A Csizmadia-szín a színház, a tánc és a háború között

Ahol ma biliárdszalon, pizzéria, étterem és kávézó működik, ott 120-170 évvel ezelőtt műhelyek, előadótermek voltak, a polgárosodó szatmári pezsgő élet hétköz- és ünnepnapjainak színterei. A Csizmadia-színt a szatmárnémeti csizmadia céh építette székházául 1830-ban, gyűléseket tartottak benne, de táncóráknak, batyubáloknak is helyet adott. Amíg 1847-ben fel nem épült a város első színházépülete, az ideérkező vándortársulatok a Fehér ház fogadójában vagy a Csizmadia-szín nagytermeiben léptek fel (egyéb helyszíneik voltak még a Jeney csűr és a Kotrókert). Az első világháború kitörésével aztán szabók foglalták el az épületet, a csizmadiák pedig az iparosotthon étkezőtermébe költöztek.

A bejegyzéshez csatolt tárca, alább így ír a Csizmadia-szín életéről: "Hej, hej — ez a szin, ez a terem pedig hogy megszokta a maga milliőjét. A czéh-beli tagoknak zajos, népies gyűléseit. Aztán a hires batyubálokat. No meg a nemzedékeknek tánczgyakorlatait. Bosnyák hirneves táncztanitó évtizedeken átal itt tanította a polgárságnak fiú és női ivadékait az első lépésekre; a próbatánczokra, magyarra még akkor francziára is. Itt mutatta be az ifjúság táncztudományát és innen lépett ki — a nyilvános bálok virtuóz tánczaira: a híres batyu bálokon. Jó Bosnyák már régen a temető földjében porladozik; de utódja, az ő leánya folytatta iskoláját még a háború előtt is. Hát bizony ez az iskola is kikotródott onnan; mert a katonák a város minden zege-zugát okkupálták. Hogy hagyhatták volna régi, polgári hivatásában — a csizmadia-szin dísztermét." (Szatmári Hírlap 1916. február 9.)

Szatmár híres volt a céheiről. No de mik azok a céhek? Iparosok vagy kereskedők érdekvédelmi társulásai, amelyek az európai városokban már a középkorban létrejöttek és Magyarországon az 1800-as évek végéig éltek. A magyar „céh” szó a középfelnémet eredetű, a bajor–osztrák Zeche, illetve Zech (asztaltársaság, egylet) kifejezésből származhat.

De térjünk vissza Szatmárnémetibe, melynek területén már az 1500-as években dolgoztak neves mesteremberek, a város iparos céheinek nagy többsége pedig a XVI-XVII. században alakult. Szatmáron szíjgyártók, szabók, tímárok, aranyművesek, gubások, kovácsok rendelkeztek céhekkel. Később a csizmadiák és kádárok is céhekbe tömörültek. Ugyancsak már az 1500-as, 1600-as évek Németiében (Szatmár és Németi 1712-es egyesülése előtt) szíjgyártók, kovácsok, fegyverkovácsok, lakatosok, ezüstművesek, csizmadiák, gubások, szabók, asztalosok alapítottak céheket. Bőrdíszművesek, cipészek, mészárosok, öntők, fazekasok, kerékgyártók is akadtak a városban. Az 1700-as években az 5-6000 lakosú Szatmárnémetiben 1075 mester dolgozott, ami arányaiban nagy számnak tekinthető. 1860-ban pedig már 22 céh volt a városban és 1149 önálló mester. Az önálló mesterek között legnagyobb számmal a csizmadiák, gubások és tímárok szerepeltek.

A Csizmadia-szín, megépülésekor egyszerű, de emeletes épület volt - és egy emelet régen sokat jelentett. A gazdag céh idővel kicsinosította székházát: 1848-ig főhomlokzatán kiemelték a bejárati részt, megnagyobbították az ablakokat, díszeket helyeztek el rajta - így lett stílusában eklektikus, vagyis több korábbi stílus jegyeit ötvöző.

A Szatmári Hírlap 1916. február 9-i száma közöl tárcát a szatmárnémeti Csizmadia-szín első világégés alatti sorsáról, a háborús furcsaságokról, propagandisztikus hangvételben. Már idéztem belőle feljebb, ideje megismernünk teljes terjedelmében.

A szatmári szabóknak hadi műhelyében

— A Szatmári Hirlap eredeti tárczája —

A szabók hadi műhelyét kerestem fel a napokban és — a csizmadia-színbe kellett mennem, hogy a hadiruhákat készítő szabóinkat megtalálhassam.

Az öreg csizmadia-szin sose hitte, hihette, hogy ilyen csere történhessék; ilyen felfordulás bekövetkezzék. A csizmadiák hadi műhelye elköltözött a szabó-színtől alig egy puskalövésnyire — az Iparos Otthonnak békességes időkben való étkező-termébe. A szabók meg elfoglalták — az öreg csizmadia-szin „szálóját“.

Azt hiszem az öreg szin morgott is nagyot, mikor kebelébe szállították a sok szabóasztalt, a varrógépeket, a nagy ollókat. De mit tehetett mást, mint mindnyájan teszünk: belenyugszunk. Hja a háború nagy felforgató. Kicserélő, átváltoztató.

Hej, hej — ez a szin, ez a terem pedig hogy megszokta a maga milliőjét. A czéh-beli tagoknak zajos, népies gyűléseit. Aztán a hires batyubálokat. No meg a nemzedékeknek tánczgyakorlatait. Bosnyák hirneves táncztanitó évtizedeken átal itt tanította a polgárságnak fiú és női ivadékait az első lépésekre; a próbatánczokra, magyarra még akkor francziára is. Itt mutatta be az ifjúság táncztudományát és innen lépett ki — a nyilvános bálok virtuóz tánczaira: a híres batyu bálokon. Jó Bosnyák már régen a temető földjében porladozik; de utódja az ő leánya folytatta iskoláját még a háború előtt is. Hát bizony ez az iskola is kikotródott onnan; mert a katonák a város minden zege-zugát okkupálták. Hogy hagyhatták volna régi, polgári hivatásában — a csizmadia-szin dísztermét.

Most varrógépek brekegnek benne. Ollók kattognak. Hadi katona ruhákat varrnak. Azok a munkás nők közül többen, akik most abban a szálában varrnak, varrást tanulnak: talán itt járták el első tüzes tánczukat. Sose hitték — hogy muzsika szó helyett gépük fog peregni és tánczoló lábaik helyett munkás kezeik fognak dolgozni hadiruhákon. E ruhákban a mi hős vitézeink tánczoltatni fogják, megtánczoltatják — az ellenséget.

*

Elsőben meglátogattam a városi bérpalota (fehérpalota az most is) raktárát. Egy bolthelyiség tömve van jó minőségű csuka- földszürke szövetekkel. Az alkalmi szövetkezet raktárnoka volt szives magyarázatokkal ellátni. Ide érkeznek a hadvezetőségtől küldött anyagok. A hadifoglyoknak való ruhaszövet, (ennek feldolgozását már elvégezték) valamint a mi katonáinknak való és feldolgozásra való anyagok. Örülök az értesítésnek, hogy a már elkészített ruhákat beszolgáltatván, teljesen kifogástalannak találták. A 2200 ruhából egyetlen egyet sem utasítottak vissza. Sőt dicséretet kaptak, mert takarékoskodtak. Mert az előirt számnál — bár a mértéket szigorúan betartották — 182 darabbal többet szállítottak. Így természetes jött és jön a további megbízatás a háború egész tartamára havonkint 2000 darab zubbony, nadrág, köpeny varrására. Minden anyagot, még czérnát is kapják az „anyag gyűjtő“ állomástól. Ők nem adnak a ruhadarabokhoz semmit. Csak kiszabják és megvarrják.

*

Olvastam és később hallottam is, hogy pl. egyik közeli városban ezt a szabó munkát, ruhát, a szatmári iparosoknak alkalmi szövetkezetnek munkáját egy vaskereskedő vállalta el. És ez a vaskereskedő adja aztán munkába a szövetek elkészítését.

No bizony ez is a háborús furcsaságok közé tartozik. És valóban a szocziális érdek ellenvaló jelenség. Tehát a közvetítés pióczájának talaja, süppedéke. Itt a közvetlen háborús munka tiszta, egyenes eredményeket fejt le.

A ruhák készítéséért, varrásáért megkapják a becsületes munkabért. Egy zubbonyért 3 K 57 f-t; nadrágért 3 K 88 f-t; köpenyért 7 K 78 fillért. Felszerelésenkint tehát 15 K 78 fillért. Havi keresetük igy: 2000 felszerelés után 31 ezer 380 korona. E jövedelem azonban növekedni fog, mert többet tudtak feldolgozni a havi 2000 darabnál.

Egy festő iparosnak felesége mondja, hogy elsőben csak egy darabot tudott elkészíteni naponkint; most már kettőt is könnyen előállíthat.

Mert ott van a jelentős, szocziális kihatása e munka elnyerésének, hogy nők is dolgoznak; munkát kapnak. Varrni tanulnak. És azok a nők, akik ezt a munkát megtanulják : elhagyják a hadimühelyt és családjuk körében, otthon dolgozzák fel a kiszabott anyagot — a raktárból. (Munkára jelentkező nőket most is elfogadnak). Egy nő, ha szorgalmasan és kitartóan dolgozik; megkereshet, felviheti 5 K napi keresetig.

*

A hadi műhely képe igen érdekes. Mindenkinek meg van a maga asztala, gépe, munkahelye. És hogy végig hordoztam tekintetemet a hadi munkára berendezett teremben ... úgy elgondoltam, hogy bizony ez is harcztér. Ez is hadiművelet. És oda sorakozik jelentőségében, hol az ágyuk, srapnelek, támadó és védőmüveletek vannak. S eszembe szökött [az a körülbelül 2000 szerb fogoly, melyeket elborult, de kiengesztelt lélekkel néztem végig. Lerongyolt szánandó alakok, ruha, czipő nélkül. Szinte felkiáltottam:

— Hát ezek lőtték a maguk rejtekeikből, természettől nekik kedvező állásaikból a mi nyalka huszárainkat és jól ruházott katonáinkat. És eszembe jutottak a papiros talpú bakkancsok és selejtes szövetű, papír vastagságú ruhák, amelyekben a mi hőseink vívták a dicsőséges harczokat ... fagyva, fázva, tűrve és szenvedve a háborús pióczáik lelketlen spekulácziói miatt.

Oh, a háborúban nagy értéke van az iparosok lelkiismeretének, munkájának, de a  spekulácziók, a közvetítésnek bilincseiből, melyek ezt az országot szorongatták nem lehetett oly könnyen szabadulni. Hála Istennek, hogy mégis a teljes kiszabadulás útjára léptünk.

*

Hát emberek kellenek! Ott ahol van vezető, ahol a kisiparosodat nem engedik elpusztulni; ott ahol az éberség még nem veszett ki...ott nem adják a vaskereskedőnek — a szabó munkát.

Nagy elismerést érdemelnek tehát azok, a kik ezeket a hadi műhelyeket városunkban nyélbe ütötték. A nemzettől, a mi harczoló hőseinktől. Élén a h. főkapitánnyal, Inglik felelős ügyvezető, Makóczy raktáros, a felelős tagok: Klein József, Licckey György, Csapó Lajos, Bilakovics Mihály és Kars István. (Ezek közül csaknem mind az én legényeim voltak a kath. legényegyletben. Milyen örömöm van!)

... Emelkedett lélekkel távoztam az ős, az öreg csizmadia-színből, a szabóktól. Bucsuzásomkor nem állhattam meg, hogy a munkás nőknek szivükre ne kössem:

— Önöket dicsérik, hogy a munkájuk terén kiválók, szorgalmasak és versenyképesek. Derék! Csak egyre kérem önöket: legyenek, maradjanak mint munkás-nők is, igazi nők. Azok maradjanak mindvégig. Sose veszítsék el a nőiességnek, az otthonnak boldogító érzéseit... Vigyázzanak egészségükre szabad idejükben szeressék a szabad levegőt, ...mert önöknek az Isten ezen áldására nagy szükségük van. Isten áldja meg mindnyájukat és munkájukat.

Mester.

A nagy háború alatt minden munkáskézre szükség volt

Az iparosotthon földszinti termeiben korábban is üzletek voltak

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért! 

Hivatkozások:

1. Szatmári Hírlap
2. Szamos
3. Muhi Sándor, Szatmárnémeti városismertető, 2001, Szatmárnémeti.
4.  Dr. Bura László, Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése épületei és műemlékei tükrében, Identitás Alapítvány, 2005.
5. Borítókép: Szatmárnémeti Anno Facebook oldal