Kálvária, ahol korábban Szatmár híreit is dobolták

Szatmárnémeti egyik legfontosabb épülete a Kálvária templom, amely már a hídról, töltésről, az újközpont teréről ki-kitekint a tömbházak közül. Régebb persze nem vették körül magas épületek, így már messziről könnyen látszottak tornyai. És különösen azért, mert egy dombra épült, a doboló dombra. Amikor Szatmár várát építették – az elsőt még Szent István idejében –, az építkezések során (épület és várárok) kiemelt földet egybe hordták, s így egy domb alakult ki. Ennek nagy része a Királyi Katolikus Gimnázium (mai Mihai Eminescu Főgimnázium) területén volt, de átnyúlt az egykori püspöki rezidencia kertjébe is. Hám János püspöksége idején lett lakható a jelenlegi Püspöki palota, de megválasztásakor a püspök még a régi püspöki rezidencián – egy egyszerű házban – lakott, a Szirmai utcában (jelenlegi Mihai Eminescu utca). Hám János gyakran imádkozott a rezidencia kertjében, a dombnál, s csakhamar megfogalmazódott benne a Kálvária kápolna megépítésének ötlete. Az úgynevezett kálváriákat általában magaslatokra, dombtetőkre építették köréje pedig a keresztút 14 stációját építették meg – ezzel is ábrázolva Krisztus Golgotán való halálát és az addig vezető szenvedés útját.

Szóval a doboló domb volt Szatmárnémetinek az egyetlen magaslata, ezért ide tervezték a Kálvária kápolnát. Miért nevezték doboló dombnak? Mert az 1800-as években onnan adtak jelet a katonáknak dobszóval, ha fontos intézkedések miatt gyülekezniük kellett. Előfordult, hogy a lakosoknak is onnan indulva dobolták ki a híreket (a kisdobos, ugye). Hám János a tervek elkészítésére Tischler Albin tiszteletbeli kanonokot, csanálosi plébánost kérte fel és a kápolna 1844-re fel is épült. Hám János püspök sokat imádkozott itt, de tartott nagyböjti elmélkedéseket, keresztúti ájtatosságokat is. Az egyházmegyés papok miséztek benne, majd a jezsuiták, második letelepítésükkor - 1851 tavaszán érkeztek az első jezsuiták, majd 1858. november 1-jétől kapták meg a Kálváriát és laktak a konviktusban. Azért második letelepítés, mert a Szatmári Egyházmegye 1804-es megalakulása előtt, a reformációt követően, az 1600-as évek elején már működtek itt.

 

A kápolna gótikus jegyeket viselt magán, és ezek egy részét az 1868-as javítása, az 1908-1909-es átépítése után is megőrizte: a hegyes, ég felé magasló tornyok, a lőrés ablakok, a faragott kőkeresztek és virágablakok... Az átépítésre, amit a Weszelowszky testvérek végeztek, az állag megromlása miatt – dombra épült és az alapok megmozdultak – valamint a helyszűke miatt volt szükség – Szatmárnémetiben ugyanis egyre nagyobb jelentőségű lett a kápolna. A jezsuiták elterjesztették az egyházmegyében a Jézus Szíve tiszteletet, ennek központja pedig a Kálvária lett. Az újjáépítést követően Boromisza Tibor már Jézus Szíve tiszteletére szentelte fel a Kálvária templomot. Mivel a Szatmári Egyházmegyét már korábban felajánlották Jézus Szentséges Szívének (1899-ben Meszlényi Gyula püspök), a Jézus Szíve búcsúk egyre nagyobb részvételnek és pompának örvendtek. Ezt a háború és a kommunizmus törte meg, a rendszerváltást követően azonban újra ünnepelni kezdték a Jézus Szíve búcsút és 1999-ig a Kálvária templomban, illetve udvarán.

Mi az a búcsú? Minden templomot felszentelnek valamely szent tiszteletére – esetleg kiemelve egy dogmát, hitigazságot – és évről-évre, az adott szent emléknapján vagy az adott ünnepnapon szentmisével ünnepelnek a templomban. Ez a templom vagyis az adott egyházközösség búcsúja.

Visszatérve a Kálvária templomhoz, a „dombra építés” időről-időre gondot okozott még. Legutóbb a 2000-es évek elején újították fel – 2012. március 19-én áldotta meg a felfrissült templomot Schönberger Jenő püspök –, és ezúttal domb is kapott műgyantás megerősítést.

Belépve élénk színek, a gótikára emlékeztető faragott oltár, a jezsuita rendre jellemző szimbólumok fogadják a látogatókat – a templombelsőt is felújították.

Végül még egy pillanat erejéig tekintsünk a dombra: ha a szatmári várra gondolunk, mára semmilyen földfelszíni, látható emlék nem maradt belőle. Közvetett emlék viszont igen, és ez a doboló domb egy részlete.

A Kálvária templomnak tehát többszörös kapcsolódása van Szatmárnémeti történetéhez: a vár, a dobolós híradás, a templom, a Jézus Szíve búcsúk... És még egy legenda is, miszerint alatta alagútrendszer húzódik, bár ez inkább kapcsolódhatott az egykori várhoz, mint magához a kápolnához, templomhoz. (Ha Szatmár egykori váráról többet olvasna, itt megteheti.)

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért! 

Hivatkozások:
1. Sipos Ferenc feljegyzései.