Szatmár turistalátványossága lehetne? A közigazgatási palota értékei

Kilométerekről látszik, összetéveszthetetlen bármilyen más régióbeli épülettel, az idők során Szatmárnémeti egyik szimbólumává lett. A közigazgatási palotáról nemrég írtam, a "Pár év alatt felépítették az újközpontot" című bejegyzésben. Abból többen úgy érezték ki, a Ceausescu-diktálta, egyhangú kommunista építészet termékeként tekinthetünk a közigazgatási palotára és környékére. És azt változatlanul fenntartom, hogy a Deák térbe beépített kerek Divatházra és az Aurora hotel betonépületére ott semmi szükség nem volt, rontanak az összképen. De most megvizsgáljuk az 1970-es '80-as évek újközponti építkezéseit más szemüveggel is, mégpedig a művészeti értékeket keressük majd.

Visszautalok még egy kicsit: miután a "Pár év alatt felépítették az újközpontot" című írásom több helyen megjelent (akkor még "Pár év alatt felhúzták az újközpontot" volt a címe, találóbbnak éreztem azt a szót a gyorsaság és a lendület szemléltetésére, de másokat zavart, mindegy), találkoztam emberekkel, akik megjegyezték, elhallgattam az épületek művészi értékeit. Sokat gondolkodtam, kerestem, hol találhatnék erre vonatkozó irodalmat, aztán úgy egy héttel ezelőtt egy könyves standnál megtaláltam s megvásároltam a romániai kommunista építészet egyik alapkönyvét, melynek címe "Monumente de arhitectură modernă", szerkesztője pedig Jean Monda. (1)

No ez a könyv pont azt mutatja be, tárja fel, milyen alapokat követ, milyen építészeket tekint példának a romániai kommunista építészet 1982-ben és az ahhoz közeli időintervallumokban. És még mielőtt nekilátnánk a témának leszögezem, nem „nosztalgiakeltés” a célom, semmilyen szempontból nem menteném a kommunistákat vagy a bűnös rendszer bármely tettét.

És akkor lássunk neki.

Ugye a szatmárnémeti közigazgatási palota a szakszervezetek művelődési házával, a Someşul nagyáruházzal és a környező tömbházakkal egységes egészet alkot. A tervezett Európa szállóval is egységet alkotott volna... Azért a "volna", mert aztán az Európa szálló nem épült meg, Európa pláza lett belőle, változott architektúrájában, a díszítő betonelemeket levették róla - ezek teremtettek volna összhangot közte és a többi között. Biztosan sokan emlékeznek még ezekre a közigazgatási palotáról is visszaköszönő elemekre. A rendszerváltást követően, a 2000-es évek elejéig félbehagyottan állt az Európa szálló betonváza, majd egy üzletember megvásárolta, fémlapokkal fedte be az épületet... (Akit érdekel a közigazgatási palota és az újközpont építésének története,az elolvashatja korábbi írásomat, melyre a bejegyzés elején utaltam.)

Újközponti épületek

Azért térek ki többször a szögletes formákra és a díszítőelemekre, mert azok a modern monumentális stílus elhagyhatatlan elemei – a robosztus, szögletes, mondhatni kubista formák, vasbeton díszek. Mások brutalizmusnak nevezik a stílust a francia "béton brut"-kifejezésből eredeztetve. A szatmárnémeti újközpontját megépítő Nicolae Porumbescu a modern monumentális stílust követte, ahogyan abban az időszakban, a '70-es-'80-as évek Romániájában a kommunista építészet ezt igyekezett követni. Kidolgozták a stílus filozófiáját, megnevezték a nagy mestereket és felmutattak mintaépületeket szerte a világon. Úgy gondolták, ez a jelen s ez lesz a jövő értéke is, valami nagy, valami jelentős készül...

Épp Nicolae Porumbescu kapcsán fogalmazták meg a romániai modern monumentális építészet célját, vagyis, hogy vasbetonból formálja meg azt, amit a népművészet kicsiben, fával, fából ábrázolt. Fontosnak tartották a tradicionális elemek átemelését és itt Hans Poelzig német építész nevét is emlegették, aki szerint az építészet a néplélekből forrásozik, gyökerei pedig a hagyományok. A romániai népművészet fontos szimbólumának tartották a Szatmárnémeti és Marosvásárhely környéki épületek hegyes tetőit. Ha ránézünk a közigazgatási palotára, a csúcsos-hegyes tetők szimbóluma könnyen felfedezhető, igaz erősen stilizálva. Az említett könyv ezt is megmagyarázza. Kenzo Tange japán építésztől idéznek, amikor azt állítják, a népi motívumok csak annyira kell, hogy inspirálják az építészt munkájában, hogy látható módon, egyértelműen ne jelenjenek meg. Passzív, mechanikus, rigid módon kell megjelenniük a szimbólumoknak – teszi hozzá a könyv szerkesztője. A népi motívum a hagyományok üzemanyaga, amely nem csak leülepedő salak lehet, hanem új lángot is gyújthat – fogalmaznak frappánsan.

A monumentalitásról azt állították, az feltétlenül a funkcionalitással kell, hogy összhangban legyen. Az ókorban a monumentális építkezéssel a tömegeket akarták elámítani, az uralkodást, hatalmat akarták szemléltetni. Itt Fred Bérence francia művészettörténésztől idéz a könyv: „Az építészet az erő, a hatalom kifejezésének egyik módja. Minden hódító tudja ezt még a fáraók és Babilónia idejéből. Amíg az épületek állnak, az utókor ismerni és csodálni fogja az építtetőt.” Ezzel szemben a '70-es-'80-as évek Romániájában az épületek a köz szolgálatának megfelelő funkciókat látnak el. Gazdasági és technikai okai vannak, illetve a demográfiai növekedés és a centralizált szervezés az oka az egyre monumentálisabb építkezésnek - vallották. Ezek az épületek – állítják továbbá a könyv szerzői – nem arra törekszenek, hogy az elnyomást szimbolizálják, tiszteletkövetelő terrort gerjesszenek, hanem mindezek helyett polgári büszkeséget, az elégedettség és kiteljesedés érzését adják. Bár F. L. Wright azt állítja, a hatalmas épületek mellőzik a humanizmust, a kommunista építkezés – állítják a kor építészei és propagandistái – attól emberközeli, hogy közösségi célokat szolgál, az épületek szociális és kulturális terek és otthonok, amelyekben az ember nem érzi magát kicsinek, bár az arányokat tekintve már nép-léptékben gondolkodnak.

Nos, a fent leírtakat az utókor olvasója joggal bírálja. Ismerve a kommunista idők Romániájában történteket - az elnyomást, a terrort -, az olvasó joggal érezheti, hogy a leírtakkal épp ellentétes eszmék és gyakorlatok valósultak meg.

Miért idézem tehát ezt a könyvet? Mert a romániai kommunista építészet egyik alapkönyve, és választ ad számos kérdésre a szatmárnémeti közigazgatási palotával kapcsolatban is. Persze az olvasót jobban érdekli az, valójában van-e értéke városunk egyik szimbólumépületének?

Azt már tudjuk, hogy a modern monumentális stílust követte, s azt is tudjuk, mit jelent (nagyjából) ez. Az értékmeghatározásban sokszor összehasonlítunk, s úgy állapítjuk meg egy épület vagy tárgy értékét. Ezért lássuk, hol alkottak még ebben a stílusban és ott hogyan, mennyire értékelik ott, azokat az épületeket?

Két építész nevét már említettem azok közül, akiket fontosnak, követendőnek éreztek. Talán azoknál még fontosabb volt Le Corbusier (Charles-Edouard Jeanneret 1887-1965) francia építész, Louis Kahn észtországi születésű, amerikai építész, Gottfried Böhm német építész nem titkolt hatása. Ők is a helyi sajátosságokból, népi elemekből indultak (például a Csandígarh-i Nemzetgyűlési Palota megépítésekor Le Corbusier) és azt öntötték vasbetonba.

Le Corbusier 17 épülete UNESCO világörökségi helyszín. Ezek közül többnek elemei, hasonlóságot mutatnak akár a szatmárnémeti közigazgatási palota és épületegyüttes elemeivel. Így épp a Lyon melletti La Tourette domonkos kolostor.

thespaces.com

A Le Corbusier tervezte Chandigarh-i gyűlésterem is hordoz "hozzánk közel álló" elemeket (India, 1951)

architecturaldigest.com

 

A mi Someşul nagyáruházunk...

Vagy nézzük meg közelebbről a Gottfried Böhm tervezte Bensberg-i városházát (Rathaus Bensberg). Mi hasonlít hozzá Szatmárnémetiből?

 baukunst-nrw.de

 brutalisten.de

De a fentiekhez hasonlóan, az iráni modern művészetek múzeumát is példaként hozza fel a könyv. Amikor a malomkémény-szerű félkörboltozatokra nézek, mindig az újközpont blokklakásainak teteje jut az eszembe.

ioi2017.org

Újközponti épületek (Szatmárnémeti)

Kik voltak a kommunista idők nagy romániai építészei?

A szatmáriak általában első helyen említik Nicolae Prumbescu nevét, de nála fontosabb volt Cezar Lăzărescu, aki hazai munkásságán túl elkészítette Szudán fővárosának, Khartoum elnöki palotájának és parlamentjének terveit is (ez utóbbit meg is építette 1977-ben), megtervezte a libériai monroviai elnöki palotát is (terv maradt), Románia pekingi nagykövetségének épületét (meg is épült 1977-ben), Kína bukaresti nagykövetségének épületét 1979-ben (ez is megépült), megépítette Franciaország nagykövetségének kulturális központját (1979), és újratervezte a bukaresti Nemzeti Színház épületét (1982). De az Otopeni-i (Henri Coandă) légikikötőt, a román tengerpart hoteljeinek és villáinak nagy részét (Mamaia, Eforie Nord), gyárépületet, lakóházakat, sportközpontot és pavilont, katonasági épületeket, mozi épületeket, egyetemi épületeket is tervezett, nagyon hosszú lenne mind felsorolni.

A Khartoum-i parlament épülete

Nicolae Proumbescu nem épített külföldön, de Szatmárnémeti újközpontja (1972-1984) mellett megtervezte a Vajdahunyad színházépületét (1953), a bukaresti „Népek közötti testvériség” kulturházát (1953), a bukaresti állami cirkusz épületét, a brassópojánai szállodát és korcsolyapáját (1970), Botosánban szintén közigazgatási palotát épített (1970), Szucsávában kultúrházat (1965-1969), Jászvásárban a tudományos akadémia fióképületét, Nagybányán pedig kultúrházat. Mindközül a leglátványosabb, legnagyobb és legfontosabb a szatmárnémeti komplexum. (2)

Constantin Săvescu nevét szintén a népi motívumok újraértelmezőjeként emlegetik, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház vagy a brassói egyetem épületének megalkotása kapcsán is.

A modern monumentális irányzat romániai képviselői, építészei tehát azt hirdették, hogy el kell mozdulni az elitek által patronált építészettől a nép palotáinak megépítése felé. Demokratizálni akarták a műemléképítést, az önmagukért való díszek helyett közösségi és humanista termékeket hozva létre. Azért is építettek kultúrházakat, lakóházakat, gyárépületeket is ebben a stílusban, hogy ezzel is hangsúlyozzák a nép szerepét a kommunista művészetekben.

A jelenből visszanézve mindez a hatalom hazugságának tűnik, hiszen a nép többnyire az elnyomást élte meg a monumentális épületek láttán is. Sokan életüket vesztették az építkezésben melynek célja - a jelen megítélésében - a diktátor monumentalitás-vágyának kielégítése, a nevének ilyen formában való megőrzése.

Az olvasó persze mondhatja azt is, hogy igen, ezek a romániai építészek csak másolták a fent említett francia, német, amerikai nagyokat. Ilyen megközelítésben azonban minden stílusirányzatban például csak egy festőművészt fogadhatnánk el. Hol lenne Vincent van Gogh (1853-1890) Claude Monet (1840-1926) mellett? Ha tehát bár a nagy nevek máshol teremtek, a stílus szelén azonban talán mi is büszkébbek lehetnénk ezekre az épületekre. Nem az építtető kommunista államra, nem azokra az időkre, hanem a bizonyos kor európai, sőt világszintű stílusának helyi megjelenésére.

És különösen kihasználhatnák a modern monumentális építészet után létező világszintű érdeklődést a szatmáriak, vagyis mi, akik a legnagyobb ilyen stílusban megalkotott épülettel rendelkezünk. A turizmusunkat talán erre is építhetnénk kicsit. Jönnek már amúgy is Romániába a kommunista monumentális épületeket megcsodálni.

Eddigi idegenvezetési tapasztalataim azt mutatják, általában nagy érdeklődést vált ki a közigazgatási palota és környezete a külföldiekből.

Hivatkozások:

1. Jean Monda, Monumente de arhitectură modernă, Editura Albatros, Bucureşti, 1982

2. Wikipedia:

https://ro.wikipedia.org/wiki/Nicolae_Porumbescu