A Székesegyház freskóinak arcváltásai
A Székesegyház Szatmárnémeti legrégebbi épületei közé tartozik – a Láncos templom hozzá hasonlóan régi. A ma is látható templomot a már meglévő egytornyú templom átalakításával építették meg, így bizonyos részei, falai, téglái 1798-ból számíthatók. A régi, egytornyú templomot ugyanis 1786. június 2. és 1798. november 1. között építették. A Székesegyház az egyházmegye 1804-es alapításától máig több átalakításon, felújításon ment keresztül, megviselték az idők és a háborúk. Jelen bejegyzésben érintem majd röviden a külső felújításait is, de nem ez a fő célom, inkább mutatnék egy-két érdekességet a templombelsővel, a freskókkal kapcsolatban, amelyek az elmúlt században arcot/arcokat cseréltek.
A székesegyház képeinek festése, majd átfestése
Meszlényi Gyula, püspöksége (1887-1905) idején igyekezett szépíteni, gazdagítani a Székesegyházat, ezért felkérte Tóth Gyula neves szatmári festőt, hogy készítsen egy-egy freskót a Szűzanya, valamint a Szent Család életének mozzanataiból ihletődve. Így a bal oldali sekrestye ajtaja fölött az angyali üdvözlet mozzanata elevenedik meg, a jobb oldali sekrestye ajtaja fölött a Jézus születését követő hódolat képe, a bal oldali mellékajtó fölött a Menekülés Egyiptomba témájú kép látható, a jobb oldali mellékajtó fölött a Szent Család képe, a kórus alatti mennyezeten pedig a gyermek Jézusnak a templomban való bemutatása került ábrázolásra. Csakhogy, a székesegyház belsejét több alkalommal is felújították a beázások miatt, így a faliképeket és a köztes felületeket is átfestették.
Témánk okán ki kell emelni az 1960-1961-ben történt felújítást, melynek során dr. Darkó László kolozsvári festőművész elvégezte az oltárképek és a falképek restaurálását, míg a templombelső díszítőfestését a szatmári Bódi Endre frissítette fel. A beavatkozást megelőző, 1959. január 20-án, Kolozsváron kelt szakvéleményében Darkó László a következőket írja: „…a kupola festmények beázás következtében megrongálódtak, ezeket letisztítani, konzerválni és ahol szükséges restaurálni kell. Az oldalfalak festményei mivel épek, csak letisztítást igényelnek. A falakat le kell tisztítani, hibáit ki kell javítani, ha ez nem vezetne eredményre, egy megbízható szobafestővel, szigorúan az eredeti, tehát a mai színre újrafesteni. Az oltárképeket letisztítani, újra-lakkozni, ahol szükséges restaurálni kell.” Darkó vallomása alapján, ekkor a faliképeket nem módosították…
A székesegyház historia domus-a nagyon elismerően ír Dr. Darkó László „a templom egyes mennyezeti és falképein”, illetve ifj. Bódi András a lourdes-i kápolnában végzett munkájáról. „Érdemük van, hogy oly szépen javították ki a helyenkint nagyon is megrongált részeket, mintha eredetiben maradt volna meg. Szent Kunigunda képe a hajó mennyezeti részén annyira meg volt rongálva a beázás következtében, hogy szinte teljesen új. Mégis ez nem tűnik ki.”
A székesegyház belterében a falakat 1991 és 1995 között ismét felújították, felfrissítették. A kupola boltozatának párkányán elhelyezett időkapszula cetlijének tanúsága szerint 1991-ben kezdték a templom festését és 4 télen keresztül dolgoztak (csak télen dolgoztak a székesegyházban, mert akkor már az fűtött volt, nyáron pedig más templomokban dolgoztak) a festők. A munkálatokkal 1995. április 10-én végeztek. „A munkások, akik dolgoztak, festők, állást csinálták, bontották és festettek is. A freskókon és képeken kívül. Az egész templomot átfestettük. Gnándt Zoltán. Oroszi György. Vágner Géza. Deutsch Tibor. Saitos Arnold. Reizer Attila. Krémer István. A festőművész Miltáler, aradi művész” – áll még a cetlin. Az aradi templomfestő neve helyesen Millthaler Lajos.
Itt kell megjegyezni, hogy az időkapszulában hagyott üzenettel – "A freskókon és képeken kívül. Az egész templomot átfestettük." – ellentmond, hogy a kupola boltozatán látható egy felirat, miszerint "újrafestve 1995-ben". Fennmaradt továbbá róluk a történet, miszerint a szentély boltozatának festésekor, a mennyországot ábrázoló kompozícióban az Atya alakja melletti, a Szentlelket szimbolizáló galamb alakot lefestették. A "madarat" egy, a számukra sokkal inkább odaillőnek vélt felhővel helyettesítették.
A székesegyház legutóbbi, 2017 és 2020 között történt felújítása alkalmával a falfestmények retusmunkáit végző Czimbalmos Attila gyergyószárhegyi festő-restaurátorral beszélgettem. Ő úgy látja, egy korábbi beavatkozás során a díszítőfelületeken kívül a falfestményekhez is hozzányúltak. "Az egész belső felületre kiterjedő felújítás volt – nem mondanám restaurálásnak, átfestették az egész belső teret. Szerencsére azért nagyrészt követték a meglévő, korábbi, XIX. század végi díszítőfestést, de lényegében átfestették az egészet. A korábbi festés szerényebb, diszkrétebb volt a színvilágát tekintve is. A beavatkozáskor kicsit túlharsogták az eredetit, ami nem biztos, hogy előnyére vált a templombelsőnek. A falképek esetében is elég számottevő átfestések vannak. A figurális elemeket nem 100%-ban festették át, csak ahol ők úgy gondolták, vagy ahol a felület adott esetben kopott volt, valamilyen károsodást szenvedett. De gyakorlatilag mindegyik falfestményhez hozzányúltak, az összes figurális festményen jól megkülönböztethetően látszanak az átfestett részek, és látszanak a korábbi, az eredeti rétegek. Valóban nagyon bátor felújítás történt a 90-es években vagy korábban, és nem a mostani restaurátori vagy műemlékes elveknek megfelelően, hanem elég szabadon. Ma lényegében ezt látja, aki betér a székesegyházba, a korábbi beavatkozás eredményét."
Nézzük hát a régi, 1961-es felújítást megelőzően, Galambos Ferenc által készített képeket a freskókról, a Székesegyház fényképalbumából, és hasonlítsuk össze a mai képekkel. Különösen az arcokat tessenek figyelni:
Persze nem mondom azt, hogy az átfestett arcok nem szépek, vagy nem jók. Azok is Isten dicsőségére készültek, de már nem feltétlenül Tóth Gyula vonásaival. A felújítást végző valamelyik „szobafestő” úgy gondolta, szebb lesz az úgy, és átfestette a kor romantikájának megfelelően. Azt azért nem gondolnám, hogy a felújítás előtt annyira megrongálódott volna egyik-másik kép, hogy már nem lehetett megállapítani az eredeti alakokat.
No és most, ha még az olvasónak van kedve és ereje, alább a Székesegyház festményeiről olvashat még nagyon sommásan, a témát nem kimerítve:
Milyen festmények voltak egykor a vártemplomban?
Már az ősi, még Szatmár várában álló Nagyboldogasszony templomban (a Kálvária elé teszik a helyét) voltak képek, de ezek vászonra alkotott festmények voltak. A főoltáron „Mária mennybevétele”-kép, a mellékoltárokon Szent István és Szent János képek, mint ma, de persze nem a mai képek. Csak a Szent István kép maradt meg, úgy feltételezik, ezt a képet alább mutatom meg. További képeken az utolsó vacsora megörökítése – Jézus kezében a kenyér, előtte három apostol; Jézus a börtönben; Jézus megostorozása – a képen egy poroszló látszik Jézus mellett; a keresztút – az Antonius várból indul Jézus a kereszttel a vállán, Pilátus ül ítélőszékében a vár udvarán, látszik a főpap, a katonák, a nép, messze a Kálvária dombja; Szűz Mária a kis Jézussal – 1723-ban másolták le a csodás nápolyi Madonna-képet; Szent Alajos – a szent a falon függő feszület előtt áll és imádkozik; és Nepomuki Szent János képe. A sekrestyében lehetett az a Mária-kép, amelyet a nagyszombati, 1708-ban könnyezett Mária képről másoltak (jegyezte le Beliczai János szalézi szerzetes, aki a Szatmári Egyházmegye papja volt 1942-től 2001-ben bekövetkezett haláláig – forrás: A Szatmári Római Katolikus Püspökség levéltára).
A Szent István kép a püspökség restaurátorműhelyében
A Székesegyház építése(i)
Az új, egytornyú templomba valószínűsíthetően sokat átvittek a régi képek közül, és ezeket megörökölhette a Székesegyház is, amikor az első püspök Báró Fischer István megnagyobbíttatta a szentélyt, átalakíttatta a templomot. Rövid ideig volt csak püspök, mert hamar (1807-ben) egri érseki kinevezést kapott. Klobusiczky Péter (1807-1821) folytatta a megkezdett munkát. A régi és az új sekrestyék fölé emeletet építtetett oratóriumokkal, de megépíttette a kriptát is, a főoltárra pedig új tabernákulumot készíttetett Bécsben. Dermidor Ignácz mesterrel megújíttatta a szószéket, elkészíttette a kanonoki stallumokat és az előttük levő, növendékpapságnak szánt padokat (ezek a legutóbbi, 2006-os szentélyátalakításkor kerültek ki), a kanonoki sekrestye ruhásszekrényeit. 1820-ban új orgonát vett 7 ezer forintért (Galli építette), a régit a túrterebesi templomnak adományozta. A székesegyháznak továbbra is két mellékoltára volt, amelyeket Szent István és a Szent János apostol tiszteletére szenteltek, a falon pedig a régi templom képei függtek: az utolsó vacsora, Jézus a börtönben, az ostorozás, a keresztút, a csodás nápolyi Mária kép másolata, Szent Alajos, Nepomuki Szent János (valószínű). És a Székesegyházban volt a régi feszület is. A mellékoltárokon, egyes források szerint volt két ereklyetartó is, Szent Bonifác, Szent Benedek és Szent Venustus vértanúk ereklyéivel. Amikor Klobusiczky püspök Kalocsára távozott, a szertartásoknál használt egész felszerelését a székesegyháznak adományozta.
De még ekkor sem kapta meg mai formáját a Székesegyház, a következő püspök, Kovács Flórián (1821-1825) Bitthauser József építésszel egy átalakítási tervet készíttetett, ami halála miatt nem valósult meg, Hám János ugyanis Hild József építészt kérte végül fel a templom megnagyobbítására és szépítésére. 1833-ban megkezdték a templom átalakítási munkáit. 1834-ben földrengés zavarta meg az építkezést, ekkor bezárták a templomot, mivel a falak több helyen veszélyesen megrepedtek. A szentmiséket három éven át a püspöki palota nagytermében tartották. A székesegyház a nehézségek ellenére, 1837-re mégis elkészült. A templom hajójának két oldalán, többek által oldalhajóknak is nevezett mellékapszisokat építettek (kör alakban kibővítették a régi templom hajóját), amelyek fölé kupolát emeltek – ezt a mellékapszisok falai tartják. A tornyot lebontották, helyette kettőt építettek (a két torony Bittheuser terveiben is szerepelt), míg a bejárat elé hatoszlopos előcsarnokot alakítottak ki. A két torony közé, a homlokzatra a Megváltó Jézus, Szent Péter apostol és Szent Pál apostol kőszobrát állították. A tornyok alsó felébe két fülkét vágtak, az egyikbe Szent István, a másikba Szent László szobrát tették – írja jegyzeteiben Beliczay János.
A déli oldali toronyba Hám János 40 mázsás harangot vásárolt, ott csak az az egy volt, míg az északi oldaliban több kisebb harang volt.
Elkészültével, a Székesegyház a város ékessége, az itt lakók büszkesége lett. Hám János 1837. augusztus 25-én, Szent István király ünnepét követő vasárnapon szentelte fel az újjáépített székesegyházat. Még Hám János püspöksége alatt, 1852-ben, egy vihar következtében a Megváltó szobor a székesegyház homlokzatáról leesett. Ekkor kijavították és visszahelyezték. Később, 1875-ben ismét leesett és áttörte a déli torony falait a mostani Lourdes-i kápolnáig. Cementtel összeragasztották, majd Pelikán József kanonok kertjében állították fel – a később Mónus-kertként nevezett helyről 1960 áprilisában került vissza a templomudvarba, ahol ma is megtekinthető. Miután a homlokzatról leesett, sokáig üres volt a helye, nem pótolták. Több levéltári forrás szerint a szobor helyére, a székesegyház homlokzatára Meszlényi Gyula püspök állíttatta a Jézus Szíve szobrot a megmaradt Szent Péter és Szent Pál szobrok közé, ám egy 1915-ös újságcikk szerint akkor még mindig üresen állt a Megváltó Krisztus szobor talapzata a székesegyház homlokzatán. Így valószínűsítem, hogy Boromisza Tibor – szintén nagy Jézus Szíve tisztelő – állíttatta a Jézus Szíve szobrot.
A Székesegyház belső terét is újította, kifestette, felszerelte Hám János. Új főoltárt építettek. A Klobusiczky Péter által készített oltárból csak a tabernákulum maradt meg, azt a nagymajtényi templomnak ajándékozta a püspök 1850-ben.
Hat és fél méter magas, három méter széles oltárképet festetett. Ez a ma is látható Krisztus mennybemenetele: Krisztus a karjait kitárva a mennybe emelkedik az olajfák hegyéről, a földön az apostolok és az első keresztények, fölöttük fehér ruhás angyal száll. Szűz Mária térdel, Fiára tekint, mögötte áll Szent János apostol.
A két mellékoltárt – Szent István és Szent János – restaurálták, az oltárképeket pedig újra festették. A jobb oldali képen Szent István felajánlja a koronát, a jogart és az országalmát, vagyis az országot a Szűzanyának; a bal oldali mellékoltár képén Szent János apostol a pulpitus mellett áll, kezében könyvtekercs, melyen evangéliumának első szavai olvashatók (In principio erat Verbum – kezdetben volt az ige), fölötte a sas, az evangélista szimbóluma. Szent István és Szent János az egri egyházmegye égi pártfogója, a Szatmári Egyházmegye pedig az egriből hasíttatott ki, így lett a szatmári fővédőszentje Szent István, társvédőszentje pedig Szent János evangélista.
Hám János a fent említett, már korábban meglévők mellé még négy új mellékoltárt állított, a korábban a templomban lévő egyéb képeket elvitte onnan. A szenvedő Jézust több kép jelenítette meg a korábbi templomban, ezért is lett a második jobboldali mellékoltár képe „Krisztus a kereszten”, melyen megjelenik a Szűzanya is, a keresztfa tövében, átölelve azt.
A korábbi Mária-képek okán is lett a bal oldali második mellékoltár képe „Szűz Mária, a fájdalmas anya”, aki a keresztről levett Jézust tartja ölében. A jobb oldali harmadik mellékoltár (a kapu felől pedig az első) képén Nepomuki Szent János látható. A szentet már a vártemplomban tisztelték – bár 1729-ben avatták szentté. Több helyen a folyók, hidak őrzőjeként, az árvizek elleni védőként, a fuldoklók, áradások miatt szenvedők védőszentjeként ismerik – Szatmárban pedig a kezdetektől, különösen a Szamos szabályozását megelőzően gyakoriak voltak az árvizek, ezért is tisztelték Nepomuki Szent Jánost mifelénk. 1643 és 1862 között kápolnája is állt a városban, a későbbi püspöki konviktus (ma Kölcsey Ferenc Főgimnázium által használt épület) főbejárata előtt, az Eötvös utca vonalán.
A vártemplomban is falon függött képet elvitték, helyette készült a jóval nagyobb: a szent kanonok kezében liliom, mellette feszület és könyv.
Szatmár főtere 1803-ban
A bal oldali harmadik mellékoltár Gonzaga Szent Alajos tiszteletére emeltetett. A mindössze 23 évet élt
szent régi képe helyett is újat festetett Hám János, ezen Alajos a feszület előtt térdel és imádkozik.
A főoltár és mellékoltárok mellett fontos megemlíteni, hogy a kupolabelsőn körképben festették meg a 12 éves Jézust, amint a jeruzsálemi templom oszlopcsarnokában hallgatta és kérdezte a papokat és írástudókat. Később felfestették a megjelenő alakok közé Hám János és Meszlényi Gyula püspököket is, a székesegyházért hozott áldozataikért, illetve Szabó István apát prelátust.
Szintén Hám János idején készült a négy evangélistát ábrázoló falkép.
A püspök, a bejárattól jobb oldalt elérhető kápolnában, húsvét előtt rendszerint felállíttatta a szentsírt. A templomot felszerelte arannyal hímzett fehér selyem díszmiseruhákkal, egy gazdagon aranyozott és drágakövekkel kirakott 5 kg súlyú ezüst monstranciával, ezüst kehellyel, ezüst füstölővel, illetve többek között pásztorbotot is vásárolt. A felújítással és felszereléssel 1837-re elkészültek, augusztus 25-én szentelte fel Hám János a székesegyházat, amikorra a pápa teljes búcsút engedélyezett.
És a Székesegyház így állt, amíg az egyházmegye 100 éves fennállása alkalmából Meszlényi Gyula (1887-1905) kívül és belül is restauráltatta és még gazdagabban felszereltette. 1891-ben betlehemet hozatott, 1898-ban a sekrestyét renoválta. Ugyanabban az évben lecserélte a székesegyház zsindely tetejét, megújította a tetőszerkezetet (3 méterrel megmagasíttatta a kupola fedelét), a kupolát és az egész tetőzetet vörös réz lemezekkel fedve – ugyanígy a hozzá tartozó csatornákat is vörös rézből készítették. A déli oldalon levő oratórium, sekrestye és raktárhelyiség, valamint a kripta lejáratának tetőzetét ugyanekkor vörösre festett horgonyzott vaslemezekkel boríttatta – ugyanilyen anyagból készültek a hozzájuk tartozó fekvő és levezető csatornák is. A sekrestyék bejáratai előtti kis oszlopcsarnokok oromzatait is horgonyzott vaslemezekkel borították – ahogyan a többi csatorna is vaslemezből készült. Már akkor, a templom tetőzetének végén, a szentély fölött volt a vasból készült díszes művű aranyozott kereszt.
Szintén 1989-ben a főoltárt és a szentélyt teljesen beborító szőnyeget, a külső sekrestyébe új miseruhákat, misekönyveket, albát és karingeket vásárolt. A kelyheket megaranyoztatta, a Hám-féle monstranciát és az egyéb, tőle maradt ezüst misekellékeket kijavíttatta, illetve aranyoztatta. Meszlényi új főoltárt készíttetett carrarai márványból Toman Felix laibachi (Ljubljana) mesterrel, ez 1905 elejére el is készült. Az áldoztatórács szintén carrarai márványból készült, sárgarézből készült kettős ajtóval látták el.
A főoltár képét Scheuchl Tamással, a beuroni festőiskola művészével restauráltatta, keretét 150 lánggal koszorúzta. A szentélyt 36 lánggal világíttatta meg. Egyes források szerint Meszlényi restauráltatta a mellékoltárokat műmárvánnyal (fényesre csiszolt, festett gipsz bevonat), illetve mindet aranyoztatta. A jobb oldali első, illetve a bal oldali első mellékoltárok képét – a Szent Istvánt és Szent Jánost ábrázolót – az említett festővel átfestette. A jobb oldali második, illetve bal oldali második mellékoltárképet – a Van Dyck ihletette, Krisztus a kereszten című képet és a fájdalmas Szűzanya képet – felfrissítette. A jobb oldali harmadik mellékoltárképet – a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló képet – felújíttatta, a bal oldali harmadik mellékoltár képét – a Gonzága Szent Alajost ábrázolót – pedig átfestette.
A jobboldali torony alatt levő, Schlauch Lőrinc püspök által létesített Lourdes-i Szűzanya kápolnában a Szeplőtelen fogantatás szobrát „polichromiroztatta”, a baloldali torony alatt levő szent sírt pedig felújíttatta.
Ahogy fentebb már írtam, most a rendszer kedvéért röviden megismétlem, Meszlényi Gyula, a székesegyház belső tere falának négy meghatározott felületére Tóth Gyula neves szatmári festővel készíttetett egy-egy a Szűzanya, valamint a Szent Család életének mozzanataiból ihletődött falfestményt. Így a baloldali sekrestye ajtaja fölött az angyali üdvözlet mozzanata, a jobboldali sekrestye ajtaja fölött a Jézus születését követő hódolat képe, a bal oldali mellékajtó fölött a Menekülés Egyiptomba témájú kép, a jobb oldali mellékajtó fölött a Szent Család képe, a kórus alatti mennyezeten pedig a gyermek Jézus templomban való bemutatásának mozzanata jelenik meg. A kórus homlokzatára akkor írták: „Cantate Domino canticum novum, quia mirabilia fecit.” „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1)
A ma ismert Székesegyház belső arculata nagyban Meszlényi Gyula idejében alakult ki. Folytatva a Meszlényi idejében festett képek áttekintését: a szentély kupolájára, a főoltár fölé a mennyországot ábrázolták az öreg, szakállas férfi alakjában megjelenő Atyával, a galamb képében megjelenő Szentlélekkel. A kompozíciót keretbe zárja a négy, virágkoszorút tartó angyal. A szentély és a hívek hajója közötti diadalíven jobb és bal oldalon egy-egy medalion látható, középen, fent pedig a Szentlelket szimbolizáló galamb. A bal oldali medalionban egy angyal látható, jobb kezében égő fáklyával, bal kezében nyitott evangéliummal – jelképezve a hitet. A jobb oldali medalionban szintén egy angyalt ábrázoltak, horgonnyal a kezében – jelképezi a reményt. A diadalív és a nagy kupola közötti mezőn újabb két medalion-kép látható: az egyiken Szent Anna, Máriával, a másikon pedig Szent József a gyermek Jézussal. A diadalív és a nagykupola közötti mezőn Jézus, a Jó Pásztor ábrázolásban jelenik meg, amint kimenti az eltévelyedett bárányt. A nagykupola képét már Hám János idején elkészítették, és ahogy a nagy püspök templomrendező tevékenysége kapcsán már említettem, „a 12 éves Jézus a jeruzsálemi templomban”-témájú. Ezt a képet Meszlényi Gyula idején, majd ugye a 90-es években is felújították, restaurálták. A nagy kupola alsó négy sarkában a négy evangélista képe látható.
A nagy kupola és a kórus közötti mezőre a Nagyasszony képét festették, köré pedig medalionokba Boldog Gizella, Boldog Kunigunda, Szent Erzsébet és Árpád-házi Szent Margit képét. (1)
És itt értünk vissza jelen írás lényegéhez, hiszen azokra a képekre mutattam, amelyeket Meszlényi Gyula idejében festett Tóth Gyula festő. Ezekhez ugye az évek során hozzányúltak. A Székesegyház plébánia Historia Domus-ából tudtam meg, hogy a Székesegyház külsejét már 1925-1926 között javítani kellett. 1944. szeptember 6-án a szovjet légierő amerikai segítséggel bombázta Szatmárnémetit, ekkor szinte a teljes város a földdel vált egyenlővé és a Székesegyház is megsérült, fala, mennyezete a kórus fölött be is omlott. A bombázások alkalmával sok szilánk fúródott a falakba. A legszükségesebb javításokat, így az ablaküvegezést, az ajtók rendbehozatalát már 1944-ben és 1945-ben elvégezték. Az alaposabb munkákra azonban csak 1957-ben került sor. Nem sikerült azonban a kórus mögötti boltívet szabályosra visszaalakítani, így, ha valaki a templomból való kivonulás alkalmával a kórusra felnéz, ma is láthatja a bombázások egyik szomorú jelét. A világháború alatt keletkezett károk „teljes” kijavítása a székesegyházban 1961-ig tartott.
1957. március 20-ától ugyanazon év késő őszéig újra teljes külső javítást végeztek. Ekkor cserélték ki a székesegyház palatetőzetét, ami erősen megrongálódott az idők során, a mennyezet beázott, a víz pedig „tetemes károkat okozott a freskókon”. Több, mint 100 mázsa Belgiumból származó bádog került a kupolára és a tetőzetre. Argyelán Endre szatmári bádogosmester helyezte fel az új bádogot. Ami megmaradt, azt a csomaközi és szinérváraljai templomok fedésére használták. Míg a felújítás előtt, március 19-én közösen imádkoztak Szent József, Szent Antal és más szentek oltalmáért (ne sérüljön meg, ne haljon meg senki a felújítás alatt), a munkálatok befejeztével, november 10-e és 17-e között népmissziót tartottak, a végén hálaadó Te Deum-ot a sikeres munka elvégzéséért.
Az 1957-es felújítás képei a Székesegyház Historia Domus-ából
1960 júniusa és októbere között a szentélyt, a kórusfeljárót, a zenetermet, a próbatermet, a káptalani kápolnát, illetve a sekrestyét újították fel. Dr. Darkó László kolozsvári festőművész vezette a munkálatokat, a festésben nagy érdemet tulajdonítottak Bódi Endrének. Ekkor cserélték ki a káptalani kápolna oltárképét „egy művészibb Madonna képpel”. 1961-ben folytatták a székesegyház belső felújítását – ugyanazokkal a festőkkel, munkásokkal. Április 5-én kezdtek állványozni és a munka október 29-ig, Krisztus Király vasárnapjáig folyamatosan tartott.
Bódi László festő, Dr. Darkó László művész és a festő segéd (Historia domus)
1961. október 27-én áldották meg az „új keresztutat” vagyis a stációs képeket, melyeket M. Tiburtia szatmári irgalmas nővér festett, a kereteket Balogh Zoltán asztalosmester készítette. Október 29-én, Krisztus Király vasárnapján áldották meg a felújított székesegyházat.
A kórus karzata alatti rész, illetve a Lourdes-i kápolna felújítása december 23-án történt meg. Ekkor szerelték le a kápolnát elkerítő rácsot is. Ifj. Bódi Endre a kórus alatti oszlopok „márványutánzását” december 30-án fejezte be.
Ezt követően is voltak kisebb-nagyobb újítások, így megjelent a mikrofon és a hangszórók, festették a bádog tetőzetet, 1975-ben elkészült a márvány szembeoltár, 1980-ban felújították a Székesegyház padjait és főbejárati ajtóját. 1980-ban elhatározták a Székesegyház külső felújítását, november 6-án megkezdték az állványozást, karácsonyra a két tornyot felállványozták. 1981-ben a felújítás kivitelezője, Pugner Sándor megvizsgálta a székesegyház stabilitását és megállapította, hogy a tornyok dőlnek, szükséges a folyamat megállítása. A statikai szempontokat is véve végezték a külső felújítást, melynek részét képezte a szobrok megtisztítása, az erkélyablakok (16 új erkélyablakot készítettek a Hintalan testvérek) cseréje, az óralapok cseréje is. 1982-ben felújították a hajót és a szentélyt is, valamint ekkor javították ki az oratórium ólomablakait is, amit még a háború rongált meg.
A székesegyház felállványozva (1981 nyarán) (A Székesegyház képtárából)
A Székesegyház Historia Domus-a jegyzi, 1991-ben, Reizer Pál püspökké szentelése után egy évvel megkezdik a székesegyház belső festését. Helyi festők dolgoznak Miltáller Lajos (a historia domus Miltáller-ként említi, helyesen Millthaler) aradi festőművész felügyelete alatt. A helyi festők a püspökség alkalmazottjai. Mivel a Székesegyház fűtött, csak télen dolgoznak, nyáron a vidéki templomokba mennek. „A képeket és freskókat az időnként két-három hétig nálunk a plébánián tartózkodó művész újítja és élénkíti fel” – írja Láng Pál plébános a historia domus-ban.
2006 márciusa és húsvétja között, Schönberger Jenő püspök vezetésével zajlott a székesegyházban a liturgikus tér átrendezése. Ennek fő változtatásai: elvitték a szentélyből a kispapok padjait, a carrarai márványból készült „áldoztató rács” átkerült a főoltártól a jobb oldali mellékoltárhoz, a szembemiséző oltárt (oltárasztalt) hátrébb vitték, a boltozat alá, illetve az ambót is az új arányoknak megfelelően elmozdították.
A Meszlényi Gyula püspöksége idején, Toman Felix laibachi (Ljubljana) mesterrel, carrarai márványból készíttetett főoltár. 1905 elejére elkészült a szintén carrarai márványból faragott áldoztatórács. Ezt sárgarézből készült kettős ajtóval látták el. (1986. áprilisi kép a Székesegyház fényképtárából)
Legutóbb, ugye 2017 és 2020 között újították fel a Székesegyházat. De ez már külön történet lenne, talán egyszer elmesélem, hogyan láttam.
Könyvészet:
1. Terdik Szilveszter, Bara Júlia, "...kincseiből újat és régit hoz elő" - Hajdúdorogi Egyházmegye
Kiadója, 2014.
2. A Székesegyház Historia domus-a.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése