Lokálhistóriák

Szatmárnémeti soha nem volt nagy filmes város, tudtommal a magyar filmhíradó készítette az első mozgóképeket városunkban, igazi nagy film pedig sokáig nem forgatta fel az itt lakók életét – persze bizonyára készülhetnek csendben is filmek... Nagy változást hozott rendszerváltozást követően a helyi televízió (SAMTEL) indulása, amellyel nagyobb számban születtek riportfilmek, dokumentum jellegű filmek. Az első igazi nagy filmforgatásra azonban 2004. március végéig kellett várni, amikor is Bódi Attila vállalkozó, kultúrmecénás, ma neves író elhozta városunkba a Világszámot . A Világszám egyik képkockája - felvétel a Rákóczi utcában Koltai Róbert akkor már legalább harmadjára járt Szatmárnémetiben, első alkalommal tudtommal a MADISZ, vagyis Kánya László hívta őt meg, önálló estjével, melynek címe Csehovtól az Illetékesig volt. Koltai Róbert akkor nagyobb városnézést is tett, emlékszem, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba is belátogatott. Számunkra akkor már rég filmcsillag volt és legfrissebbe

Jakabffy Elemér egykori szatmári képviselő, szatmárnémeti polgár személye több tekintetben fontos lehet számunkra. Közéleti író, a közösségéért élő ember, két világot is megélt és megharcolt politikus – de (még) a szó jó értelmében. Nekem azonban mégis inkább más miatt lett érdekes a személye. Ő azok közé a régi nagyok közé tartozott, akik bár jó körülményekbe születtek, nem kerülték a meghurcoltatást, nem szégyellték és utálták a nehéz sorsot, a szétszórattatásban, pincékben élő családjukat is óvták, őrizték. Jakabffy Elemér nem tudta megvalósítani nagy álmait, nem hagyták, hogy megvalósítsa, a sors elfojtotta törekvéseit. Az országhatárok őt is átlépték, kisebbségi sorba került, és büntették, bántották népe vélt vagy valós bűneiért. Életútját nekünk, szatmáriaknak azért is érdemes ismernünk, mert élete utolsó szakaszát nálunk élte, földi maradványait itt helyezték örök nyugalomra, a híd melletti temetőben. Jakabffy Elemér 1881. május 17-én született Lugoson, módos, földbirtokos csal