A századforduló embere

május 14, 2019

Ha régi képeket nézünk, ha monográfiákat olvasunk, megismerhetjük a város történetét, az épületeit, és már ezekből már következtethetünk az egykor élt emberekre. De ez általában nem elég ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan élt, mit gondolt a századfordulós szatmári ember? Mit szeretett, miért lelkesedett, milyen gondjai voltak?

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni tudjunk, fel kell lapoznunk az újságokat, az adott idő újságait. Mi volt a századfordulós újságokban? Nos, képek nem. Fotókat ne is keressünk. Grafikák megjelennek a hirdetések között, s azon kívül hírek, ismertetők, tárcák (rövid, könnyed és aktuális tartalmú kisesszék).

Már a hirdetésekből sokat tanulhatunk: mit akartak eladni, mire volt szükség, mit vett a kor embere? Zaherlint a parazita rovarok és kártevők ellen, Thymol fogkrémet, francia konyakot, malátasört, kávét, a hölgyek Klythia púdert, Margit krémet... De gyógyfürdőkbe invitálták az olvasókat, bikszádi gyógyvizet ajánlottak légcsőhurut, hangszálhurut és vérköpés, idült és heveny gyomorhurut ellen, "mellpasztillákat" köhögésre...

Amit kiemelkedően érdekesnek találok a hirdetések között, az például a végtagprotézisekre vonatkozó, a "Gummis" egészségügyi segédeszközöket ajánló, vagy például a viharágyút eladni szándékozó.

Szintén érdekes a "szenzációra hívás", amely a világ legnagyobb csodájaként ajánlja az öt éves óriás leánykát.

Az eddig leírtakból még nem érthetjük, milyen volt valójában a századfordulós ember. Kutassunk hát tovább, nézzünk meg közelebbről egy újságot, mondjuk a Szatmármegyei Közlönyt. Február 4-i számában szokott módon nagy teret kap a színház - szerették a színházat -, de ír a helybeli régi kaszinó báljáról, megjegyezve, hogy sajnálatos módon egy táncosnőre tíz táncos férfiú is jutott, a hölgyek "kevés számmal voltak képviselve". Megtudjuk azt is, választmányi ülést tartott a dalárda, illetve, hogy a Kölcsey-önképző köre Jókai-ünnepélyt tartott, melyen az író "Magyar divat"-ját is elszavalták. Bemutatták Kósa Ede új színművét, a "Kártyás Kati" című háromfelvonásos színművet - erről kritikát olvasatunk (talán azokban az években utoljára Szatmáron színikritikát - persze nem, de manapság nem él Szatmárban ez a műfaj). Tisztújított a Polgári olvasókör is, az egyletnek 10 alapító és 562 rendes tagja van, 38 hírlap és folyóirat állt az olvasóközönség rendelkezésére az eltelt évükben, 430 egyleti tag 15 575 kötetben 12 625 művet vett ki.

A sok minden mellett megírják még: "Hortobágyi sötétség uralkodik olyankor a nagypiacztéren, a mikor a lámpagyújtogató fel nem gyújtja a lámpákat akár milyen harapni való setétség van is a valóságban, mert a naptárban holdvilágos este van jelezve. Ilyenkor aztán a pénzügy-igazgatósági hivatalnokok az óriási nagyságú piaczon csak botorkálva juthatnak keresztül a tátongó sötétségben. Egy kis világosságot kérünk! (Beküldetett)"

Ez persze még mindig kevés, hogy megismerjük a századfordulós ember gondolatait, ezért olvassunk tárcákat is:

Micsoda zenei műveltségük volt... -ahogy a második tárcából is kiderül.

Érthető, ha ezek után még mindig többet szeretnénk látni, olvasni a századfordulós emberek gondolatairól - tovább kutatok, majd az eredményeket bemutatom.

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért!