A szatmárnémeti Kölcsey Kör
Meg lehet kockáztatni a kijelentést, miszerint Szatmárnémeti minden idők legfontosabb közművelődési egyesülete volt a Kölcsey Kör (megalakulása éveiben a sajtó „Kölcsey-kör”-ként jegyzi), amelynek az erőfeszítései, eredményei máig hatnak. Megalakulásának dátumáról megoszlanak a vélemények. A Szatmár-Németi című újság 1900. február 27-i számában azt írja, a kör már 1890-től szervezi a márc. 15-i hazafias ünnepélyeket is. „Nem különben a kör rendezi 1890-től évente a márc. 15.-ki hazafias ünnepélyeket is.” A Wikipedia ezzel szemben 1892-t jelöli meg az indulás dátumaként (3). Én most maradok az említett újságnál, amely leírja: irodalmi-, társadalmi- és múzeumi szakosztállyal indult az egyesület. Rögtön ez utóbbit kiemelve, megalakulásakor a kör múzeuma Köcsey Ferenc relikviáinak, illetve a város és a megye fontos történeti tárgyi emlékeinek egybegyűjtését tűzte ki célul, de a múzeumi anyag olyan szépen gyarapodott, hogy előbb a Református Gimnázium négy termét foglalta el, majd az impériumváltást követően kincseit elvitték onnan, hiszen erre az anyagra alapozva nyílt meg a Megyei Múzeum – amely ma is elődének tekinti a Kölcsey-kör múzeumát. Az egylet múzeumi anyagát a különböző ünnepségeiről befolyt támogatások és díjak révén gyarapították (1903 március 15-ére nemzeti ünnepélyt szerveztek, melynek bevétele a Kölcsey Kör múzeumát illette). Később a városi közgyűlés is támogatta a Kölcsey Kört, így 1904. augusztus 8-án három évre szóló támogatást, évi 500 korona segélyt ajánlott meg a múzeum és könyvtár megnyitásának céljára. Könyvtára szintén a Református Gimnáziumban volt, ennek sorsáról nem találtam információt. Első elnöke Báró Vécsey József volt, majd Kende Zsigmond (1902-től), még később dr. Fechtel János főgimnáziumi tanár (1903-tól) aki a Borovszky Samu szerkesztette vármegye monográfiában is fontos leírását adta Szatmárnémetinek. A kör díszelnökének 1904 júniusában, támogatói tevékenysége elismeréseként Meszlényi Gyula püspököt választották – de ez mindössze szimbolikus elnöki cím volt. Még sorolhatnám az elnökök névsorát, nem teszem.
Előadások, népművelés
Már a megalakulás évében, 1890-ben megszervezték tehát a március 15-i ünnepségeket, később „dicsőségesen uralkodó királyunk megkoronáztatásának” 25 éves jubileumát, a Jókai-jubileumot, nagyobb szabású Kölcsey-ünnepélyeket, a Kossuth gyászünnepélyt, a milleniumi öröm ünnepélyt; a csekei Kölcsey-ünnepélyt, a nagykárolyi Petőfi ünnepségeket is. (1) Matinéin a Kölcsey Kör dialógokban, énekben, szavalatokban, komolyzenei művek előadásában gazdag programot kínált fel.
„A Kölcsey-kör irodalmi szakosztálya legutóbb tartott ülésén elhatározta, hogy minden két hét csütörtök délutánján a városháza nagytermében felolvasó estélyt tart. Ezen felolvasások ismeretterjesztők lesznek s általában azon czélt fogják szolgálni, hogy egyes tudományszakokat népszerű módon tegyék hozzáférhetővé és kedveltessék meg a közönséggel, ellentétben a matinékkal, a melyek csak szórakoztatásra rendeződnek. Irodalom, történelem, földrajz, természettan, közgazdaság mind programon van s mindegyik szakra megvan nyerve, aki felolvasson.” (Szatmári Hírlap 1902-12-11 / 27. szám)
Tudományos előadásokat tehát 1902-től szerveztek, az első alkalmakkor „Tanódi Márton dr. a közegészség köréből, Fechtel János tanár a történelemből, Schöber Emil tanár pedig a természettudományok virányos mezejéről vették a témát. Mindhárom előadó népszerű modorban szólt a hallgatósághoz olyan dolgokról, amiket nemcsak szép tudni, hanem kár nem tudni.
Különösen a Schőber tanár szabad előadását kell kiemelnünk, amelyben rövid két óra alatt kioktatta hallgatóit arra, amiről mostanság mindenki sokat beszél, a nélkül, hogy tudná mit: a ragályos betegségek csiráiról, életök módjáról és terjedésökröl, vagyis egyben ama gyilkos betegségek elhurczolásánák a módjáról és arról, miként lehet azt elkerülnünk.
Ennél hasznosabb dolgot csakugyan nem lehetne tárgyalni ezidőszerint, mikor az emberek szinte kivétel nélkül remegnek a ragályos betegségektől, féltvén különösen a gyermekeik egészségét és életét.”(4) Emlékezetes maradt az a matiné is, amit 1902. november 23-án, vasárnap tartottak, a városháza közgyűlési termében. „A lelkes közönség színültig megtöltötte a városháza közgyűlési termét s nagy élvezettel hallgatta a honvédzenekarnak Nyáry József karmester vezetése alatt előadott zeneszámait, melyeket megérdemelt éljenzéssel jutalmazott. Zajos tetszéssel találkozott Melles Emil főesperes felolvasása, melyet a közönség végig feszült figyelemmel hallgatott. Bankos Jozefin szavalatát, a ki Kiss József „A trombitás” czímű gyönyörű balladáját adta elő, helyes felfogással a mit közönség megérdemelt tapsokkal jutalmazta.” (Szatmári Hírlap, 1902-11-25 / 14. szám)
1903-ban az éves első matiné előadást Deák Ferenc emlékezetének szentelték, az ünnepi beszédet Dr. Fechtel dános tartotta, de volt zongorajáték, a Dalegyesület két éneket adott elő és elhangzott szavalat. (A matiné műsora: 1. Hunyadi induló Lányi Ernőtől, énekli a férfi dalegyesület; 2. Emlékbeszéd tartja Fechtel János dr. 3. Deák szelleméhez óda, írta: Bán Aladár dr.; 4 Szentelt hamvak. Gaál Ferenctől, énekli a férfi dalegyesület.) (5.) A matinék évről-évre folytatódtak, 1911-ben is beszámol az újság az újabb előadóestekről.
„A Kölcsey-kör irodalmi szakosztálya legutóbb tartott ülésén elhatározta, hogy minden két hét csütörtök délutánján a városháza nagytermében felolvasó estélyt tart. Ezen felolvasások ismeretterjesztők lesznek s általában azon czélt fogják szolgálni, hogy egyes tudományszakokat népszerű módon tegyék hozzáférhetővé és kedveltessék meg a közönséggel, ellentétben a matinékkal, a melyek csak szórakoztatásra rendeződnek. Irodalom, történelem, földrajz, természettan, közgazdaság mind programon van s mindegyik szakra megvan nyerve, aki felolvasson.” (Szatmári Hírlap 1902-12-11 / 27. szám)
Tudományos előadásokat tehát 1902-től szerveztek, az első alkalmakkor „Tanódi Márton dr. a közegészség köréből, Fechtel János tanár a történelemből, Schöber Emil tanár pedig a természettudományok virányos mezejéről vették a témát. Mindhárom előadó népszerű modorban szólt a hallgatósághoz olyan dolgokról, amiket nemcsak szép tudni, hanem kár nem tudni.
Különösen a Schőber tanár szabad előadását kell kiemelnünk, amelyben rövid két óra alatt kioktatta hallgatóit arra, amiről mostanság mindenki sokat beszél, a nélkül, hogy tudná mit: a ragályos betegségek csiráiról, életök módjáról és terjedésökröl, vagyis egyben ama gyilkos betegségek elhurczolásánák a módjáról és arról, miként lehet azt elkerülnünk.
Ennél hasznosabb dolgot csakugyan nem lehetne tárgyalni ezidőszerint, mikor az emberek szinte kivétel nélkül remegnek a ragályos betegségektől, féltvén különösen a gyermekeik egészségét és életét.”(4) Emlékezetes maradt az a matiné is, amit 1902. november 23-án, vasárnap tartottak, a városháza közgyűlési termében. „A lelkes közönség színültig megtöltötte a városháza közgyűlési termét s nagy élvezettel hallgatta a honvédzenekarnak Nyáry József karmester vezetése alatt előadott zeneszámait, melyeket megérdemelt éljenzéssel jutalmazott. Zajos tetszéssel találkozott Melles Emil főesperes felolvasása, melyet a közönség végig feszült figyelemmel hallgatott. Bankos Jozefin szavalatát, a ki Kiss József „A trombitás” czímű gyönyörű balladáját adta elő, helyes felfogással a mit közönség megérdemelt tapsokkal jutalmazta.” (Szatmári Hírlap, 1902-11-25 / 14. szám)
1903-ban az éves első matiné előadást Deák Ferenc emlékezetének szentelték, az ünnepi beszédet Dr. Fechtel dános tartotta, de volt zongorajáték, a Dalegyesület két éneket adott elő és elhangzott szavalat. (A matiné műsora: 1. Hunyadi induló Lányi Ernőtől, énekli a férfi dalegyesület; 2. Emlékbeszéd tartja Fechtel János dr. 3. Deák szelleméhez óda, írta: Bán Aladár dr.; 4 Szentelt hamvak. Gaál Ferenctől, énekli a férfi dalegyesület.) (5.) A matinék évről-évre folytatódtak, 1911-ben is beszámol az újság az újabb előadóestekről.
1912-ben szabadiskolát indított a Kölcsey-kör – ír róla a Szatmár és Vidéke, 1911. december 19-i számában: „A Kölcsey-kör Szabadiskolája 1912. január 16-án kezdi meg 10 héten át tartó sorozatos előadásait- a városháza tanácstermében. Az előadások kedden és pénteken 5-6 óra között lesznek. Előadók: dr. Barna János, Baumgarten Zsigmond, Gaul Károly, dr. Kováts István, dr. Lökő Béla, dr. Nagy Géza, dr. Pirkler Ernő, dr. Tanódi Endre és Varjas Endre.”
1904. április 9-én, a városi színházban a Kölcsey-kör nagyszabású irodalom- és zenetörténeti előadást tartott: „A műsor tíz pontból áll, melynek előadásában részt vesz a helybeli honvéd zenekar és a férfi dalegyesületen kívül Simkó Gézáné úrhölgy (Nagykároly), ki Várady Antalnak »Rákóczi Ferencz« czímű melodrámáját adja elő. A zenei részt előadják zongorán Fogarassy Juliska k. a., czimbalmon Baron Margit k. a., és gordonkán Benkő Miksa zenetanár. A műsor többi részében részt vesznek Szilágyi Erzsike k. a., Demidor Ignácz (Nagykároly), Muzsik Jakab (Nagybánya), Révész János (Nagybánya), Mondik Endre, Méder Mihály, Osváth Elemér, Orosz Alajos, Szatmári József és Nagy Vincze. A műsor szépségét nagyban emeli a kurucz dalok és a régi magyar zene kincseiből való szemelvények bemutatása, melynek száma tizenkilencz. Ezen számok részben tárogatón lesznek előadva, amely zenei szempontból bizonyára nagyban fokozza az estély iránt való érdeklődést. A tiszta jövedelem a Kölcsey-szobor körülkerítésének költségére fordíttatik. A jegyek a szokásos rendes árakon kaphatók Lőwy Miksa könyvkereskedésében.” (Szatmár-Németi 1904-04-05 / 14. szám)
A szobor költöztetése, emléktáblák állítása
De voltak az egyletnek kirándulásai is, így a sajtó megörökítette az 1902-ben történt nagybányai kirándulást, amit a két város barátságának szorosabbá tételéért is rendeztek. Ugyanabban az évben helyezték át a kör kezdeményezésére Kölcsey Ferenc szobrát a piactérről (Deák térről) a Láncos templom nyugati bejárata elé, majd 1903-ban megkezdték a gyűjtést a szobor méltó körülkerítésére. (2) A matinéin az egylet 40 f-nak megfelelő belépőjegyet vezetett be, amivel a szobor körüli díszes vasrács pénzalapja gyarapodhatott.
Szintén 1903-ban gyűjtöttek más nemes célokra is, ahogyan a Szatmár és Vidéke, 1903. március 17-i számában beszámol róla: „A Kölcsey-kör tegnap tartott irodalmi szakosztályi ülésén elhatározta, hogy a közel múltban elhunyt két országos nevű költő Bartók Lajos és Lauka Gusztáv emlékének kőtáblát állít Erdődön azokba a házakba, a melyikben Bartók Lajos született és Luka Gusztáv hosszabb ideig lakott. Az emlékek leleplezése egy országos ünnepély keretében lesz, melyet a kör a Petőfi társasággal szövetkezve fog megtartani. – Ezzel kapcsolatosan emléket szándékozik a kör építeni abba a házba is Erdődön, a mely Petőfinek hosszabb ideig lakó helye volt, a mikor Erdődön tartózkodása idején a várból ki volt tiltva. A leleplezési ünnepély szeptember végére terveztetik a programja végleg elhatározva még nincs, annyit megtudtunk, hogy egy színházi díszelőadás is tervbe van véve, a melyet műkedvelők látnának el.”
De a Kölcsey-körnek köszönhetjük a Vécsey-ház homlokzatán, a Szatmári békekötés emlékére állított táblát is. Erről 1911. július 4-i számában ír a Szatmár és Vidéke: „A szatmári békekötés emléktáblája. A szatmári békekötés emlékére emelt relieftáblát vasárnap d. e. leplezték le a Deák-téri Vécsey házon. A meghívottak közül sokan jelentek meg, kiknek soraiban ott láttuk Dr. Boromissza megyéspüspököt, Dr. Vajay Károly kir. tan. polgár mestert, Benkő József kanonokot, Szabó István pápai praelátust s azonkívül többeket városunk előkelőségeiből. Az ünnepséget a Kölcsey kör rendezte. Az ünnepélyt Dr. Fechtel János alelnök nyitotta meg, mig az ünnepi beszédet Bagossy Bertalan tanár tartotta. Az ő beszéde után hullott le a lepel az emlékműről, mely egy öreg kurucot ábrázol, ki zászlóját lecsüggeszti. Felírás a már ismertetett szöveget tartalmazza. Az emlékmű Pap Aurél tanár s Szklenárik szobrász sikerült alkotása. A záró beszédet szintén Dr. Fechtel János tartotta. Délben bankett volt a Pannóniában. Ugyanitt említjük meg, hogy a Vécsey ház, mint azt már különben is megírtuk s cáfolat dacára is fenntartjuk legközelebb egy consortium tulajdonába megy át, mely az épületet lebontatja s helyébe egy díszes, árucsarnokot fog építeni.” (Szerencsére ez utóbbi nem történt meg. Szerk. megj.)
De ha visszaugrunk az időben, a nagykárolyi Kölcsey Egyesülettel közösen a szatmári Kölcsey Kör már 1899. szeptember 24-én három emléktáblát emelt Nagykárolyban Petőfi Sándor emlékére – ír róla a Nagykároly és Vidéke 1899. szeptember 28-i számában: „A díszgyűlés után az ezrekre menő ünneplő közönség először is a városháza elé vonult, ahol leleplezték az emléktáblát.
Dr. Fechtel János, a szatmári Kölcsey- kör titkárja leplezte le az emléktáblát a tőle már megszokott magas röptű szónoki hévvel előadott szép beszéddel, melyet a zuhogó esőben álló közönség nagy figyelemmel hallgatott meg.
A leleplezett emléktábla a következő felírást viseli: 1904. április 9-én, a városi színházban a Kölcsey-kör nagyszabású irodalom- és zenetörténeti előadást tartott: „A műsor tíz pontból áll, melynek előadásában részt vesz a helybeli honvéd zenekar és a férfi dalegyesületen kívül Simkó Gézáné úrhölgy (Nagykároly), ki Várady Antalnak »Rákóczi Ferencz« czímű melodrámáját adja elő. A zenei részt előadják zongorán Fogarassy Juliska k. a., czimbalmon Baron Margit k. a., és gordonkán Benkő Miksa zenetanár. A műsor többi részében részt vesznek Szilágyi Erzsike k. a., Demidor Ignácz (Nagykároly), Muzsik Jakab (Nagybánya), Révész János (Nagybánya), Mondik Endre, Méder Mihály, Osváth Elemér, Orosz Alajos, Szatmári József és Nagy Vincze. A műsor szépségét nagyban emeli a kurucz dalok és a régi magyar zene kincseiből való szemelvények bemutatása, melynek száma tizenkilencz. Ezen számok részben tárogatón lesznek előadva, amely zenei szempontból bizonyára nagyban fokozza az estély iránt való érdeklődést. A tiszta jövedelem a Kölcsey-szobor körülkerítésének költségére fordíttatik. A jegyek a szokásos rendes árakon kaphatók Lőwy Miksa könyvkereskedésében.” (Szatmár-Németi 1904-04-05 / 14. szám)
A szobor költöztetése, emléktáblák állítása
De voltak az egyletnek kirándulásai is, így a sajtó megörökítette az 1902-ben történt nagybányai kirándulást, amit a két város barátságának szorosabbá tételéért is rendeztek. Ugyanabban az évben helyezték át a kör kezdeményezésére Kölcsey Ferenc szobrát a piactérről (Deák térről) a Láncos templom nyugati bejárata elé, majd 1903-ban megkezdték a gyűjtést a szobor méltó körülkerítésére. (2) A matinéin az egylet 40 f-nak megfelelő belépőjegyet vezetett be, amivel a szobor körüli díszes vasrács pénzalapja gyarapodhatott.
Szintén 1903-ban gyűjtöttek más nemes célokra is, ahogyan a Szatmár és Vidéke, 1903. március 17-i számában beszámol róla: „A Kölcsey-kör tegnap tartott irodalmi szakosztályi ülésén elhatározta, hogy a közel múltban elhunyt két országos nevű költő Bartók Lajos és Lauka Gusztáv emlékének kőtáblát állít Erdődön azokba a házakba, a melyikben Bartók Lajos született és Luka Gusztáv hosszabb ideig lakott. Az emlékek leleplezése egy országos ünnepély keretében lesz, melyet a kör a Petőfi társasággal szövetkezve fog megtartani. – Ezzel kapcsolatosan emléket szándékozik a kör építeni abba a házba is Erdődön, a mely Petőfinek hosszabb ideig lakó helye volt, a mikor Erdődön tartózkodása idején a várból ki volt tiltva. A leleplezési ünnepély szeptember végére terveztetik a programja végleg elhatározva még nincs, annyit megtudtunk, hogy egy színházi díszelőadás is tervbe van véve, a melyet műkedvelők látnának el.”
De a Kölcsey-körnek köszönhetjük a Vécsey-ház homlokzatán, a Szatmári békekötés emlékére állított táblát is. Erről 1911. július 4-i számában ír a Szatmár és Vidéke: „A szatmári békekötés emléktáblája. A szatmári békekötés emlékére emelt relieftáblát vasárnap d. e. leplezték le a Deák-téri Vécsey házon. A meghívottak közül sokan jelentek meg, kiknek soraiban ott láttuk Dr. Boromissza megyéspüspököt, Dr. Vajay Károly kir. tan. polgár mestert, Benkő József kanonokot, Szabó István pápai praelátust s azonkívül többeket városunk előkelőségeiből. Az ünnepséget a Kölcsey kör rendezte. Az ünnepélyt Dr. Fechtel János alelnök nyitotta meg, mig az ünnepi beszédet Bagossy Bertalan tanár tartotta. Az ő beszéde után hullott le a lepel az emlékműről, mely egy öreg kurucot ábrázol, ki zászlóját lecsüggeszti. Felírás a már ismertetett szöveget tartalmazza. Az emlékmű Pap Aurél tanár s Szklenárik szobrász sikerült alkotása. A záró beszédet szintén Dr. Fechtel János tartotta. Délben bankett volt a Pannóniában. Ugyanitt említjük meg, hogy a Vécsey ház, mint azt már különben is megírtuk s cáfolat dacára is fenntartjuk legközelebb egy consortium tulajdonába megy át, mely az épületet lebontatja s helyébe egy díszes, árucsarnokot fog építeni.” (Szerencsére ez utóbbi nem történt meg. Szerk. megj.)
De ha visszaugrunk az időben, a nagykárolyi Kölcsey Egyesülettel közösen a szatmári Kölcsey Kör már 1899. szeptember 24-én három emléktáblát emelt Nagykárolyban Petőfi Sándor emlékére – ír róla a Nagykároly és Vidéke 1899. szeptember 28-i számában: „A díszgyűlés után az ezrekre menő ünneplő közönség először is a városháza elé vonult, ahol leleplezték az emléktáblát.
Dr. Fechtel János, a szatmári Kölcsey- kör titkárja leplezte le az emléktáblát a tőle már megszokott magas röptű szónoki hévvel előadott szép beszéddel, melyet a zuhogó esőben álló közönség nagy figyelemmel hallgatott meg.
Itt állott az Aranyszarvas vendéglő, a melynek báltermében először látta meg 1846. szept. 8-án Petőfi az ő Júliáját.
Emelte a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület
1899. szeptember 24.
Emelte a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület
1899. szeptember 24.
A második emléktábla leleplezése a hajdani tiszttartói lak, most a polgári leányiskolánál ment végbe. A táblát annak emlékére emelték, hogy itt a kertben látta meg Petőfi Júliáját. A polgári leányiskolánál a Petőfi-Társaság nevében Lauka Gusztáv, a veterán író méltatta pár szóban azt a helyet, ahol Petőfi meglátta Szendrey Júliát. Az emléktábla a következő felírást viseli:
Itt láttam én először Kedves galambomat,
Itt láttam őt először Ez akáczfák alatt.
Petőfi 1848. okt. 22.
Emelte a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület 1899. szeptember 24.
Itt láttam őt először Ez akáczfák alatt.
Petőfi 1848. okt. 22.
Emelte a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület 1899. szeptember 24.
A hajdani Arany Csillag jelenleg régi kaszinó falában elhelyezett emléktábla leleplezésénél Baudisz Jenő, a „Szatmármegyei Közlöny“ szerkesztője mondotta a leleplező beszédet.
A régi kaszinó új épületének a vármegyei székház felé eső falában elhelyezett emléktábla a következő felírást viseli:
A régi kaszinó új épületének a vármegyei székház felé eső falában elhelyezett emléktábla a következő felírást viseli:
Itt állott az Arany Csillag vendéglő, a hol védőbarátságába vette a megyei liberális ifjúság Petőfit a
Nagy-Károlyban szept. 7. 1846.
költemény költőjét.
Emelte a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület 1899. szeptember 24.”
Nagy-Károlyban szept. 7. 1846.
költemény költőjét.
Emelte a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület 1899. szeptember 24.”
Nehézségek, vegzálás, feloszlatás
Mondhatni, nem volt olyan ünnepség, amelyen a Kölcsey Kör szerepet nem vállalt/kapott volna. Működése az első világháború alatt megszakadt, a Wikipedia szerint 1925-ben engedélyezték újraalakulását, de 1933-ig nem működött. A Keleti Újság 1933. január 19-i számában találtam újraindulásra utaló cikket:
„Közel tizennégy évi hallgatás után Szatmáron újjáéled a Kölcsey-kör.
A január 22-i Kölcsey-kör estélyén az erdélyi újság- és irodalom reprezentánsai fognak szerepelni
(Szatmár január 18.)
Az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi újságíró Szervezet elnöki tanácsa vasárnap délelőtt tartja meg ülését Szatmáron. A tanácsülésnek kulturális szempontból nagy jelentőséget ad az a körülmény, hogy Szatmár legfőbb közművelődési egyesülete, a Kölcsey-kör, amely az impériumváltozás utáni időkben nem tudott szóhoz jutni, újjáéledt és újjáélesedésének bizonyítékát a január 22-i impozáns kultúrestéllyel akarja nyújtani, amely kultúrestélyen az erdélyi és bánsági újságíró szervezet reprezentatív újságírói és író tagjai vesznek részt.
A Kölcsey-kör negyven évvel ezelőtt létesült Szatmáron, br. Vécsey József elnöklete alatt és. e kör keretein belül tömörültek négy évtizeden keresztül Szatmármegye és Szatmár értelmi előkelőségei. A kör múzeumot is teremtett, amely ma is legértékesebb kulturális gyűjteménye a vármegyének. Az impériumváltozás után a Kölcsey-kör alapszabályait jóváhagyták ugyan, de érdemleges munkát mind a mai napig nem tudott kifejteni. Lengyel József plébános elnök és dr. Pruzsinszky Zoltán titkár újjáébresztő kíséretein kívül Debreceni István református lelkész lelkes agitációjának eredménye főként, hogy a magyarság körében fölkeltette az érdeklődést a Kölcsey-kör újjáébresztése iránt és ma már egy lelkes gárda törekszik azon, hogy a magyar szellemi életnek Szatmáron otthont teremtsen.
A Kölcsey-kör reorganizációs közgyűlését a napokban tartja meg és január 22-i estélyén az erdélyi újságírás és irodalom képviselői közül Tabéry Géza, Szász Endre, Ligeti Ernő, Szentimrey Jenő, Marót Sándor, Kádár Imre, Demeter Béla és Franyó Zoltán fognak szerepelni.” (8)
A január 22-i Kölcsey-kör estélyén az erdélyi újság- és irodalom reprezentánsai fognak szerepelni
(Szatmár január 18.)
Az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi újságíró Szervezet elnöki tanácsa vasárnap délelőtt tartja meg ülését Szatmáron. A tanácsülésnek kulturális szempontból nagy jelentőséget ad az a körülmény, hogy Szatmár legfőbb közművelődési egyesülete, a Kölcsey-kör, amely az impériumváltozás utáni időkben nem tudott szóhoz jutni, újjáéledt és újjáélesedésének bizonyítékát a január 22-i impozáns kultúrestéllyel akarja nyújtani, amely kultúrestélyen az erdélyi és bánsági újságíró szervezet reprezentatív újságírói és író tagjai vesznek részt.
A Kölcsey-kör negyven évvel ezelőtt létesült Szatmáron, br. Vécsey József elnöklete alatt és. e kör keretein belül tömörültek négy évtizeden keresztül Szatmármegye és Szatmár értelmi előkelőségei. A kör múzeumot is teremtett, amely ma is legértékesebb kulturális gyűjteménye a vármegyének. Az impériumváltozás után a Kölcsey-kör alapszabályait jóváhagyták ugyan, de érdemleges munkát mind a mai napig nem tudott kifejteni. Lengyel József plébános elnök és dr. Pruzsinszky Zoltán titkár újjáébresztő kíséretein kívül Debreceni István református lelkész lelkes agitációjának eredménye főként, hogy a magyarság körében fölkeltette az érdeklődést a Kölcsey-kör újjáébresztése iránt és ma már egy lelkes gárda törekszik azon, hogy a magyar szellemi életnek Szatmáron otthont teremtsen.
A Kölcsey-kör reorganizációs közgyűlését a napokban tartja meg és január 22-i estélyén az erdélyi újságírás és irodalom képviselői közül Tabéry Géza, Szász Endre, Ligeti Ernő, Szentimrey Jenő, Marót Sándor, Kádár Imre, Demeter Béla és Franyó Zoltán fognak szerepelni.” (8)
Az újraindulás után megkezdődtek a vegzálások is. A Magyar Távirati Iroda is beszámol egy ilyen esetről 1936. március 2-án: „A szatmári magyar vezető egyéniségeknél tartott házkutatásokkal kapcsolatosan a városban úgy tudják, hogy Debreczeny István református lelkésznél, a Kölcsey Kör elnökénél olyan értelmű iratokat kerestek, amelyek azt bizonyítanák, hogy ez a kultúregyesület külföldről pénzt kap.
Azonban semmiféle nyomot nem találtak. Az elnök lakásáról elvittek egy meghívót, amelyben a szegedi Móra-emlékünnepélyre hívták meg a Kölcsey Kört, és egy magyarországi református egyházi lap mutatványszámát. Állítólag az egyik szekrényben magyar nemzeti színű szalagot is találtak. Igen szigorú volt a házkutatás a ferencrendieknél, az irgalmasoknál és a jezsuitáknál. Hír szerint az itt tartott házkutatás a megyében folyó sváb propagandával állott összefüggésben. A hatóságok állítólag arra akartak bizonyítékot szerezni, hogy a magyar katolikus papság a sváb propagandával szemben ellenpropagandát fejt ki és ehhez külföldről kap anyagi segítséget. Azok a házkutatások is eredménytelenül végződtek. Ugyancsak eredménytelen házkutatást tartottak Thurnor Albert volt városi tanácsosnál. Lengyel István hírlapírónál, a Kölcsey Kör titkáránál. Lőrinczy Zsigmond iparosnál és a Kölcsey Kör könyvtárában- Makkay György református segédlelkésznél a házkutatás során két verset találtak, amelyeket elkoboztak s Makkay ellen eljárást indítottak.” (6)
A rendszerváltozás után Azonban semmiféle nyomot nem találtak. Az elnök lakásáról elvittek egy meghívót, amelyben a szegedi Móra-emlékünnepélyre hívták meg a Kölcsey Kört, és egy magyarországi református egyházi lap mutatványszámát. Állítólag az egyik szekrényben magyar nemzeti színű szalagot is találtak. Igen szigorú volt a házkutatás a ferencrendieknél, az irgalmasoknál és a jezsuitáknál. Hír szerint az itt tartott házkutatás a megyében folyó sváb propagandával állott összefüggésben. A hatóságok állítólag arra akartak bizonyítékot szerezni, hogy a magyar katolikus papság a sváb propagandával szemben ellenpropagandát fejt ki és ehhez külföldről kap anyagi segítséget. Azok a házkutatások is eredménytelenül végződtek. Ugyancsak eredménytelen házkutatást tartottak Thurnor Albert volt városi tanácsosnál. Lengyel István hírlapírónál, a Kölcsey Kör titkáránál. Lőrinczy Zsigmond iparosnál és a Kölcsey Kör könyvtárában- Makkay György református segédlelkésznél a házkutatás során két verset találtak, amelyeket elkoboztak s Makkay ellen eljárást indítottak.” (6)
1945-ben betiltották a Kölcsey Kört, s majd csak a rendszerváltozás után alakították újra helyi értelmiségiek. Muzsnay Árpád így nyilatkozott 2015-ben az Irodalmi Magazinnak az egyesületről: „1991. február 19-én a Szatmár Megyei Bíróság 9-es számú döntésével (egy 1924-es egyesülési törvényre hivatkozva) elfogadta a Kölcsey Kör újraalakításának kérését, mintegy utódaként annak az 1892-ben alakult azonos nevű civil szervezetnek, amelyik az I. világháború végéig, majd az impériumváltást követő több éves kényszerszünet után 1925-től 1945 utáni megszüntetéséig meghatározó szerepet játszott Szatmárnémeti város magyar kulturális életében. Kölcsey Ferenc születésének 200. évfordulója is közrejátszott abban, hogy már jóval a hivatalos bejegyzés előtt – mint létező művelődési szervezet – a Szatmárnémeti Kölcsey Kör beleszólást kért és kapott az 1989-es romániai változásokat követően megpezsdült művelődési élet szervezésébe, irányításába. Tevékenységi köreként a hagyományőrzést jelölte meg: a Kölcsey-emlékek ápolása mellett az összmagyar irodalom és kultúra népszerűsítését, rendezvények szervezését, a Kárpát-medence művelődési kapcsolatainak élénkítését tűzte ki céljául.” (7)
Fontos kiemelni, hogy az újraalakult Kölcsey Kör kezdeményezésére állítottak újra szobrot Kölcsey Ferencnek a Láncos templom nyugati bejáratánál. 1991. augusztus 25-én leplezték le az új Kölcsey-szobrot, Lakatos Pál szobrászművész alkotását. A magyar elméleti líceum ekkor, 1991 őszétől hivatalosan is újra felvette a Kölcsey Ferenc nevet. (1957-től 1961-ig a 3. számú magyar iskola már viselte a költő nevét.)
Eljutottunk tehát kvázi a jelenig. Ma nem igazán hallunk a Kölcsey körről, ahogyan – és most hadd legyek szubjektív – általános bénultság jellemez minden értelmiségi csoportosulást. De azért gondolatban vizsgáljuk meg azt is, a digitális érában ugyan milyen érdeklődést váltana ki ma egy középiskolai tanár előadására a vírusokról, ki menne el a városháza dísztermébe meghallgatni egy felolvasást, egy-két éneket és szavalatot? Többnyire koszorúzások, történelmi előadások vonzanak még be korlátozott számú hallgatóságot. Ennyit tessenek megbocsájtani most a szubjektivitásomnak.
És akkor végül hadd adózzunk még Kölcsey Ferenc emléke előtt azzal a beszéddel, amit Csomay Győző mondott a Kölcsey nap fontosságának megindoklására – a Szatmár és Vidéke közölte 1903. december 22-én:
„Kölcsey emlékezete.
A Kölcsey-kör legutóbb tartott közgyűlésének egyik kiemelkedő pontja volt a Csomay Győző indítványa, hogy a kör minden évben egy emléknapot szenteljen Kölcsey emlékezetének. Az eszme nem új, mert hiszen a körnek van egy régi határozata, mely szerint Kölcsey emlékezete minden évben megünnepelendő, az utóbbi években azonban ez az ünneplés elmaradt, a felvetett indítvány tehát tulajdonképen nem céloz egyebet mint ezen régibb határozatnak újból való foganatba vételét.
Az alábbiakban közöljük azt a hévvel és lelkesen tartott beszédet, a mellyel az indítványt az indítványozó megindokolta, és magát az indítványt, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott:
M. t. Közgyűlés!
Kölcsey Ferencz, – akinek nevét körünk zászlajára írta s akinek szelleme kell hogy átlengje működésünket, – rendkívüli férfiú volt; rendkívüli, mint politikus, mint író, mint költő, és rendkívüli, mint ember. Lángelméje nagy eszméinek és nemes szíve tiszta érzéseinek végső tárgya mindig a haza volt. Csodálatos példányképe Kölcsey az ideális lelkületű közférfiúnak. Azért tanult, azért dolgozott, azért küzdött és szenvedett, hogy hazájának és nemzetének használhasson. A nemzeti előhaladás úttörő vezére volt; felvilágosultan hirdette az üdvös eszméket.
Olyan férfiakra van e nemzetnek elsősorban szüksége, mint Kölcsey Ferencz. Mert nemzetünk morális süllyedés útján van. Történelmi öntudata elhomályosodott és csak néha csillan fel; az önzetlen, ideális hazaszeretet vész kifelé az emberek szívéből; a társadalmi és hitbeli élet is sok tekintetben romlott. Az erkölcsi züllést követi az anyagiakban való pusztulás. Ezért oda kell hatnunk minden téren, hogy az egész közgondolkodás megtisztíttassék, megnemesíttessék, a társadalom betegségei gyógyíttassanak. Szilárd erkölcsi alapot kell teremteni a továbbfejlődésre. Ez a közjólét előfeltétele. Ideálisabb nemzedék, amely nem tűr a viszonyokkal gyáva megalkuvást, csak úgy léphet föl, ha utai elő vannak készítve. Minden közügyben való alkotásunkra nemzeti jellegünk pecsétjét üssük. Végczélokban sovinisztáknak kell lennünk, ha írunk, ha beszélünk, ha cselekszünk; akár tetszik ez ellenségeinknek, akár nem, – megtelt a keserű pohár. Nem a modern haladástól zárkózunk mi el e magatartás által, hanem éppen ez által akarjuk magunkat a szellemi és anyagi fejlődés jogos nemzeti előfeltételeiben megerősíteni. Kijut e szép munkából, – amely fáradalmas kitartást, talán elszántságot is igénylő munka, – minden jó hazafinak, s kijut, minden tényezőnek, amely a haza üdve iránt érzékkel bír. Így az író eszméinek, gondolatainak erejével; a költő lantjának varázsával; a közügyek irányítója bölcs intézkedésekkel dolgozik céltudatosan arra, hogy egy erkölcsökben erős, öntudatos, egységes, gazdag nemzet legyen a magyar. És fényesebb mintakép nem lehet Kölcsey Ferencznél! Ha a közélet tisztaságát, áldásos munkásságát óhajtjuk, az ő kiváló pályafutását kell odaállítanunk, megtanulhatja belőle mindenki, hogy ő mily önzetlenül és forró szeretettel szolgálta a hazát, rendületlenül küzdött haláláig a közérdekekért és meggyőződését soha áruba nem bocsátotta. Ha azt akarjuk, hogy a társadalmi élet minden jó alkotásnak melegágya legyen, ott van mintaképül ismét az ő puritán élete; mélységes tisztelet és szeretet vette körül egész életében, mert oly sokat tett arra, hogy az emberek egymásközti érintkezésében a szeretet, polgárisultság, jótékonyság, munkásság elveit tegye irányadókká. Az istenség tántoríthatatlan imádására vajon ki oktat szebben, mint ő; kinek élete követte a hit tiszteletére alkotott írásait igazabb hűséggel, mint az övé?
Kölcsey Ferenczhez hasonló férfiakat kell tehát nevelni. Ezért kell őt első sorban a neve alatt működő Kölcsey-körnek minél jobban megismerni és másokkal megismertetni; mert szomorú, kevesen ismerik őt közelebbről, mily kevesen lehetnek hát, akiknek ő példányképe. Erre szolgálhat egy emléknap tartása, amelyet Kölcsey Ferencz emlékezetére szenteljen a kör évenkint, állandóan. Ezen az emléknapon föl lesz tárva Kölcsey élete és annak irányelvei, kora és annak törekvései. A mély tisztelet a nagy férfiú iránt mindjobban meggyökeresedik s jeles pályafutásának és korának megismerése az ő alakjával való közelebbi foglalkozásra indít mindenkit. Műveit olvasni fogják. Műveiből benső ihlettséget, becses szellemi kincseket merít az, aki őket olvassa, s tanul belőlük lángoló hazaszeretetet, ideális gondolkozást, emelkedett eszthétikai ízlést, – amelyeket magával visz cselekedeteibe. Üdvös hatása lesz annak az emléknapnak. Tartása által igaz tisztelettel áldoz Kölcsey emlékének és nagyszerű hazafias kötelességet teljesít egyben a kör, amely, hiszem, mindenkoron követi Vezérszellemét, Kölcsey Ferenczet!
Bátorkodom tehát a következő indítványt beterjeszteni, kérve annak elfogadását.
Indítvány.
Mondja ki a közgyűlés, hogy a kör, Vezérszelleme, Kölcsey Ferencz iránti tisztelete s kegyelete jeléül, nemkülönben jól felfogott hivatásából kifolyólag, – évenkint, állandóan, emléknapot szentel Kölcsey emlékezetének.
Az emléknap közvetlen célja a Kölcsey-kultusz ébrentartása és fejlesztése.
Az emléknap tartásának idejét a kör elnöke határozza meg, tetszés szerint. – A kitűzött napon délelőtt díszgyűlés tartatik, amely kizárólag a nagy férfiú alakjával, működésével és illetőleg korszakával foglalkozik, mélyrehatóan, tömören és lehetőleg könnyed és élvezetes szellemben. A díszgyűlést a Kölcsey-szobor megkoszorúzása követi, méltó keretben. Délben közebéd vagy este közvacsora illetőleg társasösszejövetel rendeztetik.
Az emléknap tartása előzetesen széles körben teendő közhírré. Lefolyásáról pedig részletes közlemény adandó a kör évkönyvében.”
Fontos kiemelni, hogy az újraalakult Kölcsey Kör kezdeményezésére állítottak újra szobrot Kölcsey Ferencnek a Láncos templom nyugati bejáratánál. 1991. augusztus 25-én leplezték le az új Kölcsey-szobrot, Lakatos Pál szobrászművész alkotását. A magyar elméleti líceum ekkor, 1991 őszétől hivatalosan is újra felvette a Kölcsey Ferenc nevet. (1957-től 1961-ig a 3. számú magyar iskola már viselte a költő nevét.)
Eljutottunk tehát kvázi a jelenig. Ma nem igazán hallunk a Kölcsey körről, ahogyan – és most hadd legyek szubjektív – általános bénultság jellemez minden értelmiségi csoportosulást. De azért gondolatban vizsgáljuk meg azt is, a digitális érában ugyan milyen érdeklődést váltana ki ma egy középiskolai tanár előadására a vírusokról, ki menne el a városháza dísztermébe meghallgatni egy felolvasást, egy-két éneket és szavalatot? Többnyire koszorúzások, történelmi előadások vonzanak még be korlátozott számú hallgatóságot. Ennyit tessenek megbocsájtani most a szubjektivitásomnak.
És akkor végül hadd adózzunk még Kölcsey Ferenc emléke előtt azzal a beszéddel, amit Csomay Győző mondott a Kölcsey nap fontosságának megindoklására – a Szatmár és Vidéke közölte 1903. december 22-én:
„Kölcsey emlékezete.
A Kölcsey-kör legutóbb tartott közgyűlésének egyik kiemelkedő pontja volt a Csomay Győző indítványa, hogy a kör minden évben egy emléknapot szenteljen Kölcsey emlékezetének. Az eszme nem új, mert hiszen a körnek van egy régi határozata, mely szerint Kölcsey emlékezete minden évben megünnepelendő, az utóbbi években azonban ez az ünneplés elmaradt, a felvetett indítvány tehát tulajdonképen nem céloz egyebet mint ezen régibb határozatnak újból való foganatba vételét.
Az alábbiakban közöljük azt a hévvel és lelkesen tartott beszédet, a mellyel az indítványt az indítványozó megindokolta, és magát az indítványt, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott:
M. t. Közgyűlés!
Kölcsey Ferencz, – akinek nevét körünk zászlajára írta s akinek szelleme kell hogy átlengje működésünket, – rendkívüli férfiú volt; rendkívüli, mint politikus, mint író, mint költő, és rendkívüli, mint ember. Lángelméje nagy eszméinek és nemes szíve tiszta érzéseinek végső tárgya mindig a haza volt. Csodálatos példányképe Kölcsey az ideális lelkületű közférfiúnak. Azért tanult, azért dolgozott, azért küzdött és szenvedett, hogy hazájának és nemzetének használhasson. A nemzeti előhaladás úttörő vezére volt; felvilágosultan hirdette az üdvös eszméket.
Olyan férfiakra van e nemzetnek elsősorban szüksége, mint Kölcsey Ferencz. Mert nemzetünk morális süllyedés útján van. Történelmi öntudata elhomályosodott és csak néha csillan fel; az önzetlen, ideális hazaszeretet vész kifelé az emberek szívéből; a társadalmi és hitbeli élet is sok tekintetben romlott. Az erkölcsi züllést követi az anyagiakban való pusztulás. Ezért oda kell hatnunk minden téren, hogy az egész közgondolkodás megtisztíttassék, megnemesíttessék, a társadalom betegségei gyógyíttassanak. Szilárd erkölcsi alapot kell teremteni a továbbfejlődésre. Ez a közjólét előfeltétele. Ideálisabb nemzedék, amely nem tűr a viszonyokkal gyáva megalkuvást, csak úgy léphet föl, ha utai elő vannak készítve. Minden közügyben való alkotásunkra nemzeti jellegünk pecsétjét üssük. Végczélokban sovinisztáknak kell lennünk, ha írunk, ha beszélünk, ha cselekszünk; akár tetszik ez ellenségeinknek, akár nem, – megtelt a keserű pohár. Nem a modern haladástól zárkózunk mi el e magatartás által, hanem éppen ez által akarjuk magunkat a szellemi és anyagi fejlődés jogos nemzeti előfeltételeiben megerősíteni. Kijut e szép munkából, – amely fáradalmas kitartást, talán elszántságot is igénylő munka, – minden jó hazafinak, s kijut, minden tényezőnek, amely a haza üdve iránt érzékkel bír. Így az író eszméinek, gondolatainak erejével; a költő lantjának varázsával; a közügyek irányítója bölcs intézkedésekkel dolgozik céltudatosan arra, hogy egy erkölcsökben erős, öntudatos, egységes, gazdag nemzet legyen a magyar. És fényesebb mintakép nem lehet Kölcsey Ferencznél! Ha a közélet tisztaságát, áldásos munkásságát óhajtjuk, az ő kiváló pályafutását kell odaállítanunk, megtanulhatja belőle mindenki, hogy ő mily önzetlenül és forró szeretettel szolgálta a hazát, rendületlenül küzdött haláláig a közérdekekért és meggyőződését soha áruba nem bocsátotta. Ha azt akarjuk, hogy a társadalmi élet minden jó alkotásnak melegágya legyen, ott van mintaképül ismét az ő puritán élete; mélységes tisztelet és szeretet vette körül egész életében, mert oly sokat tett arra, hogy az emberek egymásközti érintkezésében a szeretet, polgárisultság, jótékonyság, munkásság elveit tegye irányadókká. Az istenség tántoríthatatlan imádására vajon ki oktat szebben, mint ő; kinek élete követte a hit tiszteletére alkotott írásait igazabb hűséggel, mint az övé?
Kölcsey Ferenczhez hasonló férfiakat kell tehát nevelni. Ezért kell őt első sorban a neve alatt működő Kölcsey-körnek minél jobban megismerni és másokkal megismertetni; mert szomorú, kevesen ismerik őt közelebbről, mily kevesen lehetnek hát, akiknek ő példányképe. Erre szolgálhat egy emléknap tartása, amelyet Kölcsey Ferencz emlékezetére szenteljen a kör évenkint, állandóan. Ezen az emléknapon föl lesz tárva Kölcsey élete és annak irányelvei, kora és annak törekvései. A mély tisztelet a nagy férfiú iránt mindjobban meggyökeresedik s jeles pályafutásának és korának megismerése az ő alakjával való közelebbi foglalkozásra indít mindenkit. Műveit olvasni fogják. Műveiből benső ihlettséget, becses szellemi kincseket merít az, aki őket olvassa, s tanul belőlük lángoló hazaszeretetet, ideális gondolkozást, emelkedett eszthétikai ízlést, – amelyeket magával visz cselekedeteibe. Üdvös hatása lesz annak az emléknapnak. Tartása által igaz tisztelettel áldoz Kölcsey emlékének és nagyszerű hazafias kötelességet teljesít egyben a kör, amely, hiszem, mindenkoron követi Vezérszellemét, Kölcsey Ferenczet!
Bátorkodom tehát a következő indítványt beterjeszteni, kérve annak elfogadását.
Indítvány.
Mondja ki a közgyűlés, hogy a kör, Vezérszelleme, Kölcsey Ferencz iránti tisztelete s kegyelete jeléül, nemkülönben jól felfogott hivatásából kifolyólag, – évenkint, állandóan, emléknapot szentel Kölcsey emlékezetének.
Az emléknap közvetlen célja a Kölcsey-kultusz ébrentartása és fejlesztése.
Az emléknap tartásának idejét a kör elnöke határozza meg, tetszés szerint. – A kitűzött napon délelőtt díszgyűlés tartatik, amely kizárólag a nagy férfiú alakjával, működésével és illetőleg korszakával foglalkozik, mélyrehatóan, tömören és lehetőleg könnyed és élvezetes szellemben. A díszgyűlést a Kölcsey-szobor megkoszorúzása követi, méltó keretben. Délben közebéd vagy este közvacsora illetőleg társasösszejövetel rendeztetik.
Az emléknap tartása előzetesen széles körben teendő közhírré. Lefolyásáról pedig részletes közlemény adandó a kör évkönyvében.”
Hivatkozások:
1. Szatmár-Németi, 1900-02-27 / 9. szám
2. Szatmár és Vidéke, 1903-01-06 / 1. szám
3. Wikipedia
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6lcsey_K%C3%B6r
4. Szatmár és Vidéke, 1903-02-24 / 8. szám
5. Szatmár és Vidéke, 1903-12-08 / 49. szám
6. Hungaricana.hu
Napi Hírek, 1936. március/11936-03-02 [0365]
https://library.hungaricana.hu/en/view/NapiHirek_1936_03_1/?pg=40&layout=s
7. Irodalmi magazin, 3. szám, Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2015
https://epa.oszk.hu/03500/03578/00003/pdf/EPA03578_irodalmi_magazin_2015_03_118-119.pdf
8.Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)1933-01-19 / 15. szám
Hungaricana.hu
https://library.hungaricana.hu/en/view/KeletiUjsag_1933_01/?query=K%C3%B6lcsey%20k%C3%B6r%20szatm%C3%A1r&pg=129&layout=s
Megjegyzések
Megjegyzés küldése