Lokálhistóriák

Egy személyes emlékkel kezdem: nagy élmény volt számomra, amikor a kilencvenes években bevezették a telefont a lakásunkba és végre nekünk is lett telefonszámunk. A fiataloknak ez már banális, de ez akkor nekünk sokat jelentett, még ma is emlékszem az egykori telefonszámunkra, bár ez már másnál csörög. Mintegy száz évvel hamarabb, 1899-ben jelent meg Szatmárnémetiben a telefon. Persze nagy izgalommal várták a szatmári polgárok és akkor csak találgathatták, hogyan változtatja majd meg az életüket a kommunikáció új vívmánya: „Azt mondják, hogy a telephont ide s tova bevezetik a városba. Micsoda boldog állapot lesz. Az élelmesebbek bevezettetik a színházba, hogy otthon hallgathassák az előadást, az asszonyok a kaszinóba, hol figyelemmel kísérhetik férjeik kártyajárását, templomi predikácziókat pedig otthon kényelmesen végig lehet hallgatni. Ne tessék elhinni.” (Szamos, 1899. január 22.) „A kaszinó választmánya nem rég tanácskozott a felett, bevezessék-e a telefont vagy pedig ne. – Isten me