Rákóczi Szatmárban
Szatmárnémeti arról is nevezetes, hogy itt, a Vécsey Miklós által
építtetett palota helyén állt épületben (a Deák téren, ott, ahol ma a művészeti
múzeum működik) írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeokmányt. Ekkor
már II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, erdélyi fejedelem és birodalmi herceg
elhagyta az országot (Lengyelországba, majd Angliába, később Franciaországba,
végül pedig az Oszmán Birodalomba, Rodostóra menekült) és Károlyi Sándor
nagykárolyi báróra ruházta hadainak főparancsnokságát. Így Károlyi - aki
építtette amúgy a nagykárolyi kastélyt is - végezte el a békekötés aktusát,
Rákóczi ellenkezése mellett.
Emlékmű a majtényi síkon
A szatmáriak által Vécsey-házként ismert épület
De II. Rákóczi Ferenc több
alkalommal is járt Szatmárnémetiben és Nagykárolyban, a vidékünkön. Szatmárnémetiben a Rákóczi
családnak háza is volt, a jelenlegi 1-es számú postahivatal helyén. Mielőtt
azonban tovább taglalnám Rákóczi szatmári vonatkozásait, térjünk ki kicsit a
Rákóczi szabadságharcra, amely óriási jelentőségű volt a maga idejében, sőt, e
nélkül ma talán Magyarország vagy magyarság sem létezne. Hiszen a Habsburgok
egyre kevesebb jogot biztosítottak a magyaroknak, lépéseket tettek a
beolvasztás felé. Magyarország akkor szabadult fel a török hódoltság alól, a
Habsburg-ház spanyol ága kihalt, a franciák pedig támogatásukkal biztatták
Rákóczit, ha felkelést indít. Ez az 1703. május 6-án kelt breznai kiáltvánnyal
meg is kezdődött. A Habsburg ellenes felkelésben résztvevőket kurucoknak (a
török khurudzs - felkelő szóból, vagy a latin crux - kereszt szóból) nevezték,
a Habsburg-párti magyarokat pedig labancoknak. Rákóczi terve az volt, hogy a
kuruc sereg a Felső-Tiszavidék gyors felszabadítása után Észak-Magyarországon
keresztül Bécs alá vonul, és itt egyesül a nyugatról előnyomuló francia-bajor
sereggel. Csakhogy a franciák nem jöttek, mert a Habsburg-csapatok legyőzték a
franciák és bajorok egyesített seregeit... Pénz, vagyis hadi segély is ritkán
jött a franciáktól.
A Rákóczi-szabadságharc
számos fontos pontja zajlott itt, Szatmárban. 1703 augusztusában a szatmári várat ostromolták a
kuruc csapatok. Ekkor, 28-án Vetésen fogalmazták meg azt a rendeletet, amely
lehetővé tette a jobbágyok és a nemesek közös harcát, a harcoló jobbágyok
tehermentesítésével. Miért ostromolták a szatmári várat? Nos, itt is voltak
habsburghű csapatok, a nemesség pedig csak fokozatosan állt át, Rákóczi mellé.
Károlyi Sándor is csak 1703. október
9-én csatlakozott Rákóczihoz, miután birtokai nagy része kuruc kézre került. Rákóczi
mezei generálissá nevezte ki Károlyit. A Károlyiak amúgy már a törökök elleni
harcokban is részt vettek. Báró Károlyi Sándor két testvérbátyja: Mihály
1684-ben Szatmárnál, István pedig 1686-ban Szeged alatt, Zentánál halt hősi
halált.
Miután Károlyi csatlakozott a kurucokhoz, a szatmári labancőrség 1704-ben
meg is rohanta a nagykárolyi várkastélyt, hogy megtorolja az átállást. Károlyi
az ősi váron ejtett károkért Szatmár körülzárásával, az őrség lefegyverzésével
válaszolt, és egy nagyobb portyázó sereg élén Ausztriába is beütést tett,
elpusztítván Bécs körül mintegy 30 várost és falut. (1) Amíg a károkat a váron
kijavították, a család Olcsvára költözött. Ott született Károlyi harmadik fia,
akit már a Rákóczi iránti tiszteletből Ferencnek keresztelt.
II. Rákóczi Ferenc
fejedelmet és udvarát 1708. február 1-je és 23-a között vendégül látta a felújított
nagykárolyi várkastély.
Rákóczi nagy, karabélyos sereggel érkezett oda Nyírbátorból. Érkezés előtt
vadászaton vettek részt a közeli erdőségben, ahol a fejedelem el is tévedt és
csak este ért a házigazda csézáján a várba. Másnap misét hallgatott, tanácsülésbe
hívta az erdélyi urakat, s ez így folytatódott a következő napokban is. Február
6-án a vár előtt megmustrálta az erdélyi vármegyék hadait. "Az erdélyi statusok hadainak élére Méltóságos
Generális Károlyi Sándor urat eleikbe rendelte". (1) Február 8-a és 11-e
között vadászaton vett részt Szaniszló mellett, 10-én pedig Irinyben tartottak
tiszteletére vadászebédet. Újabb tanácskozások következtek, majd 15-én Gencs
mellett Moldvából érkezett seregeket tekintett meg, és újabb 4 napot töltött
vadászattal, Majtény mellett. Nagykárolyba visszatérve misét halgatott,
audienciákat tartott, esti vigadalmat rendezett. Február 20-án és 21-én Rákóczi
megbeszélte Károlyival az erdélyi hadművelet részleteit, a fejedelem
megtekintette Bagosy Pál dandárparancsnok ezredét, majd újabb táncmulatságot
rendeztek. Február 22-én volt az utolsó tanácskozás a fejedelem és főgenerálisa
között, majd 23-án Rákóczi elhagyta nagykárolyt Körtvélyes, majd Nyíregyháza
felé.
1708-ban Rákóczi még kétszer
volt a nagykárolyi várkastély vendége: október 9-e és 19-e között, amikor a rakamazi táborból a hadakkal együtt
Szathmár felé indult, illetve amikor onnan visszafelé tartott, november 14-e és
15-e között.
A nagykárolyi Károlyi
kastély kertjében állt (áll?) egy öreg hársfa, amit az 1708-as látogatások során valamiért a
fejedelemhez kötöttek, és amelyet a szóhagyomány csak Rákóczi fájának nevezett.
Nem tudom, megvan-e még, de már az 1900-as évek elején is úgy írtak róla,
korhadt és csak a borostyánindák védik a szétmállástól.
1708 amúgy nem volt jó év Rákóczinak. A Trencsén melletti csatában Rákóczi
lova egy árok átugrása közben nyakát törte, ő elájult, a serege halottnak
hitte, súlyos vereséget szenvedett. Egyre többen átpártoltak a császáriakhoz,
terjedt a pestis, további csatákat vesztett, a franciák már anyagiak
tekintetében sem segítettek. 1710 végére Magyarországon csupán Kassa, Ungvár,
Munkács, Huszt, Kővár és Szatmárnémeti környéke maradt uralma alatt, 1711.
február 21-én pedig örökre elhagyta az országot.
Ahogy ezt a bejegyzést kezdtem, menekülésekor II. Rákóczi Ferenc fejedelem Károlyi
Sándorra ruházta hadainak főparancsnokságát. Károlyi azonban 1711. március
14-én Rákóczi tudta nélkül felesküdött a császárra, és a Szatmáron szervezett
rendi gyűlésen elfogadta a békeajánlatot - egy gyengébbet, mint amilyet Rákóczi
szeretett volna -, mire Rákóczi megfosztotta őt a főparancsnoki tisztségtől. A
szatmári gyűlés határozatának értelmében Kassa városának kuruc őrsége április
26-án kapitulált. Ugyanígy Szatmár mellett, a majtényi mezőn, április 30-án a
még fegyverben lévő 12 000 felkelő is átadta zászlait a császáriaknak. A
császárnak való hűségesküt letéve szabadon hazatérhettek otthonaikba. A még ellenálló várak közül Kővár, Huszt
és Ungvár őrsége május közepén, Munkács védői pedig június második felében
kapituláltak és fogadták el a szatmári békét. (2)
A szabadságharc elbukott, Magyarország nem függetlenedett a Habsburgoktól,
de nem is szűnt meg.
A szatmári béke aláírásának
momentumáról ma a Vécsey-ház falán álló tábla emlékezik meg, a majtényi síkon
való kapitulálásról pedig egy obeliszk.
Emléktábla a Vécsey-ház falán (az udvarból látható)
"Ezen a telken állott a reformátusoktól templomnak használt várbeli élésház, melyben II. Rákóczi Ferenc fejedelem elcsüggedt kurucai 1711. évi április hó 27. és 28. napjain A SZATMÁRI BÉKE PONTJAIT letárgyalták és elfogadták." - áll az 1911-ben Vajay Károly polgármester kezdeményezésére állított, Papp Aurél által tervezett táblán.
Emlékmű a majtényi síkon
És mi lett aztán Károlyi
Sándorral?
A szatmári békét követő évben béketörekvései és az ország lecsendesítése
érdekében kifejtett tevékenységeiért Nagy-Károlyról nevezett grófi címet és címert
kapott III. Károly Habsburg királytól. De Károlyi Sándor azt is megkérte a
bécsi udvartól, hogy főispáni rangját halála esetén Ferenc fia számára adják
át. Új címere több más címerből táplálkozott és megjelent rajta a sárkány,
amelyik nem a saját farkába harap (ahogyan ma sokszor tévesen ábrázolják),
hanem farkát a nyaka fölé hajtja balról, jobbra. Károlyi Sándor továbbá
császári és királyi altábornagy lett.
Nem csak a nagykárolyi várkastély köthető Károlyi Sándor személyéhez, hanem
az erdődi vár is, ahol idős korában tartózkodott, majd meghalt, de erről egy
másik bejegyzésben írtam. Itt lehet elolvasni.
Petőfi Sándor maga is nagy tisztelője volt II. Rákóczi Ferencnek (olvasta
emlékiratait), a kuruc virtusnak, a Rákóczi szabadságharcnak. A Szendrey
Júliával való 1846. szeptemberi, nagykárolyi első találkozását követően
kocsikázott ki a Domahida határában álló emlékműhöz Teleki Sándorral. Teleki
mutatta meg neki az obeliszket, amelyikhez Petőfi
egy éven belül visszatért. A második látogatása után írta meg "A majtényi síkon"
című versét. Károlyi Sándort árulónak tartotta, ismerte a névtelen szerzőtől
származó ítéletet (és utal is versében rá): "De tudja meg, hogy megbánja /
Spion Károlyi! / Megfizeti még az árát az árulásnak: / Kipótolja maradéka Esze
Tamásnak,- / Ha nem másnak!..." (3)
Amikor Jókai Mór Szatmárnémetiben járt, felkereste a Petőfihez köthető
helyeket, így látogatását lezárandó 1876. augusztus 15-én elment a majtényi
síkon felállított emlékműhöz is (erről itt lehet többet olvasni).
II. Rákóczi Ferenc fejedelem tiszteletére 2012. június 1-jén avattak
szobrot a szatmárnémeti Rákóczi (Mihai Viteazul) utcában, a Rákóczi család
egykori házának helyéhez (az 1-es számú postahivatal épülete áll most ott)
közel.
Petőfi Sándor: A majtényi síkon
Mióta elváltam édes szeretőmtül,
Velem volt emléke, szűntelenűl velem;
Valamint a három napkeleti királyt
A csillag, ugy kísért engem a szerelem.
Hagyj el most, szerelem, hagyj el, szép csillagom,
Nem neked való hely ez, ahova értem;
Vagy ha el nem maradsz, fátyolt vetek reád,
Hogy szembekötve jőj át a csatatéren.
Csatatér ez a sík, szent csatának tére,
Mert a szabadságért harcolának rajta,
Oh árva szabadság, haldokló kezedből
Undok árulás a fegyvert kicsavarta.
És a hősök, kik itt a hazáért vívtak,
Hazátlan bujdosók, földönfutók lettek,
És a latrok, kik a hazát elárulták,
Urak lőnek... oh, szív, szívem, ne repedj meg! -
Tavaszi délután, verőfényes idő,
Az égen kis fejér felhők uszdogálnak;
Hattyusereg tán e felhőcsoport? vagy a
Hősök szellemei, kik itt elhalának?
Csend van körülöttem, tünődöm, tünődöm...
De mit állok még itt? mért odább nem megyek?
Végzém, amit kelle: elmondtam legszörnyűbb
Átkomat, s elsírtam legszentebb könnyemet.
Majtény, 1847. május 30.
Könyvészet:
1. Éble Gábor: A Nagy-Károlyi Gróf Károlyi Család leszármazása a leányági
ivadékokfeltüntetésével, levéltári és anyakönyvi eredeti és hiteles okiratok
alapján, Budapest, Franklin-Társulat Nyomdája, 1913.
2. Wikipedia több oldala, például: https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1k%C3%B3czi-szabads%C3%A1gharc
3. Dávid Gyula, Mikó Imre –
Petőfi Erdélyben, Kriterion, Bukarest, 1972.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése