Szatmárnémeti rejtélyes téglái

június 03, 2019

A város központjában, illetve ahhoz közeli utcákon sétálva több helyütt találunk olyan dísztéglás épületeket, amelyeken neveket, évszámokat, rövid feliratokat, esetleg üzeneteket olvashatunk. Ezek még így nem is lennének különösebben érdekesek, de az említett karcolt vagy grafitceruzás írások jelentős része 1900-as, 1910-es, 1930-as évszámokat hordoz. Felmerül a kérdés: vajon miért és milyen körülmények között kerülhettek oda ezek a nevek? Mi a történetük?

Tégla a Tompa utcából

2004-ben a Kolozsvári Rádiónak tudósítottam, és az egyik nyári napon, uborkaszezonban (teszem hozzá) az egyik szatmárnémeti újság bedobta a szenzációt: a szatmári zsidók a gettósítás vagy deportálás során a Láncos templom melletti épület dísztégláira írták fel nevüket, üzeneteiket az utókornak, most pedig az egyik biztosítótársaság, amely bérli az épületet, le akarja ezeket csiszolni, festeni. A rádió megkért, én is foglalkozzak a témával. Ám amint nekifogtam volna bármiféle kutatásnak, jött az újabb hír, miszerint a biztosítótársaság elállt a téglák lefestésének ötletétől (később csak lefestette nagy részüket), a feliratok pedig inkább a szatmári diáksághoz köthetők, mintsem a zsidósághoz - mondták akkor a helytörténészek.

Mivel nem egyedül a Láncos templom melletti, Rákóczi (Mihai Viteazul) utcai hanem több ilyen épületről tudok - amely őriz régi kézjegyeket - elindultam, hogy lefotózzam a megmaradt feliratokat. Megtaláltam persze a Láncos templom melletti épületet - kevés írott téglával -, találtam viszont két dísztéglás házat a Petru Bran (Tompa) utcán, amelyek jóval gazdagabbak voltak feliratokban. Ez utóbbi kettő azért is érdekes, mert a Tompa utca a szatmári gettón belül volt.

A Szatmár Megyei Múzeum tárlatának pannója a gettóval

Találkoztam a téma egyik ismerőjével, Csirák Csabával, aki több könyvet is írt a szatmári zsidóságról. A véleményét kértem az ügyben. Elmondta, régen ő is érdeklődött a téglák zsidósággal való kapcsolata felől, és egy nevezett Klein Elu úrtól, szatmárnémeti kirakatberendezőtől azt a választ kapta, a gettósítás vagy a deportálás során biztosan nem születhettek ezek a feliratok, hiszen az embereknek nem volt idejük megállni, sőt még lassan sem mehettek a csendőrök vezetése alatt.

Kettőnk közös gondolkodása továbbvezetéseként ugyanakkor megegyeztünk abban a gettón belül elképzelhető, hogy felírhatták nevüket és születési idejüket, esetleg családtagjaik, gyermekeik születési dátumát az ott tartózkodók. Ennek utána kellene és utána lehetne járni...

Megmarad ugyanakkor az esélye - teszem itt hozzá -, hogy valóban diákok "munkája" eredményeképp születtek a téglákon fellelhető feliratok. Ahogy ma is, régen is fontosnak érezhették a fiatalok, hogy életük egy-egy meghatározó pontján belevéssék a padba, a fába, a fal tégláiba: itt jártam.

Megjegyzem, a Tűzoltó torony tetejében is sok régi írást találhatunk a téglákon, de ezeket legelőször a leszerelő tűzoltók helyezték el az 1900-as évek elején - felírták a nevüket és a leszerelés dátumát. Sajnos ezeket is lekarcolták, felülírták az idők során, s ez történik a napokban is. Tűnnek el az emlékek... A bejegyzés alján láthatók ezek a téglák is.

Összegzésként elmondható, ezek az írott téglák hozzá tartoznak a város múltjához, érdekes, még felfedetlen történek hordozói lehetnek. Kár, hogy egyre kevésbé látszanak, kár, hogy semmilyen védelmet nem kapnak, s ezért lecsiszolják, lefestik, felülírják ezeket. Bizony, az említett házakon egyre több téglán jelennek meg a mai fiatalok "munkái" is (ez utóbbiakat nem fotóztam, csak párat a Tűzoltó torony esetében).

A szatmári zsidóságról itt írtam bővebben.

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért!

És a fotók:

A Tompa utcáról