Lokálhistóriák

Szatmár történeteinek felderítéséért, a helyi értékek népszerűsítéséért, az elfeledett históriák felkutatásáért és elmeséléséért indult egy éve a Lokálhistóriák blog. Olyan sokszor hallhattuk már: „itt nincs semmi látnivaló!” „itt nem történt semmi!” „ez egy unalmas város, egy unalmas vidék!”. Hogy ez nem igaz, van rá bizonyíték, nem kevés. Szatmárnémetinek, Szatmárnak nagyszerű története van. Olyan értékei, amelyekre méltán büszkének lehet lenni. Tudni érdemes, mi minden történt itt, kik építették ezt a várost, kik formálták kultúráját, hogyan alakult az élet Szatmárban, hogyan fújtak a történelem szelei. És jó megismerni, hogyan élt régen a szatmári ember, min mulatott, miben hitt, mi keserítette életét. Identitásunk csak úgy lehet, ha ismerjük a történetünket, ha tudjuk szeretni a gyökereinket. A hely úgy lesz igazán otthon, úgy lesz saját, ha újraálmodjuk a múltját és beleálmodjuk magunkat is. Szatmár ugyanis most is az, ami egykor volt. Bár sokat változott, lényege nem lett más,

Az influenzához és a jelenlegi koronavírushoz hasonló tünetekkel, vagyis lázzal, fejfájással, végtagfájdalommal, légúti panaszokkal 100 éve okozott világjárványt a spanyolnátha. Szatmárt sem kerülte el a járvány és ez a korabeli anyakönyvekből is kiderül, hiszen sok esetben írták be a megszületett gyermek apja korai halála okaként. Pontos számot azonban nem tudunk, hányan haltak meg a spanyolnátha miatt, hiszen a kor orvostudománya kezdetlegesnek számított, az egészségügyi rendszer pedig nem fedett le minden beteget - nem vizsgáltak meg mindenkit és a halál okát sem mindig állapították meg helyesen. A korabeli lapok ugyanakkor rendre beszámoltak róla. A Hungaricana.hu adatbázisát átböngészve összegyűjtöttem pár érdekességet a szatmári eseményekről, jelenségekről. Így a Szatmárnémetiben megjelent Szamos, 1918. október 4-i számában a spanyolnátha miatti munkaerőproblémáról ír: "Fehér foltok a spanyol nátha miatt. Amíg az orvosoknak nincs most nagyobb gondjuk, mint az, hogy m