Azok a szatmári lóversenyek!...

Szatmárnémetiben a századfordulón (1896-tól biztosan) kezdtek lóversenyeket rendezni - évente többnyire egyet, ősszel -, a Lókert nevű területen, a mezőn. Ez a Gőzfűrész állomáshoz közel helyezkedett el, valahol a mai Dräxlmaier gyár és az 52-es Geniu Tisa zászlóalj kaszárnyájának területén. Az egykori lókert utca, a mai Vulturului. Az első világháborúig a lóversenyek egyre nagyobb ívvel és látogatottsággal folytak, országos presztízsre téve szert, majd a nagy háborúval a sikersorozat megtört, a második világégéssel pedig véget ért. Egy érdekes világ volt a lóversenyeké, nem csak parádés futamokat, de egyéb látványosságokat – például repülőgép-bemutatót (Székely Mihály hadipilóta repülése 1912. szeptember 29-én) – is nyújtottak a gazdagabb és szegényebb rétegekből, szatmáriakból és lóverseny-turistákból egyaránt álló, színes közönségnek.

Biztosan tetszettek hallani a híres budapesti lóversenyekről, Kincsemről, a csodalóról... Nos, a lóversenyeknek mindig különös varázsuk volt s erre hamar ráérezett a virágkorát élő századfordulós Szatmárnémeti is. Az urak drága paripákat vásároltak, és megfuttatták őket. De érkeztek ide távolról is lovak és lovasok, hírnevet szerezni vagy hírnevüket öregbíteni.

A Vadász- és Verseny- Lap rendszeresen írt a szatmárnémeti lóversenyekről

A Szatmárnémeti lóversenyeket a Szatmármegyei Lóverseny Egylet (máshol Szatmárvármegyei Lóverseny Egylet-ként írják) szervezte és bonyolította. Az egyesület tagjai rendszeresen tagdíjjal is támogatták a lóversenyeket, de támogatta a város és a vármegye, kapott támogatást az Úrlovasok Szövetkezetétől - rendszerint 1000, de néha 1500 koronát - és a magyar királyi földművelésügyi minisztériumtól is - rendszeresen 2100 koronát, de néha 3100-at. (Mátészalka és Vidéke 1911. március 16.)

A Szatmári Gazda 1913. március 29-én arról tudósít, hogy a Szatmármegyei Lóverseny egyesület az összes vidéki egyesületek között az egyedüli, amelyet a Magyar Lovaregylet anyagilag támogat.

"Lóversenyegyletünk mint értesültünk a Magyar Lovaregylettől 1500 korona évi segélyt kapott, mely összeg a folyó évre már ki is utaltatott. Meg kell jegyeznünk, hogy a Szatmármegyei Lóverseny egyesület az összes vidéki egyesületek között az egyedüli, melyet a Magyar Lovaregylet anyagilag támogat. Eddigi sikerült lóversenyeink tehát még vonzóbbakká lesznek, mert hiszen az elnökségnek nagyobb összeg állván rendelkezésére, a díjakat is magasabb összegben állapíthatja meg." - írják.

A Vadász- és Verseny-Lap már 1896. szeptember 19-én írt a szatmári lóversenyekről. Ezeket akkor a Lókertben tartották, ahogy az 1912-es újságok is ezt a helyszínt jelölik meg.

Lóversenyek Szatmáron.

"A «Szatmár-megyei gazdasági egyesület» a vidék lótenyésztésének érdekében e hó 29-én Szatmáron, az úgynevezett Ló-kertben lóversenyt rendez. Ez alkalommal hat futam kerül kiküzdésre, melyekben azonban, egy futam kivételével, csak szatmár-megyei tenyésztésű vagy szatmár-megyei birtokos tulajdonában levő lovak pályázhatnak. (Vadász- és Verseny-Lap 1896. szeptember 19.)

1902-ben külön villamos- és gőzmozdonyjáratokat indítottak a város szívéből a Lókertig, sőt, a kalauztól Passe-Partout és Tribune jegyeket is lehetett váltani: "Értesítjük a lóverseny-sport iránt érdeklődő közönséget, hogy a szatmármegyei lóversenyegylet által folyó hó 28-án délután rendezendő lóverseny alkalmából az alábbi menetrend szerint, vagyis délután 1 óra 12 percztől kezdve 2 óra 38 perczig kürülbelől negyedórai időközökben külön villamos, illetőleg gőzmozdonyú vonatokat vezetünk be. E vonatok két részből fognak állani nevezetesen: a városban
csakis Deák tér megállóhely (Pannónia szálló)-tól Kossuth Lajos-utczai kitérőig fog vonat közlekedni, innen az utazó közönség a hídon átkelve, a híd túlsó oldalán várakozó gőzmozdonyú vonatba szállhat fel, mely kivisz a Szatmár-Gőzfűrész állomásig. E külön vonatokhoz csakis olyan jegyek adatnak ki, a melyek az oda és visszautazásra jogosító szelvényeken kívül a lóversenyi belépő jegyet is magukban foglalják. Mindennemű lóversenyi belépő jegyek válthatók e vonatok kalauzainál éspedig: „Passe-Partout“ jegyek 4 korona, „Tribune“-jegyek 2 korona, ülőhelyek 1 korona 20 fillér, és állóhelyre érvényes jegyek 60 fillérért, amelyekben már az oda és visszautazás díja is benfoglaltatik; vagyis a „Passe Partout“ és „Tribune''-jegyek a vonaton váltva az utazási költségekkel együtt sem drágábbak, mintha azok bármelyik pénztárnál váltatnának, az álló és ülőhelyek pedig az utazási költségek beszámításával is csak 20 fillérrel drágábbak. A lóverseny végeztével a közönség visszahozataláról is kellőleg gondoskodva lesz, amennyiben d. u. 4 óra 30 percztől kezdve Szatmár-Gőzfürész állomásról a szükséghez képest menetrend nélkül külön vonatok fognak közlekedni ugyancsak a Hídfőig és Kossuth Lajos-utczai kitérőtől a Deáktéri kitérőig." - jegyzi a szatmár-erdődi vasút üzletkezelősége a Szatmári Friss Újság 1902. szeptember 27-i számában.

A lókerti pálya szépen kiépült, léteztek páholyok és fedett tribünök is, amint ez a Szatmár 1908. szeptember 27-i számából is kiderül.

"Lóverseny

A szatmári gazdasági egyesület által rendezett lóverseny ma délután 2 órakor kezdődik a hídontúli lókertben. Belépti jegyek árai: Páholy ülés 5 K, Számozott ülőhely a fedett tribünön, Passepartout 4 K, ülőhely a tribün mellett 3 K, állóhely a tribün mellett 2 K, állóhely a pálya belsején 1 K. A totalizator 1 és 5 koronás tételekkel játszik."

A lókerti pálya futamai mellett tartottak ügetőversenyeket a Szatmárnémeti és Lázári közötti útvonalon, vagy előfordult - mint 1907. szeptember 28-án, hogy az ügetőversenyt a batizi országúton tartották meg.

1913. szeptember 28-án és 29-én is a lókerti pályán futottak a lovak, illetve Homoródon tartottak egy akadályversenyt. A következő versenyszámokat tartották: mezőgazdák versenye (A Magyar királyi földmívelésügyi minisztérium díja), síkverseny (a Szatmárnémeti szabad királyi város díja), vadászverseny, homoródi akadályverseny (adva a nagyméltóságú földmívelésügyi m. kir. miniszter által.), gátverseny (díjazva az Úrlovasok Szövetkezete által), eladók versenye (szerk. megj.: itt is a támogatók díjára utalhat a név).

A szatmárnémeti versenyeket angolosan lóverseny meeting-eknek nevezték az urak. A Szatmár-Németi újság 1902. szeptember 30-i száma szerint a kiemelkedő díjaknak is betudható, hogy országos érdeklődés mutatkozott a lóverseny iránt. Ahogyan a Gazdák Lapja is írja (1906. október 5-én), a versenyekre általánosan nagy látogatottság és előkelő közönség volt a jellemző. Az országban mindenhol számon tartották, a lapok hírül adták a közelgő szatmári versenyeket, majd beszámoltak róluk. Közelebb, a szatmári lóversenyeket Felsőbányán, Nagysomkúton, Nagybányán és Mátészalkán is hirdették (Felsőbányai Hírlap 1912. szeptember 19., Mátészalka és vidéke 1911. több alkalommal...).

Igazi ünnepnek számított a lóverseny Szatmárnémetiben. Előtte általában ismerkedési estélyt tartottak a Pannóniában, majd utána vacsorával kezdődő táncestélyt, ugyanott. Ha még másnap egy ügetőversenyt is tartottak, akkor az után, este morzsabál is volt. Máskor színházi előadást tartottak a lóverseny kapcsán. Két versenynap, három bál... (írt róla például a Szatmárvármegye 1913. szeptember 14-i számában).

Maga a lóverseny is parádés volt. Általában kocsikorzóval, vagyis bevonulással kezdődött, és a versenyszámok között, sőt azok után is jutott bőven látnivaló. A bírói páholyból haláláig Berencei Kováts Jenő vezette a lóversenyt. Az ő neve garancia volt a pompás rendezésre (róla és a családjáról itt lehet még olvasni).

A Szatmármegyei Közlöny 1905. május 7-i száma ír a szatmári sportéletről, megjegyezve, hogy a szegényebbek körében az egyetlen létező sport, a lóverseny: "A tömeg, különösen a szerényebb viszonyok között élő néposztály eddig meg nem vett tudomást arról, hogy sport van. Kivételt képez a lósport amely a leggazdagabb embereknek való ugyan, de a nagyvárosi szegény emberek veszítnek legtöbbet a lóversenyen."

És talán itt az idő, hogy megvizsgáljuk, milyen versenyszámok voltak a korabeli lóversenyeken, Szatmárnémetiben. Nézzük a Szatmármegyei Közlöny 1905. október 1-i számát:

"Ügető és lóverseny Szatmáron

A Szatmár- vármegyei Lóverseny Egylet által rendezett ügető és Lóversenyek e hó 23. és 24. napjain folytak le általános érdeklődés mellett. Különösen a vasárnap délutáni lóverseny iránt volt az érdeklődés óriási, a mennyiben eddig még nem látott nagyszámú közönség vonult ki a lóversenytérre. Maga az időjárás is remek volt, gyönyörű őszi idő kedvezett a futtatásnak, a melynek hivatalos eredményét az alábbiakban közöljük :

— I. Ügető verseny. Ezen verseny az idén a Szatmár—Lázári útvonalon folyt le. Három nevezés történt, elsőnek bejött bér. Kovács Miklós, másodiknak Jékey László és harmadiknak Helmeczy József fogata.

A vasárnapi lóverseny hivatalosan közzétett eredménye a következő :

I. Mezőgazdák versenye : I. Korcsmáros Imre, díj 100 kor. II. Korcsmáros Imre, lovagolta kocsisa díj 60 kor. III. Sebestyén Antal, díj 25 kor. IV. Laki Lajos, díj 15 korona.

— II. Futam. Síkverseny. 1. Gróf Mérveid Miksa : Fortuinója. Díj 800 kor. 11. Telekdi József huszárhadnagy: Kétkedő. Díj 300 kor. III. Fanta Géza : Délczegje. Félhosszal, könyen nyerve jó harmadik. Díj 150 kor. IV. Nagy Miklós: Springiusfeldje. Díj 50 kor.

— III. Futam. Hölgyek díja. I. Galgóczy István: Balekje, két lóhosszal, első. Díj 2000 kor. érték. II. Domahidy Elemér: Karcsúja. Lovagolta: Horváth József. Díj 100 kor. Gróf Dégenfeld Sándor: Viharja. Lovagolta: Báró Blomberg Frigyes úrlovas. Díj 50 kor.

— IV. Futam. Akadályverseny. I. Reök István főhadnagy: Litle-Kohn, biztosan első. Díj 1000 kor. II. Edlinger Oszkár főhadnagy: Kormos, két hosszal Néni előtt. Díj 300 kor. III. Fedák István (Beregszász): Néni, 150 kor. IV. Fanta Géza főhadnagy (Nagyvárad): Délczegje. Díj 50 korona.

— V. Futam. Tenyészverseny. I. Hertelendy Béla főhadnagy. (Upor): Sirály, félhosszal. Díj 600 kor. II. Paxy Kornél főhadn. (Nagyvárad): Marcsa. 4hosszal, Klára előtt. Díja 300 kor. III. Domahidy István : Klára. Díj 100 kor. IV. Báró Blomberg Frigyes huszárkapitány: Heves. Beíratási díja mentve.

— VI. Futam. Tiszti verseny. (Programmon kívül). I Fanta G. főhadnagy : Mókuska. Díj 100 kor. II. Paxy Kornél főhadnagy Czitromja. Díj 50 kor. III. Hertelendy Béla főhadn. Sirály. Díj 30 korona.

Lóverseny után vidám társas összejövetel volt a Pannónia Szállóban. Szombaton este pedig a műkedvelők a „Székely lakodalmat'' adták elő a városi színházban, igen szép és összevágó előadásban."

Mint a fentiekből kiderül, a lóversenyeknek léteztek támogatói a hivatalos körökön túl is. Így az úrnők, úri hölgyek is gyűjtöttek, ők adták a "hölgyek díját". Az említett hölgyek között jegyezték többek között: özv. báró Vécsey Józsefné Őméltóságát Sárközről, Ujfalussy báró Uray Leóna őméttóságát Pusztalakról, gróf Dégenfeld Sándorné Őméltóságát Erdőszádáról, Szent-Ivány Gyuláné őnagyságát Apáról, Kovács Miklósné őnagyságát Homokról...

És mi haszna volt a lóversenyeknek?

Többek között az idegenforgalomban, vagyis a turizmusban - a szállodák zsúfoltak voltak a lóversenyek idején, az 1910. évi népszámlálás szerint a város két szállodájában 92 alkalmazott dolgozott -, a városimázs-építésben, a turisták által elköltött pénzben mérték a lóversenyek hasznát. Lám, milyen felvilágosult, modern hozzáállás volt jellemző a századfordulós szatmári emberre...

Nézzünk egy korabeli jegyzetet (Gazdák Lapja 1907. október 18.):

"Fejlesszük lóversenyünket

...ez alkalommal, a lóversenyek társadalmi hatására kívánok hivatkozni, aminek fontosságát egyáltalán nem vonhatja kétségbe aki megfigyelte azt a mozgalmas képet, amit pl. Szatmár városa nyújt az itteni lóversenyek alatt. Ha érzékünk van az iránt, hogy nagy áldozattal építünk szállodákat s egyéb közintézményeket a város fejlesztésére, legyen érzékünk az iránt is, hogy az idegen forgalmat értékelni tudjuk s kicsinylés helyett igyekezzünk elősegíteni, hogy nehány napon keresztül szállodáink zsuffolva legyenek, Szatmárt olyanok is ismerjék meg, kik lóverseny nélkül Szatmár létezéséről sem vennének tudomást, s kik jelentékeny összegekkel szaporítják városunk ereiben az élő vért, a pénzt."

Sokat lehetne még mesélni a szatmárnémeti lóversenyekről. De talán a legfontosabbakat megértettük, és a "lóverseny jelenség" is segít nekünk tisztábban látni a századfordulós Szatmárnémetit: nagyszerű emberek éltek itt, akik tudtak nagyot álmodni, az álmokat meg is valósítani. Ha nem jön a háború, Szatmárnémetiben talán ma is lennének lóversenyek, ahogy járhatna a villamos az állomástól, Kossuth-kerti Kioszktól, a Gőzfürdőtől a városközponton át, úszhatna a hajó a Szamoson, nagyszerű egyletek és intézmények működnének a magas, klasszicista épületekben... Ki tudja? Az idők mást hoztak.

A lóverseny hangulat erősítéséért pedig azért álljon még itt egy nagyszerű jegyzet a Gazdák Lapja 1907. október 4-i számából:

"Lóversenyek
Szatmár 1907. szeptember 29.

Az égen egy felhő sem mutatkozik, minden már külsőleg is elárulja azt, hogy valami szokatlan van készülőben, a járdákon feltűnő sok az idegen arc s az utcákon szebbnél-szebb fogatok repkednek. Látjuk sürögni-forogni a vármegye színe-javát. Önkéntelenül azt kérdjük, mi hozta össze a legellentétesebb politikai ellenfeleket is egy táborba, mit jelent ez a sürgés-forgás? A válasz az: a Szatmármegyei Lóverseny Egylet tartja ma versenyeit.

Kimenve a versenytérre már déltől kezdve gyülekeztek a látogatók, ki ötös, ki négyes fogaton, míg a kis vasút a kirándulók ezreit öntötte a déli nap által áthevített kocsiaiból, de láttuk azt is a mint az egyszerű ember gyermekeit kezén fogva gyalog sétált ki, hogy kis 8 éves gyermekének megmutassa mi az a lóverseny. Fényesen bizonyítja ez, hogy társadalmi téren a lóversenyeknek közvetlen befolyása és hatása nem kicsinyelhető, mert hiszen nincsen társadalmi életünknek egy intézménye sem, mely úgy össze tudná hozni a különböző állású, gondolkodású s anyagi viszonyú egyéneket, mint a lóverseny. S nem tudom a lóversenyek fontosságának mérlegelésénél a lótenyésztés előmozdítását helyezzük e az első helyre, vagy pedig a társadalmi életre gyakorolt hatását; én részemről ez utóbbinak nagyobb fontosságot tulajdonítok. (…) Magán a versenyen igen előkelő közönség jelent meg az érdeklődés oly nagy mérvű volt, hogy szemtanúk állítása szerint ilyen közönség a szatmári versenyeken még egyszer sem vett részt. Maguk az egyes futamok a legnagyobb rendben, előkelő urlovasok részvételével folytak le."

Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy próbálkoztak az első világháború után a lóversenyek felélesztésével, így 1933. szeptember 17-én is rendeztek egyet (pontosabban a Szatmármegyei Gazdasági Egylet Lótenyésztési Szakosztálya), majd 23-án fogat-szépségversenyt. 1934-ben az Erdélyi Lóverseny Egylet Szatmárnémetiben rendezett lóversenyt:

"A siker jegyében folyt le az Erdélyi Lóverseny Egylet szatmári lóversenye

Nagyszámú és előkelő közönség élvezte végig a nívós versenyeket

(Szatmár, szeptember 18)

Vasárnap délután valóságos népvándorlás indult meg a város határában kijelölt lóversenytérre, ahol az Erdélyi Lóverseny Egyesület rendezte szokásos évi versenyét. A futtatások délután két órakor kezdődtek, de már jóval előbb nagy számban érkeztek az érdeklődők autókon, szekereken, kocsin és gyalog a szokatlan látványosság színhelyére.
Az Erdélyi Lóverseny Egylet fáradhatatlan munkája megkapta a maga jutalmát a közönség elismerésében, mely egyre fokozódó figyelemmel élvezte végig a példás rendezésben lefolyt versenyeket. A lóverseny-egylet élén Csengery István dr. közjegyző áll, ő dolgozott a legtöbbet az erdélyi lósport történetében korszakot jelentő szatmári versenyek megteremtésén és népszerűsítésén. Mellette Berenczei Kovács Miklós cs. és kir. kamarás, br. Blomberg Gyula és Frühlieh Albin azok, akik kivették részüket a nehéz munkából.
A tribünök teljesen megteltek előkelőségekkel- Soraikban ott láttuk br, Jósika Jánost, gróf Béldi Kálmánt, gróf Béldi Dénest, gróf Béldi Pált, br. Wesselényi Istvánt, br. Bánffy Jánost, br. Blomberg Frigyest, gróf Toldalaghy Józsefet..." (Keleti Újság, 1934. szeptember 20.)

Az Magyar Távirati Iroda 1942. augusztus 2-i sportkiadásában jegyzi aztán meg, hogy augusztus 2-án, "A Szatmárvámegyei Lóverseny Egylet a felszabadulás óta most rendezte első országos jellegű versenyét, amelyen 80 versenyző 100 lóval szerepelt."

Ilyen próbálkozásokról tudunk, de a rendszeresség nem tért vissza, s a versenyek el-elmaradtak. Aztán a II. világháború Szatmárnémeti bombázásával, a szovjetek bevonulásával betette a lóversenyeknek is az ajtót.

Hivatkozás:

A kutatáshoz a régi újságokat a Hungaricana oldalon böngésztem: https://hungaricana.hu/