Konviktus a történelem viharában

Bentlakásnak épült, volt laktanya, katonai kórház, ma iskola. Szatmárnémeti egyik legszebb épülete volt amikor elkészült és a város egyik legszebb épülete, mióta felújították. Több részből áll – amit a Szirmay (Mihai Eminescu) és Eötvös (Alexandru Ioan Cuza) utcák sarkán találunk, annak 1912. december 10-én helyezték el az alapkövét és 1913-ra készült el. Ekkor vette birtokba rövid időre a 150 fiatal lakó, tanulók. Miért csak rövid időre? Mi történt ekkor? Mindjárt elmesélem.

Előbb azonban lássuk a konviktust egy nagy egész részeként.

Ezt az épületet, a Boromisza Tibor püspök által épített konviktust egy épületegyüttes funkcionális részeként kell látni. Ezek középpontjában a Kálvária, a jezsuiták temploma áll. Őket Hám János püspök telepítette le másodjára az egyházmegyében – 1851 tavaszán érkeztek az első jezsuiták, majd 1858. november 1-jétől kapták meg a Kálváriát és laktak a konviktusban. Azért beszélünk második letelepítésről, mert még rég, a Szatmári Egyházmegye 1804-es megalakulása előtt, de a reformációt követően – az 1600-as évek elejétől, 1773-ig, a jezsuita rend feloszlatásáig – már működtek itt.

Nos, a jezsuiták feladata volt a fiúgyermekek nevelése (a Kálvária templomról itt írtam korábban). Az oktató tevékenységet a Kálváriától jobbra található Pázmány Péterről nevezett Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezték, amely érkezésükkor már nyolcosztályos főgimnáziumként működött. Az iskola helyhiánnyal küszködött, többször költözött – egy ideig helyet kapott a Kazinczy utcai épületben is, ahol most a Doamna Stanca Főgimnázium működik. (Erről többet írtam a Királyi Katolikus Főgimnáziumról szóló bejegyzésben.) Szükség volt tehát egy nagyobb épületre, ezért Boromisza Tibor azt megépíttette. 1912. december 8-ára felépült a Királyi Katolikus Főgimnázium, a fiúgimnázium új épülete, (ekkor szentelték fel az épületet, amelyben ma a Mihai Eminescu-ról nevezett főgimnázium működik), másnap hivatalosan is átadták.

A megnövekedő diáklétszám a bentlakás vagyis konviktus bővítésének igényét is magával hozta. Konviktus még Klobusiczky Péter püspök idejéből létezett, ő telket vett, épített egy 35-40 fő befogadására alkalmas "szerény" házat. Ennek helyére épített egy emeletes házat Hám János 1842-ben. Ez található a Kálvária bal oldalán, még ma is áll a Szirmai utcában, a Kálvária és a saroképületet is magába foglaló új konviktus között. Ha valaki megáll az utcában, láthatja, hol illeszkedik egymáshoz és egyesül a két épület. És ugye már el is árultam, hogy 50 évvel a Hám János végezte konviktusépítés után, újabb építkezésbe, bővítésbe kellett fogni. De ez már ugyanannak a Boromisza Tibor püspöknek a feladata lett, aki a Királyi Katolikus Gimnázium épületét is megépíttette.

Ez az új konviktus tehát, amely magában foglalja a régi, Hám János építtette illetve a Szirmay és az Eötvös utcák sarkán levő „újabb”, jelenleg a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak helyet adó, Boromisza Tibor építtette épületet. Előcsarnok, fogadószoba, hálószobák, tanulótermek, zeneterem, tálaló és étterem valamint játszóterem – amelyek színielőadások alkalmával összenyithatók voltak, öltöző, díszterem, orvosi rendelő, betegápoló, fürdőszoba, kórterem, prefektusi szobák, kápolna is volt az épületben, melyhez tekepálya is tartozott.

A felhasznált képek eredetije a Szatmári Római Katolikus Püspökség levéltárában találhatók

A Szatmári Jézustársasági Püspöki Konviktus és a Főgimnáziumi Ifjúság Mária-Kongregációja 1913-ban már az új konviktusban tartotta éves gyűlését. Jubileumi értesítője (1863-1913) első lapjain így festi le az estébe burkolózott épületet: "A püspöki konviktus monumentális épületének kontúrjai el-elmosódnak az esti homályban. Csak úgy tetszik-látszik. Alig kivehető. A mindinkább leereszkedő sötétségben kigyúlnak az utczai lámpák s megvilágítják a gyalogjárókat. Fentebb, a magasabb régiókban azonban sötétség honol. Ide csak egy-egy fénysugár tör át, hosszú, egyenes vonalban.

A konviktus homlokán azonban történik valami. Kevéssel öt óra előtt kigyúl a kettős villanykoszorú s megvilágítja a szeplőtlen Szűz hófehér szobrát. Az izzók vakító világa bevilágít a magasba, az éji sötétbe. Tiszta fehér fénye mintha valamit súgna, valamit mondana a vak sötétségben. Mintha jelezne, mutatna valamit. Utat a tévelygőknek. Fáklyát a sötétben botorkálóknak s gyönyörű tiszta fehérséget a feketeség híveinek.

Az így megvilágított út csakúgy feketéllik az emberek tömegétől. Sűrű rajokban tartanak a konviktus felé. Urak, polgárok, nők és férfiak egyaránt sietnek. Fogatok, hintók robognak s hozzák utasaikat a díszgyűlésre. Jóval a gyűlés megkezdése előtt a terem már zsúfolásig megtelt. 1200—1500 embert fogad be a terem s most kicsinek bizonyult. Ember, ember hátán állott. Akinek benn nem volt helye, megállt a folyosón, de mihamar ez is tele lett és megtörtént, hogy sokan kénytelenek voltak visszafordulni.

Dr. Boromisza Tibor megyés püspökünk megjelenése után az ünnepség kezdetét vette.

Ének és zeneszámok, beszédek, melodráma, szavalat és egy anagramm-paizsjáték tette változatossá a műsort. A szereplők valamennyien kitettek magukért. Érzésüket öntötték bele előadásukba. Szívvel-lélekkel azon voltak, hogy minél szebbet, minél jobbat és tökéletesebbet adjanak. S ez erejükhöz mérten sikerült is nekik.

A gyűlés szónokai érdemlik meg legjobban elismerésünket. Szeless Albert, mint az urak kongregációjának praefektusa mondotta a megnyitó beszédet, Benkő Gáspár kir. kath. főgimnáziumi tanár, az urak kongregációjának tagja mesteri vonásokban körvonalazta a kongregáció célját."

A püspöki konviktust tehát 1913-ra Boromisza Tibor püspök 227 436 korona költségen felépítette. De az oda készülő 150 fiú mégsem költözhetett be, hiszen kitört az első világháború és katonai tartalékkórházat hoztak létre benne. 1918. december 12-én kapták vissza a jelentősen leromlott épületet. 1919-től 1927-ig a jezsuiták használták, majd ismét a püspökség vette gondjaiba. 1941-re úgy tűnt, újra a tanuló fiúk fejlődő otthona lesz. (Miért csak a fiúkat említem? Mert a lányok nevelése az irgalmas nővérek gondja volt, erre külön intézmények voltak.) A Püspöki konviktus 1941. június 16-i leltára számba veszi, mit sikerült újra beszerezni a második emeleti kishálóba, középhálóba, nagyhálóba, a ruhatárba, az első emeleti nagytanterembe, kistanterembe, betegszobába, a volt szalonba, a két prefektusi szobába, a kis vendégszobába, az urak ebédlőjébe, a nagyebédlőbe, tálalóba, konyhába, a nővérek lakásába, a cselédek lakásába, az éléskamrába, a pincébe, a földszinti kisebédlőbe és nagyebédlőbe, kápolnába. Az idők során volt mit pótolni, de mind hiába, hiszen jött a második világháború és laktanya, majd hadikórház céllal elvették. Az épület működött hadiárvaház céllal is, a pincében pedig óvóhely volt.

Az épületegyüttest 1948-ban államosították, a 176-os rendelet értelmében. Aztán széthordtak belőle, amit csak lehetett, az épület állaga pedig egyre romlott. Az utóbbi időkben, a rendszerváltást követően az UNIO szakközépiskola és szakmunkásképző, valamint az úgynevezett 7-es számú Élelmiszeripari Líceum működött benne.

Miután visszaszolgáltatták és a Szatmári Római Katolikus Püspökség újra birtokba vehette az megkezdődött az épület felújítása - előbb a tető cseréjével, majd a Kölcsey Ferenc Főgimnázium 2012. szeptember 1-jén történt beköltözését követően a homlokzatot és a belső-külső tereket is felfrissítették. 2017. szeptemberére, a tanévkezdésre megszépült az egykori püspöki konviktus (2018. március 14-én avatták).

Ma, így már újra régi fényében láthatják a szatmáriak az épületet, amelyet, mint fentebb megismerhettük, a történelem erősen megpróbált. És ugye látjuk a régi egységet is, melynek középpontjában a templom volt, jobb oldalt a Főgimnáziummal, s bal felől a bentlakással vagyis konviktussal.

A fenti szöveg összeállításához Sipos Ferenc feljegyzéseit használtam, valamint nagy segítséget nyújtott Csirák Csaba 2018-ban, az Otthonom Szatmár megye sorozatban megjelent könyve. Ennek címe "Áldozatok püspöke, Dr. Boromisza Tibor". A könyvben nem csak a püspöki konviktusról lehet egyéb, itt fel nem dolgozott részleteket olvasni, de a Királyi Katolikus Főgimnáziumról, a Római Katolikus Tanítóképzőről, a Szent Erzsébet Leánygimnáziumról, a Pázmány Konviktusról is. Emellett bemutatja a püspök életét, működését. Csirák Csaba könyve a körültekintő kutató író példamunkája.

Ezek mellett használtam a Szatmári Jézustársasági Püspöki Konviktus és a Főgimnáziumi Ifjúság Mária-Kongregációja Jubileumi Értesítőjét 1863-1913. Különlenyomat a "Heti Szemle" 1913. évi 50-ik számából.

Mi volt a Mária Kongregáció?

A Mária kongregáció (latinul Congregatio Mariana) olyan katolikus lelkiségi mozgalom, hitbuzgalmi egyesület, mely Loyolai Szent Ignác-i lelkülettel a római katolikus egyház tanítását vallja, és Szűz Mária-tiszteleten alapul. 1967-ben megújult Keresztény Élet közössége néven.