Költők, írók Szatmárnémetije, Szatmárja - 1.

Nem is hinnénk, milyen nagy nevek kötődtek városunkhoz, kik fordultak meg Szatmárnémetiben, Szatmárban, képviseltek minket az idők során. Persze hajlamosak vagyunk legyinteni, amikor városunkról esik szó: nem történik itt semmi, nem történt itt semmi. Pedig ez nem így van. Elég megvizsgálni a magyar irodalom nagyjainak vonatkozásában. Azt tudjuk, hogy Arany János költő járt Szatmárnémetiben. 1836-ban, Hubay Gusztáv vándor színtársulatának tagjaként látogatta meg városunkat (a szatmári színjátszásról itt írtam többet).

Azt is tudjuk, hogy az 1790. augusztus 8-án, Sződemeteren (Közép-Szolnok vármegye majd Szilágy vármegye) született Kölcsey Ferenc. A Himnusz szövegének szerzője, neves költő, szónok, reformkori politikus Szatmár vármegyei jegyző volt - 1829-től Szatmár vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1823-től megyei főjegyző. Még attól az évtől pozsonyi országgyűlési képviselő lett Szatmárt képviselve, majd 1835-ben tért ismét haza. A Pannónia szálló helyén állt Tornyos házban végezte napi feladatait, itt élt. 1838-ban bekövetkezett halálát követően, már 1864-ben szobrot állítottak neki a Deák-téren (régi főtér, ennek történetéről itt lehet többet megtudni) - ide tekintett a Tornyos-házból, itt járt-kelt gyakran. 1892-ben megalakult a Kölcsey kör Szatmárnémetiben, hamarosan kialakult a Kölcsey kultusz.

Kölcsey büszt a Deák-téren

Petőfi Sándor többször járt Szatmárban. 1846. szeptembere és 1847. szeptembere között jelentősnek mondható időt töltött itt, összefüggő heteket. Igazából politikai céllal érkezett Erdélybe, és a feudális kiváltságok elleni harcban hívők szívesen fogadták. Pap Endre költő, Kölcsey egykori joggyakornoka (a forradalom idején Szatmár megye országgyűlési követe is volt) Eötvös utcai házában szállt meg - ott állt a ház, ahol jelenleg a fogászati poliklinika épülete van. Deák Kálmán feljegyzéseiből tudjuk, hogy szabad természetű, mások véleményére nem hallgató ember volt, Papéknál a szintén vándorszínész múlttal rendelkező szobalánnyal beszélgetett az úri társaság előtt, volt, hogy reggelire is gulyást főzetett, a másik kedvence pedig a túrós csusza volt. De szerette a kávét és az aludt tejet is. Közel negyven verset írt itt. Ha nem Papp Endrénél, akkor Ormós Péternél szállt meg - a későbbi "villanyórás" Ormós házban. Ma emléktábla mesél róla a ház falán. Volt itt ugyanakkor még egy nagy barátja, Riskó Ignác vármegyei főjegyző, aki 1846. szeptember 8-án, a nagykárolyi Szarvas fogadóban rendezett bálon bemutatta leendő feleségének, Szendrey Júliának. Ő is többször, szívesen elszállásolta a nagy költőt. De ne siessünk még előre. Petőfi Szatmárnémetiben az Olchváry, Kováts, Csaba és Luby családokat is szívesen látogatta. (1)

Mégis, mikor a városról ír, Kerényi Frigyesnek címzett levelében két nevet említ meg: "Peleskén innen meglátja az ember a rónán Szatmár-Németi tornyait egy jó órai távolságban. Szatmár derék város a Szamos partján; van egy nagy piaca, nagy kétágú püspöki temploma, nagy vendégfogadója, casinója, készülő színháza, két cukrásza és két költője... Pap Endre és Riskó Ignác..."

Petőfit ide kötötte a szerelem is, hiszen miután Nagykárolyban, a Szarvas fogadóval szembeni épület (az azóta már lebontott Térey ház) ablakában, vagy a ház kertje akácfáinak árnyékában meglátta Júliát, érdeklődni kezdett iránta, kapcsolatuk fejlődésnek indult. A főispáni beiktatásra és közgyűlésre érkezett Petőfi, de a tanácskozások másnapján rendezett bálon táncolt is Júliával, minek utána szinte csak róla, csak neki írt verseket. Krúdy Gyula is megörökíti egyik elbeszélésében a nagykárolyi Szarvas fogadóban rendezett bálon történt nagy találkozást az "Egy régi bál" című művében (7)

NEHÉZ, NEHÉZ A SZÍVEM...

Nehéz, nehéz a szívem,

Rajta csügg a szerelem,

A szerelem bánata,

Roskadozok alatta.

Sem éjem, sem nappalom,

Egyre csak gondolkodom,

Csak arról gondolkodom:

Gondolsz-e rám, angyalom?

Hogyha neked nem kellek,

Ne kelljek én senkinek;

Ha te nem szeretsz engem,

Az Isten se szeressen!

Szatmár, 1846. szeptember végén

Az 1840-es években Szendrey Ignácz uradalmi felügyelő (inspektor), családjával együtt az Erdődi várban lakott, ide járt Petőfi udvarolni Júliának. Már 1846. szeptember 19-én odalátogat Pap Endre és Riskó Ignác társaságában, 21-én pedig Szatmárnémetiben találkozik Júliával. Bizonytalanságok, kétségek vezették Petőfit a leánykérésig, Erdődön kérte meg Júlia kezét (többször eredménytelenül az apa ellenkezése miatt), és az Erdődi vár kápolnájában esküdtek örök hűséget 1847. szeptember 8-án, egy évvel a megismerkedésüket követően. Az az oltár, amely akkor az erdődi várkápolnában állt, ma a szatmárnémeti Római Katolikus Püspöki Palota kápolnájában található.

A házassági anyakönyvben ma is olvasható a bejegyzés, miszerint Tekintetes Petőfy (!) Sándor ágostai hitvallású, nőtlen, félegyházi (Kiskunfélegyháza) és Szendrey Júlia római katolikus hajadon, erdődi, Tekintetes Lauka József úr (Petőfi részéről, az ő erdődi barátja, bár irodalmi művekben Lauka Gusztáv jelenik meg) és Sass Károly úr (Szendrey részéről, az apa gazdasági gyakornoka – szintén Petőfi barátja) tanúk jelenlétében Isten színe előtt örök hűséget esküdtek. Azt is feljegyezték, hogy a pár a háromszori hirdetés alól felmentést kapott (valószínűleg siettek és ezért maradt el a három vasárnapi szentmisén való bejelentése a frigynek), majd a menyasszonyt Koltóra vitték (ahol ugye a mézesheteket töltötték Petőfi Teleki Sándor gróf barátjánál), s onnan Pestre mentek. Érdekes, hogy Petőfi nevét az anyakönyvben elírták...

Ma, Petőfi Sándornak Szatmárnémetiben az István király (Eroii Revoluției) téren áll szobra.

Az ünnepelt író, Jókai Mór is ellátogatott Szatmárnémetibe. Beliczay János feljegyzéseiből és Csirák Csaba cikkéből (4) tudjuk, hogy 1876-ban fellobogózták a várost a tiszteletére. A jelenlegi Aurora szálló helyén állt Berenczei Kovátsok házában, pontosabban Berenczei Kováts Eduárdnál szállt meg.

Augusztus 14-én, délután 6 órakor érkezett Nagybányáról Szatmárnémetibe Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház művésznője társaságában. Domahidy Ferenc, Teleki Sándor honvédezredes, dr. Fekete Soma (1826–1908) megyei főorvos utaztak együtt vele, kísérték őt.

Jókai elsődleges célja az volt Szatmárnémetiben, hogy felkeresse Petőfi Sándor nyomait.
Így látogatta meg az Olchváry családot is - Olchváry Pál táblabírónak két háza is volt a Rákóczy utcában. Ők többször vendégül látták Petőfit, jegyben járása idején.

Jókai így emlékszik vissza a látogatásra Olchváryéknál: „Ez úri családnak két leánya volt: Lilla és Berta. Lilla, akkor ünnepelt szépség, derült kedély, művelt lélek, gyakran tartott Petőfivel költői versenyt, versben beszéltek együtt — Szatmár vidékén ez megszokott társalgási tréfa. Az urak egymás közt versekben leveleznek, adomáikat versben örökítik meg, áldomásaikat versben mondják el, s Petőfi kitűnő volt rögtönzésben, Lilla pedig a tárgy feladásában.

Berta ellenben alig tizennégy éves, ábrándos, szelíd szőke szépség, a gyermeknaivság vonásaival arcán. Valódi kis angyal volt akkor. Petőfi ezt mondta e szőke angyalnak:

— Ha Júliámat olyan nagyon nem szeretném, önnek a lábaihoz borulnék, hogy imádjam.

— Engem bizony ne imádjon — mondá neki a szőke gyermek — mert énnekem maga úgyse kell, hanem, ha maga olyan nagy költő, hát írjon nekem egy verset, de mindjárt: hadd látom, hogy csinálja.

Petőfi rögtön írószereket adatott magának, s csak arra kérte a szép felszólítót, hogy üljön ott előtte, amíg költeményét megírja, hogy arcáról gyújthassa meg költői föllángolását. S aztán úgy írta meg e költeményt, mint egy arcképfestő az előtte ülő mintáról: Szép mulatság téged néznem/Szőke kis lány... A két kedves hölgy így mondta el nekem e szép epizódot Petőfi életéről, mikor harminc év után szerencsém volt vendégük lenni. Mind a kéziratot, mind a tollat, mely azt megírta, mind ez idő óta ereklyéül őrzik. Ugyanazzal a tollal írta meg Petőfi Tompának és nekem a meghívást, hogy legyünk násznagyai Júliával való egybekelésénél.” (8)

Este 9-re a Kossuth-kertben (akkor még Lövölde-kert volt a neve, a céllövészet kedvelt helyszíne), valószínűsíthetően a Kioszkban 300 terítékes vacsorát rendeztek Jókai tiszteletére, ahol ezüst serleggel ajándékozták meg.

Itt egymást érték a beszédek, köszöntők. Jandrisics János szentszéki ülnök, a Királyi Katolikus Gimnázium tanára Jókainé Laborfalvi Rózát köszöntötte, Páskuj Lajos kanonok (aki a székesegyház plébánosa volt 1860 és 1880 között) pedig Jókaihoz címzett versét olvasta fel, melyben szellemesen szemezgetett az író műveiből: „Kívánjuk, hogy legyen: Egy új földesúr, Egy magyar nábob, egy valódi Aranyember, hogy soha ne aggassza az Enyém tied kérdése, hogy sohase mondhassa ezek Szomorú napok, hanem Hétköznapjai váljanak vasárnapokká, legyen ő ez után is Egy ember, aki mindent tud, s Mire megvénülünk mi, Ő akkor is fiatal kedéllyel, ifjú lélekkel mosolyogjon a Szerelem bolondjain és az Élet komédiásai felett, hogy megírhassa a 21-ik század regényét, amint megírta a Jövő század regényét.”

 

Másnap, 1876. augusztus 15-én, Domahidy István főispán, Páskuj Lajos kanonok, Boros Bálint országgyűlési képviselő és Teleki Sándor társaságában indult tovább, Angyalosra Domahidyékhoz. Útközben minden érdekesebb dolgot megnézett, írogatott a jegyzetfüzetébe és rajzolt is. A majtényi síkon is megálltak, a Rákóczi szabadságharcot lezáró fegyverletétel emlékművénél - ahol  Petőfi, első szatmári látogatása idején, a nagykárolyi főispán-beiktatás után járt. Petőfi a domahidi állomásnál levő emlékművet másodjára is meglátogatta, azután írta meg "A majtényi síkon" című versét.

A város sokáig őrizte még a Jókai látogatás emlékét. Így 1893-ban megválasztották a Szatmárnémeti Társaskör dísztagjának, amelyet ő levélben köszönt meg. (4)

Ady Endre a jelenlegi Szatmár megye területén levő Érmindszenten született, a falu azonban a trianoni békeszerződésig Szilágy vármegyéhez tartozott. Adynak mégis van szatmárnémeti kötődése. Épp Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége Szarajevóban esett meggyilkolását követően történt, hogy 1914. június 29-én, barátainak ösztönzésére Ady három napra Szatmárnémetibe utazott. A Várad folyóirat ír a látogatásról. (3) Tanódy Endre, az Országos Polgári Radikális Párt egyik Szatmár megyei vezetője vendége volt. Ady ugyanis abban az időben gondolkodott azon, hogy belépjen a politikába és megmérettesse magát a képviselő választáson. Ady Lajos így írt bátyjának tervéről: „1914 tavaszán komolyan gondolkozott azon, hogy aktív módon fog politikával foglalkozni, s megkísérli a mandátumszerzést. Szatmár erre a célra alkalmas helynek kínálkozott: a város püspöki székhely létére is, erősen kálvinista jellegű, iparos és gazdálkodó őslakossága révén; azon kívül a zsidóság is számottevő tényező, s végül a román választók megnyerésére is számíthatni lehetett, mert Bandi nemzetiségi politikája egy választási küzdelem során minden más magyar párt jelöltjével szemben előnyt biztosított volna számára.” És valóban, Ady Endre találkozott Constantin Lucaciu román politikussal, aki Királydarócon volt református esperes, illetve az ő bátyja volt Vasile Lucaciu országgyűlési képviselő, az erdélyi román nemzeti törekvések egyik vezéralakja. Együttműködésre azonban - amint a későbbi levelek tanúsítják - nem jutottak, valószínűleg a háború kirobbanása nyújtotta új helyzetek és lehetőségek miatt, és Ady sem lett képviselő a Polgári Radikális Párt színeiben.

Ady Szatmárnémetiben töltött ideje során meglátogatta a későbbi Kölcsey Ferenc középiskolát, ahol a Kölcsey Önképzőkör a tiszteletére rendezett díszülés vendége volt. Másnap Tanódy Endre Batthyány utcai lakásán találkozott tisztelőivel. Itt fejtette ki véleményét a szarajevói esettel kapcsolatban, miszerint az nem magyar ügy és hazaáruló az, aki abból magyar ügyet próbál kreálni. Egy napra rá Ady barátai társaságában tekintette meg a várost és Papp Aurél gyermekkori játszótársát is felkereste (Ady 1877. november 22-én született, Papp Aurél 1879. augusztus 1-jén). (3)

Leveleiben így emlékszik vissza Ady: "Beteg voltam. Nagyvárad után elcsábíttattam magam Szatmárnémetire, háromnapos ünnepeltetésre, de – meggyóntam a kislyánynak" (Dénes Zsófiának).

"Már a nagyváradi szereplés, a szarajevói hír, az aggodalom éretted és értünk kimerítettek. Lajos nem akarta, hogy Budapestre menjek, azt tanácsolta: álljak meg hétfőn Nagykárolyban, s ott írjam meg a Nyugat-versemet. Szatmárnémeti barátaim kapacitáltak, tartsak velük, s valóban jobban esett a züllött, elmaradt Nagykároly helyett városba és intelligens emberekkel menni, maradni. Minket Váradon (Jászit, Birót és engem) a szó szoros értelmében megríkatott a trónörökösék drámája. Képzelheted, milyen egzaltáltan utaztam, érkeztem Szatmárra. Hétfőn a hűlésemmel súlyosbított idegláz ágyhoz kötött, s csak kedden estére írhattam meg egyetlen Nyugat-versemet, de ez aztán emberfölötti, nagyszerű ditiramb tehozzád." (Csinszkának)

Az említett vers: Minden nagy megújhodottságom

Megvonom szépen büszke vállam
És lehull rólam minden, ami volt
S feléd sikolt
Minden nagy megujhodottságom.

Minden asszonyom visszahoztad
És te vagy a szép, fényes ráadás
S az áradás
Kicsap a virágos rétekre.

Kis csillagom, be jól szeretlek,
Be megszerettem érted a Jövőt,
Nagyra-törőt,
Úgy szeretem most már magunkat.

Úgy szeretem, hogy benned élek
S hogy te bennem vagy, úgy szeretem:
Óh, szerelem,
Be virágos vagy s véghetetlen.

Óh, szerelem, voltam és multam,
Óh, szerelem, óh, jövendő idők,
Kényszeritők,
Hálát bókol ős ifjuságom.

Ady Endre Luby Margitnál is látogatást tett. Luby így emlékszik erre vissza: "Jött Ady. Világos szürke ruhában, fejét jellegzetesen kissé előre hajtva, az egész arcot domináló meleg barna tekintetével, széles mosollyal s a világosságban megvillanó aranyfogával. S nekem az az ostoba érzésem támadt, hogy itt nem is valami emberi lény közeledik, hanem valami-valami, ami ennél több vagy legalábbis más. Ami félelmetes és meghökkentő. Egy táltos, egy faun, valami, ami nincs rendjén, hogy e világról való legyen. Hova kell sorozni ezt az embert? S a következő percben már mint régi jó barátok fogtunk kezet.
Arról is szó esett köztünk, hogy mennyire nem méltányolják őt még legszűkebb környezetében sem. Valahogy így mondta: – Ne higgye, hogy az édesapám megérti a verseimet. Ha otthon vagyok, s erről beszélünk, meg is mondja:

– Olyat írjál, mint Arany János!

– De édesapám, gondolja el, micsoda őrültség lenne az, ha születne egy ember, és újra megírná szóról szóra mindazt, amit Arany János már megírt.

Kölcsönösen derültünk a megállapításán." (3)

És az első rész végére még egy név: Krúdy Gyula Szatmárnémetiben, a jezsuiták által vezetett Királyi Katolikus Főgimnáziumban tanult az 1887-1888-as tanévben. Visszaemlékezéseiből kiderül, ez az év meghatározó volt a számára és itt határozta el, hogy író lesz. Lám, ha nem lett volna az a Szatmárnémetiben eltöltött tanév... Krúdy később többször is megemlékezett írásaiban Szatmárnémetiről, becsempészte műveibe. (2) Krúdy Gyula emléktábláját 2008-ban leplezte le az egykori püspöki konviktus homlokzatán az Ady Endre társaság. (5, 6)

A nagy írók, költők szatmári vonatkozásairól még sokat lehet mesélni, és át lehet vezetni a történetmesélést a jelenbe is. Ezt azonban egy következő bejegyzésben, ami már olvasható, itt.

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért! 

Hivatkozások:

1. Dávid Gyula, Mikó Imre – Petőfi Erdélyben, Kriterion, Bukarest, 1972.

2. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Krudy-krudy-gyula-munkai-1/a-xix-szazad-vizitkartyai-portrek-13150/az-utolso-szerencses-aranyaso-nagy-magyarorszagon-1366B/

3. http://www.varad.ro/kortesuton-szatmarnemetiben/

4. http://www.frissujsag.ro/jokai-mor-szatmarnemetiben/

5. https://www.szatmar.ro/Krudy_emlektablat_avattak/hirek/18868

6. https://erdelyinaplo.ro/szabadido/krudy-gyula-a-pesti-ejszaka-bohemje/print

7. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Krudy-krudy-gyula-munkai-1/az-alombeli-lovag-valogatott-elbeszelesek-19091911-DC05/1909-DC08/egy-regi-bal-DF04/

8. Vita Zsigmond, Jókai Erdélyben, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975,