Az Olimpia szatmári futballcsapat története
A 90-es években jártam focimeccsekre, se előtte, se utána nem mentem többet. De amikor meccsekre jártam, az Olimpiának szurkoltam. Barátok, osztálytársak kedvéért mentem el először. A stadionba érve kerestünk egy jó helyet, megvettük az újságpapír tölcsérbe csomagolt pirított napraforgómagot és néztünk, szurkoltunk, örültünk, kiabáltunk. Apám mesélte, ő sokat járt focimeccsekre, mert a 70-es, 80-as években a gyárakban kötelező volt bérletet váltani az egyik-másik szatmári csapat meccseire. Akkor telve voltak a stadionok – az Olimpia, Someșul, Unio, sőt a Kossuth-kert hátánál, a jelenlegi Camera de Comerț épülete helyén is focipálya volt (ott is végignéztem egy meccset kilencven valahányban). Miért érdekelt a foci? Jómagam sohasem rajongtam igazán a fociért, de nem kerülhettem meg, régebben ugyanis, még a 90-es években is, (csaknem) minden fiú focizott. Az iskolák udvarait nem zárták, de ott a nagyok rúgták a labdát – a 8-as iskola mindhárom pályáján. Elmentünk ezért a tömbházak közé vagy kisebb terekre és ott tettünk le két-két iskolatáskát vagy követ, hogy kapukat alkossunk és fociztunk estig.
Ma már ilyen nincs, vagy nagyon ritka. A gyerekek nem igen játszanak vagy néznek focit. De egykor az Olimpia neve sokat jelentett Szatmáron kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ezért gondoltam, utánanézek az Olimpia történetének és írok róla egy bejegyzést. Nagy segítségemre volt ebben Florin Fabian könyve, az Olimpia Satu Mare la 100 de ani 1921-2021 amely az Editura Marist gondozásában jelent meg 2021-ben, Nagybányán.
Az első erdélyi futballcsapat Aradon alakult meg, ahol már 1899-ben létrejött az Aradi Futball Társaság. A szatmárnémeti Olimpia futballcsapatot 22 évre rá, 1921-ben alapították (Clubul Sportiv Olimpia Satu Mare néven), s ebben nagy szerepe volt az akkori polgármesternek, Ferenc Ágostonnak (Augustin Ferențiu). Az Olimpia ugyanakkor központi, államhatalmi szervezés is volt, hiszen az a Silviu de Herbay (1860-1923) tábornok szervezte meg, aki az osztrák-magyar hadseregben volt tiszt, majd az impériumváltást követően a Román Sportszövetségek elnöke. Az Olimpia-val párhuzamosan megszervezte a kolozsvári Victoria, a nagybányai CSB, a nagyváradi Crișana, a máramarosszigeti Maramureșul és a belényesi Aurora csapatokat.
A Szamos, 1921 július 31-i számában írt az Oimpia alapításról (sajnos az újságot nem találtam meg). (1)
Nem ez volt ugyanakkor az első futballcsapat a városban, hiszen ekkor már működött a Törekvés, a Barkochba és a Sz. S. E. (Szatmárnémeti Sport Egylet), de ezek már nem kaphattak kiemelt szerepet az új helyzetben. Különösen a Törekvés, amelyikre mint magyar állami szervezésűre tekintettek. Mégis, az első mérkőzését az Olimpia a Törekvés Sport Egyesület ellen játszotta (a kezdőrúgást az akkor már Augustin Ferențiu néven élő polgármester rúgta), amelyektől 1-0-ra ki is kapott. Az Olimpiát támogatta a város vezetése – rendszeresen szerveztek találkozókat az Olimpia-nak a polgármestei hivatal kis termében –, és a "Casa noastră" bank is, ami jelzi, mennyire fontos volt ez a hatalomnak.
1922-ben az Olimpia a nyugat-magyarországi válogatott csapattal mérkőzött meg. Brutálitásokkal terhelt meccsként jegyezték ezt fel, melyen a helyi csapat 4-0-ra ki is kapott, de ezt a Satu Mare újság csak a magyarok szerencséjének tudta be, nem bármiféle erőfölénynek...
Az első idők nagy nevei az Olimpiában:
Grósz, Mihalka, Șuta, D. Pop, Gherman, Șinca, P. Nagy, Nyul, Gross, Rațiu, Vinkler, Nemeth, Mozes, Derschel, Gereny, Meșter. 1923-tól az Olimpia a Román Labdarúgó Szövetség (Federația Societăților Sportive din România) tagja lesz és részt vesz a régiós bajnokságokon, amelyeken Nagybánya, Felsőbánya, Máramarossziget csapatai ellen mérkőzik, míg Nagykároly 1926-tól Szilágy megyéhez tartozik.
Az Olimpia-nak már 1925-től ifjúsági tagozata is volt, amely a "nagyok" mérkőzései előtt lépett pályára és játszott – ahogy megjegyzi a Satu Mare újság 1925-ben.
Florin Fabian, könyvében kiemeli, sok utcai csapat is létezett Szatmáron és ezek utcák közötti mérkőzéseket rendeztek, sok esetben „nagy” nézőszámmal. Ezekből a csapatokból válogatott be az Olimpia is játékosokat. Ilyen csapat volt a Sita is, amely a Szamos parti negyed lakosaiból szervezett csapatot. A legeredményesebb negyed amúgy a Trandafirilor (a mai 14 Mai területén) volt, az adta a legtöbb játékost az Olimpiának. Amúgy a későbbi 14 Mai negyedet és környékét (Rózsa utca, Nyár utca, Szentvér utca...) is a focisták negyedének hívták, mert nagyon sok profi futballista került ki onnan.
Egy sikeres szezont követően (országos szinten a legjobb 8 közé jutott a csapat) 1927-ben aztán le is tették az alapjait a ma is a Kossuth-kert közelében álló, Luceafărului úti (Vasúti raktári hozzájáró úti) stadion építésének. Az Olimpia legnagyobb támogatója továbbra is a polgármesteri hivatal volt, 1926-tól a tiszteletbeli elnök is a polgármester, Augustin Ferențiu volt.
1929-től az Olimpia egyesült a szatmári CFR csapattal, s így nevet is váltott Olimpia-CFR-re.
1931 őszén, a 10 éves fennállást nagy ünnepséggel ülték meg: Te Deum, katonai rézfúvós koncert, galambröptető verseny, autós felvonulás, ünnepi meccs. De ekkor áldották meg az elkészült stadion lelátóit és zászlaját is, este pedig a Pannónia (akkor már Dacia) szállóban vettek részt banketten. A 7 Noiembrie (később Olimpia) névre keresztelt stadion pár száz méterre az állomástól, egy korábbi tavacska helyén épült, vagyis a jelenlegi stadion helyén volt. A fából épült lelátót már akkor sárga-kékre festették – ez a színkombináció volt az Olimpiáé a kezdetektől.
Az 1933-1934-es szezonban a csapat negyeddöntős lett, és ekkor már az Olimpia rendelkezett párbajtőr, box, tenisz, torna és sportlövész részleggel is. A klub nem tarthatta magát távol a politikától, amely létrehozta és működtette, 1936-ban antirevizionista felvonulást szerveztek az Olimpia kiemelkedő jelenlétével.
1940 és 1946 között az Olimpia szüneteltette a működését.
A második világháború után 1946-ban rendeztek újra román országos bajnokságokat. Ekkor Szatmárnémetiből csak a Törekvés vagyis akkor már Stăruința és a Sanitas indult. A szakszervezetek (CFR, Sanitas és Forestier) később megegyeztek, hogy közösen hozzanak létre egy erős sportegyletet, így alakult az meg CFR Satu Mare néven. A szocialista vezetés nem támogatta, hogy a csapatok a feudalizmus alatti nevükön működjenek tovább, ezért nem szerveződött gyorsan újra az Olimpia, a CFR-t tekintették utódcsapatnak. Ezt a vasutas dolgozók mellett támogatták az Unio gyár, a Princz testvérek gyára (Szeptember 1), és a fafeldolgozók is – a csapat tagjai méltányos munkahelyeket kaptak a gyárakban, vagyis nem kellett bejárniuk dolgozni.
1945-1950-ben Locomotiva Satu Mare a csapat neve. Kiemelkedő játékosok ebből az időből: Pénzes (kapus), Tombori, Szeghedi, Leb, Mandi, Lecher, Glaszmann, Al. Toth, Farkas, Dragoș, Boronkai.
1952-től egy még mozgalmibb nevet kívánt adni a szocialista vezetés a csapatnak, így lett az 1956-ig Progresul (Haladás vagy Fejlődés). A meccsek nagy számban látogatottak voltak.
1960-tól Voința (Szándék) lett a csapat neve, amely ekkor csak C divíziós. De két feljebb rangsorolt csapat fúziója révén feljutnak a B divízióba, ahol 1961-től ASMD Satu Mare (Asociația Sportivă Muncitorească Dinamo Satu Mare) néven meg is maradnak. Ekkor mintegy 6000 ember szurkolt a hazai meccseken a szatmári csapatnak. Ennek duplája buzdította a csapatot 1962-ben a brazil Metropol elleni mérkőzésen.
Az 1964-1965-ös szezontól Sătmăreana a csapat neve. Gyenge eredményei miatt a harmadik divízióba kerül. Ekkor váltja le a Sătmăreana megnevezést a Metalul, amelyik aztán 1968-tól az Unio csapattal egyesül, Olimpia Satu Mare néven (visszatérve az 1921-es alapításkor kapott névhez). Ugyanúgy visszatérnek az alapításkor kapott sárga-kék színkombinációhoz is. Az elnök ekkor Racolța Francisc, tiszteletbeli elnök Sergiu Mocanu, a titkár Kuki Károly, edzők Alexandru Pop és Iosif Slivăț, a csapatot pedig Pusztai és Báthory (kapusok), Bocșa, Heinrich, Knoblau, Jula, Kalmár, Leș, Popa (hátvédek), Borota, Both, Gerő, Petz (középpályások), Bokor, Dobi, Elekes, Filip, Kincses, Báthory és Matei (csatárok) alkották. Az Olimpia a futball részleg mellett vívó, evező, kosárlabda, röplabda, kűzdősportok alosztállyal is rendelkezett. A Someșul-t ekkor az utánpótlás-képzésre alakították át.
1970-ben az árvíz tönkre tette a stadiont, a csapat Nagykárolyban kellett játsszon. Ebben az évben vezette be a piros- és sárga lapokat a Román Labdarúgó Szövetség.
1971 nyarán, a budapesti Honvéd elleni gálameccsel ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját az Olimpia: 0-0 volt az eredmény.
1973. február 15-én újra magyarországi csapat, a budapesti Újpest ellen játszik az Olimpia, szintén teltház előtt, de ekkor felkészülési mérkőzést: 3-3 lett a végeredmény.
A fotó forrása: Epoca Nicolae Ceasușescu, Mari împliniri în Județul Satu Mare, 1988
1973-tól a 80-as évek végéig Szatmárhegyen edzőtáborral is rendelkezett az Olimpia. Ebben az évben, vagyis az 1973-1974-es szezon végén sikerült a B divízió 3. szériáját megnyerni és így feljutni első alkalommal az A divízióba. Ekkor lett legendássá a csapat, melynek tagjai: Báthory, Pusztai és Szabó (kapusok), Filip, Bigan, Knoblau, Bocșa, Naom, Keizer, Helvei, Libra, Both, Dumitru Dumitriu, Toth, Borota, Báthory, Haiduc, Petz, Balogh és Bereczki mezőnyjátékosok, Gigi Stanciu edző és Vasile Savaniu segédedző.
Jutalomként a csapat párizsi kiránduláson vehetett részt.
1974-től a futball csapat különválik az Olimpia Sport Egyesülettől, Olimpia Futball Club (Fotbal Club Olimpia) néven. Az A divízióba való feljutás okán a stadiont is át kellett alakítani, bővíteni. 1974-ben át is nevezték Városi Stadionról Olimpia Stadionra. A stadion kisugárzása erős volt. Annó, ahogy az elején említettem, csaknem minden fiú focizott és a gyerekek, fiatalok kisebb-nagyobb meccseket szerveztek. Volt tehát a csapatoknak miből válogatni, jó tehetségű gyerekből jó néhány akadt mindenhol. Mégis, valahogy a Május 14 negyed lett a futballisták negyede. Talán a stadion közelsége miatt ott még fontosabb volt a foci.
1974-ben megkezdődtek a külföldi szereplések is. 1974. szeptember 29-e és október 10-e között Észak-Koreában játszott a csapat, majd később sok más országban is megfordult. 1975-ben a hazai sztárcsapatok ellen pontokat szerzett, barátságos mérkőzést vívott a brazil Portuguesa-val, 1976-ban Szatmárnémetiben 2-0-ra legyőzte a Ferencvárost, mégis az idény végén a 16. helyen végzett és így visszasorolták a B divízióba - de csak egy szezonra. 1977-1980 között ismét az A divízióban játszott a csapat. De 1978-ban a Román Kupa döntőjéig menetelt az Olimpia, Június 22-én Bukarestben az Universitatea Craiova ellen játszott és 3-1-re elbukta a kupát. A szatmári csapat gólszerzője Helvei János volt. Ez volt az Olimpia legnagyobb eredménye a mai napig.
Említésre méltó az 1978-1979-es szezonban a nagybányai csapat ellen vívott mérkőzés is, amelyen (a nagy rivalitás miatt is) több, mint 20 ezer szurkoló vett részt a szatmári stadionban. Végül a szatmáriak örülhettek. De csak a szezon végéig, amikor is az utolsó meccsen dőlt el, hogy visszasorolnak a B divízióba. A nagybányai csapattal való rivalizálás a jelen időig megmaradt valamilyen formában, a két csapat talán a közelség, a hasonló erőviszonyok miatt a legnagyobb ellenfelét fedezte fel egymásban és nagy derbiket játszott, őrjöngő közönség jelenlétében.
A '80-as évekre a sikertelen trónostromlások jellemzők, hiszen az Olimpia sokszor igen közel volt az A divízióba való visszajutáshoz amely azonban nem sikerült.
A fotó forrása: Vasile Savinescu, Doru Radosav, Județul Satu Mare Monografie, Editura Sport-Turism, 1980
1987-ben az Olimpia mellett az Unio is a B divízióban volt. A megye vezetése össze akarta adni a két csapat erejét, ezért egyesítette a két csapatot. Így jött létre az FC Olimpia I.U.M. Ezzel némileg megoldódtak z Olimpia anyagi gondjai is, hiszen az Unio gyár anyagi hozzájárulása jelentős volt. Ez sem volt ugyanakkor elég, és bár a '80-as évek végére összeállt egy erős csapat olyan nevekkel, mint Ritli, Paul Mihai, Csüri, Oros, Puț-Silaghi, Gerstenmaier, S. Pop, Borza-Czirbusz, V. Pop és Pálcsa, a szerencse mégsem kedvezett az Olimpiának.
A 90-es évek viszont változást hoztak. Így privatizálták a futballcsapatokat is, és ez alól az Olimpia sem volt kivétel. Amíg a kommunizmus alatt a futballisták a különböző gyárak alkalmazottai voltak, bár nem kellett bejárniuk dolgozni, a változások után a kluboknak megoldást kellett találniuk a játékosok fizetésére. A csapat közben átalakult, hiszen a határok lazulásával sokan külföldi vagy más hazai csapatokhoz igazoltak. 1992-től az Olimpia csapat és az Eurocom S.R.L közötti társulás eredményeképp létrejött az Olimpia S.R.L. és megtörtént a sokadik elnök-, szakmai vezető, és edzőváltás. Ugyanebben az évben a Román Labdarúgó Szövetség döntése értelmében az A divízió neve Nemzeti divízió lett, a B divízióból lett az A divízió, a C divízióból pedig a B. Ez utóbbiba, vagyis a harmadik divízióba csúszott vissza az Olimpia a '92-93-mas szezonbeli gyenge szereplése után. Újra elment egy sor tehetséges játékos és többnyire a növendék csapatából tudott az Olimpia újra építkezni. A harmadik divízióban játszott a szintén szatmári Someșul csapat is. Az Olimpia azonban itt sem szerepelt jól, és fennállt a veszélye a további visszasorolásnak, ezért 1994-ben a prefektúra épületében zajlott tanácskozások eredményeképp úgy döntenek, az 1987-es Olimpia és Unio közötti fúzió után most a Someșul csapatot olvasztják be az Olimpiába, hogy az erőforrások egyesítésével megmentsék a város első számú csapatát. Ez sem segített, és a fúzió hamar, egy éven belül felbomlott. Mint érezhető, egy bizonytalanságokkal teli időszak volt a 90-es évek eleje. A szurkolók azonban kitartottak a csapat mellett és az 1994-1995-ös szezon végére az Olimpia eredményei megengedték, hogy a következő szezonban már a második divízióban játszhasson. A beszercei csapat ellen 5000 szatmári szurkoló jelenléte mellett játszott az Olimpia idegenben, hazatérve pedig reggelig ünnepelték a győzelmet és a feljutást a városközontban. A csapat lassan építkezett és a munka meghozta a gyümölcsét, a Both Gabi, Vasile Knoblau és Mircea Bolba edzette csapat 1998-ban, csaknem 18 év tán újra feljutott az ország első számú ligájába. Újra ezrek ünnepeltek a városközpontban az UTA elleni 2-1-es győzelem után (ami elhozta a feljutást). Emlékszem, ez volt az az idő, amikor a városnapi ünnepségek alatt a színpadra is felhívták a csapatot, hadd éljenezzék őket a szatmáriak.
A vezetés azonban átszervezte a csapatot, eladott játékosokat, így megbomlott az egység és elmaradtak az eredmények. Anyagi gondok is felmerültek, az elnököt is leváltották – nem úgy alakult a szezon, mint elvárták, az 1999-2000-es szezonban ezért újra a második divízióban játszott a csapat. Az ezredváltásra teszik azt az időt, amikor a futball is elveszítette szellemét, hangulatát, és egyre inkább üzletté vált. Ez hozta el az Olimpia lejtmenetét, a szurkolók számának csökkenését is. 2001-től a Someșul hivatalosan is az Olimpia szatellit csapata lett. A 2001-2002-es szezon azonban így is annyira gyengére sikerült, hogy a csapatot a C divízióba sorolták és ettől csak egy a Tractorul Brașov csapattal kötött egyezség mentette meg – az Olimpia fizetett, hogy helyet cserélhessenek (akkor még lehetett ilyet) és helyettük a Tractorul menjen a C kategóriába. A 2003-2004-es szezonban Kiprich József az edző, de csak 8 meccs erejéig, majd elmegy, később visszajön – rövid idő alatt túl sok váltás volt továbbra is a játékosok és technikai személyzet tekintetében, ezért az eredmények egyre rosszabbak voltak. 2005-re ugyanakkor a klub anyagi helyzete nagyban leromlott, kérdésessé vált a folytatás, így az Olimpia elvesztette játékosainak színét – a távozók helyére a Someșul-tól hoztak fiatal játékosokat. A szezont elkezdték, de gyenge eredményekkel – őszre az utolsó előtti helyre csúsztak, a pénzügyi helyzet sem javult, a szurkolók elmaradtak. A Someșul felbontotta a szerződését – nem volt többé az Olimpia szatellit csapata. A szezon a csapatot a C divízióba sorolták.
A 2006-2007-es szezon sem volt jobb, továbbra is az anyagi gondok húzták le a csapatot, amelyiknek már az idegenben megrendezett meccsere való eljutás is gondot jelentett. Az eredmények is rosszak voltak, így az idény végén az országosból a megyei bajnokságba esett le az Olimpia. Ez a negyedik divízió. De itt nem indult el, hiszen 2007-ben előbb megszüntették az Olimpia Sport Egyesületet, majd nyáron Vasile Boudi, akinek az elnöklete alatt 1998-ban az A divízióba jutott a csapat, újra alapította, majd bevásárolta a harmadik ligába, a Sparta Mediaș helyére.
Az anyagi gondok ismét jelentkeznek, elnök és edző váltás zavarta a működést, a szezont 18-ból a 15-ik helyen végezte a csapat. 2008 februárjában aztán az Olimpia Szilágysomlyóra tette át székhelyét és otthonát, hiszen a somlyói városvezetés vásárolni akart egy hadik divíziós csapatot, az Olimpiának pedig se pénze, se támogatója nem volt. Ez jelentette az Olimpia megszűnését.
Saját fotó 2017-ből
2008 augusztusában Vasile Robaș, a Megyei Futball Szövetség nagygyűlésén felvetette az Olimpia újraalapítását, ami meg is történt CS FC Olimpia 2008 címen és beíratták a megyei bajnokságba. Itt két szezont játszott, majd 2010-ben a városi és megyei tanácsok kérésére létrejött a CS FC Olimpia 2010. Ez 2011-re fel is jutott a harmadik ligába, majd a 2012-2013-mas szezonbeli eredményei alapján a második ligába. Az eredmények megfelelőek voltak a bennmaradásra, a szurkolótábor azonban drasztikusan lecsökkent – átlagban 388 ember szurkolt az Olimpiának a meccsein. Az anyagi gondok visszatértek, a stadion állaga leromlott, az Olimpia 2018 telére csődöt jelentett. Ezt követően a szurkolók létre hoztak egy Olimpia MCMXXI nevű csapatot és beíratták a megyei bajnokságba, a városvezetés pedig szintén 2018-ban létrehozta a Varosi Sport Klub futball szekcióját. A Városi Sport Klubot 2021-ben át is keresztelték oly módon, hogy Olimpia előtaggal látták el. Elindult hát a vita, hogy melyik az Olimpia igazi és méltó utóda? Az, amelyiket a szurkolók hozták létre és támogatják vagy amelyiket a városvezetés? Innen csaknem mindenki elbizonytalanodott, és ez még azóta sem igazán tiszta a fejekben. Kétségtelen, hogy egységre lenne szükség, az erőforrások egyesítésére, egyetértésre a szurkolók és a városvezetés között. Az Olimpia MCMXXI a 2023-2024-es szezonra feljutott a 3. ligába, ahol jelenleg is játszik, míg az Olimpia VSK jelenleg a 2. ligában küzd. Az Olimpia MCMXXI a Cloșca (Zsadányi úti) Someșul stadionban rendezi mérkőzéseit, míg az Olimpia VSK futball csapata az ősi fészekben, a Luceafărul utcai, már Daniel Prodan névre keresztelt Olimpia stadionban. Szatmárnémeti polgármesteri hivatala amúgy 2025 júniusában jelentette be, hogy a Zefirului utcai Unio stadion helyén, ennek lebontását követően egy modern stadiont építenek, Szatmárnémeti Városi Stadion néven, amely helyet adhat majd második ligás mérkőzéseknek és más szabadidős programoknak. Az új stadion építését azzal indokolják, hogy a régi Olimpia stadion (ma Daniel Prodan stadion) állaga erősen leromlott. (5)
Végül hadd említsek meg pár fontos nevet az Olimpia játékosai közül, akik beírták magukat a csapat „aranykönyvébe”: Kuki Károly, Helvei János, Keizer Lajos, Gabi Both, Ritli Zoltán, Gerstenmaier Gábor, Daniel Prodan (bár utóbbi csak egy szezont játszott az Olimpiánál és nagy sikereit nem itt érte el, Tiberiu Csik.
Az Olimpia szép múlttal rendelkezik, a jövő pedig kérdéses, tekintve, hogy a digitális világban a sportok iránti érdeklődés esik, egyre kevesebben látogatnak ki sporteseményekre, így focimeccsre is. Persze ez is megváltoztatható, csak nevelés és ráhatás kérdése. Mint láthattuk, a politikának, a hatalomnak a megjelenésétől kezdve hasznos volt a futball, amelyet néha erősebben, néha gyengébben támogattak. Lehet, hogy a foci is csak egy eszköz volt arra, hogy a kenyér mellett legyen cirkusz is a népnek?
Hivatkozások:
1. Florin Fabian, Olimpia Satu Mare la 100 de ani. Edira Marist Baia Mare, 2021.
2. Wikipedia: Olimpia Satu Mare – Wikipedia
Megjegyzések
Megjegyzés küldése