Lokálhistóriák

Dr. Lükő Béla nevét ismeri az orvostudomány, a korában igazi géniusznak, újjítónak számított. Számos módszert írt le, műtéti- és műtét utáni problémákat oldott meg – így a váladékelvezetést. Budapesten marasztalták, de ő hazajött Szatmárnémetibe, hogy szülővárosát szolgálja. Az első világháború során a barakk-kórházban szolgált, ahol neki köszönhetően igen kicsi volt az elhalálozás – 1915. január 25-e és április 17-e között 17 724 beteget ápoltak, ebből 1522 fertőzéssel érkezett, 1020-at műtöttek és mindösszesen 196 halt meg. És ez csak egy kis szelete a háborúnak. Lükő Béla a koponyaműtétekben kiemelkedő sikereket ért el, de tüdő, máj és hasnyálmirigy műtéteknél is megelőzte a korát. A szatmári emberek a rajongásig szerették őt, ami jellemének is köszönhető – szerette az embereket, segítette a szegényeket, senkit sem utasított el. A végső orvosi reményként tekintettek rá, ha pedig Lükő Béla kezelésébe került a beteg, lett légyen akár igen súlyos állapotban, ő és a hozzátartozói is meg

A címben szerepeltethettem volna az egyszeri embert is akár, mert hát az 1920-körül született szatmáriak nagyon sok történetet tudtak az „egyszeri emberről”, ez is ilyen szatmári jellegzetesség volt, s én gyermekkoromban azt hittem, az „egyszeri” valami titokzatos, rejtett tulajdonságokat hordozó jelző, nem az „egyik vagy egykor volt” megfelelője. De vágjunk a téma közepébe. Létezik-e szatmári jellegzetesség? Beszélhetünk-e szatmári emberről ma, amikor jelentős mozgás volt a múltban és van ma, ki- és bevándorlás városi szinten is? A beszédünk őriz még Szatmárra jellemző vonásokat, így talán az „ou”-hang a „jó” szóban, de már a legtöbben nem tudják, milyen volt a vidékre jellemző népviselet, milyen volt az itt élők jellemző temperamentuma, az ízes beszédük, az otthonaikra, épületeikre gyakorolt hatásuk? Ezért vizsgáljuk meg most közösen az egykori szatmári embert a Borovszky Samu szerkesztette, 1905-ben megjelent vármegye monográfia alapján. Előre bocsájtom, hogy a múltban Szatmár a vár

A vármegye a magyar közigazgatás alapvető területi egysége volt 1000 és 1949 között. A második világháború után szervezték át a megyékre, amelyek területükben sem egyeznek a korábbi vármegyékkel. Így a Szent István alapítású Szatmár vármegye sem pontosan azt a területet fedte le, amit ma Szatmár megye, hiszen ahogyan a térképen is látható, a mai Máramaros megye nagy részét is magába foglalta, de Mátészalkát, vagy bizonyos, ma Ukrajnához tartozó részeket is. Elrugaszkodva mondhatnánk, a szatmári ember kollektív érzelemvilágában nem véletlenül szerepel ma is „sajátként vagy testvérként” Nagybánya vagy Mátészalka, hiszen egykor egy vármegye részét képezték Szatmárnémetivel. De maradjunk a tényeknél. Területe, felépítése Az első világháborút követő országhatár módosítások során Szatmár vármegye (területe 1910-ben 6287 km²) nagy része (71,7%) Romániához került, kevesebb (27,9%) Magyarországhoz és még kevesebb (északon) Csehszlovákiához (0,4%). 1920-ban a Magyarországon maradt Szatmár- és Ug