Lokálhistóriák

A századfordulóra (1800-as évek vége, 1900-as évek eleje) igen nagy divat lett Magyarországon, és így Szatmárban is, a szóbeli és egyéb sértéseket lovagias ügyként rendezni a „nyílt térben” vagyis a nyilvánosság bevonásával. A korabeli szatmári sajtó bővelkedik az ilyen esetekben, amelyek legtöbbször megegyezéssel zárultak, de néha eljutottak a párbajig, amely lehetett kardpárbaj, pisztolypárbaj, de voltak egészen különleges megoldások is. Az országban nem egy olyan esetet jegyeztek fel, amikor a vitás felek fogadásban egyeztek meg, s a vesztes köteles volt egy éven belül megölnie magát. Ezt írásban is lerögzítették, hiszen a lovagias ügyeknek meg volt a formájuk. A legtöbb esetben mindkét félnek volt két segédje, megbízottja, akik közvetítettek a sértettek között és segítették a megegyezést, vagy részt vettek a párbajon. Mindenről jegyzőkönyv született, amit a sajtóval is mindig közöltek. Annyit még ki kell emelni az elején: csak az urak rendezhették így nézeteltéréseiket, a „parasztp