A mozi megjelenése Szatmáron, az Uránia, az Iparos Otthon...

Az sokak számára ismert, hogy az első mozgóképet, ami még persze némafilm volt, a Zöldfa vendéglőben vetítették, 1910-ben. (Ezt a Fehér nevű tulajdonosa 1911-1912 között átépíttette, és azért hívjuk ma Fehér háznak a városi bérpalotát.) Később még sokáig vendéglőkben vetítettek mozgóképeket, így az első állandó vetítésekkel rendelkező és sokáig az egyik legfontosabb a Hazám kávéház volt. Egy este alatt hét kisfilmet is levetítettek, belépő díj elkérése nélkül. A közönség közben persze fogyaszthatta a kávéház italait. A mozizás akkor még annyira új volt Szatmáron, hogy a lokál tulajdonosa, Weisz Izidor az újsághirdetésben külön kiemelte, a mozgó fényképek nem rontják a szemet, nem kell tőlük tartani. A vetítések kitörő sikernek örvendtek Szatmáron, ezért hamarosan a Hungáriában (minden második nap új műsorral) és a gróf Károlyi-kertben is mozgóképekkel csalogatták a nagyérdeműt. A város felismerte a moziban rejlő lehetőségeket, hamarosan el is határozták, létrehoznak egy állandó filmszínházat, amelynek jövedelmei aztán a város kasszáját gazdagíthatja.

„Mozit épít a város” – ezzel a címmel jelent meg egy tudósítás a Szamos 1912. április 20-i számában.

„A folytonos drágaság a városok háztartására is annyira reáfeküdt, hogy ma már a városok újabb és újabb jövedelmi források után kutatnak.

Egyik újabb, azaz hogy legújabb jövedelmi forrásnak kínálkozik a mozi-színház építés, amellyel a németországi városok már régebb idő óta eredményesen operálnak.

Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgármester a legutóbb tartott városi tanácsülésen már föl is hívta a tanácstagok figyelmét erre a jövedelmi forrásra.

A polgármester előterjesztése szó szerint a következő:

Ismeretes a Tekintetes Tanács előtt már a magyar városok egynémelyike által is felismert a külföldi, de főleg a német városokban már nagyban virágzó s úgy gazdasági, mint kulturális terén megbecsülhetetlen szolgálatokat tevő vállalkozás a mozgófényképszínházaknak, a kinemaskecs színdaraboknak, illetve ezek előadási jogának a közjövedelmek kihasználására való hasznosítása.

A magyar városokat eddig ezen vállalkozás és irányzattól visszatartotta azon aggodalom, hogy a közönséget a színháztól elvonja, ma már azonban a mi városunk is kinőtt azon kisvárosok sorából, ahol mesterséges úton hatósági befolyással kell a közönséget a színház látogatására szorítani, de minél tovább a színház helyzete és szerepe is hazafias és kulturális jellege mellett hovatovább szórakoztató, mulattató, ezzel kapcsolatban üzleti jellege domborodik ki s így nem lehet ma már a színházlátogatás biztosítása miatt egyik szintén kulturális intézmény létesítését és azt meggátolni, hogy ily előadások egész éven át, tehát a téli hónapokban is tarthatók ne legyenek, mert hiszen a nyári hónapokban ezen színházak látogatására leginkább hivatott tanulóifjúság távol van, katonaság hadgyakorlaton van és a munkásosztály a szabadban keres szórakozást, vagyis egy ily vállalkozás csakis úgy válik be gazdaságilag és kultúrailag is, ha ha az előadások egész éven át tarthatók lesznek.

Én a magam részéről leghelyesebbnek vélném, ha a mozgófénykép-színházat városi alapításban, tehát községi alapon létesítenénk, mert így a vállalkozás egész jövedelme a közpénztárt illethetné, de nincs kifogásom, ha a közpénztár megfelelő dotálása mellett bizonyos évekre, a létesítés és kihasználás magánvállalkozónak tartatnék fenn.

Tájékozásul megjegyzem, hogy Kassán, ahol egyébként egy közcélt szolgáló, várost szépítő egyesület létesítette a kassai Uránia-színházat, a város 11 800 korona évi jövedelmet kap bér gyanánt s ezenkívül az összes közteher és fenntartás bérlőt terheli.

A vállalkozás gazdasági része teljesen biztos s így az eszmét a legmelegebben ajánlom a tekintetes tanács és a város közönségének figyelmébe. Folyton szaporodó közkiadásaink a bevételeknek ily közvetlen forrásokból való fokozását igénylik s ez, mint egyik legbiztosabb jövedelmi forrás, el nem mellőzendő.”

Ahhoz, hogy a mozinak székhelye legyen, előbb megfelelő épületre volt szükség. Az iparosok épülő otthona lett az Uránia mozgókép színház épülete, ahogyan a Szamos 1912. június 24-i száma hírül adja:

„Az „URÁNIA“ mozgófénykép színház, a Budapesti Uránia Magyar Tudományos Színház színpada az új IPAROS-OTTHON fényes nagytermében Kazinczy-utca 15. szám (a zárdával szemben) augusztus hó 3-án megnyílik.” Igaz, július 31-én már ugyanaz a hirdetés augusztus 10-ére módosítja a megnyitó napját, hiszen ekkor még az Iparos Otthont át sem adták, még zajlottak az építési-szépítési munkák.

A Szamos című újságban Zsemiey Oszkár július 29-én ír az épület közelgő avatásáról:

„Bejárhatjuk az egész országot, de úgy, hogy Budapestet se kerüljük el s akkor aligha akadunk párjára annak az impozáns, mondhatni monumentális székháznak, amelyet Szatmárnémeti város iparossága egyes-egyedül, önerejéből épített föl a város legszebb helyén, legforgalmasabb utcájában a Kazinczy-utcában, az áldásos munka örök emlékére.

Nagy küzdelem előzte meg a nagy elhatározást. Sokan kételkedve fogadták az óriási tervet. Nem rosszakaratú volt ez a kétkedésen táplálkozott ellentállás, de igen sokan akadtak Szatmárnémeti iparosai között, akik nem is sejtették, hogy milyen óriási anyagi és erkölcsi erőt rejt magában az a tömörülésük és összetartásuk.

A lelkes és önzetlen vezetőségnek szinte leküzdhetetlen ellentállással és akadályokkal kellett megmérkőznie. S mikor rengeteg utánjárás, kapacitálás és a gyűléseknek alig számlálható sorozatán keresztül vergődve végre odáig jutottak, hogy ünnepségesen elhelyezzék a Szatmárnémeti Iparos-Otthon alapkövét, a mikor a szorgos munkáskezek szinte csoda gyorsasággal emelték fölfelé az iparosság kultúrájának erős, díszes várát, újabb veszedelmes akadály jelentkezett.

A pénzkrízis – amint tudjuk – Szatmárt sújtotta az országban legjobban. A spekuláció futóhomokjára épített apró bankok veszedelmes megingása megrémítette a kis- és nagytőkéseket egyaránt ugyanannyira, hogy a szilárd üzleti alapokra épített nagyobb pénzintézetek is kénytelenek voltak pénzszekrényeik ajtajait lezárni.

Ebben az időben kétségbeejtő helyzetbe, csaknem holtpontra került az Iparos-Otthon építkezése. Mégis akadt egy tekintélyes pénzintézet, a Szatmári Bank Részvénytársaság, amely hóna alá nyúlt az iparosságnak és kisegítette őket kényes helyzetükből.

Klein Vilmos a Szatmári Bank r.-t. vezérigazgatója a nehéz pénzügyi viszonyok ellenére is 350,000 koronát folyósíttatott az Iparos-Otthon építkezésére olyan olcsó kamatláb mellett, ami különösen abban az időben általános feltűnést keltett. Ezzel a tettével Klein vezérigazgató örök időre beírta nevét a Szatmárnémeti iparosság hálás emlékezetébe.

Az épület, ami vagy helyesebben kifejezve palota, dísze Szatmárnak. Hatalmas méreteivel dominálja az egész Kazinczy-utcát.

Az utcai részen üzlethelyiségek vannak. A kapualjából jobbra egy tágas folyosóra jutunk, melyről széles, márványszegélyű és márvánnyal fedett lépcsőház visz föl az emeletre.

A lépcsőház nemcsak Szatmáron, de messze vidéken páratlan iparművészeti remek. A széles, márványlépcsőkön fölhaladva meglepő hatású oszlopcsarnokba jutunk. Innét nyílnak az első emeleti helyiségek.

Mindenekelőtt a tágas, hatalmas díszteremről kell megemlékeznünk, amelyben már a jövő hó első napjaiban kezdődnek meg a budapesti „Uránia” tudományos színház mozgófénykép előadásai.

A nagyteremben mindenekelőtt a beépített állandó színpad kapja meg figyelmünket. A színpad padozatának eredeti kihúzó szerkezete van. Ez arra szolgál, hogy ha népesebb darabot játszanak, a színpad padozatát a nézőtér felé 80 centi méterrel megszélesítsék. A színpaddal szemben, a terem túlsó felén emelvény van nézőhely részére, a falba pedig 12 páholyfülkét építettek. A hatalmas méretű terem mennyezetét és oldalfalait művészi domborművek ékesítik, allegorikus kifejezői az egyes iparágaknak. Ezeket a művészi dombormunkákat Szklemárik Károly szatmári szobrász mesteri kezei készítették.

Az emeleti helyiségek közül kiemelendő még az olvasóterem, amelyből egy függőkertre vezető ajtó nyílik. A márványlépcsőn visszatérve megtekinthetjük földszinten a kávéházat és éttermet. Mindkettő tágas, díszes és a legmodernebb fölszerelésű lesz. A szutterénben helyezik el a konyhát és a vendéglős lakását.

Utoljára hagytuk a kávéházi helyiségekből nyíló vastag üveggel fedett széles, árnyékos terraszt, mert ez már az udvarhoz tartozik. Azaz is hogy udvar nem is lesz, hanem egy gyönyörű kert árnyas fákkal, padokkal és fedett tekepályával. Meglepő, hogy a tervezők mennyire kihasználták a rendelkezésükre állott, aránylag kis területet. Nem vész ott kárba egyetlen tenyérnyi hely sem.

Az Iparos-Otthon a szatmári iparosságnak kettős diadala. Egyik az, hogy követésre méltó példáját adták az iparostársadalom kulturális haladásának és összetartásának. A másik pedig, hogy remekét mutatták be a szatmári ipar fejlettségének. Megmutatták, hogy a vidéki iparosság egyetlen lépéssel sincs hátrább a reklámdobbal dolgozó fővárosi iparosoknál. Csak az a bajuk, hogy nincs annyi munkaalkalmuk képességeik bemutatására, mint a fővárosiaknak.

Mielőtt ezt a riportot lezárnók, nem mulaszthatjuk el, hogy föl ne soroljuk azokat a derék iparosokat, akik az anyagi haszontól eltekintve tisztán a szatmári ipar dicsőségéért tudásuk legjavát, úgyszólván lelküket öntötték az épületbe. Vajnay Lajos, aki az építési munkákat végezte, maradandó, örök emlékű művet létesített, nem kimélve fáradságot, nem egyszer éjt-napot egybevetve dolgozott az épületen.

Bakay Géza asztalos mester szakavatottságát, finom ízlését az asztalos munkák dicsérik, melyekkel úgyszólván versenyeznek az Eichorn Márton lakatos mester kezéből kikerült lakatos munkák. File Ferenc ács, szilárd konstrukciójú fedélszékét sokan mintául vehetik. Horváth és Dinkreve festők szemet, lelket gyönyörködtető művészi munkái, általános meglepetésre számíthatnak. Ostreicher Tóbiás üvegezési munkái mellett meg éppen nem haladhatunk el szó nélkül, hogyha az oszlopcsarnok feletti színes üvegmozaik kellemes szurhatásait szemléljük. A burkoló munkát Veszelovszky Géza végezte a legnagyobb megelégedésre és a céget jellemző kifogástalan minőségben.

Ezekben ismertettük nagyjában és röviden a Szatmárnémeti Iparosotthon új, díszes palotáját, melynek helyiségeit augusztus hó 20-án adják át a közhasználatnak.

A fölavatás szeptember hó közepetáján történik. Ez az ünnepség országos jellegű lesz. Meghívják rá az ország valamennyi ipartestületét, hogy hírül vigyék a szélrózsa minden irányába a Szatmárnémeti iparosság kettős diadalát.”

Apropó Iparos Otthon, 2013 és 2015 között felújították, de az épület homlokzatának központi csúcsdíszét csak 2023. december 9-én helyezték vissza.

Ugyancsak a Szamos, ugyanabban a számában ír a hamarosan megnyíló Urániáról: „Az Uránia mozgófénykép színház Szatmáron. Végre az eddig olyan nagyon nélkülözött állandó mozgófénykép színház Szatmárra is elérkezett. Azt hisszük ma már nem kell méltatni, mi a kultúrára nézve egy mozgófénykép színház. Nagy városokban úgyszólván nélkülözhetetlen szórakozása lett a közönségnek. A mi Uránia mozgófénykép-színházunk a most felépült Iparos-Otthon palotájában Kazinczy utca 17. sz., fénnyel, eleganciával és a közönség legnagyobb kényelmére berendezett nagytermében lesz. Ismerve a vezető tulajdonos agilitását, bizton hisszük, hogy az előadások nívója meg fog felelni Szatmár közönsége kifinomult ízlésének. A színház ünnepélyes megnyitása szombaton este 7 órakor lesz, amikortól kezdve másodnaponkénti teljesen új műsorral, minden nap este 6 órától 11 óráig folytatólagos előadások lesznek. Vasár és ünnepnap délután 3 órától kezdve. A helyárak: páholyülés 1 korona, fenntartott hely 80 fillér, I hely 60 fillér, II. hely 40 fillér. Gyermekek és katonák minden hely felét fizetik.”

Augusztus közepére az Uránia már a város intelligenciája találkozóhelyévé lett, ahogyan a Szamos, augusztus 14-i számában írja: „Szenzáció az Urániában. A Kazinczy utcai új Iparos Otthon palotájában levő Uránia színház máris találkozó helye lett Szatmár város intelligenciájának. Ez a nagy érdeklődés csöppet sem csodálható, mert a bemutatásra kerülő gyönyörű és teljesen rezgésmentes képek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. A szerdai nap ismét meghozza az Urániában a maga föltűnést keltő szenzációját. Olyan derens műsort mutat be az Uránia, amely a legkényesebb ízlést is jóval felülmúlja. Különös nagy drámai hatása van a nagy slágernek: „A szégyen áldozata“. A többi szám is mulattató, mint a finom, amerikai „Szerelmi csel“, „Hanke, mint tolvaj“, kacagtató „Szabósztrájk“, a nagy mozgalom kikarikirozása, a „Gaurnont Híradó“, a szinte nélkülözhetetlen mozgóképes újság és végül a filmtechnika remeke: „A bányalég“. Előadások kezdete este 7 és 9 órakor folytatólagos bemenettel. Ruhatár és Buffet. Csütörtöki előadások kezdete délután 3 és 5 órakor, este 7 és 9 órakor. Műsort a jegyszedők árulnak.”

Sajnos az Uránia nem csak a filmek miatt került az újságokba. Már a megnyitásának hónapjában történt egy incidens is (erről is a Szamos írt, augusztus 18-i számában):

„Megszúrta a feleségét.

Vérengzés a mozi előtt.

Ma este (augusztus 17) tíz órakor a Kazincy-utcai Uránia moziszínház előtt borzalmas jelenetet rögtönzött egy elvakult iparosember. Többször egymásután belédöfte kését felesége testébe, aki eszméletlenül esett össze. A rémes kegyetlenségnek számtalan tanúja volt, akik borzadva látták a brutális férj merényletét. Lefogták a felbőszült embert és átadták a gyorsan előjött csendőrnek, aki bekísérte a tűzoltó laktanya udvarán lévő fogdába.

Tíz órakor történt a merénylet a legnépesebb utcák egyikében. Töméntelen ember sétált a kemény járdán és élvezte a csöndes augusztusi éjszakát. Egyszerre csak velőtrázó sikoltás hallatszott, és az asszony gyors iramodással igyekezett át az utca északi oldalára. A nyomában késsel a kezében egy felbőszült ember, aki hangosan káromkodott. Elérte az asszonyt és még egyszer kétszer belévágta a hosszú, élesre fent kését. A szerencsétlen teremtés összeesett, a vad embert pedig a moziból és az utcán összeverődött közönség lefogta és csendőrkézre juttatta. Az asszonyt kocsin hozták be a mentőkhöz, akik bekötözték sebeit. Négy helyen érte a gyilkos szerszám. A legveszedelmesebb szúrás a combján érte az asszonyt. A férfit a csendőrségen kihallgatták. Egy munkakönyvet találtak nála, amelyből megállapították, hogy Lechlik Mihálynak hívják és szabó. A nő pedig, aki ellen a merényletet elkövette, a felesége.”

Az Uránia az ismeretterjesztő előadásoknak is a helyszíne lett: „Uránia est az Urániában. Kazinczy-utca. A budapesti Magyar Tudományos Színház csütörtökön és pénteken nagy előadást rendez a szatmári Uránia színházban. Színre kerül: Mesés India három felvonásban, 180 színesen vetített képpel és számos mozgófénykóppel. Írta: Tóth Jenő. A felolvasással egybekötött Uránia előadás a mesés Indiáról mind a két napon 8 órakor kezdődik. A hölgyek kéretnek kalapjaikat a ruhatárba helyezni. Ruhatár díjtalan. Kedvezményes jegyek érvénytelenek. Helyárak a rendes napi árban fél 7 órától kezdve a pénztárnál váltható. Részletes színlap a jegyszedőknél 10 fillérért kapható.” (Szamos, 1912. augusztus 22.)

A mozi a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájában is megjelent, ahol vetítést tartottak a nővéreknek: „Mozi a zárdában. A szatmári zárda falai közé is bevonult a XX. század legkedvencebb, legtanulságosabb szórakoztatója, a mozi. Tegnap délután a zárdaigazgatóságának felkérésére az „Uránia“ mozgófénykép- színház bemutatta a Zárda nagytermében a bécsi eucharisztikus körmenet felvételeit, melyen a tanárság, papság, az irgalmas nővérek és a zárda növendékei teljes számmal megjelentek. Az előadás annyira tetszett a megjelenteknek, hogy meg kellett ismételni. Nem tudjuk eléggé dicsérni, hogy a zárda és általában az egyházi, iskolai hatóságok növendékeik értelmi képességének fokozására, szórakoztatására megnyitják a kapuikat a mozi előtt. Hisz külföldön ma már a mozi valóságos pedagógiai tényező. Csak tovább a megtörött tradíción keresztül vágott úton!” (Szamos, 1912. október 5.)

Érdekes történés volt, 1912 októberében, hogy a rendőrség betiltatta a mozgóreklámokat:

„A mozgóreklámok ellen.

Semmi kétség sem fór hozzá, hogy a mozgófénykép-színházak a kultúra szolgálatában állanak és mint ilyenek, arra hivatottak, hogy szórakoztatva oktassák azt a közönséget, amelynek nincs módjában, a kultúra egyéb és drága ilynemű oktatásait igénybe venni.

A szegénynépnek csak ritkán, ünnepi alkalmakkor áll módjában, hogy a színház drága helyárait megfizesse és élvezze a világirodalom színpadi termékeit. Arról nem is szólva, hogy könyveket nem vásárolhat, mert azoknak magasra szabott árait, csekély jövedelméből nem képes fedezni.

Talán nem helyes, de mégis úgy van, hogy mindezeket a tömegnél a mozgófénykép-színház van hivatva helyettesíteni.

Az utóbbi rövid néhány év alatt a mozik nagy tért hódítottak és alig van kisebb mezőváros is, ahol mozi ne lenne. A mozi közönsége között valósággal eseményszámba megy egy-egy sláger képnek a bemutatása.

A mozgófénykép-színház tulajdonosok pedig – ami érthető is, hiszen üzletről van szó, – minden reklámot felhasználnak arra, hogy színházukat a közönség minél tömegesebben látogassa.

Ebben a nagy reklámharcban kiveszi a részét Szatmár is, a melynek két mozgófénykép-színháza állandóan sláger műsorban részesíti közönségét.

Természetes, hogy a mozik igazgatósága ötletes reklámokkal adja tudtára műsorát a publikumnak. Az élelmesség ilyen neme az úgynevezett mozgóreklám, amikor az utcán végiggördülnek kocsik, melyeknek az oldalai hatalmas színes plakátokkal vannak teleragasztva és a melyek az aznapi sláger kép egy-két főbb jelenetét ábrázolják.

Így van az mindenütt minden városban és nagyon csodálkozunk a rendőrség azon intézkedésén, hogy ezeket a mozgóreklámokat egy mai rendeletével betiltotta. Hogy miért történt ez, nem tudjuk és nem is kutatjuk. A dologban csak az a meglepő és furcsa, hogy amit nagyvárosokban és kisebb helyeken egyaránt szabad, az Szatmáron tilos. Hiába, Szatmár sohasem tagadja meg magát és lassan, de bizonytalanul halad a maradiság pókhálós útján.”(Szamos, 1912. október 11.)

No de melyek voltak azok a mozik, amelyek versengtek a szatmári közönségért?

Bár az Uránia valósággal letarolta a konkurenciát, ősszel még filmeket vetítettek a Hazám és a Hungária kávéházakban, de az augusztus 20. utáni hétvégén megnyílt az Új Szatmár mozi is az Eötvös utca 2 szám alatt.

Nyáron, amikor a színház szünetelt, hagyományosan többen jártak moziba. Ezért az Uránia télre bezárni készült. A Hazám mozija, Weisz Izidor vezetésével ezt kihasználva novembertől újra indult:

„Mozgószínház!

Szatmár város legrégibb mozgószínháza, mozija a beállott téli idény folytán e hó 16-án újból megkezdi működését. Világvárosok szenzációit mutató slágerképei megérkeztek és frappáns műsora felülmúl minden eddigi elképzelhetőt. Naponta két előadás. Első előadás kezdete este 3/4 9 órakor, második előadás kezdete éjjel 12 órakor.

Belépti-díj nincs. Bableves és mindenféle hideg különlegességek már 12 órától a t. közönség rendelkezésére állanak. Kitűnő italok pontos és előzékeny kiszolgálás mellett. Egész éjjel nyitva!

Kitűnő cigányzene! A n. é. közönség b. pártfogását kéri WEISZ IZIDOR IGNÁCZ a „HAZÁM” KÁVÉHÁZ tulajdonosa. Szigorúan szolid műsor. – A szatmári polgári családok találkozó helye. –” (Szamos, 1912. november 15.)

Ezzel párhuzamosan az Uránia ugye novemberben bezárt:

„Búcsúelőadás az Urániában.

Vasárnap lesz e sesonban az utolsó előadás az Urániában. Az Uránia gyönyörű műsor keretében mond búcsút kedves közönségének. Abban a reményben, hogy ilyen eredményes művészi sezon után talán többet nem kell búcsúznia közönségétől. Mert talán Szatmár az egyetlen hason nagyságú magyarországi város hol állandó mozgófénykép színház nincsen. És remélni lehet azt, hogy jövőre nem fosztják meg a szatmári mozit-kedvelő közönségét attól az élvezettől, ami Budapestet nem is említve, minden vidéki városkába nagyvilági művészetet, kultúrát visz. Az Uránia műsora bemutatta a szebbnél-szebb természeti képeket, nagy hatású társadalmi drámákat, megszerettette a közönséggel a világ legkülönbözőbb művészeit Asta Nielsent, Henny Portent, Wanda Treumannt, Polairt, Psylandert, Saharetet, amerikai gyorsasággal mutatta be a legfrissebb aktualitásokat. Amellett a finom humorú képek mindig kellemesen szórakoztatók voltak. A tudomány népszerűsítése is mindig nagy célja volt és marad az Urániának. Havonta több tudományos Uránia előadást tartott mindig óriási nagy sikerrel. Az ifjúsági és gyermek délutánok nagy kedveltségűek voltak. És végül az Uránia végig arra törekedett, hogy művészi előadásait művészi zongorakísérettel lássa el. Utolsó zongora mestere Körber Antal budapesti zongoramester játékát a közönség nagy élvezettel hallgatta. A vasárnapi pompás műsor nagy ígéret a jövő sezonra az Eklair híradó aktuális, A gondviselés, érdekfeszítő dráma, Alearata ellenszultán, humoros, A bandita nővére, dráma, Frici hasbeszélő lesz, humoros, A szent eskü, senzatiós dráma. A 2 és félórás műsor délután 3 órakor kezdődik." (Szamos, 1912. november 17.)

A mozik annyira jól jövedelmeztek a városban, hogy a polgármester felvetette a filmvetítések jogának kisajátítását. Erről tárgyalt is a városi testület:

„A mozi, mint városi monopólium.

Tegnap értekezlet volt a városházán Vajay Károly dr. kir. tan., polgármester elnöklete alatt. Az értekezlet a mozi ügy községesítését, más szóval a mozgófénykép-színházak kizárólagos jogának a város részére való lekötését is ezzel a közjövedelme gyarapítását tárgyalta. A polgármester régebben foglalkozik ezzel a tervvel, amelyet más városok már megvalósítottak és abból jelentékeny jövedelmet húznak.

Nálunk a dolgot két körülmény nehezíti meg. Az egyik az, hogy a város nem kötötte le magának előre a jogot és az Iparos Otthon részére megadott engedély megvonása érzékenyen érintene egy teljesen ártatlan társadalmi egyesületet, amely nagy áldozatokkal felépített házának fenntartását a helyiségek ily módon való értékesítésére alapította.

A másik nehézséget a színházi szabályrendelet okozza, amely szezon alatt mindenféle mutatványok rendezését tiltja. E nehézségek áthidalására és a város érdekeivel való összeegyeztetésére most egy kedvező megoldási mód kínálkozik. Heves Bála színigazgató ugyanis előterjesztést nyújtott be a tanácshoz mely szerint hajlandó a színházi szabályrendeletnek tisztán a színigazgató érdekeit védő intézkedés előnyéről lemondani és szezon alatt mozi engedélyt ő kapja meg, egyúttal kész a városnak is bizonyos díjat fizetni. Ily módon mindenki megtalálja a maga számítását: a város is, az Iparos Otthon is, a színigazgató is.

A város szabályrendeletileg biztosítja magának a mozi jog kizárólagosságát. Egyelőre, – a Heves Béla színigazgatói szerződésének tartamára színi idényben másnak engedélyt nem ad. Heves Béla a jogdíjában előadásonként maghatározott összeget fizet és a mozielőadások helye az Iparos Otthon lesz.

Miután az értekezlet megállapodásaihoz a városi tanács is hozzájárult, Heves Bála a mozi előadásokat január 2-án már megkezdi. Ezzel együtt nyer megoldást az Új Szatmár mozi ügye is az Iparos Otthon mozijával való egyesülés útján.” (Szamos, 1912. december 25.)

A város és a színigazgató tehát rátehette a kezét a civil kezdeményezésekként indult mozikra, az Urániára és az Új Szatmárra, egyesítve azokat.

Eddig kevesebb szó esett az Eötvös utcai Új Szatmár moziról, amelynek a beolvaszása ugyanakkor nem ment egyik napról a másikra, 1913 márciusában még tartott előadásokat:

„Palesztina-est.

A szatmári cionista egyesület nagyon sikerült vetített képes Palesztina-estét rendezett hétfőn este. Az „Új Szatmár mozi”-t – mert itt tartották meg as óriási érdeklődéssel várt estét – egészen átalakították, mert a Palesztina est keretében a helybeli héber nyelviskola növendékei két héber egyfelvonásos bohóságot játszottak, amihez színpad és díszlet kellett. Mindez meg is volt és az Új Szatmár mozi úgy nézett ki, mint agy nagyon intim, nagyon kedves színház. A héberül nótázó és beszélő apróságok – gondolatban – visszavezették a zsidó hallgatóságot a dicsőséges múltba és meggyőzően igazolták a zsidók faji voltát. A kis színdarabok után és közben héber költők munkáit szavalták és csak fájlalni lehet, hogy a kis művészeket – helyszűke miatt – nem lehat rendre meg nevezni. A kis gyermekeket Katz N., a héber iskola vezetője tanította ki a színdarabokra és héber dalokra. Feldmann Ernő nagyon megértetően olvasott fel Palesztináról, melyet egyébként gyönyörű vetített képekkel illusztráltak. A cionista szervezetet dr. Schönfeld József, a Zsidó Szemle szerkesztője képviselte, aki Nyitráról érkezett direkt a Palesztina estre és egy óráig tartó, cionista beszédet tartott, melyet nagy figyelemmel hallgattak. (N. K.)” (Szamos, 1913. március 27.)

A mozikban 1912-1913-ban még csak némafilmeket vetítettek, élő zongorakísérettel. De már ekkor felmerült a hangosfilm megjelenésének lehetősége és ez méginkább nyugtalanította a színházi embereket. A sajtó is foglalkozott a kérdéssel:

„A szkeccs

Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a mozi fejlődési vonala a színház felé megy és a mozi tökéletesedése magaslatán a színházhoz ér el. A szkeccs eliminálja a dráma egy részéből – ahol tisztára a cselekmények beszélnek – az emberi szót, de szavakkal (egyelőre még emberi szóval) pörgeti a drámai cselekményt ott, ahol a tengely a szó, s nem maga a történés. A beszélő mozi, ha meg is lesz, nem fogja a színdarab minden szavát reprodukálni, legalább eleinte nem. Az izzó rohanású drámai cselekmény akkor is szavak nélkül fog rohanni s csak ott jut majd szerepe a kinematográffal kapcsolatos grammofonnak, ahol a dráma gondolatokba, szavakba mélyül el, ahol a dráma helyett a szereplők kezdenek előtérbe lépni. S a kinema-szkeccs se más mint ez. A kritikus ponton felgördül a fehér vászon, a vetítő masina megáll s az imént még némán, (de oly beszédesen) mozgó színészek tényleg beszélni is kezdenek. Világos, hogy a kinema-szkeccs nem tohuvavohu-szerűen (ez egy héber kifejezés az összevisszaságra – szerk. megj. JJ.) való összerakása a mozinak a színpaddal. Szervesen összekapcsolódnak itt. Ahol a fantázia lehetetlennek látszó tereken lehetetlennek tetsző dolgokat végeztet a színésszel: a vetítőlencse dolgozik, ahol pedig szavaknak kell elmondódni, a szűkebb korlátú színpadra lebben át a dráma.” (Szamos, 1913. február 2.)

A város vezetősége bezáratta a vendéglős mozikat

2013 májusában a gróf Károlyi-házban Weisz Dani vendéglős még tett egy újszerű próbálkozást a mozi megnyitására, júniusra azonban a vendéglők (Hazám, Hungária, gróf Károlyi-ház) mozijait mind bezáratta a város, és csak az alá tartozó Urániát (kiegészülve az Új Szatmárral) hagyta meg.

„A nyári mozi ügye.

- Nyílt levél a szerkesztőhöz. -

Szatmár, június 6.

Kedves Szerkesztő Úr!

Legyen szíves, adjon helyet a lapjában e soroknak, melyeket közérdekből óhajtok a nyilvánosság előtt Önhöz intézni.

Arról van szó, hogy a szatmári nyári kerthelyiségekből a hatóság száműzte a mozit és a vendéglősöknek egyszerűen megtiltotta, hogy ilyen előadásokat tarthassanak. Előre bocsátom, hogy a kérdés nyílt tárgyalásánál semmiféle más szempont, mint a közönség érdeke, nem vezet, tehát éppen úgy nem szándékozom az Iparos Otthon palotájában levő Uránia mozi-színház ellen, mint a kerthelyiségek tulajdonosai vagy bérlői mellett kardoskodni. Hideg objektivitással szólok hozzá a kérdéshez és a következőkben foglalom össze megjegyzéseimet: Tudomásom van egy szabályrendeletről, (amely talán még nem is jogerős) amely a Város tanácsa részére biztosítja a mozi mutatványok engedélyezésének jogát.

Tudomásom van arról, hogy a tanács ezen jogánál fogva megengedte az Iparos Otthon körnek, hogy a díszteremben mozi-színházat tarthasson.

Tudomásom van arról, hogy ezért az Iparos Otthon a városnak bizonyos jelentékeny összeget fizet.

Ezekből látható, hogy amikor a város szabályrendeletileg a mozi engedélyek jogát magának fenntartotta, ezt — eltekintve a színház védelmének helyes indokától — bizonyos üzleti szellemből, bizonyos jövedelemért tette. A mozi ilyen monopolizálásának kérdése tehát nyilván üzleti kérdés és pedig a közönséggel szemben, amely a belépti díjakban megfizeti a vállalkozó hasznát éppen úgy, mint azt az összeget, melyet a fő- avagy alvállalkozó a városnak kénytelen megfizetni.

Nem szeretnék arról vitatkozni, hogy eredetileg helyes volt-e a városnak a közönséggel szemben ilyen üzletet csinálni, avagy nem? Mert tagadhatatlan, hogy a mozi nemcsak elsőrangú szórakoztató mulatság, de ismeret-terjesztő, oktató és a néplélek csiszolását, finomodását elősegítő attrakció, melynek éppen ezért kulturális jelentősége van. A vitán immár túl vagyunk, — azonban az üzleti helyzet és körülmények kissé megváltoztak, ehhez pedig alkalmazkodni kell.

Meggyőződésem ugyanis, hogy a szabályrendelet készítésekor a közönség anyagi, kereseti viszonyai a maihoz képest sokkal rózsásabbak lévén, a város joggal számíthatott a mozi engedélyezések jogfenntartása által igen szép és fokozódó jövedelemre. Az általánosan ismert rossz viszonyok azonban ezt a számítást illuzórikussá tették, amiből pedig az következik, hogy hiába van fenntartott jog, ha nincs közönség, mely ezt megfizesse! Áll ez különösen a szerényebb jövedelemmel bíró, iparos és munkás közönséggel szemben, melynek ma már — fájdalom — se pénze, se kedve sincs arra, hogy a mozira sokat költsön. Ami pedig az intelligensebb, vagyonosabb polgárságot illeti, figyelemmel arra, hogy a mozi látogatása főleg nyári mulatság, nem lehet azt kívánni, hogy ez a közönség ott keresse a mozival járó szórakozását, ahol a nyári hőségtől le kell szédülnie a székről és nem lehet ezt a közönséget megfosztani a mozi kellemességeitől csak azért, mert abból a városnak vagy az Iparos Otthonnak nincs haszna!” (Szamos, 1913. június 7.)

A város engedett, a Hungáriában és a gróf Károlyi-kerthelyiségben mozi előadásokat tartottak egész nyáron.

1913 szeptemberében megjelennek az első hírek a beszélő mozgófényképről: „A világ új csudája a kinetophon lesz bizonyára. Tanuljuk meg jól ezt az új nevet: ki-ne-to-phon.

Edison-találmány. Az Edison találmányok pedig már eo ipso a világ csudái. Az új mozgófénykép beszélni tud. Ezelőtt csupán mozogni tudtak a fényes vászon alakjai, mostantól kezdve beszélni is képesek.

A csuda, a technika ezen legújabb produkciója mérhetetlen kincse a tudománynak, de - nem praktikus.

A mozgó, szembeállítva az új kinetophonnal, százszorta többet ér. A mostani mozgófénykép értéke éppen abban áll, hogy nem beszél. A hangtalanul játszó színészek lelkivilágát külön külön átélhettük mindannyian nézők. Nem befolyásolt senki és nem írta elő a tépelődésünk és belső tusakodásunk útját semmi.

A mozi az és olyan volt, amilyennek a néző látta. És részemről azért becsülöm a színháznál is többre, mert bizonyos határok leszámításával, a vászon mögötti életet én élem, formálom, gyúrom a magam élete világához. És egyszerre csak elénk toppan egy új csuda, a technika újabb békólya, amely ismét elrabol az embertől egy cseppnyi szabadságot a saját abszorbeáló hatalmának dicsőségére.” (Szamos, 1913. szeptember 12.)

1913-ban a mozi már-már a színház létét fenyegette, hiszen elvonta a közönség nagy részét, a színigazgató ezért fontolgatta a mozi beszüntetését a színi idény alatt:

„Mozi és a színház.

Konfliktus Heves és az „Iparos Otthon“ között.

- A Szamos tudósítójától -

A szabályrendelet értelmében a színi idény alatt sőt azt hat héttel megelőzőleg semmiféle látványos és így mozi előadások sem tarthatók. Mint értesülünk, Heves Béla ezen jogához, már annyiban is ragaszkodik, mert színi szezonját a mozi által nem akarja megrontatni, mert tény az, hogy az Uránia előadásaival a közönség egy részét elvonná a színháztól.

A mozi megszüntetésével ezen ügy azonban nem nyerne befejezést, mert az Iparos Otthon, amely a mozi bérlő által mintegy 18000 korona évi bérhez jut, a téli idő alatt elesne ettől a tetemes összegtől. Hasonló célra sem volna kiadható, mert amint lentebb jeleztük, ez a szabályrendelet értelmében nem lehetséges. Már pedig az Otthonra nézve a bérleti kérdés nemcsak fontos, de existentiális érdek. Némi egyezkedések is történtek a mostani mozibérlő és Heves között, olyan értelemben, hogy a színigazgató megtűri a mozit, amihez úgy látszik joga van, mert a múlt évben maga gyakorolta ezt. Megállapodás a konkurensek között azonban nem jöhetett létre, mert Heves 7000 korona kártérítést kér az idény tartamára. Ezek folytán megtörténhetik az is, hogy Heves Béla a legrövidebb idő alatt megszüntetteti a mozgófénykép előadásokat. Annyi bizonyos, hogy a mozielőadások kárára lehetnek a színháznak, de existenciálisan nem érinthetik. Színházba, jó előadásokra a közönség a mozi dacára is el fog járni. Szatmár elég nagy ahhoz, hogy mind a két intézményt elbírja. A közönség és az Otthon érdeke az volna, hogy Heves és az Otthon megegyezzenek. Kérjen a színigazgató olyan összeget, hogy a mozibérlő megtalálja számadását. A közönség, talán nem is olyan nehezen, beletörődik abba, hogy a téli idő alatt ne járjon moziba, de akkor az Otthon jár rosszul.” (Szamos, 1913. november 1.)

A mozi töretlen sikerét mutatja, hogy külön lap jelenik meg a moziról, amit minden trafikban árusítanak: „A Mozi Élet első száma igen csinos kiállításban, gazdag tartalommal jelet meg. Az értékes, komoly cikkeken kívül tele van a lap életrevaló humorral s valóban megfelel céljának, amikor a komoly művészetet derűs percek közepette akarja megkedveltetni a közönséggel. „Gondolatok a sárga házban”, „A Pájsli asztaltól“, „Fűzfalevelek“ stb., mindmegannyi igen mulattató rovat. A művészeti hírek és a mozislágerek tartalma egyaránt nagy érdeklődést keltett fel a közönség soraiban. A lapot minden trafikban, az utcán és a moziban potom 2 fillérért árusítják.” (Szamos, 1913. november 1.) A Mozi Élet igen nagy keresettségnek örvendett, december közepére 5000-re emelték fel a példányszámát, 1914-ben is megjelent.

Amúgy Szatmáron nem csak vetítettek, készültek filmfelvételek is, 1912-ben a szatmári repülőnapról és lóversenyről, 1914-ben pedig városi képeket, játékfilmhez használható képsorokat rögzítettek:

„Az Új Szatmár mozi helyi felvételei. Állandó nagy érdeklődés mellett mutatja be az Új Szatmár moziszínház azokat a felvételeit, amelyeket a szatmári rapülőnapról és lóversenyről készített. Tegnap délután a mozi tulajdonosai külön előadásban mutatták be a képet Csaba Adorján főispánnak, aki a tribünfelvételeken kitűnően van eltalálva. A főispán nejével és leányával nézte végig az előadást, nemkülönben dr. Keresztszeghy Lajos nejével, dr. Vajay Károly polgármester, Bartha Kálmán gazd. tanácsos, Bodnár György tanfelügyelő, Figus Albert főszámvevő, Kovács István vízműigazgató, dr. Papp Zoltán tanácsjegyző. A megjelent előkelő vendégeknek nagyon tetszett úgy a szatmári felvétel, mint a műsor többi számai és legnagyobb megelégedésüknek adtak kifejezést.” (Szamos, 1912. október 15.)

„Mozifelvétel Szatmáron. Vasárnap délben érdekes mozifelvétel volt Szatmáron. Az Uránia matinéja után a távozó közönséget vették fel, majd a déli corzót s végül a gőzmalmi jégpálya mozgalmas életét vették föl. A szombaton tervezett felvétel a borús idő miatt elmaradt. Annál érdekesebb lesz az a felvétel, mely pénteken, szombaton és vasárnap lesz. Dénes Sándor, a Szamos szerkesztője egy üldözési jelenetekkel tarkított rendőri riportot írt, mely nem csak a város főbb helyeit örökíti meg, de élénkíteni fogja a Nagyerdőn lejátszódó párbaj-jelenet is. A felvételt Szigeti Andor, a mozi agilis ügyvezető-igazgatója rendezi.” (Szatmár és Vidéke, 1914. február 03.) A városi felvételeket a Deák-téri korzóról, az Urániából kijövő közönségről és a jégpályáról amúgy a hétfő esti vetítések alkalmával mutatták be.

De nem mindenki örült felhőtlenül az eredménynek, hiszen ugye az ember hiú:

„Ön is rajta van, Ön is, Ön is, mindenki rajta van azon a filmen, amelyet rendes helyáraik melleit mutattak be az Uránia moziban, amelyben különben rendes körülmények között is rendes helyárak vannak. De most csak a helyárak a rendesek, a körülmények, azok mások. Rendkívüliek, újak, szenzációsak. Ön is rajta van a filmen. Láttam, amint a korzón végigmegy és mosolyog, savanyúan és idétlenül, mint aki tudja, hogy három telt ház fogja Önt nézni. De Ön téved, önt senki sem látja, mert mindenki önmagát keresi. Ön is rajta van, de hiába. Látja, most balra fordult, most jobbra tért, most mosolyog. Nézze milyen gúnyosan Önt neveti, amiért oly izgatottan, a szemét kidüllesztve és előre hajolva néz a képre, ön elfeledkezik magáról és örömében felhorkan, a gyönyör átfut az idegein, lám, majdnem leesik a székről. Ach ott van! Úgy van, Ön is rajta van…

Hát én vájjon rajta vagyok? És hogy nézek ki a képen? Hogy állok, mit csinálok? Sikerült-e a pózom? Mosolygok és szép vagyok! Úgy van, Ön is rajta van és mindenki Önt nézi. Mindenki rajta van és elmegy meggyőződni. A terem zsúfolt, de mindenki rajta van, hogy benne legyen. És a mozis eközben összeszámolja a bevételt. Az összeg több mint amennyi a képen levők száma, szorozva azok számával, akik nem magukat, hanem másokat néztek. Jó jel. – In hoc signo vinces. (E jelben győzni fogsz.)

(ede—)”

1913 decemberétől már csak az Urániáról találtam hirdetéseket, cikkeket az újságban. 1914 januárjában nagy eseményre került sor, bemutatták a beszélő mozit a szatmári színházban:

„A modern kor legújabb csodája.

A beszélő mozi bemutatója a szatmári színházban.

A mai, modern kor szinte kifogyhatatlan a maga meglepetéseiben. Minden józanságunk mellett is felmerül a kérdés: káprázat e vagy valóság, amit ez a fiatal, most még csak második évtizedét élő huszadik század produkál?

Elég csak a legutóbbi, beláthatatlan perspektívájú találmányára: a repülőgép felfedezésére utalni, amellyel már megoldottnak tekinthető a levegő meghódításának problémája. És az ember szárnyaló törekvésének ma ismét újabb sikere előtt állunk. A folytonos fejlődés minden kultúrérzékünket megbizseregtető láza csap meg újra bennünket. Edison, az amerikai zseni, műhelyében megszületett a beszélő mozgókép s ezzel újra álmok-álma megy teljesedésbe. Hogy mit jelent ez a nagyszerű, korszakos vívmány, azt ma még a világ legkimagaslóbb elméi is csak nagy-nagy általánosságban tudják átfogni. Mindenesetre a kultúrának egy szédületesen nagy-nagy tökéletesedése a beszélő mozi, amely lehetővé teszi, hogy az életet is a maga hiánytalan teljességében tükrözhessük vissza. A hangot, az alakot, a színeket élethűen ugyan, de csak önállóan tudtuk eddig megörökíteni. A beszélő mozi most mindezeket együtt adja, tehát nem az elrészletezett, hanem az egész életet adja a maga valóságában. Mint említettük, Edison műve – és ma még féltve őrzött titka – a beszélő mozi is, amely a korszakos találmányokat kísérő lázas hangulatával már megérkezett Szatmárra is és csak pár nap választ el várva várt bemutatójától. Kétségtelen, hogy meg fogja tudni érteni ez a város e hatalmas találmány nagy súlyát. Szatmár a legelsők között van a vidéken, ahol bemutatják a beszélő mozit. Heves Béla színigazgató szerezte meg nagy áldozatkészséggel a beszélő mozi bemutatási jogát s ez a találmány büszkélkedhetik azzal, hogy maga a király is a legmélyebb meghatottsággal élvezte s önkéntelenül is kiváltotta belőle ezt az örömteljes kijelentést: Ez a találmány igazán óriási. Boldog vagyok, hogy ezt is megérhettem. És egészen bizonyos, hogy mindenkin a lyra, a subjektiv érzések vesznek erőt, aki a beszélő mozit – ha a mai princípiumában is – láthatja.

A szatmári színházban e hó 14. és 15-én mutatják be a beszélő mozit. A színházi pénztár már árulja a jegyeket a kinetofon előadásokra felemelt helyárak mellett. Az érdeklődés meglepő arányokban bontakozott ki máris, és minden jel arra vall, hogy nemcsak Szatmár, de vidékének nagy közönsége is tanúja kíván lenni a modern kor legújabb csodájának: a beszélő mozinak.” (Szamos, 1914. január 9.)

Szintén 1914 januárjában eltörölték azokat a rendszabályokat, miszerint a színházi idény előtt 6 héttel és az idény alatt nem működhet a mozi (később a színházi szakma körlevélben tiltakozott):

„A színházi szabályrendelet módosítása.

Az érvényben levő színházi szabályrendelet sok elavult intézkedése közt az is állandó sérelem tárgya, hogy színházi szezon előtt 6 héttel kezdődő és a szezon végéig tartó tilalmi idő alatt semmiféle előadásokra engedély nem adható. Ebből az következik, hogy mozgókép színházi előadások sem tarthatók és a mozi csak a színidirektorral létrejött megegyezés alapján működhetik a jelzett időben. Miután pedig a város népessége számban igen meggyarapodott a szabályrendelet alkotása óta és a közönség igényei is megnövekedtek, sőt a mozi valóságos szellemi szükségletté vált, a tanács javaslatot tett a színházi szabályrendelet módosítása iránt annyival inkább, mert a város részére egy külön szabályrendelettel biztosított két mozgóképszínházi jognak értékesítése az említett régi szabályrendeleti intézkedés mellett illuzórikus. Közgyűlés a módosítási javaslatot elfogadta.” (Szamos, 1914. január 13.)

A háború, minden jónak a végét jelenti

1914. július 31-jén elrendelték az általános mozgósítást, és az első világháború ezzel betört Szatmárra is. A Szamos az első oldalon hozta a hírt: „Pontban d. u. 5 órakor kapjuk a helybeli cs. és kir. katonai parancsnokságtól az alábbi bizalmas közlést: Mozgósítási parancskihirdetés. Ő cs. és kir. Apostoli Felsége a hadsereg, a haditengerészet és mindkét honvédség általános mozgósítását és a népfelkelés felszólítását és behívását legmagasabban megparancsolni méltóztatott. A közelebbi rendelkezések a nyilvánosan kifüggesztett hirdetményekből tudhatók meg.

Cs. és kir. katonai állomásparancsnokság Szatmár-Németi. HELVEY s. k. őrnagy.”

Ezzel a mozi, a szórakozás háttérbe kerül. Pedig pár nappal korábban írta az újság, hogy 1915 januárjától egy második mozit is megnyitnának. Az Uránia decemberben, a karácsonyi ünnepek alatt a Pannónia nagytermében mutat be filmeket. Január végétől szintén a Pannóniában működik. Máskor háborús dokumentumokat ad, a világháború eseményeiről készült eredeti, helyszíni felvételeket mutat be.

Az Uránia egyedüliként maradt meg a háború alatt is. 1916-1918-között megpróbálták úja fellendíteni, ekkor adták ki "Az Uránia Mozgó Heti Eseményei" című újságot is, amivel újra a moziba próbálták csalogatni a közönséget.

Egy ideig még kitartott az Uránia, majd az impériumváltással változott a helyzete, a kommunista idők alatt pedig már a Cinema Popular működött a helyén. Ez a rendszerváltásra megszűnt. Míg működött, vele együtt három mozi is volt a városban. A másik kettő a Decebal híd mellett, a Soarelui negyedbeli Luceafărul, és a legfontosabb a Rákóczi utcai Victoria. Mára mind megszűnt és hosszú idő után, a 2010 őszén megnyílt szatmári első mall, a Grand Mall (később, 2015 decemberétől Ankora) földszíntjén nyílt meg egy 3D mozi, amely kiszolgálta a mozizni vágyó közönséget. Ma már az Ankora helyén a könyvtár működik, de 2018. december 5-én megnyílt a Károlyi úton a Shopping City Satu Mare (NEPI-ként ismerik sokan) egy 3D mozival, 2019 végétől (a Károlyi úti Auchan mellett október és december között lépésenként nyitották meg) pedig az Aushoping Satu Mare területén is működik egy 3D lézer mozi. Igaz, ma már nem jelent a mozi sem olyan nagy szenzációt, mint régen, de igazából csaknem semmi sem lépi túl korunk emberének ingerküszöbét. Már nem igazán tudunk lelkesedni semmiért, nem tudunk rácsodálkozni csaknem semmire. Régen sok minden másképp volt. Ezért is érdemes néha visszatekinteni.

És egy kis bónusz. A sajtó mindig igyekezett meglovagolni az aktuális áramlatokat és így volt ez a mozi kapcsán is. Egyre-másra jelentek meg olyan cikkek, amelyek a mozi-hisztériát használták fel a kívánt információk közlésére. Úgy csomagolták a terméket, az információt, hogy eladható legyen. Alább erre néhány példa.

„Szatmári mozi.

Tessék besétálni! az előadás most kezdődik nagyon olcsó és tanulságos. Legjobbak a hátulsó sorok. Különben meg tetszik látni! Finom, igen drága filmek, lehet hogyha erősen rá találok világítani a képre, szemet szúr, a közönség pedig kacag vagy bosszankodik és kép pedig pereg tovább. Ne tessék srég világításban nézni, mert különben torz alakok kerülnek le a fehér lepedőről, komolyan pedig egyáltalán nem vehető, mert az egész komédia, múló pillanatnyi rögzítés. A hosszúságokat nem konferálom be, mert egyelőre megszámlálhatatlan és azt sem tudom mikor szakad meg. No de lássuk.

A Batthyány-utcai vízesés, (természetes, hossza egyelőre kiszámíthatatlan).

Eredetét a Deák-téri bérház tövétől számítják, a végét pedig a egy kis tengerszem képezi, melyet hatalmas magaslatok vesznek körül a Batthyány-utca torkolatánál. Itt gyűlik össze a hömpölygő színes ár, melyet egyelőre a kiszámíthatatlan átlójú tengerszem nyel el. Sokáig kutatták keresték a lefolyó csatornáit, melyeket még a Hám János és Deák-tériekkel akartak összekompromitálni. Naponként pedig most tengerszem várja lesi, hogy mikor lesz csordultig, de nem a pohár. Szakértők véleménye szerint gyalogszerrel ezen a vízesésen nem segíthető, legfeljebb Kinczler műszaki beavatkozása változtathat állományán. Más.

Egy jámbor tehén, amint egy másik szatmári moziban már látható is volt, bement, bizonyára szórakozottságból egy ékszerész boltba. Nagyon együgyű kis tehén volt. Megnézte a drágaságokat és azzal távozott, hogy mi ez a jóféle széna ára mellett. A mi tehenünk már sokkal nagyobb dolgot csinált. Tessék elképzelni egy tehénről, indiskrét volt. Egy tehén, amely nem is volt szimentháli, csak afféle riska. Jámboran baktatott hazafelé a Kossuth-utcáról. Egyszerre csak egyet gondolt, bedugta a fejét egy „új lapos“ boltajtón, mely alig-alig volt betéve. Talán beljebb is ment volna, de fáradt tagjai nem bírták a lépcsőn járást. Elég az hozzá, hogy szombat este lévén, éppen a templomból jöttek a katholikusok és meglátták, hogy az üzletben nem tartják be a vasárnapi munkaszünetet. Összeszidták a tehenet és ismét betették az ajtót.

Látogatás, igen érdekes, de rövid. Színes kép. A koloritját a zászlók és lampionok adják meg, melyek igen emelik a fényt. A fejedelem bevonul nagy kíséretével egy másik fejedelem birodalmába. Az idegen fejedelem kitárja keblét, mellyel magához akarja ölelni kartársát, de eltéveszti az irányt és a karok a májusi légben nem találnak ellenállásra. A film pedig elszakadt, pedig egy igen érdekes háttér lett volna látható. Más!

(...)

E gy torz kép.

Egy szegény nyomorúságos ország, amelynek beteg ipara, gyenge lábon álló kereskedelménél csak a hitelviszonyai züllöttebbek. Nincs pénz, ez hangzik hónapok óta a Kárpátokból egészen a tartolczi népboldogító bankig. A fővárosi nagybankok is jajgatnak, úgy tesznek mint a sváb ember, akiről tudnivaló, hogy akkor sír a legjobban, amikor a legszebb hasznot vágja zsebre. És mégis, megszavaztuk a kínai több milliós kölcsönt.

Hogy ezt a pénzt bocsánat ezért a kínos szójátékért: kínjába adta csakugyan a nagytőke, arról saját pekingi tudósítónk még nem nyilatkozott.

Vége az előadásnak. A legközelebbi képek lehet, hogy rosszabbak lesznek.

Sróf.” (Szamos, 1912. május 14.)

„Tanulságos história.

– Mozi. –

– Saját tudósitónktól –

Szatmár, 1912. május 30.

Első kép: Meleg májusi este. A külváros egyik házában együtt a család és valaki: egy legény. A fiút N. Rezsőnek hívják és munkás. Szép szál legény. Udvarol. A leányt K. Veronnak hívják és munkásnő. Jelen van a mama is. Vacsora után. A fiú szerelmes szavakat duruzsol Veron fülébe, aki nagyon boldognak érzi magát. Hogyne, az asszonyság gyönyörű állapotát festi a legény, akinek minden vágya az, hogy Veront meghódítsa. És Veron hódol. Jól esik neki az egész napi fárasztó munka után olyasmit hallani, hogy nemsokára eljön az idő, mikor szépen élhet. A mama diszkréten hallgat. Bensőjében nagyon örül, hogy Veronnak ilyen derék férje lesz. Még sokáig beszélgetnek, majd a mama megértőén el.

Második kép: Veron és Rezső kettesben maradtak. Közelebb vonták egymáshoz a széket. Érezték egymás forró, perzselő leheletét. Rezső odahajolt Veron kedves derekához és átölelte, átölelte nagy, heves és gyújtó szenvedéllyel. Veron hagyta. Majd önfeledten csókolódzni kezdtek. Meleg volt. Kinyitották az ablakot. A hold sápadt sarlója épen akkor fordult és bágyadt sugarai ráestek a szerelmesekre, akik nem törődve semmivel, folytatták ott, ahol megkezdték. A helyzet egyre válságosabb kezdett lenni. Rezső, Veron felhevült. Kipirult ennek a két szép teremtésnek az arca és érezték, hogy a nagy mindenség az összes sejtelmeivel semmi ahhoz az érzéshez képest, ami bennük tombol. Különös dolgok úszkáltak a levegőben és érezték, hogy kellenek egymásnak. És kellettek. Nagyon, veszélyesen kelletlek.

Harmadik kép: A megértő mama, amilyen diszkréten távozott, éppen olyan diszkréten jött. Rosszul tette, nem a felett nem mondunk véleményt, de annyi bizonyos, hogy szörnyű helyzet tárult eléje. Elégedjenek meg önök, olvasók, annyival, hogy szörnyű volt a kép. Olyan kép volt ez, melyet lefesteni nem lehet. A mama felkiáltott:

– Jaj. a lányom!

Rezső, a gonosz, csintalan Rezső megijedt. Veron, a szegény megszédült Veron szintén. A mama ordítozni kezdett és szidta Rezsőt, aki, képzelhetik, nagyon kellemetlenül érezte magát. Szeretett volna elsüllyedni, de nem sikerült. A föld nem nyílt meg alatta, azonban, amint nagy izgatottságában szétnézett, látta, hogy az ablak nyitva van. Rezső egy merész ugrással az ablaknál termett és kiszökött rajta. Ugrás közben Rezső feldöntötte a mamát, aki komoly, de nem veszélyes sérülést szenvedett a homlokán. Veron, a szegény Veron ott maradt.

Befejezés: A mama a bíróságnál feljelentette Rezsőt súlyos testi sértés büntette és még egy másik bűncselekménynek elkövetéséért.” (Szamos, 1912. május 31.)

Hivatkozások:

1. Az újságokat a library.hungaricana.hu oldalon értem el.

2. A képeket az Iparos Otthonról a Szatmárnémeti Anno Facebook oldalon találtam.