Lokálhistóriák

A kommunista idők a legtöbb erdélyi városra (is) rányomták bélyegüket. Nicolae Ceaușescu, építészeivel igyekezett egy stílusnak megfelelően átalakítani a városközpontokat, beépíteni a régi stílusú - klasszicista, szecessziós, neobarokk, eklektikus - épületekkel büszkélkedő főterekbe vagy teljesen új "centru"-kat (központokat) létrehozva. Így épült be (a szó átvitt értelmében azonban sohasem sikerült beépülniük) az Aurora szálloda és a Divatház (Moda) a Deák térre (korábbi Piactérre). Erről itt írtam részletesebben... Az Újközpont ábrázolása a diktátorral De kiépült egy új főtér (Centru civic), közigazgatási épület-együttessel, Művelődési Házzal, a Someșul nagyáruházzal és tömbházakkal körülvéve. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején "húzták fel" a városnak egy elhanyagolt, nagyrészt a cigány kisebbség által lakott részén, a Szamos partjához közel. Gyehennának hívták ezt a területet, ami ugyanakkor a Deák térhez igen közel volt, egy utcányir

Az idők folyamán átalakult Szatmárnémeti – szerencsére nem teljesen, de más formát és funkciót kapott a Piactér (Deák tér, régi főtér), eltűntek egyes épületek, kicserélődtek szobrok. Most a szobrokra figyeljünk egy kicsit és megvizsgáljuk, Szatmárnémetiben melyek voltak azok a szobrok, amelyek idővel eltűntek, hol álltak ezek, mi volt az üzenetük... De előbb egy-két gondolat a szobrok miértjéről: A történelemben a szobrok funkciója változott. Amikor az ember az őskorban megalkotta az első szobornak nevezhető formát, azzal az Istent igyekezett megformázni, anyagba leképezni – így vitték a zsidók is a Mózest megelőző időkben maguk előtt Baál, az aranyborjú szobrát és borultak le előtte, mutattak be neki áldozatokat . A politeista görögök vagy a rómaiak, a hinduk vagy arabok is ábrázolták isteneiket és oltárra emelték. A rómaiak később ábrázolták a császárt, a politikai vezetőket, a nemes embereket, de a hadvezéreket is és a szobroknak ez a funkciója is megmaradt az idők során.