Művészek városa, Szatmárnémeti

Nem azért adtam ezt a címet, hogy még egy jelzővel gazdagítsam a várost. Szatmárnémeti megérdemli ezt a kitüntető megnevezést, ha rátekintünk, a különösen a századforduló környékén, de utána is kik éltek és alkottak itt. Jelentős, nagy hatású Európát és más kontinenseket is megjárt képzőművészek vitték messze a város hírét, majd haza-hazatértek alkotni, valamit itt hagyni a jövő szatmári embereinek.

Ha a városban ma végigsétálunk, s megállítunk valakit azzal a kéréssel, nevezzen meg egy szatmárnémeti művészt, mondjuk festőt, akkor jó esetben Papp Aurél neve előkerül. Az Érkáváson, 1879. augusztus 1-jén született, 1960. augusztus 8-án elhunyt festőművész, grafikus, szobrász, művészetkritikus bár igazán gazdag hagyatékot a festészetben hagyott az utókorra, magát legszívesebben költőnek mondta. Ahogy a kortárs festőbarátnak, Mohy Sándornak írt 1957. augusztus 14-én kelt levelében fogalmaz: „Hiába na, igen komplikáltul születtem, aki nem tudok sem a festészethez, sem a szobrászathoz, sem az irodalomhoz, sem az építészethez teljes mivoltomban hozzátapadni, mert engem úgy szült az Édesanyám, hogy mindezeket annyira szeressem, mintha mindegyik hozzátartozó tüzét adnák életemnek. Márpedig, aki ennyi sokfélével foglalkozik, az mindenesetre azt a látszatot kell, hogy felkeltse embertársaiban, hogy sok mindennel foglalkozik, tehát semmihez sem ért. Talán majd egyszer lesz olyan ember is, aki mindezt jobban fogja tudni megírni, s több értéket fog tudni javamra írni, mint amennyit én tudok ma megmenteni a magam javára. (…) Ezek a túlságosan sokoldalú képességek, ezek voltak megölői minden sikeremnek, mert ezekhez sem anyagi bőség, sem a körülményeim nem segítettek, s az emberek pedig látva a hol erre, hol amarra (…) csapongó megnyilatkozásaimat, fogták magukat, s beinkadráltak festőnek, holott én nem vagyok festő, hanem egyszerűen költő, aki hol a festészetben, hol szobrászatban, hol írásban, s hol építészetben vagy politikában nyilatkozom meg, s ha éppen úgy kívánta a megterhelés, akkor még a kerámiában is >>nyilatkoztam<<, >>termeltem<<, de sohasem annyit s olyan nagyot, amilyenre a Természet alkotott!” (1)

Papp Aurél - Ők is harcolnak (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült

Papp Aurél kétség kívül nagy hatású művész volt, korának meghatározó alakja, de hogy a közhelyeken túl valamivel valóban érzékeltessem az auráját: barátjaként vagy riválisaként, de maga köré gyűjtötte a kor fontos művészeit, kinevelt új szatmári művészgenerációkat...

Jelenleg a szatmárnémeti Művészeti Múzeumban állandó kiállításon, öt teremben és egy keskeny folyosón tekinthetők meg befejezett és befejezetlen munkái, valamint jó pár a kortárs szatmári művészek festményeiből is. Papp Aurélt a magyar és a román nemzetiségűek mind magukénak mondják, s jelenleg minden szatmárnémeti emléken az Aurel Popp névvel szerepeltetik, bár mint sok helyen felfedezhető, munkáit Papp Aurélként írta alá.

Papp Aurél - Homokhordók  (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült  

 

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

 

De persze Papp Aurél mellett meg kell még említsünk egy sor szatmári festőt. Rögtön a már említett Mohy Sándort (eredeti családnevén Muhi), aki 1902-ben Dercenben, Ukrajnában született, de 1910-től Szatmáron lakott. Érettségi után a szobrászat kötötte le a figyelmét, az olajfestés technikáját Litteczky Endrétől tanulta. Papp Aurél ismertette meg őt és munkáit a közvéleménnyel. 1924 és 1925 nyarán a nagybányai festőiskolát látogatta, nagy hatással volt rá Thorma János, Ziffer Sándor és Ferenczy Károly festészete. 1931-től tanára volt a Szatmári Református Gimnáziumnak, 1933-tól festőiskolát nyitott Szatmáron. Később Désre költözött, itt változtatta meg nevét Muhi-ról Mohy-ra, a történések később Kolozsvárra vitték, ott is halt meg (2).

Mohy Sándor - Önarckép (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

Mohy Sándor - Édesanyám arcképe (1957) (olaj/karton)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült  

Tóth Gyula a fent említettekhez hasonlóan kiemelkedő festőművész volt, sokak szerint Papp Auréllal kölcsönös rivalitásban működtek. 1891-ben született Szatmárnémetiben, 1910-ben, és 19 évesen már Nagybányán tanult Réti István és Ferenczy Károly irányításával. Egy évre rá a müncheni Bajor Királyi Akadémiára ment Karl Raupp-tól és Angelo Jank-tól tanulni, 1918-tól festőiskolát vezetett Szatmárnémetiben, majd 1921-től visszament Münchenbe. Dolgozott Felsőbányán, 1924-től tanulmányutat tett Párizsban – ahol Münchenhez hasonlóan ki is állított – 1932-ben Budapest műemlékeiről, utcaképeiről készített akvarell-sorozatot. Szeretett szülővárosában, Szatmárnémetiben halt meg, 1970 március 31-én.

Tóth Gyula - Felsőbányai Táj (1963) (tempera/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült  

Tóth Gyula - Szatmárnémeti régi főtere 1960

Internetes forrás (Facebook)

Ha már említést nyert Litteczky Endre, ő szintén Papp Aurél kortársa volt, egy év különbséggel 1880-ban született Szatmárnémetiben. Lipcsében és Budapesten tanulta a képzőművészetet, 1906-tól a nagybányai szabadiskolában főiskolai hallgatóként tanult a mesterektől, majd Felsőbányán dolgozott. Munkáit csoportos tárlatokon mutatták be Kolozsváron, Nagyváradon és Aradon. Feleségével, L Krausz Ilona grafikussal vándoréletet éltek, számos erdélyi várost bejártak. Többek között Temesváron, Nagyszebenben, Segesváron, Kolozsváron is megfordultak. Kiváló érzékkel festette meg a falusi életet, a falusi embereket. Az első világháborút Papp Aurél százados hadnagyaként élte át. Mindkettejükre nagy hatással volt a háború. Litteczky katonák, frontvonal mögött élők arcképeit festette meg, míg Papp Aurél monumentális képeket festett a háború borzalmairól.

 Litteczky Endre - Falusi utca (olaj/falemez)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

 Litteczky Endre - Szamospart (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

Litteczky Endre -Szatmárnémeti régi főtere (olaj/karton)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült  

Góth Móricz szintén századfordulós festő. Avasfelsőfaluban született 1873-ban, jómódú családban. Megengedhette magának, hogy a művészetet válassza, Budapesten és Párizsban tanult, majd tanulmányutakat tett. Münchenben találkozott Hollósy Simonnal és vele együtt ment Nagybányára, ahol megismerkedett feleségével, Lowitz Adával. Lányuk, akit Sárika Charlotte-nak neveztek, szintén képzőművész lett. Sok európai város meglátogatását követően Hollandiában telepedtek le, 1928-ban.

Góth Móricz - Hermann Mihály polgármester arcképe (1903) (olaj/vászon)

 Hermann Mihály érdeme a Pannónia Szálló megépülte a régi városháza, a Tornyos Ház helyén.

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

Nagy Oszkár nem Szatmárnémetiben született, de kötődött a városhoz. Arad megyében, Magyarpécskán született 1883-ban, majd Nagybányán tanult, mestere Ferenczy Károly volt. Ő is megjárta katonaként az I. Világháborút, 1917-től hadifogoly volt Olaszországban, 1919-ben került haza Aradra. Szatmárnémetiben többször megfordult egyéni kiállításokkal, először azonban csoportos kiállításon mutatkozott be a városban, 1922-ben. Papp Aurél szerepe megint fontos személy volt bemutatásában és megismertetésében. A kettejüké a mester és tanítvány kapcsolata volt, idővel barátok lettek.

Nagy Oszkár - Az ablaknál (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

 Nagy Oszkár -Felsőbányai utca (1934) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült  

Ha a barátságokat említettem, Ziffer Sándorról is illik mesélnem. Ő a nagybányai művésztelep második nemzedékének kiemelkedő festője, mestere és művészetszervezője volt. Egerben született 1880-ban és Nagybányán halt meg 1962-ben. Budapesten majd a müncheni akadémián tanult, itthon 1904-től Hollósy Simon volt a mestere. Párizsban, Berlinben, Hamburgban és Münchenben is tapasztalatokat szerzett, posztimpresszionisztikus, majd az expresszionista és a kubista stílusirányzatok formajegyeit is elsajátította. 1908. és 1911. között tagja volt a Szinyei Merse Pál által vezetett MIÉNK művészcsoportnak, majd végleg Nagybányán telepedett le. A Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban megtekinthető Ziffer Sándor és Papp Aurél levélváltásának kivonata, mely rámutat barátságukra is. Papp Aurél portréja megfestésének körülményeiről gondolkodnak. 1936. augusztus 1-jén Papp Aurél küldi az első levelet, melyben azt írja: „Nem feledkeztem meg az ön kedves igényéről, hogy megfestené a portrémat.”

Ziffer augusztus 3-án: „Nagy örömet szerzett nekem. Kijelentésem, hogy megfesteném az arcképét, teljesen spontán volt.”

Papp augusztus 5-én: „Hogyan öltözzek?”

Ziffer 7-én: „Ha volna önnek egy világosszürke zakója, egy fehér inge, fölé az önre oly jellemző fekete csokornyakkendő, én pedig mindezeket önnel együtt elhelyezném egy zöld háttér elé, s mindez eléggé festői kombináció lenne. Máris nagy kedvem van kézbe venni az ecsetet.” Majd útóiratban hozzáteszi: „Van vásznam!”

Papp augusztus 9-én kelt levelében időpontot javasol augusztus 15-16-17-re, amikor el tudna menni Ziffer műtermébe. Felmerül ugyanakkor a kérdés, kié lesz majd a kép? Papp azt javasolja, kölcsönösen készítsenek portrét egymásról és cseréljék azt ki egymás között, de Ziffer azt írja, „sajnálom, pillanatnyilag ezt nem engedhetem meg magamnak... hát akkor legyen az öné, mondjuk 3000 lejért.” Papp Aurél elfogadja, de csokornyakkendő helyett nyakkendőben jelenik meg a műteremben.

 Ziffer Sándor - Papp Aurél festő arcképe (1936) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

  Ziffer Sándor - Nagybányai táj (1934) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

 

A festőkről szóló sorban meg kell még említenem a Tatz-testvéreket. Szintén a Művészeti Múzeum egyik pannója meséli el, Tatz Kálmán egy szatmárnémeti mozdonyvezető fia volt, Papp Aurél legjobb tanítványa lett. Az első világháborúban eltűnt, hadifogolyként Szibériába került, majd Kínába jutott. Feleségül vett egy kínai nőt és egy porcelángyár igazgatója lett. Sokáig halottnak hitték, mígnem Kudelatz Károly festő hírt nem hozott felőle. Sanghajban halt meg, miközben arra készült, hogy hazatérjen Szatmárnémetibe. Testvére, Tatz László szintén festő volt. Bátyja keresésére indult, de eltűnt a Távol-Keleten. Papp Aurél megpróbált a nyomára akadni, leveleket írt Kína és Japán budapesti és bukaresti nagykövetségeire. Nem tudott meg róla semmit, mindenki úgy gondolta, 1933-ban meghalt – így írták a lapok. De nem így volt. A Fülöp-szigetekre került, ott érte a halál 1953-ban. Soha nem derült ki, miért ment oda és miért nem adott életjelet magáról. De az tudott, hogy ő is eljutott Kínába és aztán Japánba, ahol egy gazdag mandarin megbízta, hogy készítse el Ázsia száz legszebb nőjének portréját. 2009-ben egy németországi aukciósházban adták el egy kínai nő portréját, amit Tatz László festett.

Tatz Kálmán - Önarckép anyámmal (1910) (szén/papír)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

Tatz Kálmán - Férfi arcképe (1931) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

Szatmárnémeti és a festészet vonatkozásában szintén megkerülhetetlen név Olajos Béla, aki bár Gödöllőn született (1910-ben) és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (festészetet), 1941-ben Szatmárnémetibe nevezték ki, a szatmári Fém-és Faipari Szakiskolába helyettes tanárnak. Szatmárnémetiben ismerkedett meg későbbi feleségével, Váczy Magda újságírónővel, akit a második világháború végén (Olajos az orosz fronton teljesített szolgálatot), 1944-ben vett feleségül. A tanítás mellett előszeretettel festett, a világháború után a festményeiből kiállítást rendeztek a Fehér Házban. Ennek zárultával vette észre, hogy három képét ellopták, s ekkor megfogadta, több kiállítást a képeiből nem enged rendezni. Ezt be is tartotta. Halála után hátrom kiállítást rendeztek még, ebből az utolsó előttit 2010. november 5-én nyitották meg Szatmárnémetiben, az eddigi utolsót pedig 2010. november 26-án Csíkszeredában. 1948-után magyar állampolgársága és a román nyelv ismeretének hiánya miatt helyettesítő tanárként dolgozott. Festői tehetségét már életében elismerték, képeit svájci, német és svéd gyűjtők is vásárolták. Egyéni stílusában impresszionista, szecessziós és avantgarde jegyeket is ötvözött.

Ha a művészek hatását vettem volna figyelembe a sorrend összeállításakor, biztosan feljebb szerepeltettem volna Erdős Imre Pál grafikust, festőt, szobrászt – de semmilyen sorrendet nem alkalmaztam. Szatmárnémetiben, a Ruha István átjáróban, a Tűzoltótorony mellett áll és megtekinthető emlékháza. Nántűn született 1916. november 2-án, Szatmárnémetiben halt meg 1987. november 17-én. Korán felismerték festői és rajzolói képességeit, Thorma János, Krizsán János és Mikola András tanítványaként előbb a nagybányai festőiskolában tanult, majd Budapesten. Ott különösképp Molnár C. Pál szürrealisztikus, majd új-klasszicista szimbolizmusa hatott rá. Fametszetei (1936) és párizsi képei (1938) album alakban Szatmáron jelentek meg, de Ceruzával a toll mestereinél Babits Mihály, Csathó Kálmán, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Veres Péter, Zilahy Lajos aláírásukkal hitelesített portréit már Budapesten közli 1942-ben. Megjárja az Auschwitz-i haláltábort, megmenekül, de életre szóló sérüléseket szerez. Művészi pályafutását Szatmárnémetiben kezdi újra, ahol 1946-ban önarcképsorozatával jelentkezik. Grafikusi pályája 1945 után bontakozik ki, Fény és árnyék című önarcképsorozata 1945-ben jelenik meg album formában. Később avasi és máramarosi kompozíciókkal jelentkezik. Festményei és metszetsorozatai mellett jelentősek könyvborítói, könyvillusztrációi és újságrajzai is. 1963-ban Állami díjat kapott, 1964-ben Művészet Érdemes Mestere kitüntetést, 1977-ben a Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége alelnöke volt. (3)

Az Erdős I. Pál emlékházból

 Az Erdős I. Pál emlékházból

 Az Erdős I. Pál emlékházból

Mellszobor az Erdős I. Pál emlékház előtt

És a végére térjünk a jelenbe, ma is vannak Szatmárnémetinek értékes művészei. A neveket hosszan sorolhatnánk, és a párhuzam miatt hadd jelenítsek meg egy nevet, egy grafikusét, Muhi Sándorét, aki egyébiránt Mohy Sándor unokaöccse. 1945 május 28-án született Szatmárnémetiben, szakmai tanulmányait a Kolozsvári Pedagógiai Intézet képzőművészeti fakultásán végezte, ahol 1966-ban diplomázott, 1982-ben pedig a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Akadémián is diplomát szerzett. (4) Úgy tartják, Erdős I. Pál óta ő a legszemélyesebb hangú és látásmódú grafikus ezen a vidéken. Változatos eszközökkel, formavilágban alkotja meg grafikáit, talán állíthatjuk felfedező művész, aki a jelen kor képi világának részleteit is becsempészi munkáiba. 207 magyar közéleti, tudós vagy művészember portréját rajzolta meg az 1990-es években, azokét, akik Szatmárban és vidékén születtek, vagy érdemi kapcsolatba kerültek e területtel, vagy itt éltek. 2004-ben megjelent, Képzőművészeti élet Szatmáron című kismonográfiájában összeállította a szatmári képzőművészek névsorát, amit ezen a linken is el lehet érni.

Paulovics László grafikus, festő, díszlettervező, 1937. augusztus 15-én született Szatmárnémetiben. Középfokú tanulmányait a nagybányai Művészeti Középiskolában kezdte, ennek megszűntével a marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában fejezte be (1954), a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett oklevelet (1961). Andrásy Zoltán, Cs. Erdős Tibor, Kádár Tibor tanítványa. Pályáját a Nagybányai Drámai Színház díszlettervezőjeként kezdte, 1964-től a Szatmári Állami Magyar Színház (később Északi Színház) díszlettervezője. Tagja a Képzőművészek Szövetségének. Részt vett az Országos Díszlettervezői Triennálékon, egyéni kiállítással Erdély minden nagyobb városában és Bukarestben is bemutatkozott, számos nemzetközi metszetbiennálén, ex libris-tárlatokon, rajzkiállításon szerepelt. 1985-ben Németországba települt át, majd a 90-es években Szentendrére költözött. Első írása Kényelem, térkihasználás címmel és saját rajzaival az Előrében 1981-ben jelent meg. Cikkeivel és illusztrációival jelen van a Korunk, Utunk, Igaz Szó, A Hét s napilapok hasábjain. Művészi könyvborítóival jelentek meg Horváth Imre, Páskándi Géza, Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Pusztai János, Balogh Edgár, Gálfalvi György kötetei. Monumentális vállalkozása volt Szatmárnémetiben a nyári színház homlokzatának kialakítása és a Dacia Szálló belső díszítése, a nagybányai villamossági üzlet kirakatának mozaikja. Sokoldalú művészetét Szőcs István így jellemzi: „Állandóan küzd benne a korszerűségre való törekvés az őszinteséggel, viaskodik a grafikus a festővel, a tudatosság, a céltudatos témaválasztás és kidolgozás meg a belülről jövő spontán játékkal.”
Albumot adott ki képeivel a Kriterion Paulovics László (1983) címmel, Kántor Lajos bevezetőjével. (5)

Kovács Emil Lajos szatmárnémeti festő, 1967. július 4-én született városunkban. Itt végzett a Művészeti Iskolában, 1985-ben, festészet szakon. Tanára Paul Liviu volt. 1987-től a Szatmári Alkotóház tagja, 2001 és 2009 között ennek elnöke volt.[1] A Nagybányai Északi Egyetem festészeti szakán végzett 2011-ben. Tanárai voltak: Nicolae Suciu, Anghel Negrean és Kovács Bertalan. (6)

Sabău-Trifu Cristina szatmárnémeti egyházművész. Egyike a legfontosabb, legjelentősebb kortárs egyházművészeknek. Alkot egyéb területeken is, ez utóbbi munkái is hasonló figyelmet érdemelnének.

Szatmár a jelenben ugyanakkor magáénak tudhat egy egyesületet, amely a helyi képzőművészeket tömöríti. Ez a "Szatmári Képzőművészek Egyesülete", amelynek weboldala ide klikkelve érhető el.

No de mégsem lehet úgy vége, hogy ne térnék ki Papp Aurél első világháborús tapasztalataira, amelyek megváltoztatták az életét, látásmódját és kihatottak művészetére is. Visszaemlékezésében ezt írja: "1915. novemberében jutottam ki az olasz frontra. Hideg, téli szelek fújtak a Karszt sziklái között. Térdig érő hóban és dermesztő hidegben végeztük az éjszakai gyakorlatokat, s én, a mindig lázongó, a hajnali sorakozónál nem egyszer harsogtam el 17 éves bajtársaim előtt riasztó elégedetlenségeimet. Decemberben, amikor párheti frontkiképzés után a debreceni 3. honvédezredhez osztották be menetszázadunkat, már erősen havazott. 1916 januárjában kerültünk mi is a tűzvonalba, ahol két hét alatt az én menetszázadom 17 évesei közül alig maradt meg egynehány.

Rettenetes ízelítő volt ez a háború szörnyűségeiből... És amikor a tavaszi esőzések idején, a tűzvonal sziklákba vájt fedezékei megteltek esővízzel, a tűzvonalbeliek százait hozták a bosnyák szanitécek, a fagytól megdermedteket - derűs, napfényes időben!... Úgy néztek ki ezek a sárga iszapba mártott, mesebeli Golem-agyagemberek, mint akikből már régen kiszaladt a lélek...

Sohasem fognak elenyészni emlékezetemből ezek a szörnyűséges sártömegek...

1916. késő őszén jutott el a 20. Honvéd Hadosztály, - amelynek a kötelékébe tartozott a debreceni ezred, a budapesti, gyulafehérvári és a nagyváradi honvédezredekkel egyetemben - az orosz frontra... (...) A Stripa menti mocsarakon át jöttünk ide dorong-úton, amely úgy lógott alattunk, mint a libegő hinta-híd szokott... S jobbról-balról az út mentén a sárba fulladt lovak lábai úgy meredeztek, mint valami nagy görbe karók amelyekre itt-ott nagy, kövér hollók károgva szálltak alá pihenőre... Aztán szekerek rúdjai és széttört kerekei sötétlettek ki a mocsár szennyes vizéből, mint beszédes tanúi vala-

mi kisebb tragédiának, ami talán mireánk is vár és les, soha jól nem laktatható étvágyával... S fenn, a mélyen sűrű és sötétszürke égen gomolygó ködfelhőben, nagy sereg holló károgása hallik, s úgy vonul át nehézkesen, akárcsak a mi csapatunk, amelyet mintha valami túlvilági erő tolna, taszítana lassú tempóval, az előttünk elterülő és sűrű ködtől elfedett nagy sírba..." (1)

 Papp Aurél - A roham (1916/1935) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

 Papp Aurél - Ki tudja? (1916/1935) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült

 Papp Aurél - Apokalipszis (tanulmány) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült 

 Papp Aurél - A sárkány (1930) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült

 Papp Aurél - Kizártak (1928) (olaj/vászon)

A fotó a Szatmárnémeti Művészeti Múzeumban készült

Kérem kedvelje a blog Facebook-oldalát a legfrissebb bejegyzések gyors eléréséért, egyéb tartalmakért! 

Hivatkozások:

1. Popp Aurél – Ez is élet volt, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1977

2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Mohy_S%C3%A1ndor

3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C5%91s_Imre_P%C3%A1l

4. https://hu.wikipedia.org/wiki/Muhi_S%C3%A1ndor
5. https://hu.wikipedia.org/wiki/Paulovics_L%C3%A1szl%C3%B3
6. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kov%C3%A1cs_Emil_Lajos