Lokálhistóriák

Nem szeretem a végletekig fokozó kifejezéseket, így kerülöm az olyan szavak használatát a hétköznapi beszédben, mint „szörnyű”. Másrészt dühít, amikor egyesek viccelődnek, kacarásznak a háború tényén: vagy ezzel menekülnek a valóság elől, vagy nem értik, miről is van szó igazából. A háború szörnyű és soha sincs eléggé messze sem időben, sem pedig térben. Amikor ezeket a sorokat írom, már egy hete tart az orosz-ukrán háború és érezhető, bármikor átcsaphat hozzánk, sőt begyújthatja az egész világot. Sokat gondolkodtam rajta, szabad-e most megosztani az alábbi visszaemlékezést, de végül arra a következtetésre jutottam, sokaknak segíthet komolyan venni a jelen helyzetet, de komolyan venni és értékelni a békeidőt, szeretni a szeretteit, jobbá lenni, befelé tekinteni, hálát adni, fohászt mondani a békéért. Az alábbi visszaemlékezést nemrég kaptam, a kézirat eredetije a Szatmári Római Katolikus Püspökség levéltárában van. Scheffler Ferenc, Boldog Scheffler János vértanú püspök testvére, sz