Lokálhistóriák

Amit mi régi főtérnek, illetve központi parknak ismerünk, azt a történetírók Deák tér-ként említenek. Bár az idők során több neve is volt a térnek és a Deák tér elnevezés 1940 és 1944 között átköltözött a Titulescu térre, amikor is a régi főtér neve Horthy Miklós tér volt, mégis ez, vagyis a Deák tér a leginkább használatos. Több bejegyzésben említettem már a teret, most, felújítása megkezdésekor azonban úgy gondoltam, külön bejegyzést ajánlok Szatmárnémeti legfontosabb közterének. Kezdjük az elején. Szatmár kialakulása idején, a 800-as évek végén, a honfoglaláskor a tér még mocsaras, pocsolyás terület volt, és semmilyen jelentőséggel nem rendelkezett. Az 1500-as évek közepe táján, amikor az új, ötbástyás várat megépítették , a várfal szomszédságába esett, már használatban volt, épületei, egyszerű parasztházai is voltak. De sem templom, sem komolyabb épület nem állt rajta. A vár a Rákóczi-féle szabadságharc utáni időkig létezett, az 1720-as években azonban elkezdték széthordani az an

Palai Kristóf, a Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti fiókszervezetének megalapítója az eltelt 25 év alatt nagyon sok ember életében hagyott nyomot. Egyike azon embereknek, akiknek az önzetlen segítségnyújtása, emberszeretete jobbá tette a várost, amelyben élünk. Jellemét családjából hozta magával, ezért is tekintettünk vissza gyermekkorára, majd követtük végig beszélgetésünkben életét, benne különös helyen tárgyalva a Máltai Szeretetszolgálat történetét. Amikor augusztusban beszélgettünk, még úgy tűnt, az ukrajnai háború miatt nem lesz lehetőség az ünneplésre, de szerencsére azóta némileg változtak a körülmények, így november 12-én, 25 órás maratont terveznek, ezt ökumenikus szentmisével nyitják meg 16-órától a sugárúti Szent József templomban, székházuk mellett.  A beszélgetést nem csak a Máltai Szeretetszolgálat története miatt érdemes meghallgatni, hanem azért is, mert sok érdekes történet hangzik még el, nekünk, szatmáriaknak a közös múltjából. Ez egy újszerű dolog a blogon, de