Szatmárnémeti lobogója: kék, sárga, zöld

július 15, 2019

Nemrég a figyelmembe ajánlottak egy könyvet, melynek címe „Magyar Városok”. A „Városi és vármegyei szociográfiák” sorozat 14. köteteként látott napvilágot 1941-ben, tehát a II. Bécsi Döntés után, Szatmárnémeti Magyarországhoz való visszatérését követően egy évvel. A vármegyei szociográfiák kiadóhivatala adta ki. Ebben igen sok érdekességet lehet találni a magyar városokról és így Szatmárnémetiről is. Jómagam például tisztában voltam a város címerével: kék alapon, zöld dombon álló arany vár, melynek bástyáján két almafa, felé fordul kivont karddal két vitéz, a vár kapujában oroszlán. Szatmárnémeti lobogójáról viszont semmit sem tudtam. Utazásaim során láttam, hogy például Marosvásárhelynek van saját lobogója, ha azonban megkérdezték volna tőlem, a szülővárosomé milyen, nem tudtam volna válaszolni. Nos, most már tudom: kék, arany (vagyis sárga) és zöld vízszintes sávok alkotják a lobogót, a címerből vett színek. Hiszen a címerben kék alapon, zöld dombon álló arany vár a központi szimbólum. Megjegyzem, azért sárga lett használatos és regisztrált, hiszen a régmúlt időben az aranyat nem lett volna olcsó dolog szövetre vinni vagy aranyszálakkal zászlósávot szőni.

Hogyan, miért lett egy városnak címere, és mikor, miért zászlaja, lobogója?

A városi címereknek legősibb megjelenési formája a városi pecsét, amelyek gyakoribb használata az Anjouk ideje alatt kezdődött és a Hunyadiak uralkodása alatt vált általánossá. Ebben a korban már a városok díszes fellobogózásáról és színes városi díszruhákról is tudunk.

A községi címer a községnek, illetve városnak bizonyos szábályok szerint alkotott jelvénye. Az említett könyv azt írja, a címernek pajzsba foglalva és meghatározott színekben tartottnak és mint állandó jelvénynek régi szokásjog vagy fejedelmi adomány alapján elismertnek kell lennie. Hozzáteszi, a városi és községi címereink legnagyobb része szokásjog alapján van használatban. Nagy részüket a belügyminisztérium a század elején lajstromba vetette és külön rendelettel használatukat jogosnak elismerte. Ezzel az egyes városok és községek színeit is hivatalosan megállapítottnak vehetjük. A belügyminiszterileg jóváhagyott városi és községi címerek egy-egy példánya az Országos Levéltárban tétetik le. Ugyanakkor a rajz egy példányát az Országos Törzskönyvi Bizottság is nyilvántartásba veszi a községi pecsétnyomók készítéséhez.

Ezek alapján, Szatmárnémeti címerét és hivatalos színeit az 1900-as évek elején lajstromba vették, tehát legkésőbb akkor már létezhetett a címerrel együtt a zászló, lobogó is. Azt már ismerjük, hogy a zászló tulajdonképpen egy megjelenési formája a címernek. A zászló sok esetben nagyrészt a címer képét mutatja. Ezek a heraldikai zászlók, több város rendelkezik ilyennel – például Marosvásárhely, amely a címerből vett képi elemeket tartalmaz. Elterjedtek ugyanakkor a trikolórok is, ilyen három szín képezte zászló, lobogó lett Szatmárnémetié is.

Valószínűleg már észrevették, a zászló szó mellett szerepeltetem a lobogót is. A kettő ugyanis nem ugyanaz, nem szinonim szavak, nem ugyanazt jelentik:

Zászlónak nevezzük azt a színes jelvényt (címerképet) ábrázoló anyagot, amely az úgynevezett zászlórúdra, esetleg kopjára van erősítve. A zászlót rendszerint kézben hordozzák, rúdon, vagy a rúdjánál fogva például kocsin tűzik ki – a harcászatban használták legelőbb, a különböző csapatok megkülönböztetésére. A zászlónak az a szerepe, hogy rúdra erősítve hordozzák.

A lobogó ezzel ellentétben nincsen rúdra vagy keresztrúdra erősítve, nem hordozzák, hanem zsinór segítségével egy e célra készített árbócra, őrfára vonják fel egy központi helyen, téren, épületeken. A lobogó használata a hajózással állt kapcsolatban, ezért az árbóc szó használata ebben az esetben is.

A Magyar Városok című könyv a XII. század lobogókultuszát emeli ki: “Az általános lobogókultusznak ez a század igen kedvez. A nagy nyugati államokban is általánossá vált szokás lett, hogy ünnepélyes alkalmakkor, de minden vasárnap is, városaik tereit, lakóházait valóságos lobogódíszbe öltöztetik. És ennél nemcsak a politikai szempontból fontos nemzeti vagy birodalmi lobogónak, hanem a szorosabb értelemben vett helyi vagyis városi lobogónak is nagy szerep jut.

Városi lobogó legelső használatát azoknál a tengerparti városoknál találjuk meg (Velence, Genua, Barcelona, Hamburg, Bremen, Kiel), amelyeknek hajóhaduk volt és hajóikon külön lobogót viseltek.”

Ezek után felmerül pár kérdés: Meddig használták Szatmárnémeti zászlaját, lobogóját? Szatmárnémeti címere ma is ismert – ezt nagyban segítette, hogy számos középület homlokzatán megmaradt. Hogyan tűnt el Szatmárnémeti zászlaja, lobogója? Értené-e vajon valaki, ha ma kitűznénk egy kék-sárga-zöld lobogót?

A végére még gondolkodjunk el a színeken. Miért a kék a zászlóban, lobogóban, a kék alap a címerben? Erre találtam információt a könyvben: „A magyar heraldika naturalisztikus irányzata következtében címereink túlnyomó részénél a pajzs színe kék.” Tehát, mert kék az ég.

Miért a zöld? Ez szintén naturalisztikus vonás lehet – a zöld domb, amelyen a vár áll.

Miért a sárga? Erre már fentebb utaltam. A vár a címerben arany, ami minden bizonnyal a gazdagságra utal, de a zászlóban, lobogóban arany szálakat költséges lett volna a századfordulón vagy előtte alkalmazni.

Szatmárnémeti címere az idők során változott. Gyökeresen a kommunista időkben, amikor a reneszánsz pajzshoz hasonló körvonalú, de háromosztatú címerpajzsot használtak. Ennek alsó harmadában maradt meg a vár (már nem arany, hanem szürke színben) a kerek lombú fákkal, de oroszlán és vitézek nélkül. A fenti kétharmadban - az ország egyéb megyei és városi címereihez hasonlóan - a kommunista ipar elemei jelentek meg, így Szatmárnémeti címerében például a kalapács, a fogaskerék vagyis nehézipari, illetve az orsó vagyis könnyűipari elemek, jelezvén, hogy milyen területeken aktív a város. Középen persze szerepelt és részben fedte a három szeletet az ország címere, a román- és a vörös zászlóval. A rendszerváltást követően Szatmárnémeti címere nagyban visszatért a régi címer megjelenéséhez, de a vár már nem arany, hanem ezüst színű lett, a fák elnyúlt lombozatúak (a cipruséhoz hasonlóan)... 2015-ben módosítottak kicsit a címeren és visszatértek a kerek lombozatú almafák szerepeletetéséhez, 2017-ben pedig a város címeréből a polgármesteri hivatal egyszerűsített városlogót készített a modern vizuális megjelenítés okán, a hivatalos városjelvény meghagyásával.