Bejegyzések

Adalékok az 1970-es árvíz történeteihez

Kép
Ötvenhat évvel a nagy szatmári árvizet követően még mindig elevenen élnek annak a bizonyos májusnak az eseményei az emberek emlékezetében. Bár több erdélyi megyét is érintett, mégis Szatmárt sújtotta a leginkább az áradás: a Szamos kiöntött a medréből és 56 ember életét követelte, több mint 4 ezer ház vált rommá, 128 ezer hektáron állt a víz... A városban sétálva ma is számos épületen ott a tábla, amely jelzi, meddig állt az ár. A nagy árvízzel kapcsolatban sok történet elérhető, azonban mindig akadnak számomra új felfedezések. Így volt ez most (május 10.) vasárnap is, amikor a szatmárnémeti ócskapiacon megvásároltam az Előre (1953-1989) napilap 1971 évre összeállított „naptárát” vagyis 289 oldalas kalendáriumát. Ebben nagy teret szenteltek az 1970-es árvíznek is. Ezeket a történeteket még nem ismertem és arra gondoltam, közzé teszem. Előrebocsátom ugyanakkor, hogy kommunista kiadvány lévén érezhető az írások párthű éle. Sőt, helyenként mintha a megszólalók „szájába adnák” a párt dicsé...

Az Olimpia szatmári futballcsapat története

Kép
A 90-es években jártam focimeccsekre, se előtte, se utána nem mentem többet. De amikor meccsekre jártam, az Olimpiának szurkoltam. Barátok, osztálytársak kedvéért mentem el először. A stadionba érve kerestünk egy jó helyet, megvettük az újságpapír tölcsérbe csomagolt pirított napraforgómagot és néztünk, szurkoltunk, örültünk, kiabáltunk. Apám mesélte, ő sokat járt focimeccsekre, mert a 70-es, 80-as években a gyárakban kötelező volt bérletet váltani az egyik-másik szatmári csapat meccseire. Akkor telve voltak a stadionok – az Olimpia, Someșul, Unio, sőt a Kossuth-kert hátánál, a jelenlegi Camera de Comerț épülete helyén is focipálya volt (ott is végignéztem egy meccset kilencven valahányban). Miért érdekelt a foci? Jómagam sohasem rajongtam igazán a fociért, de nem kerülhettem meg, régebben ugyanis, még a 90-es években is, (csaknem) minden fiú focizott. Az iskolák udvarait nem zárták, de ott a nagyok rúgták a labdát – a 8-as iskola mindhárom pályáján. Elmentünk ezért a tömbházak közé va...

A Katolikus Kaszinó és a Szent Cecil-egyesület háza – illetve a civil kaszinók

Kép
A „Cecil”-re sokan emlékeznek, hiszen még a múlt század második felében is oda jártak táncolni, szórakozni vagy előadásokat hallgatni. A Katolikus Kaszinó ezzel szemben a második világháború után megszűnt, így többnyire csak újságcikkekből és könyvekből tudhatunk létezéséről. Pedig a két intézmény szomszéd volt egymással a Széchenyi utcában és mindkettő nagy szereppel bírt Szatmárnémeti kulturális életében. Míg tehát a Cecil-ház sokak számára referenciapont a városban, a Katolikus Kaszinóról talán senki sem tudja biztosan megmondani, hol volt. Ezért is érdekes felkutatni a forrásokat és megvizsgálni a lehetőségeket: nyomozni az ügyben. Ezzel a rövid tanulmánnyal most arra vállalkozom, hogy felfedjem a „Cecil-ház” és a „Katolikus Kaszinó történetét”. Mindenek előtt megint a Borovszky-féle vármegye-monográfiát érdemes felütni, amelyből kiderül, hogy Szatmáron, Bányán és Nagykárolyban már az 1800-as évek közepén volt kaszinó, melyekbe újságokat is járattak a tagok szórakoztatására. A száz...

Szatmár időjárása

Kép
Életünket nagyban befolyásolja az időjárás. Meghatározza a hangulatunkat, hat az egészségünkre (gondoljunk csak a fronthatásokra), de befolyásolja a közlekedésünket, a munkánkat, gazdaságunkat, az erős hatások pedig (kitartó, erős hőség, hideg, fagy, viharok) az életünket veszélyeztetik. A múltban ez még hangsúlyosabb volt. Amíg a szatmári ember életét a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenységek határozták meg – az 1800-as évek végéig lényegében nem volt ipar, az emberek a föld megműveléséből éltek – egy aszályos időszak, árvíz, erős hőség vagy kitartó hideg az emberek életét követelte. Tudunk is a múltból ilyen eseteket említeni, így például, hogy az 1816-1817-es éhínséget aszály okozta, 1816-ban ugyanis olyan jelentős csapadékhiány volt, hogy kiszáradt a Szamos. Alább egy jelentés erről, előtte azonban: ez a bejegyzés tehát Szatmár időjárásáról szól a múltban, és jelenben, felismerve az ismétlődő mintákat és ezáltal utalva arra is, mit várhatunk a jövőben. Sipos Ferenc, a Szatm...