Lokálhistóriák

Kőmíves Balázs szatmári színész, újságíró volt, élete utolsó öt évében szomszédok voltunk. 2018 elején adta nekem kéziratát, azzal a kéréssel, hogy tisztázzam le, digitalizáljam és lehetőség szerint jelentessem meg valahol a kettőnk neve alatt. Megígértem, hogy megteszem, amit tudok, de semmiképp sem kettőnk neve alatt jelenjen meg a még 70-es évek elején legépelt esszé, hanem csak az ő neve alatt, hiszen ő a szerző. Ennek ellenére úgy adta át, hogy előbb golyóstollal mindkettőnk nevét odaírta az esszé utolsó lapjának aljára. Sokáig kerestem megfelelő orgánumot, amely közölné az írást, ám akinek felvetettem, terjedelme miatt még azelőtt elutasított, hogy beleolvasott volna. Évekig a polcomon maradt, és már több, mint öt év telt el Kőmíves Balázs halála óta. Nemrég újra a kezem ügyébe kerültek a megsárgult lapok és úgy döntöttem, a Lokálhistóriák blogon közlöm a szatmári ember életének főbb mozzanatait feldolgozó munkáját. Fontosnak érzem a Kőmíves Balázs által itt leírtakat, hiszen a „

Stahl-Jencsik Katalinnal 2003-ban készítettem interjút a Samtel Rádió magyar nyelvű műsorában a szatmári vívás történetéről, külön foglalkozva személyes pályafutásával. Szeretettel emlékszem vissza erre a beszélgetésre, hiszen egy nyitott, őszinte, kedves embert ismerhettem meg. Beszélgetésünk szól a szatmári vívás kezdetéről, nagy alakjairól, de kitér a sportoló sikereire, illetve látleletet ad a szatmári vívás 2000-res évek eleji állapotáról is. Még igen fiatalon adatott meg nekem a lehetőség, hogy a Samtel Rádió műsorvezetőjeként megszólíthassam városunk neves személyiségeit, így elnézést kérek, ha a jelenben bizonyos kérdéseim, megszólalásaim naívnak tűnnek. Ennyire fiatal voltam...