Lokálhistóriák

A Kazinczy (Ștefan cel Mare) utca az egyik legismertebb a városban.  Impozáns épületei, századfordulós, illetve korábbi időkből származó polgárházai visszahozzák kicsit a régi idők levegőjét. Ha a Deák térről (régi főtérről) indulunk, jobb felől rögtön a kereskedelmi és ipari bank épületét találjuk (jelenlegi szocialista pártszékház), amely a Weisz ház helyére épült 1894-ben vármegyei bank célzattal, bal felől pedig a jelenlegi Astoria szálló épületét, amely az örmény származású Antal család háza helyére épült. Ez utóbbinak földszinti termeiben az elejétől fogva üzletek működtek, az emelete pedig lakrészként szolgált. Az 1800-as években a tehetős emberek érthető módon a Deák-tér környékén építették házaikat. S aztán a Kazinczy utca felé építkeztek - főleg, miután Hám János püspök (1827-1857) elkanyaríttatta a Szamos egyik holtágát és feltöltette azt. Így felszabadult a Kazinczy utca - Szent István tér területének nagy része. Korábban ugyanis ott is folyt a Szamos (a folyó rendezés

Hetvenöt éve, 1944 szeptember 16-án este érte szovjet bombatámadás Szatmárnémetit. A második világháború (1939-1945) legsúlyosabb csapása volt ez a városra, amelyben az épületek nagy része megrongálódott vagy megsemmisült, nagyon sokan életüket vesztették. Magyarország, amelyhez akkor Szatmárnémeti is tartozott az 1941. június 26-án történt kassai bombázás miatt lépett be a háborúba, június 27-én, a németek oldalán. 1944-re már jelentősen átalakultak az erőviszonyok és kitűnt a háború végkimenetele. A második világháború elején, Németország, a nyugati fronton szép eredményeket ért el, a Szovjet-Oroszországgal azonban nehéz csatákat vívott. Az 1942. augusztus 21. és 1943. február 2. között Sztálingrádért (Volgográd) vívott ütközet nagy veszteségekkel (összesen másfél milliós emberveszteség) járt, főleg német oldalon. A sztálingrádi csata egyik védővonalát jelentették a 2. magyar hadsereg Don-folyónál végzett műveletei. A Don-kanyarban honvédek ezrei haltak meg. Románia 1944. év

Tetszenek még emlékezni azokra a stúdiókra Szatmárnémetiben, ahová belépve műtermi, beállított képeket lehetett készíttetni? Ha nem, biztosan láttak már olyan fotókat, amelyeken szülők, nagyszülők állnak piedesztál, míves oszlop mellett, s mögöttük függöny libben, gyerekeket hatalmas kacsákkal... No, nem ez lehetett a szatmárnémeti műtermi fotózás aranykora, hiszen itt már jócskán beférkőzött a giccs is, a kommunista idők szögletessége... A fotográfiát igazán komolyan az 1800-as évek közepén, végén, az 1900-as évek elején vették Szatmárnémetiben (is). Érdekes, de nem sokkal az után, hogy a fotográfia megjelent a világban, megjelent Szatmárnémetiben is. Az 1800-as évek elején a társadalom a valóság megörökítésének újfajta útjait kereste. A feltörekvő polgárság lelkesedett minden technikai újdonság iránt, a gyorsulni kezdő városi élet pedig nem véletlenül üdvözölte a rövid idő alatt elsajátítható tudományt, módszert, eszközt, a pillanat optikai-vegyészeti eljárással történő megra