Középkori emlékek a jelen Szatmárban

Képzeljen el egy olyan szombatot, amikor autóba ül és a családjával felkeresi Szatmárban a középkor épített emlékeit, megcsodálja a lőrésablakokat, megérinti a faragott köveket, elcsendesedik egy  nyugodt, szűrt fényekben derengő teremben. Időutazik csaknem ezer évet.

A 2010-es évek elején segítettem egy EU-s pályázat megvalósításában, s így volt alkalmam megismerni Szatmár középkori emlékeinek egy részét. A téma érdekes, hiszen a középkor számos kérdést vet fel, illetve a kutatók számára is még sok titkot rejt. Keveset tudunk róla és keveset beszélünk róla, különösen helytörténeti vonatkozásokban.

De előbb azonosítsuk az időkeretet: a középkor az ókor és az újkor között helyezkedik el. Kezdete köthető a szabad vallásgyakorlás keresztényekre való kiterjesztéséhez, a kereszténység 313-ban történt elismeréséhez, vagy a Római Birodalom 476-ban történt bukásához, a vége pedig Amerika 1492-es felfedezéséhez, vagy a reformáció 1517-es kezdetéhez. A magyar történetírás a középkor végét a mohácsi csatavesztés idejével, 1526-tal jelöli. (1)

Ha Szatmárban járunk, több helyen is találhatunk középkori épített emlékeket. Ugye ahogy a honfoglalás a középkorban történt, Szatmár vidékének benépesedése is – 1150-nem említik Zothmar néven először a várost – a középkorban kezdődött. Előtte igen gyéren lakott mocsaras terület volt ez. Várak épültek hadászati szempontból (is), kastélyok a kiváltságosok családjainak és templomok a nép lelki üdvének segítéséért. Vagyis épült sok minden más is, de az előbbiek kőépületei maradtak tovább meg az időben. Ha helyesen akarok fogalmazni, rögtön hozzá teszem, hogy a ma fellelhető középkori múltra visszatekintő épületek csak részben hordozzák a középkort, hiszen az épületeket a háborúk, török- és tatárjárások lerombolták, a földrengések a falaikat ledöntötték... És mindig, amikor újraépítették, használtak új köveket is, kiegészítették, hozzá építettek, kicsit átalakították. De ez ne szegje kedvét senkinek a középkori épületek felfedezésében, mert így is csodálatra méltók és ha értő szemmel közeledik feléjük valaki, nagy élményben lehet része.

Kezdjük is egy várral a sort, mégpedig a Szatmárnémetihez igen közel található erdődi várkastéllyal. Alacsony dombtetőn kerek bástyatorony – már messziről látható. Erdődön már igen régen állt vár, amit 1392-ben a Drágffy család szerzett meg. Drágffy Bertalan Hunyadi Mátyás király kedvelt híve és pohárnokmestere volt. Ő adott engedélyt 1481-ben neki, hogy a birtokán bárhol várat építhessen. Bertalan 1482-ben bele is kezdett az új vár építésébe. Ekkor vált a vár a környék jobbágyfalvainak váruradalmi központjává. A Drágffy-k színe-java is elveszett mohácsnál (1526), a család egyik női tagját a Báthory főnemesi család egyik tagja vette feleségül, s így került a vár is hozzájuk. Nem következtek azonban könnyű idők, hiszen a törökök és a Habsburgok között gyakran a csaták vonalába került a vár. Egy 1565-ből származó feljegyzésből tudjuk, hogy Schwendi Lázár királyi generális megszállta a várat, de kevéssel ezután János Zsigmond katonái megostromolták, visszavették és lerombolták azt. Hosszú időn keresztül csak romok álltak ott, majd 1727. és 1730. között Károlyi Sándor gróf a Rákóczi-szabadságharc utáni békésebb időben négytornyú barokk várkastélyt emelt a megmaradt köveikből valamint újonnan égetett téglából. Idős, beteges korában legszívesebben itt tartózkodott nem a nagykárolyi kastélyban s itt is halt meg, 1743. szeptember 8-án.

Az erdődi várkastély képe a XIX. század első negyedéből (4)

A XIX. században már nem volt főúri rezidencia, de az uradalmi tiszttartónak lakásul szolgált, így itt élt az 1840-es években Szendrey Ignácz uradalmi felügyelő, családjával együtt. Az ő lánya volt az a Júlia, aki egy nagykárolyi bálon megismerte Petőfi Sándort. Ő akkor már ünnepelt költő volt. Egymásba szerettek és 1847. szeptember 8-án az erdődi vár kápolnájában örök hűséget esküdtek egymásnak. Az 1860-as években a várkastély állaga romlásnak indult. (4) A Petőfi-kultusznak köszönhető, hogy a XIX. században végén, az akkor már romos várat részben felújították, a délnyugati tornyot építették át romantikus stílusban. Az erdődi várkastély a XX. század elejére funkció nélkül maradt, állaga leromlott, romba dőlését pedig a második világháború okozta. (2) 1945 után az erdődi és környező falvak lakosai bontogatták falait, vitték el a téglákat, használható köveket. 2012-ben, egy Európai Uniós pályázat révén újították fel a megmaradt tornyot és épületeket, így ma újra látogatható a vár. A ma látható vár tehát a Károlyi- és a XIX. század végén történt átépítés maradványai, valamint a 2012-ben befejezett felújítás eredménye.

Milyen volt a vár virágkorában?

Szabálytalan négyzet alapon feküdt a vár, hozzávetőlegesen harminc méter volt az oldalhossza és sarkain egy-egy kerek torony volt. Egy ilyen torony a ma megmaradt bástya, ez volt a délnyugati torony, amely tehát pártázatig maradt meg. Talán az olvasó sem tudta, de áll még a délkeleti torony az első szint magasságáig, a többi torony helye pedig kikövetkeztethető a felszínen levő egyenetlenségekből.

A ma is megtekinthető délnyugati torony romantikus pártázattal és román stílusú ablakokkal rendelkezik.

Visszatérve a múltbéli képére, a vár vagy kastély három, kétszintes szárnyból állt, a nyugati oldalt pedig egy falszakasz zárta le, a déli oldal tornyai háromszintesek voltak és barokk stílusjegyeket hordoztak, sisakkal fedték ezeket. Az északi oldal tornyai hasonlóak voltak, de egy szinttel kisebbek. A déli oldalon a kapu fölött pedig egy ötödik, három szintes kerek torony is volt.

A  várhoz tartozott várárok is. Az északi és a nyugati oldalakon az árok külső oldalát egy magasított földsánc képezte. Ez az északi részen még áll, a nyugati oldal földsáncát azonban a mai aszfaltozott út elpusztította.

 A Google Earth műholdképén körvonalazódik a vár régi képe. Látható a két még részben ma is álló bástya, illetve a régiek helye

A titkos-rejtélyes alagútrendszer

Sokat lehetett arról is hallani – az öregek beszélték, az újságok fel-felkapták –, hogy a vár alatt alagútrendszer található, és ez kapcsolatban állt más kastélyokkal, várakkal, sőt, templomokkal, így többek között a szatmárnémeti várral, a nagykárolyi Károlyi-kastéllyal is. Nos, a körpince bejáratával szemben  valóban volt egy keskenyebb boltíves alagút, amely azonban mára teljesen beomlott.

És ha már említésre került, középkori utazásunkban a következő megállónk legyen a nagykárolyi Károlyi-kastély. Amely szintén középkori múltra tekint vissza, de ugyancsak abban az értelemben, hogy az elődjét a középkorban építették. Aztán idővel lerombolták (a törökök), majd újjáépíttették, s azt is lebontották, és így tovább. A története mindazonáltal érdekes.

  

A nagykárolyi Károlyi kastély keletkezése Éble Gábor szerint az Anjou-korba vezet vissza, amikor vitéz Kaplon nemzetség, amely a környék birtokait magáénak tudta, családokra oszlik, és András fia, Simon a károlyi birtokról nevezi el magát, „de Karul”, vagyis Károlyi-nak. A várkastélyt egy későbbi unoka, Károlyi Lancz László építette   Hunyadi Mátyás, vagy ahogy közkeletűen nevezték Corvin Mátyás királytól kapott engedély nyomán, 1482-ben. Ez akkor még „egyszerű” kőház volt, s csak 115 évvel később, Rudolf császár és király engedelméből, 1592-ben nyert várszerű jelleget, idősebb Károlyi Mihály munkája nyomán. A törökök akkor már nagy veszélyt jelentettek, a kastélyt sáncárokkal, lőrésekkel ellátott bástyázattal vette körül. A XVII. században sikerrel is állt ellen a töröknek. 1661. és 1666. között újra megerősítették a várat, a bástyák, a várárok és a földsáncok már egy nagyobb támadás ellen is helyt tudtak állni.

Báró Károlyi Sándor 1693-ban költözött be az ősi várkastélyba, miután a német őrséget kiűzte onnan. Ezután csatlakozott II. Rákóczi Ferenc zászlajához – Rákóczi többször megfordult a kastélyban s hosszabb időkre is megszállt –, az ő oldalán harcolt és részt vett a szatmári béke (a kuruc-labanc harcok lezárása) kieszközlésében és létrehozásában.

Visszatérve a kastélyhoz, 1699-ben bár Károlyi Sándor díszesebb formájúvá alakíttatta, majd 1794-ben gróf Károlyi József a várat lebontatta és Joseph Bitthauser tervei alapján új kastélyt építtetett barokk stílusban. Ennek már nem volt védőrendszere, dísztornyokkal látták el, boltozatos pincét kapott, nagy méretű fogadótermét festményekkel, szobrokkal díszítették.

Száz évvel ezután, 1894-ben gróf Károlyi István Ybl Miklós tervei alapján neogótikus-neobarokk stílusban alakította át. Héttornyos, árokkal körülvett lovagvár lett. Ezt az épületet csodálhatjuk meg ma is. Nagy átriuma, díszes lépcsői, boltíves folyosói, izgalmas termei ma is várják a látogatókat. Jelenleg ugye múzeum működik benne. 1760-ban lovasiskolát 1769-70-ben 51 ló számára alkalmas, kőoszlopos, bolthajtásos istállót építtettek  De említésre méltó a kastély parkja is, amelyet már 1754-es feljegyzések is említenek. Növényritkaságok veszik körül a kastélyt, s köztük tartották számon  II. Rákóczi Ferenc hársát vagy Károlyi György fáját is.

Igen jelentős múltra tekint tehát vissza a Károlyi-kastély, melynek falai között nagy urak és fontos közemberek egyaránt megfordultak. Figyeljük csak Éble Gábor írását az utolsó nagy átalakítással kapcsolatban:

„A régi várkastélyból, mint említettük, az alapon és néhány főfalon kívül mást alig hagytak meg. A bontáskor mégis egy szobát megkíméltek, mely némi toldást leszámítva, eredeti alakjában maradt meg. A Rákóczi-szoba ez, melyben a fejedelem 1708. február hava nagy részén át lakott, munkálkodott és aludt. E történeti kegyelettel őrzött helyiség, az egykorú bútorzattal berendezve s a fejedelem arczképével díszítve ma is drága kincse, szentélye a nagykárolyi kastélynak.

A Rákóczi-szobán kívül még egy történeti névvel dicsekvő helyisége volt az új kastélynak: a Kölcsey-szoba. Itt függött 1861-ig a Károlyiak eme hű és nemesszívű barátjának arczképe; mert a Szathmár vármegye rendei által 1838-ban megfestetett arczképet gróf Károlyi György sürgetése daczára a többségben levő Pecsovics-párt nem akarta a vármegye székháza részére elfogadni. A mellőzött remek arczkép számára gróf Károlyi György, a szathmári haladó párt oszlopa, nagykárolyi kastélyának egyik szobáját ajánlotta föl. Itt őrizték a Hymnus lánglelkű szerzőjének arczképét 1861-ig, mikor is gróf Károlyi György főispánsága alatt ünnepélyesen a vármegyeház termében helyezték el. A költő iránt való kegyeletet atyjától fia, gróf Károlyi István örökölte, ki kegyeletének ékes kifejezést adott az emlékszoborral, melyet az általa 1894 —1896-ban újjá épített kastély parkja előtt, a főtéren, legnagyobbrészt saját költségén állíttatott.

Ugyancsak István gróf birtoklása idejében történt az az emlékezetes esemény, hogy a nagykárolyi kastélynak három napig a trónörököspár volt vendége.

Boldogult Rudolf főherczeg és fiatal neje, Stefánia főherczegasszony 1884. október 10-én látogatták meg Görgényből jövet a grófi családot, és Nagy-Károlyban mulattak október 12-éig setét estig.

A megérkezéskor fényes fogadtatás várt a főherczegi párra a pályaudvaron. Lobogódíszt öltött a város; remek diadalkapu emelkedett a pályaház előtt. A perronon díszmagyarban a világi előkelők, teljes ornatusban a főpapok, nagy gálában a hölgyek tisztelegtek. Galyakkal volt díszítve az udvari vonat mozdonya, harsány éljenzés és a Rákóczi-induló zenéje köszöntötte berobogását.”

Még egy olyan kastély létezik Szatmár megyében, amelynek középkorra tekint vissza a múltja, s ez az aranyosmeggyesi Lónyai kastély. Hiszen helyén már 1278-ban vár állt, a települést pedig már egy 1271-es oklevél említi. A középkorban ez a terület is a Kaplon nemzetség tulajdona volt, és Jákó, a nemzetség egyik fia emelt rajta egy várnak hívott erődítményt. Ez vált a környékbeli jobbágyfalvak váruradalmi központjává. Később a Pok nembeli Miklós erdélyi vajda kezébe került, majd 1493 a Báthory család foglalta el és uralta. A XVII. században a Lónyai család szerezte meg és építette át a kastélyt - de a régi köveket is felhasználta. Szabályos négyszögletű, reneszánsz várkastély lett, négy sarkán egy-egy bástyával. A bejárat előtt felvonóhíd is volt, felette őrtorony, körül vizesárok. 1661-ben meg is méretett a kastély, amikor a törökök ostromolták - sikerrel verték vissza őket. Később a császári (német) csapatok égették fel egy aranyosmeggyesi konfliktusuk miatt - élelmiszerszerző csapatukat az aranyosmeggyesiek nem fogadták szeretettel, összecsaptak velük. A romjaiba dőlt kastélyt 1732-ben a Wesselényi család vásárolta meg és állította helyre. Tőluk került aztán a Teleki családhoz, akik a második világháborúig használták. Ekkor német hadikórház lett, 1944-ben romba dőlt. Azóta egyre rosszabb állapotban van.

Az aranyosmeggyesi várkastély egy XIX. századi metszeten

Középkori templomok

No de, a kastélyokkal nem merül ki Szatmár megye középkori emléktára, hiszen számos olyan templom létezik a környéken, amelyek középkori romjaikból születtek újjá.  Sőt a kutatók még arra is hajlanak, hogy a bere-i református templom, csomaközi református templom, krasznacégényi református templom és piskolti református templomok valóban Árpád-kori sajátosságokat mutatnak. A többi, így a kaplonyi római katolikus templom, a vetési református templom, a halmi református templom, a sárközújlaki református templom, a tasnádi református templom, az erdődi római katolikus templom, krasznabélteki római katolikus templom, az egri református templom, a szilágykorondi ortodox templom és a bikszádi ortodox templom is mutatnak középkori vonásokat, illetve középkori romokra, középkori romokból épültek.

Lőrés ablakok, sajátos architektúra, ősi freskók - csak pár dolog, amiért érdemes ezeket felkeresni. Így Bere XIII-XIV. században épített református templomát, ahol több más középkori freskó mellett megtekinthető a Krisztus színeváltozása kép is (a reformáció előtt ez katolikus templom volt).

Krasznabélteket már 1333-ban említi a pápai tizedjegyzék, tehát már akkor léteznie kellett templomának. 1424-ből tudjuk, hogy a templom Szűz Máriának volt szentelve. A középkori, jelentősebb méretű épület már csak részben áll, a templomot 1910-ben Foerk Ernő tervei szerint átalakították és kibővítették. A ma Szent László titulussal rendelkező római katolikus templomban a középkori szentély is látható, bár az átépítést követően már "csak" mellékoltárként tekint kelet felé. Az említett szentély belsejében a 2011-es falkutatáskor találtak még néhány további, középkori részlet is. Így az északkeleti sarokban láthatóvá vált az egykori szentségtartó téglából falazott fülkéje, a déli falon pedig szintén téglából falazva egy szegmensíves lezárású ülőfülke került elő. (7)

 Krasznabéltek római katolikus temploma Szent László titulussal rendelkezik

 Ákos református templomát épp felújítják

 Kaplonyban ferences rendház működik az egykori, középkori bencés kolostorban

A kaplonyi kolostor 2012-ben történt felújítási munkálatai során, a templommal közös falból levált egy darab, a töltőanyag eltávolítása után pedig egy román stílusú ablakot találtak. Az említett ablak a templomhajó felőli részen található, és afölött az ajtó fölött lehetett, amely az északi részen átjárást biztosított a sekrestyéhez és a templomhoz. A román stílusú északi, kaplonyi ablakot hasonlítva az ákosi református templom – egykori bencés kolostor – hasonló ablakával, olyan egyezéseket fedeztek fel, amelyek arra vezethetnek, hogy a két templomot egy időben építtették, ugyanazzal a mesterrel. Az említett román kori ablak megtekinthető a kaplonyi rendház történeti bemutatótermeinek egyikében.

A kaplonyi középkori ablak az építőmunkással, aki megtalálta (2012)

Amúgy a kaplonyi kolostorra vonatkozóan már 1080-ból létezik írásos dokumentum. Ezt az évet jelölik meg, a Szent Márton védelmébe ajánlott bencés kolostor megépítésének.  Későbbi tulajdonosa, Károlyi Sándor gróf, a XVIII. század elején, egy 1195-ben keltezett dokumentummal rendelkezett, amely rámutat a fenti évszámra, mint a kolostor létrehozásának idejére. A tatárinváziók, a törökjárások, földrengések miatt többször átépítették a templomot és kolostort. Legutóbb Károlyi György építtette át, Ybl Miklós építészt bízva meg a feladattal. Ybl 1841-ben készített tervrajza alapján az új templom neoromán stílusban épült, a romok tiszteletben tartásával, de a kor elvárásainak megfelelően. Az építkezések 1848-ig tartottak, amikor Hám János püspök felszentelte az új templomot Páduai Szent Antal tiszteletére.

Kiemelhetnénk még talán az ákosi és kaplonyi templomokat - mindkettő bencés múltra tekint vissza és számos középkori emléket őriz, de akit komolyabban érdekelnek a fent említett középkori templomok, ittletöltheti és fellapozhatja a 2011-ben kiadott Középkori egyházi építészet Szatmárban, Középkori templomok útja Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megyékben című könyvet. Itt képeket is találnak.

És a végén térjünk még vissza kicsit a kastélyokra, kúriákra. Felsorolom, hol található, kereshető fel Szatmár megyében ilyen jellegű, de már nem a középkorból eredeztető épület.

További kastélyok, kúriák a jelenlegi Szatmár megye területén (ezek ugyanakkor már nem rendelkeznek középkori múlttal):

A Perényi-kastély Túrterebesen (Híd u., 23. sz.) - a XVI. század első felében erősség épült ott, s a Perényi család az erősség helyén újabb vastag falú, egyszintes épületet emelt.

A Berenczei Kováts kúria Sándorhomokon - 1862-ben épült Ybl Miklós tervei alapján.

A Vécsey-kastély Sárközújlakon (Oașului u., 5 sz.) - a barokkos kastélyt Vécsey István császári királyi altábornagy építette 1760-1764 között. Háérom szintes volt (1829-ben a felső szint leégett), angol park övezte.

A Szentiványi-kúria Apában - Szentiványi Gyula XIX. század egyik jelentős földbirtokosa volt Apában s környékén.

A Braunecker-Bölöni kastély Érszakácsiban - eklektikus stílusban épült 1880-ban, jelenleg a polgármesteri hivatal működik benne.

A Cserey-Fischer udvarház Tasnádon  - a XVIII. század második felében (1771-ben) épült barokk stílusban, ma a városi múzeum használja.

A Degenfeld-kúria Hadadon (Fő u., 199. sz.) - A Wesselényi-család építette az 1800-as években, házasodás révén került később a Degenfeld család birtokába. Wesselényi Teréz 1882-ben hozzáment a németországi gyökerekkel rendelkező Christoph von Degenfeld-Schönburghoz, innen a Degenfeld elnevezés. (3)

És legvégül nézzük meg, mely kúriák szerepeltek Dr. Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai, Magyarország monográfiája című Szatmár vármegyére vonatkozó, 1908-ban kiadott könyvében.

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért! 

Hivatkozások:

1. https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%A9pko
2. https://www.erdelyivarak.hu/
3. http://www.kastelyerdelyben.ro
4. Éble Gábor: A Nagy-Károlyi Gróf Károlyi Család leszármazása a leányági ivadékokfeltüntetésével, levéltári és anyakönyvi eredeti és hiteles okiratok alapján, Budapest, Franklin-Társulat Nyomdája, 1913
5. https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rolyi-kast%C3%A9ly_(Nagyk%C3%A1roly)
6. https://www.erdelyivarak.hu/magyar/oldalak/aranyosmeggyes/
7. Középkori egyházi építészet Szatmárban, Középkori templomok útja Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megyékben, 2011, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, Nyíregyháza.
8. Dr. Borovszky Samu, Magyarország vármegyéi és városai, Magyarország monográfiája, Szatmár vármegye, 1908, Országos Monográfia Társaság.