Költők, írók Szatmárnémetije, Szatmárja 2.

Kaffka Margit, Dsida Jenő, Gellért Sándor, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Láng Zsolt, Kovács András Ferenc mind rendelkeznek szatmárnémeti kötődéssel. És miután a "Költők, írók Szatmárnémetije, Szatmárja" első részében Kölcseyre, Petőfire, Jókaira, Adyra és Krúdyra figyeltünk, most áttekintjük az időben hozzánk közelebb álló írók-költők szatmári vonatkozásait.

Miért fontos ez? Nos, például mert hajlamosak vagyunk legyinteni, mondván Szatmárnémeti, Szatmár nem fontos, nem adott nagy személyiséget a világnak és a kultúrának. Holott "Szatmárnak, azaz Szatmárnémeti városának és vidékének számottevő szerepe volt a magyar irodalom fejlődésében és a művészeti életben. Költői, írói – a szakírók is – az irodalmi és művelődési élet minden jelentős mozgalmában részt vesznek" - írja a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (Kriterion). A már említett neveken kívül hadd nyomatékosítsam még a fenti kijelentéseket Károly Gáspárral, aki Nagykárolyban született és bibliafordítása az egész magyar protestáns kereszténység meghatározó tette, műve. Vagy Kazinczy Ferenccel, a nyelvújítási mozgalom szellemi vezérével aki bár Érsemjénen született (közúton 79 km-re Szatmárnémetitől, Érmihályfalva mellett), szoros kapcsolatban volt Kölcsey Ferenccel (az első részt itt olvashatja).

De térjünk vissza a századforduló korára és induljunk onnan a jelen felé. Az első író, akit nagyító alá veszünk így Kaffka Margit, aki 1880. június 10-én született Nagykárolyban és akit Ady Endre úgy jellemzett, „nagyon-nagy író-asszony”. A Nyugat irodalmi folyóirat és a köré épült írói nemzedék fontos tagja volt és valóban az egyik legnagyobb magyar írónőként, női íróként tartják számon ma is. Szatmárnémetiben végezte tanulmányait, tanítónői oklevelet kapott, majd Miskolcon kezdett tanítani. Később polgári iskolai tanári oklevelet is szerzett és a miskolci polgári leányiskola tanára lett. Az írással Szatmárnémetiben került közelebbi kapcsolatba, verseit folyóiratok közölték. Első verseskötete 1903-ban jelent meg - ekkor már Miskolcon élt, innen költözött férjével és gyermekével Budapestre. Ott szintén tanított és írt - már a Nyugat is megjelentette verseit. Gondolkodása az Adyéhoz állt legközelebb, érthető szoros barátságuk. Válása után Párizsba majd Rómába utazott. Ebben az időben jelenik meg két legfontosabb regénye, a Színek és évek, valamint a Mária évei. Újabb házassága után írja Állomások című regényét. Az első világháború alatt szakít a tanári pályával, de még ír, 1918. december 1-jén hal meg spanyolnátha miatt.

Kaffka Margit: Vihar előtt

Eredj hát, hogy ne lássalak soha!

Fellegbúvó csillag majd elvezet.

Hogy villámlik! Zivatar lesz az éjjel!

Ne várnál mégis?... Nem, nem! Csak eredj!

Míg nálam itt időztél, más tanyákon

Mulasztottál más, édes perceket,

Szegényebb lettél. Kergesd hát, utólérd!

Csak vissza ne nézz! Csalj meg, elfeledj!

Egy szót se mond! Köszöntöm azt az asszonyt!

Pejkó, nyugodj! - Mit akar ez az állat?

Hozzám nyerít? Szoktasd el a kezemtől!

Mér tudna jobban emlékezni nálad?

Ez dörgés! Menten elered a zápor,

És hogy jutsz át, ha a patak megárad?...

Az ablakom majd utadra világol,

Csak menj!... Ne hidd, hogy meghalok utánad!

1901

Dsida Jenő 1907. május 17-én született Szatmárnémetiben. Gyermekkorát meghatározta az első világháború. Budapesten, Beregszászban és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait. Már fiatal korától tudatosan készült, költő akart lenni. A nagy meseíró, Benedek Elek fedezte fel, és indította el a pályán - négy éven keresztül, Dsida 20 éves koráig közölte verseit és műfordításait a Cimbora folyóiratban. Később Dsida Jenő Kolozsváron jogot tanult (nem végezte el), közben, 1927-től a Pásztortűz folyóirat szerkesztője lett, az Erdélyi Helikon belső munkatársa, az Erdélyi Lapok kolozsvári tudósítója. 1928-ban jelenik meg első verseskötete "Lelkesedő magány" címmel, 1930-ban az Erdélyi fiatalok folyóirat egyik alapítója, 1933-ban kiadják a második kötetét "Nagycsütörtök" címmel. 1934-től a Keleti Újság egyik szerkesztője. Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Bartalis János, Kós Károly, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Karácsony Benő, Tabéry Géza, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Kacsó Sándor, Wass Albert társaságában a marosvécsi összejövetelek tagja. Egy kisebb könyve is megjelenik, egy útirajz, amely az Erdélyi Lapok által szervezett római szentévi zarándoklatot írja le, ennek címe "Magyar karaván Itálián keresztül". Mélyen vallásos, többször vesz részt pápai kihallgatáson is.

1938-ban, mindössze 31 évesen hal meg egy meghűlés következtében, halála után jelent meg  "Angyalok citeráján" című verseskötete. Azóta (2019-ig) összesen 33 könyv jelent meg írásaival, illetve róla.

 Dsida Jenő: Megint csupa kérdés

Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi
az új semminél, mely valaminek
tudja magát?
Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
önmagukra ébredniök az élet ágyán?
Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten
olyan kaput, melynek csak egyik pántja
sok ezer fekete mérföld?
Téli estéken keservesen énekelve,
őseink és dédunokáink hajából
miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
Miért faljuk fel egymást
akkor is, ha nem vagyunk éhesek
s miért pattan fel gőggel a gerincünk,
ha végigütnek rajta?
S miért nem akarunk lefeküdni ősszel
hullott levelek közé, mint aszott szemét
a seprű alá?
Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon
a forgószelek tátongó sodrába?
S miért lát kicsivel többet az ember,
ha csöndesen ül egy percig... így...
s behúnyja a szemét?...

Gellért Sándor napszámos sorból küzdötte fel magát jelentős költővé, íróvá. 1916. december 11-én született Debrecenben, de a középiskolát már a Szatmári Református Gimnáziumban végezte, majd magyar szakos tanár lett. 1945-től a szatmári polgári iskolában tanított, majd 1948-tól 1977-ig, nyugdíjazásáig Mikolában. Szerette a falut, megírta Mikola történetét is. Sokkal fontosabbak azonban verseskötetei - az első 1942-ben jelent meg "A bál udvarában" cím alatt. Ezt követte a "Halálra táncoltatott lányok" című, 1944-ben. Gellért Sándor megjárja a második világháború keleti arcvonalát, elszenvedője a doni tragédiának, ezek hatására születik az "Attila sírja" című kötete (a cenzúra nem engedi megjelenni) és "A magyarok háborúja" című 24 énekből álló eposz. Irodalmi lapokban közöl, verseket fordít (Vasile Alecsandri verseit is), érdeklődik a magyarság eredete után, Finnországban is jár, finn költőktől is fordít (Csillagok Suomi egén, finn költők magyar tolmácsolása, 1972).

Azt vallotta, hogy "a XX. században akkor válik a nyelv titka világosabbá, ha többet foglalkozunk a gyökerekkel, a rokon népek nyelveinek a varázsával." 1987-ben halt meg, Mikolában.

Gellért Sándor: Tornácküszöbön

Zsandár-tollasan jő

amarról egy felhő.

Zúg a betyár-romantikás

mikolai erdő.

Tornác küszöbéről

szaglászom a vihart.

A szemembe férő falu

baranyásan kihalt.

Egy szál ember vagyok,

s vihar elé állok,

hadd üssenek bénává a

jókedvű villámok.

Égjek bennük szénné,

mint parasztijóska

minap, midőn a laposba'

lovait béklyózta.

Nem vagyok én gyáva,

nem is vagyok bátor,

de országból, de faluból,

palacsintás háztól

nagy vihar jöttekor

- bármi legyen bére -

valakinek állni kell a

tornác küszöbére.

1941, Mikola

Páskándi Géza író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója, a Magyar Művészeti Akadémia tagja Szatmárhegyen született 1933. május 18-án. Dsidához hasonlóan ifjúsági irodalmi (is) lapoknál kezdett (Ifjúmunkás, Előre), Kolozsváron tanult, közben az Utunk című irodalmi lapnál is dolgozott. 1956-ban jelenik meg első verseskötete "Piros madár" címmel. 1957-ben, 24 évesen letartóztatják az állam és közrend elleni izgatás vádjával, a Duna-delta egyik munkatáborába viszik, mintegy hat év múlva szabadul, 1963-ban. Az '55-től 65-ig írt versei csak '66-ban jelennek meg kötetben Holdbumeráng címmel, utána gyermekverseket ír, elbeszéléseket, meséket, színjátékokat, megint verseket, regényt (krimit)... Igen termékeny költő, író. A szabadulását követő években amúgy egy bukaresti könyvtárnál raktáros, majd a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektora. 1974-ben települ át Magyarországra, ahol a Kortárs folyóirat főmunkatársa, 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja, az Erdélyi Magyarság című lap és a Magyar Televízió Magyarok című műsorának szerkesztőbizottsági elnöke, a Magyar Írók Szövetségének választmányi tagja, 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja.

1995 május 19-én halt meg, gazdag írói hagyatékot bízva az utókorra. A színházi adattár 2017. augusztusi frissítésekor 48 színházi bemutatót regisztráltak a nevével (szerzőként), de műveiből filmek is készültek, szám szerint öt. Díjai száma is jelentős, de ahelyett, hogy a részletekre itt, most kitérnék, javaslom a Wikipedia megfelelő szócikkének a felkeresését. Azt biztonsággal kijelenthetem, hogy többet illene tudnunk róla is...

Páskándi Géza: Ars poetica a pusztán

El kell mennem

addig a házig.

S ha teteje

közben beázik?

El kell mennem

addig a házig.

S ha minden lakója

holtra fázik?

El kell mennem

addig a házig.

S ha belőle már csak

gerenda látszik?

El kell mennem

addig a vázig.

S ha lent vályog-közét

egerek töltik?

El kell mennem

addig a földig.

S ha zsuppját fűbe

eső döngölte?

El kell mennem

abba a földbe.

Szilágyi Domokos a Máramarosban, Nagysomkúton született 1938. július 2-án, de középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban végezte. 1955-ben érettségizett, majd egy évre rá megjelentek első versei, az Utunk című lapban. Első verseskötetére sem kellett sokat várni, az Álom a repülőtéren 1962-ben látott napvilágot. Ő is dolgozott különböző folyóiratoknál (Igaz Szó, Előre). Szintézisteremtő költőként utalnak rá, írásai nem sorolhatók egyetlen irányzatba sem. Több verseskötete, fordításkötete jelent meg (itt felsorolva megtalálja). Élete nem volt egyszerű, betegeskedett, két házassága is válással végződött, már 1972-ben betegnyugdíjba került, 1976-ban tragikus körülmények között meghalt. Halála után 25 évvel olyan információk láttak napvilágot, miszerint a Securitate beszervezte volna, de ez nem nyert teljes bizonyosságot.

Szilágyi Domokos: Szemedbe nézek

Amire nem lel szót a nyelv,

Mi be nem fér egy ölelésbe;

Miről az ajak nem beszél

Csókot adva, vagy vágyva, kérve;

Mit el nem mond egy mozdulat,

Ha kezeddel a búcsút inted;

Mit el nem árul mosolyod:

Azt mind kimondja egy tekintet!

(1956)

Láng Zsolt prózaíró, szerkesztő Szatmárnémetiben született 1958. október 17-én. Itt is végezte elemi és középiskolai tanulmányait. A kolozsvári egyetemista élet, a mérnöki diploma megszerzése után visszatért Szatmárnémetibe, a környező falvakban dolgozott helyettesítő tanárként. 1989-ben kaptak nyomtatást első alkalommal novellái saját könyv formában, Fuccsregény cím alatt. 1990-től a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője és szintén azóta Marosvásárhelyi lakos. 1991-ben jelent meg "Csendes napok" címmel az elbeszéléseket tartalmazó kötete, 1993-ban "Perényi szabadulása" című regénye, és azóta időközönként újra és újra napvilágot látnak elbeszéléseket, esszéket tartalmazó kötetei, általa jegyzett regények. Színházi előadások is hordozzák nevét. Az Éneklő Borz hangos irodalmi folyóirat alapító szerkesztője (1992), 2003. áprilisától pedig a transindex.ro "Holt Költők Társasága" című rovatába is ír. Legutolsó könyve a wikipedia szerint a "Szerelemváros. És más történetek" amely a Pesti Kalligram gondozásában jelent meg 2013-ban.

Aki olvasna Láng Zsolttól, annak figyelmébe ajánlom vendégoldalát a Transindex által működtetett Adatbankon.

Forrás: litera.hu

Kovács András Ferenc az utolsó, akit ebben a bejegyzésben kiemelek. "Miért, hiszen vannak még szép számmal szatmáriak, akiknek könyve jelent meg?" - merülhetne fel a kérdés. Nos, ez igaz, de csak kevesen érik el, hogy kitörjenek Szatmárból és az összmagyarság számára jelentős, országos szinten jegyzett, ünnepelt vagy tankönyvi szerzőkké legyenek. Így Kovács András Ferenc, szatmári születésű - 1959. július 17-én született - Kossuth-díjas költő, esszéíró, műfordító. A világirodalmi rangú kortárs magyar líra képviselőjeként tartják számon a kritikusok - bár ez a laikusnak nem sokat mond, figyeljünk inkább arra, hogy a kortárs magyar líra kiemelkedő alakja... Középiskoláit a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte, utána a kolozsvári egyetemen tanult. Egyetemi évei alatt jelent meg első verseskötete, "Tengerész Henrik intelmei" címmel. 1984-ben szerzett magyar-francia szakon diplomát. Székelyudvarhely-környéki falvakban tanított, közben írt. 1988-ban egy újabb kötettel jelentkezik, verseit "Tűzföld hava" cím alá rendezi. 1990-től a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője, 1991. és 2002. között a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem dramaturgia-tanára. 1997-től egy éven át a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója. 2008-tól a Látó megbízott főszerkesztője. Gyermekverseket is ír, esszéket, tanulmányokat, számos kötete jelenik meg. Díjai közül a 2010-ben kapott Kossuth-díjat szokták külön kiemelni. Én más, szatmári születésű Kossuth-díjasról mondjuk nem is tudok... A Petőfi Irodalmi Múzeum digitális irodalmi akadémiája azt írja róla: "A kilencvenes évektől kezdve az egyik legtöbbet elemzett, legnagyobb hatású kortárs magyar költő. A KAF (szerk, megj.: így szoktak még rá utalni, a Kovács András Ferenc rövidítéseként) értelmezői hagyomány kulcsfogalmai – identitásvesztés, kulturális emlékezet, intertextualitás, „szerepköltészet” (...) A forma iránti elkötelezettségben Csokonaival és Kosztolányival, sokszínűségében Weöressel rokonítható."

forrás: szinhaz.hu

Kovács András Ferenc: Valaki Követ Álmodik

Ha majd hamut álmodnak a kövek,
s a boldog hamu embert álmodik,
valaki semmit - istent álmodik,
torkában némán torlódó kövek.

A szó kővé lesz egyetlen napon,
törvénytáblából készül útvesztő
köré, karneol idő - útvesztő
ő is, önmaga álma egy napon.

A szavak csak szavakat álmodnak,
csak egy könyvet útvesztőkkel, kövekkel
s tükrökkel, eme végtelen kövekkel,
melyekben arcok arcot álmodnak.

Egyetlen arc lesz, mely már végtelen,
akárha most zuhanna egy tükör
mélyébe - mintha sok törött tükör
kövek röptét álmodná végtelen.

És egyszer kövek álmodnak követ,
és egyszer hamu hamut álmodik,
egy álom semmit - embert álmodik,
a csend torkában lüktető követ.

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért!