A szatmári fiatalok rajongtak Jászai Mariért – a színésznő szatmári fellépései

Ha azt hinnénk, a rajongás új keletű dolog, tévednénk. Az ember valószínűleg minden időben kiválasztott magának olyan személyeket, akik példaként állhattak előtte, akik után vágyakozhatott, akikért akár az életét is adhatta. Ezek legtöbbször rangban, kasztban, osztályban, lényben magasabb szinten álló személyek voltak. A komédiások, a színészek megjelenésével azonban lassan megszületett a rajongás új formája, és a sajtó ezt a jelenséget csak fokozta. Így volt ez Szatmárban is, ahol legalább 1790 óta jelen volt a színjátszás (Móricz János három tagú vándorkomédiás társulata ekkor tartott Szatmáron komédia játékot, ahogy erről korábban a Szatmári színjátszás kezdetei című bejegyzésben írtam), a vendégszereplések révén pedig a nagy, budapesti nevek is eljöttek. Így érkezett 1899. február 20-án, 49-ik születésnapja előtt négy nappal Szatmárnémetibe Jászai Mari, a legendás hírű tragika is, és már az érkezése hírére felbolydult a város diáksága.

fotó forrása: fidelio.hu

Az érkezésről így ír a korabeli sajtó (a cikkben hol i-vel, hol y-nal írták a Jászai-t):

„Jászay Mari fogadtatása.

Jászay Mari nemzeti művészetünk nagy tragikája tegnap este 9 órakor a gyorsvonattal érkezett Szatmárra. Fogadtatására a vasútnál megjelent dr. Korbai Károly főkapitány, Kunhegyi színigazgtó, a színtársulat számos tagja, több előkelőség és a két gimnázium ifjúsága közül igen nagy számmal. A fogadtatás a tanulók részéről igen lelkes, sőt mondhatni zajos volt. A diák áradat majdnem elsodorta az embereket. Egyik vezérszerepet vivő tanuló azzal a kéréssel fordult a főkapitányhoz, hogy engedje meg nekik a Jászay kocsijából a lovat kifogni, hogy a kocsit a diákság húzhassa be a városba; a főkapitány tapintatos modorával megértette a fiatalsággal, hogy ez nem illik. E miatt felzúdult a diákság s zajongani kezdett, sőt a főkapitányt és a rendőrséget meg is abczuggolta. Szeretjük, ha a fiatalság a művészetért, művészekért és nemzeti nagy eszmékért lelkesedik, de ez csak addig szép és lelkesítő, míg túlságba nem mennek s megmaradnak az illendőség határai között, mit ez úttal nem tartottak meg. A fiatalság annyira nem tudott magán kellőleg uralkodni, hogy a vasúttól bevonulva az utczákon folytonosan abczuggolta a rendőrséget, a Kossuth nótát s egyik fűzfapoéta által az alább közölt s nyomtatásban megjelent és a vasútnál szét osztott dalt énekelték.

A Jászai ...

Ad nótám: Kossuth Lnjos azt izente...

A Jászay azt izente,

Eljön hozzánk két estére.

Itt is van már, üdv hát néki.

Mindnyájunknak meg kell nézni,

Éljen a legjobb tragika,

Éljen Jászay!

Szatmár város örömben ég,

Jászai jött el mi közénk.

Üdv tenéked nagy művésznő,

Áldjon, védjen á Teremtő.

Éljen a legjobb tragika,

Éljen Jászay!

(A cikk megjelent: Szatmár és Vidéke, 1899.02.21 / 16. évfolyam 8. szám)

Jászai Mari szatmári szereplései, ahogy az várható volt, nagy sikert arattak. Ugyanaz a lap, február 28-i számában így számol be a már lezajlott vendégjátékokról: „Az elmúlt héten Jászai Mari asszony, nemzeti színművészetünk legragyogóbb büszkesége szerepelt mint vendég színpadunkon, s ez esemény a színi évad legkimagaslóbbja marad! Lelkes fogadtatásra talált a szatmári közönség részéről s mindkét darabban, melyben föllépett, tüntető óváczióban részesült. Alig terjedt el fölléptének híre a jegyeket már az első előadás előtt elkapkodták, úgy hogy a nézőtér az érdeklődők nagy számát nem volt képes befogadni. Kedden első föllépteül Suderman nagyhatású színműve az „Otthon“ került színre.

Az „Otthon”-nak Magdája egyik legkiválóbb szerepe Jászaynak, melyet úgy a fővárosban; mint a vidéken nagy előszeretettel játszik. Az egyszerű szülői otthonból a nagyvilágba került s ott fényes polczra emelkedett, énekesnő s majd az otthonba visszatérő s az és a pompa s dicsőség s fény közötti küzdelmet tartalmazza Magda szerepe, melyet a művésznő gyönyörűen játszott meg. Mellette Krémer s Rajz Kende Paula és Németh tűntek ki.

Szerdán másodszor lépett föl a nagy tragika Hugó Viktor romantikus színművében „Borgia Lucretiá“- ban, mely egyszersmind utolsó fellépte volt a művésznőnek. A nézőtért zsuffolásig megtöltő közönség hatalmas tapsviharral üdvözölte a művésznőt, midőn fenséges alakja a színpadon megjelent s a lelkesedés egyre hatalmasabb erővel tört ki, úgy hogy alig győzte az óvácziót megköszönni. Borgia Lucretia megjátszása – egyike a legnehezebb feladatoknak, mert a világhírű költő nem arra törekszik, hogy élethű alakokat rajzoljon elénk, hanem arra, hogy a cselekmény minél megrázóbb és hatásosabb legyen. Úgy s, oly alakban mint a költő azt megírta – eljátszva Borgia Lucretia egy borzalmas méregkeverőnő, mely a közönség idegeit ugyancsak megborzongatja. Jászai Mari egy modern író felfogásával a hiányzó részeket saját művészetével pótolva teljes egészszé teszi. Amily hidegvérrel osztogatja ellenségeinek a halált, épp oly ellentétben lép föl az anyai szeretet, melyet törvénynyé avat. Jászai e föntebb említett hiányokat pótolva, gyönyörűen játszotta meg a czimszerepet s diadala teljes és tökéletes volt. A mieink eléggé igyekeztek a művésznő oldala mellett szerepüket megjátszani s ha egyrészt nem sikerült, annak oka volt az, hogy ők is a nagy tragika művészi játékának hatása alatt állottak. E vendégszereplés alkalmával ez volt utolsó fellépte, bírjuk azonban a művésznő ígéretét, hogy mielébb visszatér hozzánk s gyönyörködtetni fog művészi játékában.

A hét többi előadásai üres házak előtt folytak le s köztük az Aczél Szidi jutalmául szinrekerült „Apósok“ is, valamint Brigitta, Hamupipőke és Szigligeti „Czigány“-a. Az Apósokban és a Czigányban az igazgató is föllépett s úgy az előbbiben Bogyait, mint a Czigányban Zsigát, gonddal és ügyesen játszotta meg. E helyt jegyezzük meg, hogy Némethné Zoltán Ilona a színtársulat törekvő és szorgalmas tagja a Rocambol“ cz. színműben jövő hó 7-én veszi jutalomjátékát, mely előadásra előre is felhívjuk közönségünk figyelmét.”

Ahogyan mindegyik újság, így február 25-én a Szatmár című lap is beszámolt az eseményről, ebből csak kicsit idézek: „Kritikát a Jászai Mari játékáról szükségtelen és nevetséges írni, hisz’ az ő hírnevét országvilág beszéli. A mellette működő tagok is fényes tanújelét adták szép képzettségüknek.

A csodálatos drámai és tragikai kifejlődött óriási tehetség megnyilatkozását a Borgia Lucretiában élvezhettük leginkább.”

Jászai Mari később többször fellépett még Szatmárban (1908. április 28-án Nagykárolyban, a Kölcsey Egyesület által a József kir. herceg szanatórium tüdőbetegeinek javára rendezett jótékonysági estélyen, 1913. február 26-án és 27-én Szatmárnémetiben) hasonló sikerrel, de a legemlékezetesebb kétség kívül az 1899-es érkezése, illetve fellépése maradt.

Hivatkozások:

A régi újságokat a hungaricana.hu oldalról értem el.