A szatmárnémeti hidak története
Ha aszályos időben átsétálunk a dák vezérről, Decebal-ról elnevezett hídon, a Szamos alacsony vízállása megengedi, hogy megfigyeljük a régebb állt hidak tartóoszlopainak, pilléreinek maradványait. Micsoda hidak lehettek, micsoda faoszlopokat használhattak, hogy az idő, a több, mint 100 év vízmosása, sodrása, a kövek csiszolása sem tüntette el őket! Talán érdemes megismernünk jobban a múlt hídjait és azok történetét.
Szatmárnémetinek már a vár létezésének idejében voltak hídjai. A régi, 1600-as évekből származó rajzokon látható több (három) híd jelzése is, amelyek a Szatmár városát körülvevő Szamoson való átjárást segítették. A Szamos ugyanis akkor még kevéssé volt szabályozott, több mellékága is volt, ezen vízimalmok őröltek. A hidak nem a mai értelemben vett vas- vagy betonhidak voltak, fából készültek és gyakran elvitte őket az áradás vagy a jégzajlás. Jeney György táblabíró "Egy szatmári czivis emlékiratai 1790-1820" című könyvében leírja, miután Szatmárnémeti püspöki központ lett és 1804-ben megalapították a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyét, az első püspök, Báró Fischer István érkezésére igyekeztek a várost felcsinosítani, minden dologban rendet csinálni. A várostól a kishídig és a már felépült szemináriumtól a templomig pallót készítettek, hogy ne járjanak majd a sárban a kispapok - ez azt jelentette, hogy fával borították az utcákat. Ez a gyakorlat még az 1900-as évek elejéig is részben élt, komoly gondot okozva a tűzvészek esetén. A város két tornyára - a városháza és a templom tornyára - órákat csináltattak (Kilbinger József készítette 3400 forintért). A piactól a református iskoláig az árkot téglával kirakatták. A nagyhíd építését pedig befejezték. (A Szamos szabályozásáról itt írtam.)
Tehát 1804-ben a városnak két hídja volt, egy kicsi, a Szamos egy kiságán keresztül, és egy nagy - értelemszerűen ez egy nagyágat ívelt át. Ezek még szintén fahidak voltak és a jégzajlások továbbra is gondot jelentettek. Tudott, hogy 1870. február 27-én is megrongálódott emiatt a híd, 1887. március 27-én pedig árvíz volt a városban. 1889-ig kellett várni, hogy a régi fahíd nyugati oldalán közúti vashíd épüljön. A hídnak három, 40-40 méteres íve volt, a vasszerkezetet pedig a folyóban két, beton alapozású huszti faragott kőből készült pillér tartotta. Dr. Bura László írta le könyvében (1), hogy a hídon 6 méter széles kocsipálya és másfél méter széles járda volt.
Amikor Szatmárnémeti felé is megépítették a vasutat és beindult a vasúti közlekedés Nagykároly felé (1899-ben lett készen az állomás épülete, erről s a vasútról, szatmári állomásokról itt írtam), megépült egy újabb vashíd, a MÁV vashíd vonatok számára. Ez a híd a jelenlegi vashíd mellett volt, a pillérei máig látszanak. De 1890-ben a közúti hidat is megerősítették, hogy a Szatmárnémeti, Szatmárhegy-Erdőd felé közlekedő kisvasút, helyi érdekű vasút, keskeny nyomtávú Zsuzsi is közlekedhessen rajta.
Mindkét híd - a közúti vashíd és MÁV vashíd is nagyrészt elpusztult a második világháború végén, amikor a visszavonuló német csapatok felrobbantották azokat - hogy nehezítsék a betörő szovjet csapatok haladását. (A második világháború szatmári eseményeiről itt és itt írtam.) A háború után a régi közúti vashíd helyén új betonhidat építettek. Dr. Bura László azt írja, ekkor megtalálták a baloldali hídlábban az alapítási dokumentumokat a híd átadási jegyzőkönyvével, korabeli újságokkal és pénzérmékkel. Ezeket behelyezték az épülő betonhíd bal oldali részébe.
Sokan emlékeznek még a régi közúti beton Szamoshídra, amely a régi, 1889-ben épült közúti vashíd helyén állt, a Tabajdi patikától a temetőig ívelve. Az építéséhez egy történet vagy legenda is kapcsolódik, miszerint az építőmérnök a kiadott, jóváhagyott tervnek ellentmondva magasabbra emelte a hidat, magasabb pillérekkel, nagyobb ívvel, hogy az áradások biztosan ne sodorják el. Ezért, vagyis a túlzott anyaghasználatért, túlköltekezésért kényszermunkára ítélték, majd az 1970-es árvíz bizonyította be, hogy igaza volt - a Szamos valóban épp a híd pályája alatt folyt el. Ha kisebb lett volna, valószínűleg ledöntötte volna a víz.
De a régi híd így is sokkal kisebb volt a mai Decebal hídnál, amelyik a régi híd mellett épült - ahogy fentebb említettem, a beton pillérek maradványai aszályos időben még ma is láthatók, ahogyan a régi fahidak pilléreinek maradványai is.
A régi közúti betonhíd
A Decebal hidat a wikipedia szerint 1975-ben, más források szerint véglegesen 1989-ben adták át a forgalomnak. Pályája 630 méter hosszú, 25 méter széles és 20 méterrel felszín fölött ível. Ez a híd tehát a régi mellé épült és már nem a Tabajdi patika kereszteződését köti össze a temető melletti résszel (ott is volt egy kereszteződés), hanem a Piata Romană-t a Burdea kereszteződéssel. Érdekes tudnivaló, hogy Temesváron is van egy Decebal híd.
Megragadom az alkalmat, hogy elmeséljem, emlékszem, ott voltam, amikor a 80-as évek végén robbantották a régi híd maradványait. Épp a környéken jártunk és a Luceafarul mozi melletti kávézóba húzódtunk be (ahol annak idején "murokszukkot" vagyis sárgarépalét is lehetett vásárolni), mielőtt megszólaltak a robbantást jelző szirénák. A kávézónak nagy üvegablakai voltak, amelyek jelentősen megremegtek a robbantásokkor.
A két híd még együtt
A másik közúti hidunk a Nicolae Constantin Golescu (1810-1877) politikus nevét viselő. A névadó 1868 márciusa és júliusa között miniszterelnöke volt az akkor még Moldovából és Havasalföldből állt Román Királyságnak. A szatmárnémeti Golescu hidat 1976. szeptember 30-án adták át a forgalomnak. A pályája 110 méterrel rövidebb a Decebalénál, 520 méter hosszú, szélessége is kisebb (5 méterrel), mindössze 20 méter, de szintén 20 méterrel a földfelszín fölött ível. A 16-os lakónegyed felépültével vált szükségessé egy oda vezető híd, így az a 14-15-16-os lakónegyedek (mikrók) kereszteződését köti össze a nagy piac eleji kereszteződéssel. (2)
A Golescu híd a 80-as években
Szatmárnémetinek létezik egy vasúti hídja, amelyről fentebb írtam, és amely az első MÁV híd mellé épült a második világháború után, valamint egy a szennyvíztisztító telep vezetékeit hordozó, úgynevezett "sárga hídja". Ilyen híd számos városban létezik - Nagybánya mellett is, az elhaladó vonat ablakából is megfigyelhető. A szatmárnémeti híd közkedvelté válása a nagyszámú lakosnak helyet adó 16-os lakónegyed közelségéből adódott. A híd már hosszú évek óta kék, korábban sárga színű volt, s akkor tapadt rá a név is - sok graffity-vel együtt. Külön érdemes még kiemelni, hogy ferdekábeles hídról van szó s ennek látványossága is segített a "sárga híd" közismertté válásában.
A ferdekábeles híd olyan hídtípus, amelynek esetében a hídpályát egy vagy több toronyra vagy pilonra ferdén függesztett kábelek tartják. A kábelek, amelyek közvetlenül a toronyról a merevítőtartóig futnak, általában legyezőszerű mintát vagy párhuzamos vonalakat alkotnak. Ez megkülönbözteti a függőhidaktól, ahol a hídpályát tartó kábelek a fő kábelről függőlegesen függesztettek, a híd mindkét végén rögzítve vannak, és a tornyok között futnak (Wikipedia).
Szintén ferdekábelesre tervezik a "harmadik hidat", amelyik Szatmárnémeti harmadik közúti hídja lesz. Szükségességét a megnövekedett forgalom adja, csúcsidőben ugyanis akár fél órába is telhet átjutni a Decebal vagy Golescu hidakon, s ezt még nehezíti, ha valamelyik javítás alatt áll. A "harmadik híd" építése jó ütemben halad, már a kábelek bekötsénél tartanak, hamarosan készen lehet. De amióta ezt a bejegyzést megírtam, Szatmárnémeti határában elkészült az elkerülő út Szamoshídja, amelynek révén a Károlyi út végéről át lehet jutni a Pusztadaróc felé vezető útra (Fehérgyarmati útra), és 2024. május 10-én átadták a Satu Mare Shopping City tervei alapján a város által kivitelezett kerékpár- és gyalogoshidat is, amely az újközpontot köti össze a Károlyi út melletti töltéssel, közel a bevásárlóközponthoz. (2024. május 10-i frissítés)
Térképreprodukció az 1600-as évekből
Jégtörők a Szamoson
A közúti vashíd "fénykorában"
A német csapatok visszavonulása után, a felrobbantott közúti vashíd
A második világháború utáni ideiglenes fahíd
A megépült közúti betonhíd
Új híd épül
Valószínűleg nem sokkal a bontás/robbantás előtt
Épülő híd
A hídpillér-maradványok ma
Források:1. Dr. Bura László, Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése épületei és műemlékei tükrében, Identitás Alapítvány, 2005.
2. Adevărul: https://adevarul.ro/locale/satu-mare/premiera-nationala-constructia-poduri-satu-mare-avut-pod-deschiderea-cea-mai-mare-1_55c2119ef5eaafab2c46008c/index.html
3. Wikipedia
A képek forrása: Facebook, Szatmárnémeti Anno, személyes felajánlások. Köszönet!
A bejegyzés megjelenése óta elkezdődtek a harmadik közúti híd munkálatai, mely a strand mellett fog elhaladni, és a Batizi (Bányai) utat és a 17-es lakónegyed-beli Independenței sugárutat fogja összekötni.
VálaszTörlésA bejegyzésben szereplő bevásárló centrum és az Új központ közötti gyalogos/kerékpáros híd koncepciója nincs elvetve. Folyamatban van a közbeszerzési pályázat lebonyolítása (igaz, kicsit döcögősen halad, de halad). A finanszírozása nagyrészt uniós alapokból történik. A bevásárló központ csak a megvalósíthatósági tanulmány költségeit állta. A többi (műszaki terv és kivitelezés) a polgármesteri hivatal feladata.
Még egy "apróság": ugyancsak folyamatban van a Szamos-partok rendbetétele a jelenlegi két közúti híd közötti részen (a Szamos mindkét oldalán) szintén nagyrészt uniós alapokból. A közbeszerzési pályázat kiírásra került. Remélhetőleg lesznek érdeklődő cégek is, amelyek vállalják majd a tervezési és kivitelezési munkák elvégzését.
KF
Kedves KF, köszönöm a megjegyzést!
TörlésNem vagyok szatmári, de rövid ideig éltem és tanítottam is ott. Nem a világ legszebb és legmozgalmasabb városa - de élhető. Egy apró adalék: a Tűztorony története. Valamikor a tűzőrök a Székesegyház tornyában strázsáltak (a cséplőgépek minden ellenkező vármegyei rendszabály ellenére köpték a szikrát); azt, hogy szalonnáztak és pálinkáztak, még elnézte a püspök; hogy nőket is vittek föl - ki tudja, tán' csak gyanú volt volt -, azt is; de amikor "leharmatozták" a körmenetet, betelt a pohár: megépült a püspökség költségén a tűztorony (az építés iratai megtalálhatóak az Egyházmegyei Levéltárban illetve Bp-en, a Magyar Nemzeti Levéltárban, illetve hamarosan publikálva lesznek a Honismeret folyóiratban).
Törlés