Kelták jártak itt. És hunok is.

Amikor felteszik a kérdést, kik éltek itt régen, a kérdezők általában pár száz évvel tekintenek vissza az időben, gondolatban. Kevesebben visszatekintenek a honfoglalás idejéig, az azt megelőző időkig, és még kevesebben vannak, akik a bronzkor embere után kutatnak...

Ahhoz, hogy a kérdésre – kik éltek itt nagyon régen? – valamilyen választ kapjak, ellátogattam a Szatmár Megyei Múzeumba, ahol régészeti leletek kiállításával egybekötve magyarázzák a múltat.

Így azt állítják, itt már a paleolitikumban, az őskorban, a régi kőkorszakban vagy pattintott kőkorszakban élt ember. Ez a korszak 2,4 millió évvel ezelőtt kezdődött és kb. 11 500 éve ért véget, vagyis az emberiség történetének 99,5 %-a a paleolitikumra esik. A jelenlegi Szatmár megyét tekintve az Avas dombvidékén, vagyis Erdődhegy, Turc, Bikszád, Bujánháza, Kányaháza, Kőszegremete, Avasújváros, Ráksa környékén élt ekkor ember. Csak később, a középső kőkorszakban (mezolitikumban) telepedtek meg ettől a régiótól elszakadva – pédául Csomaközön, ahol erre vonatkozó leleteket találtak. Halászatból és gyűjtögetésből éltek, a még ma is megmaradt fegyvereiket és eszközeiket pattintott kőből készítették.

Az újkőkorszakban, a neolitikumban (Kr. előtt 6000-3500) a leletek alapján még jelen voltak a megye keleti részén, így Kányaházán, Aranyosmeggyesen, Apában, Túrterebesen, Halmiban, de masszívan a megye nyugati részén – Nagymajtény, Kismajtény, Kaplony, Gencs, Nagykároly, Mezőterem, Csanálos, Börvely, Bere, Csomaköz, Szaniszló, Reszege, Piskolt, Szilágypér, Tasnád... területén. Ekkor jelent meg amúgy az állattenyésztés és az igen kezdetleges mezőgazdaság. Ekkor már az ember bizonyítottan a mai Szatmárnémeti területén is jelen volt. 1972-ben a Hunyadi, ma Corvinilor utcában (a 78-as számú ház környékén) találtak egy a neolitikumból származó kőbaltát.

A Szatmár Megyei Múzeum tárlatán fotóztam

Krisztus előtt 3500-ra teszik a kőrézkor, az eneolitikum kezdetét. Ekkor jelennek meg a díszítőelemként használt fém – réz és arany – tárgyak, az eszközöket azonban még mindig kőből készítették. Már főleg a megye nyugati területén, az imént felsorolt települések – Gilvácstól, Nagymajénytól Mezőteremen át Csomaközig, Beréig, Piskoltig, Érendrédig – területein találtak erre az időre vonatkozó tárgyakat. 1902-ben és 1972-ben két kőbaltát találtak Szatmárnémetiben ebből a korból.

A bronzkor (Kr. e. 2500-Kr. e. 900) hozta el Szatmárba is a hosszú ideig lakott, többrétegű települések megjelenését. Ekkor már fejlettnek mondható anyagi műveltséggel és fémművességgel rendelkeztek. Találtak is sok kardot, egyéb szúró és vágó fegyvereket, isteneknek ajánlott fém ajándékokat, ékszereket, fém használati eszközöket, lószerszámokat... szinte a megye teljes területén, de főleg a nyugati felében, a fentebb felsorolt települések környékén. Lám az ember jól megtelepedett ott. A bronzkorból Szatmárnémetiben 1872-ben jegyezték fel az első leleteket, s attól kezdve számos tárgyat találtak: agyagedényeket, harci baltákat, bronzékszereket...

És maradt a vaskorban (Kr. e. 800-106) is főleg a nyugati részen. A földet ekkor már jobban meg tudták művelni, de megjelent a pénz is, mint fizetőeszköz. És ekkor éltek kelták Szatmárban. Például Piskolton találtak keltáktól származó tárgyakat és Csomaközön egy kelta temetkezési helyen, egy kelta hercegi sírt feltárva találtak egy ragadozó madárral díszített vas sisakot. Ez a 60-as években talált sisak világszerte nagyon ritkának számít, Bukarestbe is szállították és a Szatmár Megyei Múzeumban csak másolata tekinthető meg. Apropó kelták, csak Csomaközön 35 kelta sírra bukkantak, illetve települések romjaira.

Ha a következő, a római kort nézzük (Kr. u. 2-4. századok), elmondhatjuk, hogy szintén a megye nyugati részére tehetők a települések nyomai, csak elszórva találhatók keleten is. A települések fejlettsége jóval felülmúlta az addigiakat, de ugyanígy az eszközöké is.

A korai népvándorláskorban, az V. században aztán megérkeztek a hunok, de a megye területét nem dúlták fel, a helyi lakosság a germán nemesség vezetésével adót fizetett a hunoknak.

 A Szatmár Megyei Múzeum egyik panója, a népvándorlásokról

A középkorban, a VI.-IX. századokban, Nagykároly környékén az avarok és a germán gepidák, a Kraszna és a Szamos völgyében a szlávok éltek – áll a múzeum egyik ismertetőjén – de már kimutatható a korai magyar lakosság jelenléte is.

És ezzel már el is értünk a honfoglalás koráig, amit egy másik bejegyzésben dolgoztam fel.
Majdnem elfelejtettem... Ezüst és arany tárgyakat, ékszereket, érméket is találrak Szatmárban eleget. S egy részüket meg is lehet tekinteni a múzeumban. De fotózni nem lehet.

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért!