A hajózható Szamos, Széchenyi István törekvései Szatmáron


A Szamos elválaszthatatlanul hozzátartozik a mindenkori Szatmárnémeti képéhez. Használták a vizét, nem csak öntözésre, hanem szállításra is. Már a középkorban rajta úsztatták le a sót az Erdélyi-medence északi részéből, (majd később Désről is, Szatmárnémetin keresztül)  nyugat felé. Ez viszonylag egyszerű szállítási módszer volt. Már a VIII., IX. századokban úgynevezett bödöncsónakokat használtak az úsztatáshoz a Szamoson is. Ez tulajdonképpen egy fatörzs, melynek belsejét kivájták - olcsó és kézenfekvő megoldás, amit az emberiség Kr. e. 7500-körül is alkalmazott, ismert. Szatmár megyében 1963-ban Berend-en találták meg Románia eddig felfedezett legnagyobb bödöncsónakját. A Szamos medréből húzták ki, annak bal partjára földművesek a 13,2 m hosszú 0,9 m széles csónakot (1), amely ma is megtekinthető a Megyei Múzeumban (egy másik, kisebb csónakkal együtt). Még egy adalék: 1510-ben Szatmárnémeti a sónak a lerakóhelye volt. Károly király a Désen lakó remete barátoknak olyan szabadságot adott, hogy a sójukat Szatmáron szabadon árulhassák. (Szirmay Antal, Szatmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete)

Az 1700-as években még vad medrében kanyargott a Szamos és szelte keresztül-kasul, darabolta a várost. A Somlyai Báthoriak a vizével fogták körül a várat is. A mai Szatmárnémeti területét tekintve annak nagy részén mocsarat képezett a folyó. Aztán 1777-ben megkezdték a Szamos szabályozását és több lépcsőben (1847, 1907) alakították olyanná, amilyennek ma ismerjük (a Szamos folyásának alakításáról itt írtam). A szabályozásnak köszönhetően új területeket is kapott a város, így Hám János püspök beavatkozásának köszönhetően létrejöhetett a Kazinczy utca, de építhettek a Zárda környékére (Iparosotthon, a Református Gimnázium tornaterme...), az István király tér területére (Irgalmasrendi Kórház, Iskola - ma kórház).
És szintén a szabályozások tették lehetővé, hogy hajózhatóvá váljék a Szamos. Ennek álma már korán megszületett és akadtak, akik lépéseket tettek megvalósításáért. Így gróf Széchenyi István, aki a Duna és a Tisza hajózhatóvá tételében, a Vaskapu megépítésében is a legtöbbet tette (de ő építtette a Szatmárnémetit Araddal összekötő vasútvonalat is).
Ő a reformkorban (nem összekeverendő a reformáció korával, ez az 1825-től 1848-ig tartott újítási, modernizációs időszak) többször vendége volt városunknak, jó kapcsolatot ápolt Kölcsey Ferenccel, és még jobbat berencei Kováts Lajossal, akinek Sándorhomokon volt birtoka és Szatmárnémetiben nagy háza (ez az Aurora helyén állt, itt lehet róla olvasni).

Széchenyi 1846-ban és 1847-ben is egyeztetett Szatmár vármegyei és városi hatóságaival a Tisza és a Szamos gőzhajózásra alkalmassá tételéről, 1847 nyarán  pedig csak ezért utazott Szatmárnémetibe. Ekkor választották őt és berencei Kováts Lajost Szatmárnémeti díszpolgárává. (3) Szatmár nagyra becsülte őt. 1860-ban, halála hírére a Szatmárnémetiben gyászistentisztelet tartottak, egy évre rá, Kőszegremete határában a környékbeli földbirtokosok emlékoszlopot emeltek. 1882-ben berencei Kováts Lajos Széchenyi Társaságot alapított a kultúra gyarapításáért és a magyar nyelv terjesztésére, de könyvtárat, utcát is elneveztek róla, majd 2018. március 15-én leleplezték szobrát a szatmárnémeti Deák téren (egyes információk alapján már régen is állt szobra Széchenyinek Szatmárnémetiben).
Visszatérve a hajózható Szamoshoz, Széchenyi, terveit az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörése miatt nem tudta teljesen megvalósítani, de miután a Szamos medrét rendszeresen kotorták, az 1900-as évek elején kisebb gőzhajók közlekedhettek rajta. Így a Regatta Szamos Csónakázó Egyesület hajója, mely a folyó városi szakaszán közlekedett és amelyiknek kikötője a Szamoshíd közelében állt - ahogy az alábbi képen látható is. Ugyanitt az egyesületnek uszodája is működött. Ennek közelében horgonyzott a kotróhajó - ez a harmincas évek végéig állt ott, aztán sörözőt működtettek benne a hetvenes évek közepéig. (2)

A modern időkben fel-felmerült a Szamos hajózhatóvá tételének gondolata, de a kivitelezéshez nagy erők megmozgatására lenne szükség.

A képen látható tehát az egyik Szamos-strand is. Régen több strand is volt a Szamoson, így a régi vágóhídtól lejjebb a jobb parton a Vajnay-strand, valamint a Jelenik-strand. Az 1900-as évek második felében egyre hangsúlyosabbá vált a vasúti hídtól feljebb, a Szamos jobb oldalán létrehozott nagy strand. Itt a Szamos partján, de még a töltés és a Szamos között medencéket is kialakítottak, sportpályákat, csónakházat, hétvégi házakat építettek. Az 1970-es árvizet követő időkben épült ki jelenlegi területén a városi strand, a termálstrand, ami a 90-es évek végétől sokáig zárva volt, majd 2012-ben újranyitott.

A Szamos ma is szervesen hozzátartozik a szatmári emberek életéhez, bár ma mintha kicsit távolabb helyezkednénk tőle, mint az ötven, száz vagy kétszáz éve itt élt szatmáriak. Talán ideje lenne újra felfedezni.










1. http://www.gazetanord-vest.ro/2017/10/cea-mai-lunga-monoxila-din-romania-se-afla-la-satu-mare/
2. Bura László, Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése épületei és műemlékei tükrében, Identitás Alapítvány, 2005.
3. Szatmári Friss Újság
frissujsag.ro/?p=172342&fbclid=IwAR1fWcFWelStEoQrBRfECD9y2fLrYIy8Xk3DBfd8fNP4qESZqW7j3Z2-0GQ
http://www.frissujsag.ro/allitsunk-szobrot-szechenyinek/

Képek: Szatmárnémeti Anno (Facebook csoport), egyéb Facebook megosztások, Worpress.com, személyes felajánlások.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Utcatörténetek, Szatmárnémeti magyar utcanevei

Kép
"Porzik, porzik a szatmári utca, mikor végigmegyek rajta" - ismerjük a nótát, amelynek ugyanakkor igen sok változata létezik, a helységnév megcserélésével. Nos, a szatmári utcák maguk is megértek jó pár névcserét az idők során. A 90-es években a taxisofőrök egy utcának három nevével is tisztában kellett, hogy legyenek, és ez bizony sokszor nem volt egyszerű. Néha eltartott egy ideig, amíg megértette magát az utas a sofőrrel, hova is lesz a fuvar. Ha például a Mátyás Király utcára mentünk, ami ma Liviu Rebreanu nevét viseli, azt is kellett mondjuk, hogy Strada Pietroasa, hiszen sok éven keresztül az volt a neve és a taxisofőrök még úgy ismerték. Érdekes lehet tehát áttekinteni, mi volt a XX. század eleji (1907-beli), régi magyar neve és az átmeneti, kommunizmus alatti neve egy utcának. Ezt gyűjtöttem egybe, hátha sokan hasznosnak találják. Egy-két megjegyzést azért előrebocsátanék. Így az első, hogy a századfordulón Szatmárnémeti jóval kisebb volt, mint ma. Többnyir
Olvassa tovább »

A szatmári haszidok, akik New York-ban megépítették a Szatmárjukat

Kép
Szatmárról indultak, s ezt a nevükben megőrizték New Yorkban és Izraelben is. Jelentős csoport a zsidóságon belül, akik zárt közösségekben élnek, de igen befolyásosak. Ők a szatmári haszidok, akik Teitelbaum Mózestől eredeztetik magukat. Teitelbaum Mózest mindjárt megismerjük, de előbb lássuk, mi is az a haszidizmus? Ez egy, az 1700-as évek közepén indult zsidó mozgalom, melynek neve magyarra fordítva: „hű”. Jiszráél ben Eliezer Baál Sém Tóv (1698-1760) rabbi alapította meg Miedzyboz-ban (Ukrajna). Az ő tanításai alapján fogalmazták meg a haszidizmus négy alapeszméjét, így: 1. Isten előtt nem a tudás, nem a törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód, a sok rituális előírás és a számos jó cselekedet lényege ugyanis az Istenszeretet, a felebaráti segítségnyújtás és az értelmes életvitel, vagyis az emberszeretet. 2. Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az U
Olvassa tovább »

A szatmárnémeti hidak története

Kép
Ha aszályos időben átsétálunk a dák vezérről, Decebal-ról elnevezett hídon, a Szamos alacsony vízállása megengedi, hogy megfigyeljük a régebb állt hidak tartóoszlopainak, pilléreinek maradványait. Micsoda hidak lehettek, micsoda faoszlopokat használhattak, hogy az idő, a több, mint 100 év vízmosása, sodrása, a kövek csiszolása sem tüntette el őket! Talán érdemes megismernünk jobban a múlt hídjait és azok történetét. Szatmárnémetinek már a vár létezésének idejében voltak hídjai. A régi, 1600-as évekből származó rajzokon látható több (három) híd jelzése is, amelyek a Szatmár városát körülvevő Szamoson való átjárást segítették. A Szamos ugyanis akkor még kevéssé volt szabályozott, több mellékága is volt, ezen vízimalmok őröltek. A hidak nem a mai értelemben vett vas- vagy betonhidak voltak, fából készültek és gyakran elvitte őket az áradás vagy a jégzajlás. Jeney György táblabíró "Egy szatmári czivis emlékiratai 1790-1820" című könyvében leírja, miután Szatmárnémeti püspöki
Olvassa tovább »

Zsinagógák, szatmári zsidóság

Kép
“A szatmári zsidóság a Holokausztig a Kárpát-medence egyik legnagyobb létszámú zsidó közössége volt. Szatmáron hiteles forrásban a zsidók először 1712-ben szerepelnek, mint Morvaországból és Galiciából betelepülők. Egyes történészek szerint már éltek itt zsidók a XIV században is. Károlyi Sándor gróf 1724-ben több családot telepít Nagykárolyba és Erdődre. A szatmári vidékekre sok zsidó a szomszédos vármegyékből (Máramaros, Ugocsa és Szabolcs), illetve Galíciából települtek le. Így 1786-ban, Nagykárolyban már 1796 zsidó élt, a vármegyében pedig 2573. Számuk folyamatosan gyarapodott: 1825-ben 7305, 1870-ben 16841, 1910-ben 29468. Az egyik legnépesebb zsidó lakosságú erdélyi város volt Szatmárnémeti.” (1) A Szatmár Megyei Múzeum idén májusban még megtekinthető kiállításán az egyik panón szereplő információk szerint 1712-ben Gróf Károlyi Sándor több zsidó családot telepített le Nagykárolyban és Erdődön. Szatmárnémetibe való betelepülésüket csak 1842-től engedélyezték. Elsők között te
Olvassa tovább »

Pár év alatt megépítették az Újközpontot

Kép
A kommunista idők a legtöbb erdélyi városra (is) rányomták bélyegüket. Nicolae Ceaușescu, építészeivel igyekezett egy stílusnak megfelelően átalakítani a városközpontokat, beépíteni a régi stílusú - klasszicista, szecessziós, neobarokk, eklektikus - épületekkel büszkélkedő főterekbe vagy teljesen új "centru"-kat (központokat) létrehozva. Így épült be (a szó átvitt értelmében azonban sohasem sikerült beépülniük) az Aurora szálloda és a Divatház (Moda) a Deák térre (korábbi Piactérre). Erről itt írtam részletesebben... Az Újközpont ábrázolása a diktátorral De kiépült egy új főtér (Centru civic), közigazgatási épület-együttessel, Művelődési Házzal, a Someșul nagyáruházzal és tömbházakkal körülvéve. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején "húzták fel" a városnak egy elhanyagolt, nagyrészt a cigány kisebbség által lakott részén, a Szamos partjához közel. Gyehennának hívták ezt a területet, ami ugyanakkor a Deák térhez igen közel volt, egy utcányir
Olvassa tovább »

Volt egyszer egy (nagy) kisvasút

Kép
Sokan nosztalgiával gondolnak vissza a kisvasútra. No nem a Kossuth-kerti gyerekvasútra (bár arra is lehetne), hanem a várost átszelő, a külvároson át a mezőkre, erdőkbe kivezető keskeny nyomvonalú vonatra. A Szatmárnémeti-Erdőd keskeny nyomtávú vasút (Zsuzsi) részletesebb megismerése előtt tudnunk kell a vonal kiépítéseinek okairól. 1892-ben a nagykárolyi városvezetés Gilvácstól Nagysomkútig keskenyvágányú vasútvonal építésébe kezdett. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy a megye keleti részét Nagykároly gazdasági értelemben magához kapcsolja. Ekkor gondolta úgy Szatmárnémeti vezetése, hogy nem maradhat le, előkészíti az Erdődre vezető vasút kiépítését. Egy részvénytársaság alakult amely 1900-ra meg is valósította a Gőzfűrész állomást Erdőddel összekötő vonalat. Ez a a SZEHÉV nevet viselte, vagyis Szatmár-Erdőd Helyi Érdekű Vasút volt a hivatalos neve, 1900. április 14-én adták át a forgalomnak. Ennek azért is örült a város lakossága, mert sokan rendelkeztek Szatmárhegyen vagy Erdődön
Olvassa tovább »

A szatmári konyha – feledésbe merülő szatmári ételekről

Kép
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elmondhatjuk, létezik szatmári konyha, vagyis vannak olyan ételek, ételkülönlegességek, amelyek Szatmárra jellemzőek. No persze Szatmárt sem lehet abszolút pontként azonosítani, hogy mondjuk rábökhetnénk a térképre és felkiálthatnánk: itt van Szatmár és punktum (Szatmár nem csak Szatmárnémeti), hiszen értenünk kell azt az ezer évet is, amely a Magyar Királyság zászlaja alatt, Szatmár vármegyeként fogta egybe azt a területet, amely ma már több részben él (erről írtam a vármegyéről szóló bejegyzésben). Így a szatmári konyha is osztódott kicsit, hiszen van ugye a magyarországi Szatmár, és vagyunk mi, a romániai, partiumi Szatmárban. Mielőtt a receptekbe és a konyhai fortélyokba belemerülnénk, annyit még előrebocsátanék, hogy már egyetemi éveim alatt feltűnt, hogy mi kicsit másként főzünk, mint mások. Már székely ismerőseim rácsodálkoztak, hogy krumplis laskát készítek és azt aludttejjel eszem (szándékosan a szatmári megnevezéseket fogom használn
Olvassa tovább »

Szatmárnémeti rejtélyes téglái

Kép
A város központjában, illetve ahhoz közeli utcákon sétálva több helyütt találunk olyan dísztéglás épületeket, amelyeken neveket, évszámokat, rövid feliratokat, esetleg üzeneteket olvashatunk. Ezek még így nem is lennének különösebben érdekesek, de az említett karcolt vagy grafitceruzás írások jelentős része 1900-as, 1910-es, 1930-as évszámokat hordoz. Felmerül a kérdés: vajon miért és milyen körülmények között kerülhettek oda ezek a nevek? Mi a történetük?   Tégla a Tompa utcából   2004-ben a Kolozsvári Rádiónak tudósítottam, és az egyik nyári napon, uborkaszezonban (teszem hozzá) az egyik szatmárnémeti újság bedobta a szenzációt: a szatmári zsidók a gettósítás vagy deportálás során a Láncos templom melletti épület dísztégláira írták fel nevüket, üzeneteiket az utókornak, most pedig az egyik biztosítótársaság, amely bérli az épületet, le akarja ezeket csiszolni, festeni. A rádió megkért, én is foglalkozzak a témával. Ám amint nekifogtam volna bármiféle kutatásnak, jött az
Olvassa tovább »

A szatmárnémeti régi főtér története

Kép
Amit mi régi főtérnek, illetve központi parknak ismerünk, azt a történetírók Deák tér-ként említenek. Bár az idők során több neve is volt a térnek és a Deák tér elnevezés 1940 és 1944 között átköltözött a Titulescu térre, amikor is a régi főtér neve Horthy Miklós tér volt, mégis ez, vagyis a Deák tér a leginkább használatos. Több bejegyzésben említettem már a teret, most, felújítása megkezdésekor azonban úgy gondoltam, külön bejegyzést ajánlok Szatmárnémeti legfontosabb közterének. Kezdjük az elején. Szatmár kialakulása idején, a 800-as évek végén, a honfoglaláskor a tér még mocsaras, pocsolyás terület volt, és semmilyen jelentőséggel nem rendelkezett. Az 1500-as évek közepe táján, amikor az új, ötbástyás várat megépítették , a várfal szomszédságába esett, már használatban volt, épületei, egyszerű parasztházai is voltak. De sem templom, sem komolyabb épület nem állt rajta. A vár a Rákóczi-féle szabadságharc utáni időkig létezett, az 1720-as években azonban elkezdték széthordani az an
Olvassa tovább »

Szatmárnémeti a kis magyar világban

Kép
Idén nyolcvan éve vonult be Vitéz nagybányai Horthy Miklós Szatmárnémetibe, hogy a második bécsi döntés eredményeképp Magyarország újra birtokba vegye Észak-Erdélyt. Ezt megelőzően, 1940 elején mondhatni, előháborús állapotok alakultak ki Magyarország és Románia között a határvita miatt. A Harmadik Birodalom és Olaszország (Japánnal együtt alkották a tengelyhatalmakat, amelyekhez Magyarország és Románia is tartozott) 1940. augusztus 29-én kezdte meg a tárgyalásokat a román-magyar területi vitáról, és 30-án hirdették ki Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérését: 43 104 km², amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38%-a, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6%-a volt magyar nemzetiségű. (6) A román történetírás bécsi diktátum-ként rögzítette az aktust, és egyértelmű, hogy a tengelyhatalmak erőltették Romániára a döntés elfogadását, nem önszántából adta vissza a területeket. Az 1940. szeptember 5-e és 1944. október 25-e közöt
Olvassa tovább »