Lokálhistóriák

A színház, a Tivoli és a Viktória Szálló is a Hám János utcában volt. A város polgársága szívesen fordult meg ott, akár katarzisra, akár szórakozásra vágyott. Biztosan megszámlálhatatlan pezsgő pukkant, születésnapokat, sikereket ünnepeltek, fiatalok találkoztak az utca egyik vagy másik épületénél, épületében. Hiszen az ember az 18 00 - as évek végén, az 19 00 - as évek elején is ugyanarra vágyott, mint ma. Nézzük meg hát közelebbről a Hám János utcát, és annak épületeit. (Itt jegyzem meg, hogy a régi Hám János utca nem felel meg a maival. A régi Hám János utca a mai Horea utcával felel meg.) A sarkon állt a Tivoli, ahol bálokat , mulatságokat is rendeztek. Később „Cina” néven ismerték, majd a 7 0 -es években lebontották, helyén épült a Divatház (Kerekmoda) – erről itt írtam .   Vele szemben állt és még áll az Ormos-ház, egy az 18 00 -as évek elején épült klasszicista épület, mely nevét egykori tulajdonosáról kapta. Helyén, az 17 00 -as é vek végén posta működött. Me

Evezve, illetve felhasználva a Duna folyását... De kezdjük a végén. A legtöbb szatmári ember tudja, hogy városunkban, illetve megyénkben a magyar és román nemzetiségűek mellett nagy számban éltek svábok is. Mára számuk erősen csökkent, a legutóbbi, 2 012 -es népszámlálás eredményei alapján Szatmár megye 344 360 lakosából mindössze 5005-en vallották magukat német nemzetiségűnek (4). De voltak a múltban sokkal többen. A II. Világháborúban kezdődött meg kivándorlásuk, 1944-ben öt teljes falu lakossága ment Németországba a szovjetek bevonulásától, az igazságtalan megtorlástól való félelmükben – ami hamarosan be is következett az 1945-1949-es deportálásokkal. De sokan elmentek azt követően is, még a '89-es változások előtt, amikor szökni kellett a zöldhatáron és a rendszerváltás után, majd az Európai Unióba való belépés hozta szabad mozgással. És most vissza az elejére. Hogyan kerültek ide a németek, akiket svábokként ismerünk? A történelmi Szatmár megyébe 1712 és 1838 között t

Fontos jobban megismernünk azokat a „történelmi” épületeinket, amelyeket őseink nem kis áldozatok árán építettek és szerencsénkre még ma is megcsodálhatóak. Ismerjük így meg jobban a Pannónia szállót. Köztudott, hogy Szatmárnémeti főterén (az egykori Piactéren, Deák-téren), állt az első "városháza" vagyis vármegyeháza, egyben törvényszéki épület, a Tornyos ház (a XVIII. század hetvenes éveiben épült), ahol egy ideig Kölcsey Ferenc is vármegyei jegyző volt. Aztán, amikor már kicsi lett az épület a feladatokhoz, az állaga is leromlott, lebontották, és építettek új helyszínen a vármegyei közigazgatásnak egy új épületet ( a Tornyos házról és a későbbi városházáról itt írtam ). A megüresedett helyen pedig 19 01-19 0 2 -ben megépült a Pannónia szálloda. Létrejöttében nagy szerepe volt Herman Mihálynak, aki városi ügyészként (később a város polgármestere is lett) küzdött a megépítéséért. Papp Géza polgármesterrel közösen javasolták egy szálloda építését – erre nagy szüksége vol