváros még ott élő lakóival, de aztán megegyeztek, hogy 2020-ig a haszid negyed hivatalosan különválik és Palm Tree néven külön várossá lesz. Ez már 2019. január 1-jén megtörtént, 25 ezer lakossal megalakult Palm Tree. A névválasztás is tisztelgés Joel Teitelbaum emléke előtt, akinek neve, mozgalmának jelképéhez hasonlóan, azt jelenti: pálmafa. Erről 2018-ban nyilatkozott a Magyar Nemzetnek az 1945-ben, Szatmárnémetiben született, Kyras Joel-ben (ma már tehát Palm Tree-ben) élő Sandor Sabel rabbi. Ugyanabból a cikkből kiderül, hogy a szatmári haszidok jó kapcsolatot ápolnak befolyásos amerikaiakkal, így George Patakival, New York állam 1995 és 2006 között regnáló kormányzójával is, aki például 10 millió dollárral segítette a haszidok egyik rehabilitációs központjának felépítését.

Meg kell még jegyezni, hogy a szatmári származású zsidók Brooklyn-i közössége az idők során több ágra szakadt, és a különböző csoportosulásokhoz tartozók sok kérdésben nem értenek egyet. Élnek szatmári hagyományokat őrző zsidók az Egyesült Államokban Williamsburg-ben, Manhattan-ben, Brooklyn-ban és máshol is. Az Izrael-ben élők helyzete azért érdekes, mert a szatmári rebbe ellenezte a zsidó állam létét. Úgy vélte, a zsidóknak diaszpórában kell élniük, míg a Messiás el nem jön.

  Williamsburg-i  szatmári haszid húsüzlet FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI.HU

 

Ha ma a szatmári haszidokra keresünk a világhálón nagyon sok – köztük magyar nyelvű – cikket találunk, ami jól mutatja, hogy élő közösség az övék. Sőt, zárt világuk (az ultraortodoxián belül is a leginkább elzárkózó ág, legzártabb közösség az övék) a Netflix filmeseit is megihlette, így készült el 2020-ra az Unorthodox című sorozat Deborah Feldman 2012-ben megjelent önéletrajzi könyve alapján („Unortodox: A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek” a könyv címe). A sorozattal kapcsolatban ki kell emelni, hogy a szatmári haszidok nem értenek egyet sem a könyvben sem pedig a filmben foglaltakkal. Mindemellett a közelmúltban igen sok vád és támadás éri a szatmári haszidokat belső szabályaik miatt, így többek között a nők személyiségi és szabadságjogainak csorbítása miatt is.

Végül: ha Szatmár nevének öregbítéséről beszélünk a haszidok kapcsán, érdemes tekinteni az angol nyelvű, amerikai internetes forrásokat is, amelyek mind őrzik a "Satmar" szót. Már csak az kell, hogy az amerikai olvasókban felmerüljön a kíváncsiság a szó eredete iránt és meg is talál minket, megtalálja a várost.

És még egy megállapítás: azt az információt találtam, miszerint a ma Szatmárnémetiben élő zsidók nem tartják a kapcsolatot az amerikai szatmári haszidokkal, hiszen Szatmárnémetiben már nincs jelen a haszid irányzat.

Hivatkozások:

1. Wikipedia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszidizmus
https://hu.wikipedia.org/wiki/Teitelbaum_rabbidinasztia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Teitelbaum_Joel
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiryas_Joel

2. Azonnali.hu
https://azonnali.hu/cikk/20200607_miert-estek-egymasnak-a-magyar-gyoketu-szatmari-zsidok-new-york-sziveben

3. Magyar Nemzet
https://magyarnemzet.hu/archivum/hetvegi-magazin/szatmari-haszidok-alapitjak-az-egyesult-allamok-elso-ultraortodox-zsido-varosat-3854428/