Újságok, reklámok, média Szatmáron, a „kezdetektől” napjainkig

március 28, 2024

Szatmár vidéke, illetve az itt élők nagy szolgálatot tettek a magyar kultúra továbbadásában, a sajtó terjesztésében. Gondoljunk csak arra, hogy Nagykárolyban született 1529 körül Károli Gáspár, a Biblia első teljes magyar nyelvű fordításának elkészítője. Ugyanott, 1753-ban Papp István író nyomdát létesített. De a kommunikációnak persze más formái is léteztek. Ha visszatekintünk az időben, Szatmárban, még 1700 előtt a Kálvária templom ma is felkereshető dombjáról hangzottak el hirdetések. Azt doboló dombnak nevezték, hiszen ott dobolták ki az aktuális rendelkezéseket, hirdetményeket Szatmár vára népének. A hír aztán szájról-szájra szállt tovább, illetve lóháton vitték a hírnökök és így az elterjedt a falvakon is. A várat a Rákóczi szabadságharc végén lerombolták, a város átalakult. Az egyházak a maguk csatornáin, püspöki körleveleket juttattak el minden egyházi közösséghez időről-időre. Az 1800-as években aztán már voltak cégérek, feliratok és nem csak a céhek székházainál, hanem a boltok ablakai fölött is, amelyekkel Szatmárnémeti főterén – és nem csak – hívogatták a vásárlókat, klienseket. Úgy gondolom, ez volt a reklám hajnala, csak ezt követően jelentek meg az újsághirdetések: így 1861 augusztusában jelent meg a Szatmári értesítő című újság, a Szatmár megyei gazdasági egylet kiadványának első száma, amelyben már reklám is volt. (Ennél régebbiről nem találtam információt.) Ezt követően, 1869 augusztusában megjelent a Szamos első száma, és a Szamos lett Szatmár legfontosabb újságja, napilapja az impériumváltást megelőzően. Sikere okán is, egyre több újságot alapítottak, így 1875-ben indult a Szatmár, 1884-ben a Szatmár és Vidéke, 1892-től a Heti Szemle, 1896-tól a Szatmár-Németi hetilapok, majd 1902-től robbanás történt a városi médiapiacon, az első világégést megelőzően pedig volt olyan időszak, amikor párhuzamosan mintegy 25-26 napi- és hetilap, vagy időszakos kiadvány jelent meg, amint azt alább részletezem. Furcsa ezt a jelenből tekinteni, amikor már egyetlen nyomtatott napilapunk sincs...

A lapterjesztés nehézségeit figyelembe véve érthető, hogy előbb jelentek meg és fejlődtek a helyi, városi lapok – 1861-től Szatmárnémetiben, 1884-től Nagykárolyban – és csak ezután vármegyei szinten: 1885-től a Szatmárvármegyei Közlöny. Kellett ugyanis az infrastruktúra a lapok széthordásához. Az első vasútvonal, a Szatmárnémeti és Nagykároly közötti 1871. szeptember 25-ér épült ki.

Az újságok persze nem csak híreket, beszámolókat, tárcákat tartalmaztak, hanem hirdetéseket, reklámokat is – helyi reklámokat és a központból, a fővárosból átvett nyomatokat. A hirdetések, reklámok a kezdeti egyszerű, keretezett elrendezéstől hamar (az 1800-as évek végére) a grafikai elemeket is magukban hordozókig, sőt (1908-ra már) a fényképes hirdetésekig fejlődtek. De ekkor már plakátok voltak az utcákon, sőt a város fontosabb utcáin még mozgóreklámok is voltak, vagyis olyan lovaskocsik, amelyekre plakátokat ragasztottak, például az Uránia mozi műsorával.

A kezdetben a kereskedők a nevüket adták az üzletükhöz, a név volt a garancia a termékeikre/szolgáltatásaikra. Ez a kép az Attila utca és az Árpád utca sarkán készült (ma Calea Traian és V. Lucaciu utcák)

Az újságok hanyatlása az első világháborúval történt meg. 1915-től egyre kevesebb reklám jelent meg a lapokban (egyre kevésbé hirdettek), amelyeknek az oldalszáma is lecsökkent. Például míg a Szamos 1914. május 3-án még 16 oldalon jelent meg és ebből több mint a fele reklám volt, pontosan egy évre rá (1915. május 3-án) már csak két oldalra nyomták, legtöbb pedig hat oldalas volt a Szamos 1915 májusában. Reklámok alig-alig voltak, inkább a világháború hírei. Az akkori magyar nyelvű újságok végét azonban mégsem a háború jelentette, hanem az impériumváltás. A Szamos, 1919. január 1-jén lesújtó hangon jelentette meg vezércikkét. (Csak érzékeltetésképp jegyzem meg, az év első lapszámára mindig a derű, a jókedv, az optimizmus volt a jellemző):

„A Szamos ötven éves

Szatmár, dec. 31.

Fekete újesztendőben szomorú évfordulót ülünk.

Szomorú, szenvedésekkel teli, keserves új éve van a magyarnak. Mintha az alvilág összes szörnyei elszabadultak volna láncaikról és egyszerre rontottak volna reánk, tépik, szaggatják, üldözik a magyart, nem engednek percnyi nyugtot néki, a vérére szomjaznak, az életére törnek.

Ebben a lehangolt időben, amikor az ország, a magyar haza minden polgára egy idegenek által ránk kényszerített világösszeütközésnek könyörtelen konzekvenciáit nyögi, ma tölti be ez a lap fennállásának ötvenedik esztendejét.

A fekete órákban nincs kedvünk ünnepelni, a magunk dolgával csak röviden szabad ma foglalkoznunk.

Az elmúlt ötven esztendő ezt a lapot a vidék egyik legelterjedtebb, legolvasottabb lapjává tette.

A Szamos ma a friss hírszolgálatnak, a becsületes, önzetlen munkának fogalmát képviseli olvasó közönségének hatalmas gárdája előtt.

A mai évfordulón tele van a szívünk mardosó fájdalommal, lelkünk olyan, mint a viharban megtépett lobogó, de azért tollunkról nem hervad le a szó, a nemzeti kötelességek evangéliumának szava, riadót fúvunk minden nap az elalélt magyar lelkek feltámasztására.

És ez a riadó az újjáéledő Magyarország polgári középosztályának riadója lesz.

Ennek az országnak szüksége van egy erős, önérzetes, összetartó, köztársasági, polgári középosztályra.

A Szamos, amikor életének második félszázadába lép, ennek a polgári középosztálynak a jelszavait írja zászlajára és szent kötelességének, becsületes hitvallásának tartja, hogy ennek a kialakulóban levő életképes polgári középosztálynak a tömörülését, a polgári erők egyesítését képességeinek legjavával szolgálja.

Ezt ígérjük, erre szent fogadalmat teszünk és ehhez kérjük olvasóink, barátaink, polgártársaink jóakaratú támogatását!”

Más lapok is küszködtek, de szembe kellett nézniük az új hatalom cenzúrájával. Így a Szatmármegyei Közlöny, amelynek utolsó lapszámát a cenzorok annyira megdolgozták, hogy a főoldal szinte üresen jelent meg.

Érdemes tekinteni még a Szatmárvármegyei Közlöny esetét, amely 1919-ben még címeres magyar fejlécével jelent meg, magyar nyelven, 1920-tól azonban már két nyelven, címer nélkül, előbb Gazeta Oficială al Județului Sătmar címmel, aztán a Szatmár Vármegye Hivatalos Lapja kiírással, bal hasábban románul, jobb hasábban magyarul.

A két világháború között Szatmárban 52 újság jelent meg román nyelven és 21 magyarul. A legfontosabbak ekkor a Satu Mare (1919-1938), Gazeta de luni (Nagykároly,1921-1922), Neamul nostru (1924-1927), Sentinela de Nord (Szaniszló, 1925), Glasul Sătmarului (1925-1928), Graiul Neamului (1927-1940), Nordul Ardealului (1927-1929), Viitorul Sătmarului (1927-1928), Gazeta Sătmarului (1928-1932), Valahul (1935-1937), Solidaritatea (1935-1940), Conştiinţa Română (1938-1940), Frontiera (1938-1939), Hotarul (1933-1936), Graniţa (1934-1935), Frontul (1935), Glasul Hotarelor (1936). Egyéb román nyelvű kiadványok: Ţara de Sus (1921), Icoane Maramureşene (1923-1924), Sentinela de Nord (1925), Muguri (1929 – 1930), Afirmarea (1936-1940), Săgeata (1923), Ţara Oaşului (1925), San Văsîi (1923-1938), Datina. (3)

A magyar nyelvű újságok ebben az időben: 1919-1938 működött újra a Szamos (Someşul), 1922-1923 között a Gara Ernő alapította Est, ami 1923-tól 1940-ig Hétfői Friss Újság (Ziarul proaspăt de luni) néven folytatta, 1928-1929 között a Kovács Jenő szerkesztette Szatmári Hírlap (Ziarul de Satu Mare), 1930-ban a Joláthy B. Zoltán szerkesztette Szatmári Friss Újság (Ziarul proaspăt de Satu Mare) és az 1931-1933 között megjelent szociál-demokrata hetilap, a Szatmári Népszava (Vocea poporului sătmărean), 1921-1925 között a Vidor Gyula szerkesztette Rendkívüli Újság, 1932-1933 között a Berey Géza alapította Mai Nap, 1939-1940 között az Óss József szerkesztette Reggeli Lapok, a Benedek Elek nevével fémjelzett Cimbora (képes heti gyermeklap) majd 1933-1940 között az Új Cimbora – Az Új Cimbora Családszövetség képes gyermeklapja, 1932-1939 között a humoros, szatirikus Derű, 1921–1929 között a Molnár Imre szerkesztésében megjelent Gazdák Lapja és a Szatmár megyei Gazdasági Egylet hivatalos közlönye, a Szatmári Gazda.

A felekezeti rendszeres vagy időszakos lapokat tekintve kiemelhető, hogy a katolikus és református kiadványok mellett 1930 és 1938 között Szatmárban jelent meg a Zsidó jövő című irodalmi és társadalmi havi folyóirat Frischmann Dezső szerkesztésében.

A számos román nyelvű újság csak részben érte el célját, hiszen a román ajkúak nagy része a továbbiakban is a magyar újságokat olvasta. Ez azért is történhetett így, mert többnyire nem tudtak még román szövegeket olvasni, a magyar világban nem volt elterjedt a román nyelv és irodalomoktatás. (4)

A kis magyar világban aztán ismét erősödtek a magyar nyelvű újságok, a második világháborút követően és a kommunista hatalom alatt azonban igen megcsappant a számuk. A legfontosabbak így a Híradó (1944. decembere és 1945. május 8-a között), ezt váltotta a rövid ideig megjelenő Új Élet (1945. május 9-től), majd a Szabad Élet (1945–1948), amely később Dolgozó Nép (1948. november 21-től), majd Szatmári Hírlap címmel (1968. február 18-tól) jelent meg a rendszerváltozásig. Már 1989 decemberében Szabad Szatmári Hírlap címmel jelent meg (Kőmíves Balázs szerkesztésében) az addigi Szatmári Hírlap, majd 1990. január 7-étől a Szatmári Friss Újság írt a város és megye történéseiről. 2022. augusztus 31-i utolsó lapszámáig a Szatmári Friss Újság a város és a megye meghatározó lapja volt. (2) Ismertebb alakjai: Veres István, Gúzs Imre, Báthory Éva, Kiss Ferenc, Mandula Tibor, Máriás József, Kádas József, Benedek Ilyés Ildikó, Baranyai Attila, Debreczeni Éva, Budaházi Emese, Ágopcsa Marianna, (Varga) Elek Anikó, Elek György, Boros Ernő, Kereskényi Sándor, Karikás Enikő, Princz Csaba, Turos Lóránd, Czimzel László, Fodor István, Bódi Sándor, Stahl István, Romász János, Simon Levente, Pesek Attila, Bodnár Gyöngyi, Tőtös Tímea, Kinczel Tünde, Szabó Kinga Mária, Őri-Pákay Franciska, Pándi Annamária, Babos Krisztina, Sógor Beáta, Csuka Tímea. Fotóriporter: Fodor Lajos.

1990-1991 között jelent meg az Erdélyi Futár (egy Független Magyar Párt nevű alakulat lapja), szintén 1990-ben indult, a mindössze 6 számot megért Hétfői Sporthíradó, és 1994-ben a 16 számot megért Szatmári Express (az Informaţia Zilei társlapja).

Ekkor már működtek a szatmári magyar tannyelvű iskolák diákszövetségeinek iskolaújságjai is: a Kölcsey Ferenc Líceumban jelent meg a Nebuló, illetve Rikkancs (1990), a K. F. T.-lap (1991), majd Suli-sajtó, illetve Zaj-Lap (1992), Tintaszósz (1993–tól), Güzü, illetve Mozaik (1998), a Református Kollégium diákjai írták a Ref-Rén, Glutty című iskolaújságokat, a Hám János Római Katolikus Líceum diákjai az Ösvény (1993-ban indult) című iskolai lapot.

2005. június 24-én indult az új Szatmári Magyar Hírlap, hetilapként, majd 2005. október 1-től napilap lett. Ez 2014. július 31-én jelent meg utoljára. Ismertebb szerkesztői, újságírói: Princz Csaba, Benedek Ildikó, Veres István, Ilonczai (Bodnár) Gyöngyi, Czinzel László, Debreczeni Éva, Maria Calderon Espinosa, Varga Sándor, Szabó Kinga Mária, Kovács Eszter, Barakonyi Gergő, Bubuluț Krisztina, Szappanos Andrea, Pató-György Brigi, Babos Krisztina. Fotóriporter: Fodor Lajos. Az induláskor a szerkesztőbizottság elnöke Bura László volt, aki a harmadik számtól tiszteletbeli főszerkesztő.

A Szatmári Magyar Hírlap már 2005 karácsonyától, szombatonként művelődési, helytörténeti, irodalmi és képzőművészeti tárgyú írásokat közölt. Ez a melléklete 2008. szeptember 20-tól Szamos néven folytatja. Az „ős” Szamosra való utalás már 1990 júliusában megjelent, amikor Kőmíves Balázs színész, újságíró, népművelő szerkesztésében Szamos újságot nyomtak és terjesztettek – 1990 novemberéig. És ma is létezik újság Szamos néven, 2019-től, havi megjelenésben, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont kiadásában, első sorban Elek György újságíró, publicista, költő áldozatos munkájának köszönhetően. Ez jelenik ma meg nyomtatásban magyar nyelven Szatmárnémetiben, illetve a Tessék kérem! - Közéleti havilap, az Identitás Alapítvány támogatásában.

A román nyelvű újságokat tekintve 1990 januárjában jelent meg a Solstițiu hetilap első száma. Ez az újság alakult át 1993. augusztus 15-én az Informația Zilei-é. Később indult a szintén még ma is működő Gazeta de Nord-Vest, rövid ideig élt a Glasul Sătmarului, még rövidebb ideig a Jurnalul de Satu Mare és a Vocea Transilvaniei szatmári fiókújságja.

No és a végére pár szót ejtsünk még az audiovizuális sajtóról is. Földi szórásban csaknem a kezdetektől lehetett fogni és nézni a Magyar Televízió (1954. január 20-án indult) műsorait, ahogyan a Román Televízióét is (1956 december 31-án indult), csakhogy a magyar műsorokért nyugat felé, a román műsorokért pedig kelet felé kellett fordítani az antennát. Az 1973-ban indult 2-es csatorna fogásához erősítő is kellett. Ismertek olyan történeteket, hogy a milicista vagy a szekus szomszéd számonkérte a polgárt, miért áll „rossz felé” az antennája. A Román Televízió 1969. november 23-án közvetített először magyar nyelvű műsort, majd a 70-es évek közepére, Bodor Pál vezetésével kialakult egy háromórás, hétfő délutánonként jelentkező műsor. 1985-ben a műsort megszüntették, majd az 1989-es rendszerváltáskor, Boros Zoltán vezetésével újra alakult a magyar szerkesztőség.

Fontos mérföldkő volt a Samtel kábeltévé társaság által 1991-ben indított azonos nevű Samtel TV, és Samtel Rádió, melyek közül a televízió szűnt meg előbb, a 2000-res évek elején, majd a rádió is 2004-ben. Alapítók: Radu Ulmeanu, Suta János, Tolmács József Tibor, (?) Văleanu. A televízió magyar adásának műsorvezetői közül fel tudom idézni Antal Mártát, mint a kezdeti idők legfontosabb szerkesztőjét. Aztán tévés-rádiós műsorvezetőket: Bartos Erzsébet, Mezei Csilla, Dancs Artur, Laczkó Edgár, Gugulya Loránd. Rádiós műsorvezetőket: Baranyai Gábor, Páka Szidónia, Szilágyi Levente, Józsa János (jómagam 2002-2004-között), Gál Márk, Laczkó Tekla. A román vonalról: Crina Domuța, Cătălin Crinu, Emilian Onciu, Florin Tilincă, Ștefan Gardoș, Daniela Cerneșteanu, Leontina Dod, Romulus Boitor, Saba Costin, Pustai Gabriel.

A technikai részről: Doru Filipaș, Schwarczkopf István, Bencze Csaba, Daubner Edward, Schupler Arnold, Robin Badiu, Molnár Mihai, Felix Roman, Kincses András.

Ha emlékeim nem csalnak, a kezdeti időkben a Transilvania Rádiónak is volt magyar nyelvű műsora, de rövid ideig. Nagykárolyban még pár évvel ezelőtt is szólt magyarul a Transilvania Rádió, Járay Zsanett műsorvezetésével.

A televízió nem igazán talált utódra, bár földi szórásban 2010-körül létezett a Bence Csaba működtette Szatmár TV, ennek előtte pedig már a Nord-Vest TV-nek, majd 2010-körül a TV1 Satu Mare-nak is volt magyar nyelvű adása, időszakosan. Jelenleg a TV1 Satu Mare-nak van magyar nyelvű műsora szerdánként, az Élvonalban Kató Ákossal. A Samtel Rádió megszűnése után rövid ideig a Radio 1 vitt tovább egy éjszakai magyar nyelvű műsort, majd 2005-ben, Túros Lóránd és Erdei Róbert elindították a City Radiót, amely ma is hallható a szatmári éterben. Legismertebb alakjai: Bartos Erzsébet, Dancs Artur, Nagy Csongor, Rappert Gábor, Szilágyi Levente, Tóth Klára Klementina, Nagy Katalin, Bumbuluț Krisztina, File Mónika, Barakonyi Gergő, Járay Zsanett.

Szatmár és vidéke legfontosabb magyar nyelvű internetes újságja, a Szatmár.ro 2004-ben indult, ma pedig ugye, a nyomtatott változat megszűnése óta a Szatmári Friss Újság is online működik. A Szatmár. ro újságírói közül: Czinzel László, Kovács Jácint, Parajdi Andrea, Kocsis Zoltán, Józsa János (jómagam, rövid ideig), Gozner Gertrud, Póti Orsolya, Bajnai Borond, Bede Emőke, Ilonczai Gyöngyi.

A román nyelvű online híroldalak közül kiemelem a Portal SM, Presa SM, Sătmăreanul, Obiectiv SM, Satu Mare Online oldalakat.

Megemlíteném még a Duna Televízió (később MTVA) pár szatmári tudósítóját: Ionescu Nikolett, Erdei Dániel, Kirsch Norbert, Kirsch Emese, Egyedi Zsolt, Egyedi Hideg Bernadette. (Ha valakinek a nevét kihagytam bármelyik szerkesztőségből, munkaközösségből, vagy netán rosszul írtam, kérem jelezni!)

A média folyamatosan alakul, a kommunikáció mindig új utakat keres. Jelenleg a közösségi média erős, a Facebook csoportokból, oldalakról informálódnak leginkább az emberek. Mi lett a nyomtatott sajtóval? Mi lesz az online sajtóval? Lesznek még újságírók 20 év múlva? Ezek ma a sajtót foglalkoztató kérdések.

Szatmárnémetiben, az első világháborút megelőzően, illetve a nagy háború alatt megjelent újságok

Szatmárnémetiben megjelent újságok:

Szatmári Értesítő – A Szatmár megyei gazdasági egylet hivatalos közlönye – 1861-1862-?

Szamos – A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Hivatalos Közlönye – 1869-1919. 1919-1937. 1940-1944. (1904-től Politikai, Szépirodalmi és Gazdasági Lap az alcím 1909-től Független Politikai Napilap, 1911-től Politikai Napilap)

Szatmár – Társadalmi és Szépirodalmi Hetilap – 1875-1911

Szatmár és Vidéke – Társadalmi Ismeretterjesztő és Szépirodalmi Hetilap – 1884-1919

Reformátusok Lapja – Egyháztársadalmi Hetilap – 1892-1896

Heti Szemle – Politikai és Tásadalmi Hetilap – 1892-1914

Szatmár-Németi – Társadalmi és Szépirodalmi Hetilap – 1896-1912

Magyar Földmívelő – 1898-1913

Téli Esték – A Keresztény Családok Lapja – 1898-1914

Szatmári Friss Újság – 1902-1903

Szatmarer Allgemeine Jüdische Zeitung – 1902-1903

Szatmári Hírlap – Politikai Napilap – 1902-1919

Tanügyi Értesítő – A Szatmárvármegyei Általános Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye – 1902-1919

Gazdák Lapja – Köz- és Mezőgazdasági Hetilap, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület-, A Szatmármegyei Lóverseny Egylet-, A Szatmármegyei Agarászegylet- és Az Észekkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetségének Hivatalos Közlönye – 1902-1903

Szatmári Napló – Független Ujság („Szatmár Vármegye első napilapja”) – 1904-1905

Rendőri Lapok – A Rendőrfőkapitányi Hivatal Tiszitikarának és Rendőr-legénységének Szaklapja – 1904-1911

Színház – Színművészeti és Szépirodalmi Idény Lap – 1904 (december 7.), 1913-1914, 1918. (1911-től Színházi Hét címen jelent meg, 1913-tól Színház – Illusztrált Színházi Hetilap címmel/alcímmel jelent meg, 1918-tól Színház – Színházi és társadalmi képes hetilap).

Iparos Lap – A Szatmári Összes Iparágak Közlönye – 1907-1909.

Szabadság – Iparos Lap – 1907-1908

Északkelet – Társadalmi, Szépirodalmi és Közgazdasági hetilap – 1909-1914

Szatmári Gazda – Köz- és Mezőgazdasági Hetilap, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Hivatalos Lapja – 1909-1919

Független Ujság – 1909

Szatmári Közlöny – Társadalmi, Szépirodalmi és Közgazdasági Hetilap – 1910-1911

Új Szatmár – radikális politikai napilap – 1912

Szatmári Hétfő – független ujság – 1913

Szatmári Est – független politikai ujság – 1913-1914

Az Uránia Mozgó Heti Eseményei – 1916-1918.

Szatmári Ujság – független politikai napilap – 1917-1918

A vármegyei jelentőségű lapok Nagykárolyban jelentek meg, hiszen a századfordulón Nagykároly volt a vármegye központja:

Szatmárvármegyei Közlöny – Társadalmi, Szépirodalmi és Vegyestartalmú Lap – Szatmár Vármegye Hivatalos Közlönye. – 1885-1920

Szatmrárvármegye Hivatalos Lapja – 1903-1920. Ez egyfajta Közlöny, amely 1920-ban már két nyelven jelenik meg és két címmel: „Gazeta Oficială – al Județului Sătmar – publiccată de subprefectul județului Sătmar” és Szatmár Vármegye Hivatalos Lapja – Kiadja: Szatmárvármegye Alispánja

Szatmárvármegye – Politikai és Társadalmi Hetilap – 1905-1913.

Fontosabb nagykárolyi lapok:

Nagykároly és Vidéke – Társadalmi, Szépirodalmi és Ismeretterjesztő hetilap – 1884-1919

Nagykárolyi Hírlap – Társadalmi, Szépirodalmi és Közgazdasági hetilap – 1899

Nagykároly – Általános Érdekű Társadalmi Hetilap – 1906-1914.

Iparosok Lapja – Társadalmi Hetilap – A Nagykárolyi Iparos-Szövetség hivatalos közlönye – 1907

Nagykároly és Érmellék – Politikai és Társadalmi Hetilap – 1910-1914

A Vármegye – Közigazgatási, társadalmi, és közgazdasági hetilap (1914-től Szatármegyei Hirmondó) – Szatmárvármegye Jegyzői Egyesületének Hivatalos Közlönye – 1913-1917

Érdekes újságok a vármegyéből:

Magyar Gambrinus – Sörkereskedők Lapja – A Magyar Sörkereskedők Országos Egyesületének Hivatalos Közlönye – 1906-1907, Nagybánya.

Nagybányai Hírlap – Társadalmi és Szépirodalmi Hetilap – 1908-1919, Nagybánya.

Erdőd és Vidéke – Társadalmi hetilap – 1914, Erdőd.