Utcatörténetek, Szatmárnémeti magyar utcanevei

"Porzik, porzik a szatmári utca, mikor végigmegyek rajta" - ismerjük a nótát, amelynek ugyanakkor igen sok változata létezik, a helységnév megcserélésével. Nos, a szatmári utcák maguk is megértek jó pár névcserét az idők során. A 90-es években a taxisofőrök egy utcának három nevével is tisztában kellett, hogy legyenek, és ez bizony sokszor nem volt egyszerű. Néha eltartott egy ideig, amíg megértette magát az utas a sofőrrel, hova is lesz a fuvar. Ha például a Mátyás Király utcára mentünk, ami ma Liviu Rebreanu nevét viseli, azt is kellett mondjuk, hogy Strada Pietroasa, hiszen sok éven keresztül az volt a neve és a taxisofőrök még úgy ismerték.

Érdekes lehet tehát áttekinteni, mi volt a XX. század eleji (1907-beli), régi magyar neve és az átmeneti, kommunizmus alatti neve egy utcának. Ezt gyűjtöttem egybe, hátha sokan hasznosnak találják.

Egy-két megjegyzést azért előrebocsátanék. Így az első, hogy a századfordulón Szatmárnémeti jóval kisebb volt, mint ma. Többnyire a Szamos folyása szerinti jobb oldalon létezett a város, míg a bal oldalon, a Hóstáncban kevesebben éltek, egy-két utcát ismertek név szerint. Inkább 1940 után, a második bécsi döntést követő határváltoztatás után lettek hivatalos magyar nevei a Szamos folyása szerinti bal oldalon az utcáknak.

A másik megjegyzés: régen nem csak utcák és terek léteztek, hanem „köz”-ök is. Ezek a „köz”-ök kisutcák vagy zsákutcák voltak, de gyakran két, egymáshoz közel eső másik közterületet összekötő rövid utcácskát jelölt a megnevezés. Azért éreztem fontosnak erre kitérni, hogy senkit ne tévesszen meg a továbbiakban a megnevezés.

Harmadik megjegyzés: az utcanevek gyorskereséséhez CTRL+F billentyűk együttes lenyomása után kell a keresett megnevezést begépelni, majd ENTER.

Akkor hát kezdjük a sétánkat a főtértől s haladjunk a szélek felé, a teljesség igénye nélkül:

A Deák tér városunk főtere, amely később többek között I.C. Brătianu, Horthy Miklós, ma pedig P-ța Libertății nevet visel. Soskzor átnevezték, lévén a legfontosabb tér Szatmárnémetiben.

A Sugár út Deák tértől Megyei Múzeumig tartó szakasza csak a 30-as, 40-es években nyílt meg (erről itt írtam) ennek előtte csak a múzeumtól az állomásig tartó szakasz létezett. Ezt Attila útnak hívták, később Calea Traian lett, s az ma is. A sugárút neve 1940 és 1944 között amúgy Csáky István Sugárút volt.

Az Attila út régebb a Rákóczi utcával folytatódott. A Rákóczi utca a Láncos templomig tartott. Ma ez a Mihai Viteazul utcára (90 előtt is így hívták) és a Piața Jean Calvin-ra (Kálvin János térre) oszlik. A tér neve nemrég változott meg Piața Păcii-ről.

A Vasile Lucaciu utca régi neve Árpád utca, amelyet a kommunista idők alatt Piața Libertății-ként ismertek. Az Árpád utcáról nyílik a Széchenyi utca, amely még a kommunizmus alatt 1 Decembrie 1918 utca lett, s az még ma is. A Széchenyi utcát köti össze az Eötvös utcával az Iskola köz, mai nevén Gheorghe Lazăr utca (1989 előtt is így hívták).

Rákóczi utca

A Széchenyi utcát két másik kötötte össze a Rákóczi utcával, ezek a múltban sokkal hosszabbak voltak. Ezek a Színház köz utca, mai Gheorghe Doja utca és a Templom utca (a Püspöki palota és a görögkatolikus templom közötti) mai Eugen Lovinescu utca. Ez utóbbi neve a kommunista idők alatt C.D. Gherea volt.

A Sugárútról nyíló Parângului utca értelemszerűen nem létezett a Sugárút megnyitása előtt.

A velük párhuzamos harmadik utca a színház utcájaként is ismert Horea utca, amely a századforduló idején Hám János nevét viselte (1990 előtt szintén Horea volt).

Ha a Deák tér környékén maradunk, elmondhatjuk, hogy a mai Corneliu Coposu utca régi, magyar neve Batthyány utca volt s a kommunista idők alatt 25 Octombrie utcának nevezték (még az újközpont kiépítése előtt is).

A Decebal utca (kommunizmus alatt is Decebal) neve Várdomb utca volt, a Mihai Eminescu utcáé Szirmai utca volt, a Mircea cel Bătrân utcáé Kossuth Lajos utca (a kommunizmus alatt is Kossuth Lajos nevét viselte. Az Aurel Pop utca századfordulós magyar neve Majláth utca volt (az 1980-as években már Aurel Pop-nak nevezték).

Ugye utóbbi három utca az Eötvös utcáról nyílik. Kevés olyan utca van, amelyet még régi magyar nevével említenek a szatmárnémeti magyarok, az Eötvös utca ilyen - ez nem az ötvösökről kapta a nevét, hanem Eötvös József egykori vallás- és közoktatásügyi miniszterről. Az utca kommunista idők-beli és mai neve Alexandru Ioan Cuza.

Eötvös utca

Szintén Kazinczy utcaként ismerik még ma is a szatmári magyarok a Deák-térről nyíló Ștefan cel Mare utcát (az átmeneti neve is ez volt). Ez ugye ma az Ady Endre és a Barițiu utcákban folytatódik (már a kommunizmus alatt is így volt), de régen az Ady Endre és Barițiu utcák neve Perényi utca és Tiszaújlaki út volt, a végén az első szatmári gőztéglagyárral. A kettő kereszteződésénél nyílt a Dobó utca (nevét Dobó Istvánról kapta), mai nevén Lăcrămioarei utca (már a 80-as években így hívták), ami fölött, északabbra, a századforduló környékén a Rekettye volt, a régi laktanya a régi lőtérrel, s a gőzmalom. Meg kell még említeni a Toldi utcát, amely a Perényi utcáról nyílt jobbra, ez a mai Nicolae Iorga utca (a kommunizmusban is így hívták).

A Dobó utca párhuzamos volt a Drágfy utcával, mai nevén Drăganilor. Érdekes, hogy a kommunista idők alatt az utcát Dragonilor-ként ismerték.

A Drágfy utcát a Honvéd köz, mai nevén George Enescu (a köztes időben is) kötötte össze a Honvéd utcával, mai nevén Bulevardul Unirii (1990 előtt is). Azért volt a neve Honvéd utca, mert a Régi laktanyához vezetett, ahogy a Dobó utca is. A laktanya és gőzmalom után a sorompóháznál "V" ben elágazott a Darai útra, amelyet később egyszerűen lefordítottak Str. Dara-ra, ez ma is a neve és a Fehérgyarmati útra, melynek későbbi és mai neve Aurel Vlaicu utca. A Darai utat a Fehérgyarmati úttal a Dér utca kötötte össze.

A régi laktanyához közel, a Honvéd utcát a Damjanits utca, mai nevén Porumbeilor utca (1990-előtt is) kötötte össze a Mátyás király utcával. Ennek neve volt a kommunizmus alatt Pietroasa, majd ma már Liviu Rebreanu.

A Damjanits utcához hasonlóan a két utcát köti össze a Gvadányi utca, ami ugyanakkor hosszabb volt, lement délre egészen a Dinnyéskert széléig, a volt katonai kórházig, így két mai utcát is magában foglalt, az Aviatorilor utcát és a Panseluței utcát.

A Gvadányi utcával párhuzamos a Vörösmarti köz, ma Strada Pelican (1990 előtt is ez volt a neve) és az Új utca, ma Lükő Béla (1990 előtt is ez volt a neve). De felső része, a mai Aviatorilor kelet felé párhuzamos a Mátyás köz-zel is, mai nevén Str. Mărășești. Ez utóbbi már szinte az István király térre vezet ki, mai nevén P-ța Eroii revoluției (a kommunizmus alatt P-ța V. I. Lenin), ahogy a Józsika utca, mai nevén Str. Barbu Ștefănescu Delavrancea, az Új utca, a Mátyás Király utca, a Kazinczy utca és a Perényi utca is az István király térhez közel helyezkedik el vagy hozzá csatlakozik.

A környéken maradva megfigyelhetjük, hogy a mai Tisztviselő telep jóval kisebb volt a mostaninál. A Vajay utca, mai nevén Str. Gebriel Georgescu (a rendszerváltás előtt Salcâmilor) volt a egyetlen a körülvevő utcák közül, amelynek a századforduló környékén neve is volt.

A továbbiakban el lehet mondani, hogy a jelenlegi Iuliu Maniu utca neve Kölcsey utca volt - érthető módon, hiszen 1902-től Kölcsey Ferenc, egykori Szatmár vármegyei jegyző, költő, a Himnusz szerzőjének szobra a Láncos templom nyugati bejárata előtt állt, s épp erre az utcára nézett a Rákóczi utcáról. 

 A Láncos templom a Kölcsey utcából

A jelenlegi Rândunelelor utca (1990 előtt is Rândunelelor) régi neve Arany János utca (korábban Víz utca) volt, a mai Marsilia utca neve 1907-ben Vörösmarty utca volt (a kommunizmusban is Vörösmarty).

A mai Caișilor utca neve Hermann Mihály utca volt ('90 előtt is Caișilor), a Martirilor deportați utca neve Báthory utca (már '90 előtt is Martirilor deportați), a Retezatului utca ('90 előtt is Retezatului) neve Zrínyi utca. A Petőfi Sándor utca megtartotta nevét az idők során. A Kogălniceanu utca neve Károlyi-köz volt, a mai Hám János utca neve Petőfi köz (a kommunista időkben Țibleșului utca), a Constantin Brâncoveanu utca (a kommunizmus alatt is Constantin Brâncoveanu) neve pedig Három utca köz (ez lett később a Halász Ferenc utca).

Ahogy haladunk délre, a Szamos felé, a József királyi herceg (Dianna) utcát találjuk, a mai Bujorului utcát (korábban is Bujorului volt), majd az Alsó Szamospart utcát, a mai Transilvaniei sugárutat. A kettő között áll a József Főherceg honvéd laktanya, az Alsó Szamospart utca végén pedig a városi közvágóhíd. Ezért is hívták az Alexiu Berinde utcát Vágóhíd utcának (a rendszerváltás előtt még Str. Abatorului). A B. P. Hașdeu utcát Kert utcának hívták. 

Megjegyzem, itt az utcákat alaposan átrendezték később a Golescu híd megépítésével, a Dianna kert beépítésével.

Szatmárnémeti térképe 1907-ből

Ugye a századfordulón már létezett egy közúti vashídja Szatmárnémetinek, amely a jelenlegi Decebal híd mellett állt, és a Hóstánc-ból (a megnevezés a német Hochstadt-ból jön, jelentése felsőváros, bár ez esetben inkább előváros vagy külváros) vezetett át. Ezen kívül létezett persze a MÁV vasúti vashíd. A Szamos bal partján akkor már létezett a római katolikus temető, mellette vezetett a Zsadányi út, a mai Cloșca sugárút, a Szatmár-Erdődi kisvasúttal (HÉV-vel). A temetőhöz közel, a volt Saturn gyár, a mai Kaufland területén állt az „Erzsébet” gőzmalom és szeszgyár, a Textila Ardeleana gyár (1980-2000) területén pedig szintén egy gőzmalom. Volt még egy Szatmár-erdődi közút, a mai Str. Uzinei, amely akkor jóval fontosabb szerepet töltött be.

A Zsadányi út, a temető és a Szatmár-erdődi közút között volt az Állatvásár-tér, aminek egy része fedi a mai Burdea sarok területét, de jóval nagyobb volt. A Zsadányi útról (Cloșca sugárút) már a századfordulón balra nyílt a Gőzfűrész utca, mai Str. Gara Ferăstrău (a kommunizmusban Str. Herăstrău), a Gőzfűrész állomásig. A közúti hídtól, az Állatvásár-tértől nyílt a Hegyi út Szatmárhegy felé. Ez a mai Uzinei, amely a Decebal híd megépítése előtt nagyobb hangsúllyal bírt, majd a régi közúti híd lebontását követően, az új híddal, a tömbháznegyeddel átalakították a Soarelui utcát, s ez lett a B-dul Octavian Goga, amely a Lucian Blaga-val folytatódik - itt csatlakozik a régi Hegyi út vonalához. (A szatmárnémeti hidak történetéről itt lehet bővebben olvasni.)
Ha már itt tartunk, megemlítenék pár magyar utcanevet a Szamos bal partjáról, s megint hozzáteszem, ezek nagy része 1940 után kapott hivatalos magyar nevet. Így az Amaci utat (Str. Amațului) már 1941-ben is Amaci útnak hívták, ahogy a Károlyi út (Str. Careiului) is Károlyi út volt. A Proiectantului utcát Árkász, majd Töltés utcának hívták, a Dunării utca volt a Digesztor utca.
Hóstánc útnak hívták a Töltés utcát a Károlyi úttal összekötő és a Százados utcáig elérő utat. Ezt ma már nehezen lehet beazonosítani, talán az Astronauților követi a Hóstánc út nyomának egy részét, de nem vagyok benne biztos. Aki tudja, írja meg.
Pálfalvai útnak hívták régen is a jelenleg Drum Păulesti-ként jegyzett utat, Ipoly utcának hívták a Iosif Vulcan utcát (a kommunizmusban is I. Vulcan volt), Izabella utcának az Ecaterina Teodoroiu utcát (rendszerváltás előtt is E. Teodoroiu), Csaba utcának az Aron Pumnul utcát, Dohány utcának a C. A. Rosetti utcát (a kommunizmusban Tutunului a vasút és a Hegyi út közötti része), Botond utcának a Bartók Béla utcát (rendszerváltás előtt is Bartók Béla), Botos utcának a V. Babeș utcát (90 előtt is V. Babeș). A Ferăstrău utcát 1941-ben Fűrészgyár utcának hívták, a Cerbului utcát Vezér utcának, a Dinu Lipatti utcát (kommunizmusban Oborului) pedig Görgey utcának. Valószínűleg a Dorobanților utcát hívták Lókert utcának, mert fennmaradt (1), hogy a Vezér utca a Dohány utcától a Lókert utcáig vezetett.
Ha kicsit tovább megyünk - de még maradunk a Szamos bal partján -, a mai Alecu Russo utca neve 1941-ben Dél utca volt, 1946-ban már Massaryk utca. (1)

A jobb hídfőtől a Bányai út, jelenlegi nevén B-dul Henri Coandă (rendszerváltás előtt Str. Baia Mare), a Kossuth Lajos utca, a Várdomb utca és az Alsó Szamospart utca indult - ez egy fontos kereszteződés volt, itt állt a Villanytelep, és egy közkút is a Tabajdi (Sas) patikához közel. A zsiliptől a Csatorna utca indult még, a mai Str. Fântânii (90 előtt is így hívták).

Ez a térkép a Doru Radosav szerkesztette Ghid de oraș, Satu Mare című, 1984-ben az Editura Sport-Turism által kiadott könyvben jelent meg

Most visszatérünk a Szamos jobb oldalára, a történelmi Szatmárnémetibe. A keleti részen haladunk észak felé, és megállunk a Gheorghe Șincai utcánál, melynek neve a századfordulón Híd köz volt. Szintén egy kis utca, az Árpád utcáról kelet felé nyíló Séta tér, mai nevén Str. Mioriței. Miért kaphatta a Séta tér nevet? Nos az Árpád utcáról kelet felé gyéren beépített területek voltak. A jelenlegi Electrolux (volt Samus, előtte 23 August, előtte 1 Septembrie, előtte Princz testvérek gyára) gyár helyén például egy nevezetes kert, az Ékes kert állt, a Bányai úton túl pedig a Belső postakert.

Az Ékes kert mellett a vasút másik oldalán már létezett a református temető, a Bányai út másik oldalán pedig a két zsidó temető. A Belső postakert szélén, az új zsidó temetőhöz közel, a Bányai úton állt a katonai lőszerraktár.

A Kossuth-kert már akkor nagy népszerűségnek örvendett a szatmáriak körében. Ezt nyugaton a Teleki utca, jelenlegi Avram Iancu utca (1990 előtt is Avram Iancu volt a neve), északon a Vasút utca, jelenlegi Crișan utca (1990 előtt is), keleten a vasút, délen pedig az Attila utca vette körül.

A jelenlegi Corvinilor utca neve Hunyadi utca volt (a kommunizmusban Karl Marx utca), az Árpád utcáról pedig a Hunyadi utca metszésével a Telki utcára a Hunyadi köz vezetett át – ennek későbbi neve Vajda János, majd a kommunizmusban és ma Simion Bărnuțiu. Az Árpád (mai Lucaciu) utca amúgy a Kinizsi utcával, ma Ioan Slavici utca (a kommunizmus alatt Scânteii), és a Szivárvány közzel, ma Str. Banat (a kommunista időkben is Banat) folytatódott és így csatlakozott a Wesselényi, ma Wolfenbüttel (1990 előtt Pionierilor) utcához.

A jelenlegi Ceahlăului utca (1990 előtt is Ceahlăului) neve Zárda utca volt, értelemszerűen, hiszen a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájától indult, indul.

A Zárda és környéke
 

A mai Petru Maior utca (1990 előtt is Petru Maior) neve Szivárvány utca volt, a mai Str. Paris neve Pázsit utca volt (a kommunizmusban Friedrich Engels utca). A jelenlegi Str. Maramureș nem pontosan egyezik meg a régi Nyíl utcával, csak részben kebelezte azt be. A Nyíl utca ugyanis a Szivárvány, Hunyadi és Pázsit utcákat kötötte össze, a mai Maramureș utca pedig a Kinizsi (Ioan Slavici) utcától a Wesselényi (Wolfenbüttel) utcákig terjed, tartalmazva tehát a régi Nyíl utcai szakaszt is.

1907-ben, a Kossuth-kerttől északra nem sok utca létezett. A már említett Vasút utca, aztán feljebb a Vasúti raktári hozzájáró út, a mai Str. Luceafărului ('90 előtt is Luceafărului), még feljebb pedig az Udvari út, a mai Str. Fabricii ('90 előtt is Str. Fabricii).

A mai Rodnei utca régi magyar neve Külső sor volt (később ugye Magyar utca), a Tiszaújlaki úttal való kereszteződéséhez közel már állt mind a két temető – a görögkatolikus és a református. A Külső sor és az Udvari út fölött a Németi-mocsár feküdt, nem vezettek át rajta utcák, egyedül a vasút, amely az Udvari út metszését követően, a Németi-mocsárba beérve több vonalra bomlott: a Szatmár-Bikszádi vasútra, a Fehérgyarmat felé vezető vonalra, a Máramarossziget felé vezető vonalra, illetve a Nagybánya felé vezető vonalra. Ennél a szétágazásnál állt a Szatmár-Szentvér állomás.

Szatmár-Szentvér állomás

Az Udvari út kelet felé kereszteződést képzett a Dunaföldvár-Debrecen-Máramarosszigeti transzverzális állami közúttal, mai nevén a Batizi úttal vagyis Drumul Botizului ('90 előtt is). A kereszteződésüknél állt a Petróleum finomítógyár – talán innen a mai Fabricii elnevezés (?).

Visszatérve nyugatabbra, a mai Str. Iuliu Hossu utca neve 1907-ben Kisfaludi utca volt (a kommunizmusban Str. Moscova). És itt is pontosítani kell, hiszen a Kisfaludi utca igazából csak a Werbőczy utcától vagyis mai Milleniului utcától (a kommunizmusban is Milleniului, hiszen Szatmárnémeti vélt, kreált milleniumára nevezték el így Ceaușescu akarata szerint) az Árpád (Lucaciu) és Kinizsi (Slavici) utcák érintkezéséig terjedt, ma pedig a Iuliu Hossu utca sokkal hosszabb, a Teleki (Avram Iancu) utca kereszteződésében érintkezik a Vasút utcával (Crișan).

A Coșbuc utca viszont megegyezik a régi Bercsényi utcával (a kommunizmusban is Coșbuc utca volt), a Nicolae Bălcescu utca ('90 előtt is Bălcescu) a Bocskay utcával, a Tudor Vladimirescu utca pedig a Csokonai utcával ('90 előtt is Vladimirescu), a Crasna utca a Bethlen utcával.

Itt jártuk be tulajdonképpen a régi Szatmárnémetit, egy zsákutca maradt még a végére, a Széchenyi utcaáról, a görögkatolikus templomot régen teljesen megkerülő utca, amelynek neve régen Görbe köz volt, ma pedig Costache Negruzzi.

Aki figyelmesen végigkövette utunkat, sok mindent észrevehetett. Így például, hogy, a századforduló környékén is sok történelmi személyiség neve szerepelt utcanévként. A laktanyákhoz közel harcos hősök nevei tűnnek fel. A költők, írók egymáshoz közeli utcák neveit ékesítik s nem mellesleg ezek az utcák költőien szép helyeket jártak be régen – egyik-másikuk még ma is.

A kommunizmus alatt aztán igyekeztek átnevezni az utcákat, s csaknem minden utcát sikerült is... Érdekesség ebben a vonatozásban, hogy a Vörösmarty utca a kommunista évek alatt még megmaradt, s csak majd a rendszerváltás alatt érezte valaki fontosnak átnevezni Marsilia-ra. Lehet oda költözött egy „fontos ember” és azt zavarta a Vörösmarty név...

Visszatérve a kommunizmusra volt akkor Szatmárnak ugye Lenin-tere, Marx, Engels és Moszkva utcája... A történelem minden időben rányomja bélyegét az utcákra, terekre, helyekre. Talán ez az a konklúzió, ami most jó lesz végszónak, hogy ne menjünk bele a jelenlegi utcanevek értelmezésébe, illetve annak boncolgatásába, mi közük lehet Szatmárnémetivel a névadóknak.

Utcanévcserék, utcanévadások 1940 és 1944 között

A második bécsi döntés utáni kis magyar világban a magyar vezetés igyekezett az utcanevek tekintetében is rányomni bélyegét a városra. A román tér- és utcanevek helyett újra magyar nevek jelentek meg, sok esetben pedig eltértek az első világháború előtti, mindenki által ismert nevektől, és a kor politikai viszonyainak megfelelő neveket adtak. Alább az 1940-1944 közötti utcaneveket tekintem át. Ez olyan szempontból is érdekes lehet, hogy több utca ekkor kapott először magyar nevet, hiszen a két világháború közötti időben épült ki.

A Deák teret így átnevezték Horthy Miklós térnek, a Hám János utcát (ma Horea) Adolf Hitler utcának, a Kazinczy (ma Ștefan cel Mare) utcát Mussolini utcának, a Sugárút (ma I. C. Brătianu) nevét Valer Pop-ról Gróf Csáky István-ra változtatták. A századfordulón Szirmay utcát (ma M. Eminescu) átnevezték Pázmány utcának, a ma Ion Budai Deleanu utca lett 1940 és 1944 között a Szirmai utca. A Gh. Șincai utca Mária utca, a századfordulón Várdomb utca (ma Decebal) Gömbös Gyula utca lett, a ma C. Brâncoveanu utca pedig Apponyi utca lett. 

Szatmárnémeti 1941-ben

A Színház köz (ma Gh. Doja) kapta Hám János nevét, a Sugárútról megnyíló, ma Parângului nevet viselő utca neve Püspök utca lett (hiszen a püspöki palota kertje volt a helyén a Sugárút megnyitása előtt). A tisztviselő teleptől délre megnyíló utcát, Erzsébet Királynő utcának nevezték el (ma Ana Ipătescu), a ma Zutphen-néven ismert utcát Böszörményi utcának, a Bolyai utcát Szondy utcának, a Lazăr Gavril utcát Tavasz utcának, a Turturelelor utcát Mikszáth Kálmán utcának, a Iancu Jianu utcát Ady Endre utcának. A ma Constantin Brâncuși nevét viselő utca lett a Kazinczy utca, a ma Crinului néven ismert utca lett az Erkel utca (bár 1942-ben még jóval rövdebb volt), a ma Dreptății utca a Fogarasi út, a ma Clujului néven ismert pedig a Kolozsvári utca. A Diana utca neve Dianna utca lett – hiszen a Dianna kert helyén épült ki ez az utca is.
A Vajay (Str. Gabriel Georgescu) utcától északra és a Hermann Mihály (Caișilor utca) utcától nyugatra a századfordulótól eltelt idő alatt megnyílt a Jókai utca (ma Dsida Jenő), a Hermann Mihály utca folytatásaként a ma Titulescu tér-ként ismert Deák Ferenc tér (a főtér átnevezése után Deák-név ide költözött). A mai Pelican utca neve akkor lett a Vörösmarty köz-ről Pelikán utca (nevét Pelikán József székesegyházi kanonokról kapta, akinek itt volt nagy területű és szépen berendezett kertje), a Gvadányi utca Deák tér (Titulescu tér) és Mátyás király utca közötti szakasza Madách utca lett, az Új utca pedig megkapta Lükő Béla nevét. Északabbra, a Mátyás köz (Panseluței) Holló utca lett, a nyugati végen pedig, a Sziget út (Serelor utca) neve Beniczky utca lett, a ma Sighetului utca neve Brassói utca, a ma Sibiului utca neve Szebeni utca, a ma Timișoara utca neve Temesvári utca, a ma Miron Costin utca neve lett Sziget utca, a ma Gh. Magheru utca neve N. Enyedi utca lett a kis magyar világban. Folytatásként, a ma Sighișoara utca neve Segesvári utca volt (és tőle keletre létezett egy Aradi nevű utca, ami azóta megszűnt) az Oradea utca neve Váradi út volt, a Siretului utca Szalontai utca volt. Északabbra, a Darai út (Dara) és a Fehérgyarmati út (Aurel Vlaicu) között már kiépült a Dér út (ma Arad) és a Tölgyes út (ma I. Creangă), a Dobó utcáról megnyílt a Rekettye utca (ma Ștefan Octavian Iosif) és az Ősz utca (ma Toamnei), a Tiszaújlaki útról (ma Barițiu) pedig nyugat felé a Mező út (ma Alexandru Odobescu), kelet felé pedig az Akácfa utca (ma Emil Racoviță), a Nyárfa utca (ma Sălciilor), a Fűzfa utca (ma Barbu Lăutaru), a Diófa utca (ma Doina), és a Fenyőfa utca (ma Axente Sever). A Drágffy (Drăganilor) utcából délre nyíló Honvéd-köz neve Harcos utca lett, a Honvéd utcáé (B-dul Unirii) pedig 1940. szeptember 5-e utca.

A Külső sor (Rodnei) neve a kis magyar világban lett Magyar utca, a Németi mocsárra épült ma Argeșului utca Sarkadi Nagy Mihály utca lett a magyar időben, a ma Ilarie Chendi utca Nyár utca, a ma Trandafirilor pedig Rózsa utca, a ma Grigore Ureche utca Szentvér utca lett. A három utcát keresztező G. Bacovia utca neve Közép utca lett, az Anton Pann utca Határ utca, a Ion Ghica utca Átló utca, a Strada Mică Kis utca, az Egalității utca neve Egyenlőség utca, Fraternității utca neve Testvériség utca, a Ioan Gallu utca neve Szabadság utca, a Lazărului neve Lázári utca, az Ardealului utca neve Kálmán utca volt a kis magyar világban.
1940 és 1944 között, a Kossuth-kertet északon határoló, a századfordulón Vasút utca, ma Crișan utca neve Hieronymi utca lett, az innen nyíló Ion Neculce utca neve Virág utca, a Parcului utca Park utca, illetve a már említett Szentvér utca. A ma Luceafărului utca neve Baross utca, az Arenei utca Aréna utca, a Titu Maiorescu utca Közraktár utca lett.

Az Árpád (V. Lucaciu) utcából nyíló, ma Mioriției utca neve Nádor utca volt, a Batizi útból nyíló Ștrandului utca neve Strand utca, a 24 Ianuarie utca neve Szegfű utca.

Északabbra, az Udvari útból (ma Fabricii), a vasút túloldalán nyíló, ma Ion Luca Caragiale utca neve Gyár utca volt, az Orientului utca neve Kelet utca, a Crivatului utca neve Templom utca, a Mașiniștilor utca neve Gépész utca, a Ceferiștilor utca neve Vasutas utca, a Văii utca neve Völgy utca, a Livada utca neve Rét utca, a Plevnei utca neve Liget utca, az Al. Vlahuță utca neve Halom utca lett.

A Szamostól délre eső területek, utcák a századfordulótól a második világháborúig terjedő időben jelentősen kiépültek. Így sok utca magyar nevét a kis magyar világból ismerjük. Itt is csak azokat említem, amelyeket az előző, századfordulós utcanevekről szóló írásban még nem nevesíthettem. Nyugat felé tekintve elmondható, a Prahova utca a volt Hóstáncz utca, a Dariu Pop a Százados utca, az Inăului szintén Százados utca, a Dimitrie Bolintineanu a Tizedes utca, a Mărăști az Őrnagy utca, a Magnoliei a Mátészalkai út, a Depozitelor a Nagyrétoldali utca.
A Zsadányi útról (Cloșca) kelet felé nyílik a Szamos felől haladva a már fentiekben is említett Hegyi út (ma az Uzinei utca, illetve a L. Blaga utca), a Katona József utca (ma Zimbrului) – ezt a kettőt összeköti a Kemény János utca (ma Baladei), illetve a Thökölyi utca (ma Basarabia). De a Thökölyi utca kifut a Barcsay Jenő utcára, ami nagyrészt a mai O. Goga utcának felel meg (a vasúti felüljáróig tartott). A ma Gh. Boitor néven ismert tér neve Biki Károly (szatmári református esperes lelkész, író) volt, a ma Muncitorilor utca volt a Rédey utca, a Mihnea Vodă utca volt a Zsigmond utca, a Dâmbovița volt a Murányi utca, a Dacia utca volt a Kun László utca, a General Traian Moșoiu volt az Utász utca, az Înfrățirii volt a Margit utca, a Pandurilor a Teréz utca, az Ecaterina Teodoroiu az Izabella utca, a Bucovina a Vilma utca, a Dinu Lipatti pedig a Laktanya utca, ami a Gőzfűrész utcai állomásig elér és ott találkozik a már említett Gőzfűrész utcával (ma Gara Ferăsrău).
A Zadányi útról nyíló ma Rosetti-ként ismert utca neve Nagy Lajos utca volt, majd a vasúti átkelőtől kezdődő, a ma C. S. Anderco néven ismert utca a Dohány utca volt, hiszen annak északi oldalán állt az egykori dohánybeváltó, amelyhez még vasúti lehajtó is volt (ahogyan az Erdélyi Textilgyárhoz – a későbbi Textila Ardeleana, az Unió vagongyárhoz és a Lomási Gőzfűrész R.T.-hez is).
Ha innen haladunk dél felé, megállapíthatjuk, hogy az Olteniei utca volt a Levente utca, a Cerbului a már említett Vezér utca, a Nicolae Grigorescu a Fráter György utca, a Ferăstrău a Fűrészgyár utca, a Pintea Haiducul a Lehel utca, a Vulturului pedig a Lókert utca (ezen, majd a mai Zefirului-on haladt a Zsuzsi, a Gőzfűrész állomástól letérve Szatmárhegy felé). Folytatva, a ma Gh. Pop de Băsești néven ismert utca neve a magyar világban Görgey utca lett, a Traian Grozăvescu-é Irányi Dániel, a Bucegi-é Visegrádi utca, a Danton-é Frangepán, a Luchian-é Somogyi. A ma Bartók Béla néven ismert utca neve a kis magyar világban Botond utca volt, a Victor Babeș-é Botos utca, a Moților utca neve Kürt utca.

Ha visszatérünk a Szamoshoz és a mai 17-es lakónegyed területét tekintjük, kijelenthetjük, a Szamos melletti részeket (a lakónegyed döntő részét) még a Külső postakert és a Héderárka területek borították. A Homoród csatorna a vasúti hídtól húzódott déli, majd keleti irányban és a Kraszna utcánál (ma Ciprian Porumbescu-ként ismert) csatlakozott a Pálfalvai út vonalához. A homoród csatorna fölötti rész beépítetlen volt, de attól délre létezett a Homoród utca (ma Homorodului), a Duna utca (ma Grigore Alexandrescu), a Tisza utca (ma Măcinului), a Maros utca (ma Dima), a Körös utca (ma Crișului) és a Bodrog utca (ma Someșului).
A Pálfalvai úttól délre nyílt az Ipoly (ma Iosif Vulcan), és a Vág (ma Turului) utca – természetesen az Amaci út (Amațului) is, de azt már említettem, ahogyan a Kraszna utcát (Ciprian Porumbescu). Ha a mai Carpați II lakótelep területét nézzük, alig nevezhetünk meg egy-két utcát, hiszen a kis magyar világban létezett a Major (ma Ganea) utca és az Ombodi út (ma Ambudului). Ettől délebbre csak a Dél utca volt még nevesítve, amelynek mai neve Alecu Russo.
És ezzel át is tekintettük a századfordulós helyzetekhez képest a kis magyar világban megjelenő utcaneveket. Összegzésként elmondhatjuk, a már a századfordulókor létező utcák nagyrészt megtartották az 1940-1944-es időben is a régi nevüket, csak a központ-környéki utcák esetében volt néhol változás. A fentiekben több esetben úgy fogalmaztam, a kis magyar világban … lett az utca neve. Tettem így, mert ugye az 1940-es második bécsi döntést megelőzően 1919. április 19-e és 1940. szeptember 5-e között román utcanevek voltak Szatmárnémetiben.
 

Hivatkozások:

A térképeken történő személyes kutatás mellett az 1940-1944 közötti magyar utcanevekért fellapoztam Bura László, Szatmárnémeti (Satu Mare) utcanevei 1987-ben, Budapesten, az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége által kiadott magyar névtani dolgozatát.

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért!