Lokálhistóriák

Szatmárnémeti egyik legfontosabb épülete a Kálvária templom, amely már a hídról, töltésről, az újközpont teréről ki-kitekint a tömbházak közül. Régebb persze nem vették körül magas épületek, így már messziről könnyen látszottak tornyai. És különösen azért, mert egy dombra épült, a doboló dombra. Amikor Szatmár várát építették – az elsőt még Szent István idejében –, az építkezések során (épület és várárok) kiemelt földet egybe hordták, s így egy domb alakult ki. Ennek nagy része a Királyi Katolikus Gimnázium (mai Mihai Eminescu Főgimnázium) területén volt, de átnyúlt az egykori püspöki rezidencia kertjébe is. Hám János püspöksége idején lett lakható a jelenlegi Püspöki palota, de megválasztásakor a püspök még a régi püspöki rezidencián – egy egyszerű házban – lakott, a Szirmai utcában (jelenlegi Mihai Eminescu utca). Hám János gyakran imádkozott a rezidencia kertjében, a dombnál, s csakhamar megfogalmazódott benne a Kálvária kápolna megépítésének ötlete. Az úgynevezett kálváriákat álta

Ahol ma biliárdszalon, pizzéria, étterem és kávézó működik, ott 120-170 évvel ezelőtt műhelyek, előadótermek voltak, a polgárosodó szatmári pezsgő élet hétköz- és ünnepnapjainak színterei. A Csizmadia-színt a szatmárnémeti csizmadia céh építette székházául 1830-ban, gyűléseket tartottak benne, de táncóráknak, batyubáloknak is helyet adott. Amíg 1847-ben fel nem épült a város első színházépülete, az ideérkező vándortársulatok a Fehér ház fogadójában vagy a Csizmadia-szín nagytermeiben léptek fel (egyéb helyszíneik voltak még a Jeney csűr és a Kotrókert). Az első világháború kitörésével aztán szabók foglalták el az épületet, a csizmadiák pedig az iparosotthon étkezőtermébe költöztek. A bejegyzéshez csatolt tárca, alább így ír a Csizmadia-szín életéről: "Hej, hej — ez a szin, ez a terem pedig hogy megszokta a maga milliőjét. A czéh-beli tagoknak zajos, népies gyűléseit. Aztán a hires batyubálokat. No meg a nemzedékeknek tánczgyakorlatait. Bosnyák hirneves táncztanitó évtizedek

Kilométerekről látszik, összetéveszthetetlen bármilyen más régióbeli épülettel, az idők során Szatmárnémeti egyik szimbólumává lett. A közigazgatási palotáról nemrég írtam, a "Pár év alatt felépítették az újközpontot" című bejegyzésben. Abból többen úgy érezték ki, a Ceausescu-diktálta, egyhangú kommunista építészet termékeként tekinthetünk a közigazgatási palotára és környékére. És azt változatlanul fenntartom, hogy a Deák térbe beépített kerek Divatházra és az Aurora hotel betonépületére ott semmi szükség nem volt, rontanak az összképen. De most megvizsgáljuk az 1970-es '80-as évek újközponti építkezéseit más szemüveggel is, mégpedig a művészeti értékeket keressük majd. Visszautalok még egy kicsit: miután a "Pár év alatt felépítették az újközpontot" című írásom több helyen megjelent ( akkor még "Pár év alatt felhúzták az újközpontot" volt a címe, találóbbnak éreztem azt a szót a gyorsaság és a lendület szemléltetésére, de másokat zavart, mindegy

A Szamos elválaszthatatlanul hozzátartozik a mindenkori Szatmárnémeti képéhez. Használták a vizét, nem csak öntözésre, hanem szállításra is. Már a középkorban rajta úsztatták le a sót az Erdélyi-medence északi részéből, (majd később Désről is, Szatmárnémetin keresztül)  nyugat felé. Ez viszonylag egyszerű szállítási módszer volt. Már a VIII., IX. századokban úgynevezett bödöncsónakokat használtak az úsztatáshoz a Szamoson is. Ez tulajdonképpen egy fatörzs, melynek belsejét kivájták - olcsó és kézenfekvő megoldás, amit az emberiség Kr. e. 7500-körül is alkalmazott, ismert. Szatmár megyében 1963-ban Berend-en találták meg Románia eddig felfedezett legnagyobb bödöncsónakját. A Szamos medréből húzták ki, annak bal partjára földművesek a 13,2 m hosszú 0,9 m széles csónakot (1), amely ma is megtekinthető a Megyei Múzeumban (egy másik, kisebb csónakkal együtt). Még egy adalék: 1510-ben Szatmárnémeti a sónak a lerakóhelye volt. Károly király a Désen lakó remete barátoknak olyan s

Szatmárnémeti arról is nevezetes, hogy itt, a Vécsey Miklós által építtetett palota helyén állt épületben (a Deák téren, ott, ahol ma a művészeti múzeum működik) írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeokmányt. Ekkor már II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, erdélyi fejedelem és birodalmi herceg elhagyta az országot (Lengyelországba, majd Angliába, később Franciaországba, végül pedig az Oszmán Birodalomba, Rodostóra menekült) és Károlyi Sándor nagykárolyi báróra ruházta hadainak főparancsnokságát. Így Károlyi - aki építtette amúgy a nagykárolyi kastélyt is - végezte el a békekötés aktusát, Rákóczi ellenkezése mellett. Emlékmű a majtényi síkon A szatmáriak által Vécsey-házként ismert épület   De II. Rákóczi Ferenc több alkalommal is járt Szatmárnémetiben és Nagykárolyban , a vidékünkön. Szatmárnémetiben a Rákóczi családnak háza is volt, a jelenlegi 1-es számú postahivatal helyén. Mielőtt azonban tovább taglalnám Rákóczi szatmári vonatkozásait, térjünk ki kicsit a