A telefon megjelenése Szatmárnémetiben

Egy személyes emlékkel kezdem: nagy élmény volt számomra, amikor a kilencvenes években bevezették a telefont a lakásunkba és végre nekünk is lett telefonszámunk. A fiataloknak ez már banális, de ez akkor nekünk sokat jelentett, még ma is emlékszem az egykori telefonszámunkra, bár ez már másnál csörög. Mintegy száz évvel hamarabb, 1899-ben jelent meg Szatmárnémetiben a telefon. Persze nagy izgalommal várták a szatmári polgárok és akkor csak találgathatták, hogyan változtatja majd meg az életüket a kommunikáció új vívmánya: „Azt mondják, hogy a telephont ide s tova bevezetik a városba. Micsoda boldog állapot lesz. Az élelmesebbek bevezettetik a színházba, hogy otthon hallgathassák az előadást, az asszonyok a kaszinóba, hol figyelemmel kísérhetik férjeik kártyajárását, templomi predikácziókat pedig otthon kényelmesen végig lehet hallgatni. Ne tessék elhinni.” (Szamos, 1899. január 22.)

„A kaszinó választmánya nem rég tanácskozott a felett, bevezessék-e a telefont vagy pedig ne.

– Isten mentsen volt az egyhangú határozat – hiszen soha se lehetnénk nyugodtan, folyton ki volnánk téve annak, hogy az asszony hazulról még ide is társalogjon.” (Szatmár és Vidéke, 1899. 01. 10.)

Előbb persze az előfizetőket gyűjtötték, majd 1899. február 3-án megtartották a telefonhálózat közigazgatási bejárását Bayler István kir. főmérnök jelenlétében. A Szatmár és Vidéke, február 7-i cikkében meg is jegyzi, előfizetők már eddig is szép számmal vannak, úgyhogy a hálózat kiépítése teljesen biztosítva van. Érdekesség, hogy a vezetékek először még nem a póznákon futottak, hanem: „A telefon vezeték vasoszlopokon a házak tetején fog vezettetni, melybe a törvény szerint minden háztulajdonosunk ellenvetés nélkül be kell egyezni.” A Szamos ugyanakkor megírta, hogy „a telephon hálózatnak 3 főiránya lesz, Széchenyi utcza felé, Rákóczy-utcza és Kazinczy-utcza felé, központ természetesen a Deák-tér lesz”. (Szamos, 1899. február 5.)

Telefonkábelek futnak vasoszlopokon egy ház tetején, a Rákóczi utcában

A hálózat kiépítését tavasszal tervezték megkezdeni, ehhez képest pedig a Szamos csak augusztus 24-én lengeti be, hogy „a régen várt telephon hálózat felállítása is megkezdődik a napokban, melyhez a szükséges felszerelések már mind megküldettek”. Majd szeptember 21-én ír ugyanaz a lap arról, hogy Petri János távíró hivatalnok vezetésével megkezdték a munkát. „Már több házon láthatók az oszlopok, melyekre a sodronyok jönnek. Ha a munka gyorsan fog haladni, még ez évben telefonon beszélünk egymással.” (Szamos 1899. szeptember 21.) Október 24-én a Szatmár és Vidéke úgy állapítja meg, a huzaltartó állványok igazi nagyvárosi jelleget kölcsönöznek Szatmárnémetinek: „A telefon-hálózat kiépítése gyorsan halad a befejezéshez. A házak tetején felállított huzaltartó állványok egész nagyvárosi jelleget kölcsönöznek városunknak Miután az újonnan jelentkezők részére a felszerelés most a legkönnyebb, figyelmeztetjük a közönséget, hogy aki a telefont bevezettetni akarja, az november hó 1-ig jelentkezzék a helybeli postafőnöknél.”

A határidőt tartani tudták, november 30-án a Szamos büszkén számol be róla, hogy: „A telephon hálózat városunkban teljesen készen van, a közforgalomnak deczember hó 1-én adatik át. A bevezetési munkálatok alatt is jelentékenyen megszaporodott az előfizetők száma. Összesen a mai napig 64 előfizető van, de ezek száma lehetőleg rövid időn belül emelkedni fog. A telephon nemcsak ipari, kereskedelmi, hanem közbiztonsági és társadalmi érdekeket is szolgál, éppen ezért meg nem foghatjuk, hogy a város a kapitányi hivatalba, közkórházba, továbbá a városi orvosokhoz miért nem vezettette be. Bizonyára majd akkor fognak intézkedni, a midőn példa áll elő arra, hogy nagyobb szerencsétlenséget meg lehetett volna előzni.”

„A telefon hálózat városunkban teljesen készen van s a közforgalomnak decz. 1 -én át adatott” – írja a Szatmár és Vidéke december 5-én.

„A kaszinó választmánya tegnap elhatározta, hogy a telefont bevezeti. Bögre úr amint meghallotta, rögtön ily szókra fakadt:

— No ha bevezetik, akkor én kilépek. Ez volt az egyetlen hely, a hol eddig nyugodtan időzhettem, de ha telefont csinálnak, akkor ennek is vége lesz!” (Szatmár és Vidéke 1899. 12. 19.)

Karácsonykor a Szatmár és Vidéke örömmel ír a telefon térhódításáról Szatmárnémetiben: „A telephon egyre nagyobb tért hódit városunkban az előfizetők száma napról-napra szaporodik. A jelen számban közöljük a gondosan összeállított névsort s ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy lapunk kiadója is 1900. január 1-től az előfizetők sorába lépett. A törekvő tulajdonos e dicsérendő ténye újra arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem sajnál áldozatot akkor, mikor arról van szó, hogy előfizetőinek s megrendelőinek minél nagyobb kényelmet biztosítson. E ténye annál is dicsérendőbb, mivel mint a leközölt névsor is mutatja, első a helybeli nyomdatulajdonosok között, kik üzletökben a telephont bevezették.

— A városi távbeszélő-hálózat előfizetőinek névsorát az állomások számával együtt a közönség tájékoztatása czéljából azon megjegyzéssel közöljük, hogy a szabályok értelmében az előfizető saját állomásán a berendezés használatát másoknak is megengedheti, de azért semmiféle díjat nem szedhet. Dr. Biró Elemér, Egyházmegyei hivatal, Einhorn Márton lakatos, Első magyar ált. bizt. társ., Farkas Antal, Fogarassy Sándor, Franki Mihály, ifj. Freund Sámuel, Hungária szálloda, Geister Béla, Glück Adolf ügynök, Göbl Jakab, Göbl malom, Gutman Ignácz, Helmeczy József, Balog Dezső fodrász, dr. Kelemen Samu, dr. Keresztszeghy Lajos, Klein Vilmos iroda, Klein Vilmos kertészet, Klein Vilmos magtár, Kovács Ábrahám, Lővy Miksa, Markovics Elek, Korona szálloda, Medgyesi Ferencz, Dr. Nagy Barna, Neuschloss gőzfűrészgyár, Osztrák-Magyar bank, Páskuj Imre, Polgármesteri hivatal, Reizman R. Reiter Béla, Rooz testvérek, Schvarcz Albert, Steinberger Éliás, Alapítványi pénztár, Gazdasági és iparbank, Szatmári gőzmalom-telep, Szatmári gőzmalom-iroda, Kereskedelmi bank, Népbank, Takarékpénztár, Termény- és hitelbank, Szatmári Zsigmond, Szatmármegyei takarékpénztár, Szentpéteri Géza, Walkovics Sámuel, Wallon Henrik fia, Weisz Adolf (sörcsarnok). Zommer Károly, Dr. Frieder Adolf, Szőnyi Ferencz, Reiter Jakab, Rothbart R., Sefteli és Reiter, Spitzer J. ügynök, Első szatmári téglagyár, Beer Mór, Dr. Rácz Endre, Czukor Adolf, Takácsy Károly, Klein Antal és Ignácz, Önk. tűzoltó-egylet, Lőwinger József, Közkórház, Dr. Kölcsey Ferencz, Dr. Gönczi Ignácz, Losonczi József, Károlyi-ház szálloda.” (Szatmár és Vidéke, 1899. 12. 25.)

Nem kellett sokat várni arra, hogy a telefont Szatmárhegyre (amely akkor a városhoz tartozott) is kivezessék. Már 1900 áprilisában erről ír a sajtó: „A telephon, mely városunkban már is nagy tért hódított, újabban a Szatmtárhegyre is ki lesz terjesztve, ha a távbeszélő vezeték felállításához a város 720 korona évi díjjal járul. A kereskedelmi minisztérium ugyanis hajlandónak nyilatkozott az említett összeg biztosítása mellett a Szatmár város s Szatmárhegy között létesítendő telephon összeköttetés felállítására. A 720 korona összegből a város 240 koronát vállal magára s így évenként 480 korona volna még fedezendő a szőlő birtokosok részéről. Ez összegnek jegyzése végett a h. polgármester felhívást intéz a szőlőbirtokosokhoz s őket minél tömegesebb jegyzésre szólítja föl. A fölállítandó telephon az alájegyzők által lesz használható s a 480 koronától 10 korona számíttattik egy alájegyző szőlős gazdára 3 évre terjedő kötelezettséggel. Ha a szőlősgazdák által a részvények kellő számban jegyeztetnek, a munkálatokat azonnal megkezdik s rövid idő alatt átadható lesz rendeltetésének.”

„A telefonról foly a beszélgetés s mindenki magasztalja annak praktikus voltát.

— Nagy áldás – mondja Bögre úr – hogy a hegyre is lesz telefon. Az ember már megunta szidni a kormányt, a magisztrátust, a végrehajtót, ezután minden nap szidhatja a vinczellért is. Az is megérdemli.” (Szatmár és Vidéke 1900. 06. 19.)

1900 decemberében adták át a szatmárhegyi telefonközpontot: „Szatmárhegyen az újonnan létesített telephon megnyitása ma d. u. történik meg, mely alkulomból többen felutaztak városunkból a Szutmárhegyre. A n. váradi posta és távirda igazgatóság megbízásából Röchrich Károly távirda építési osztály vezető adja át a közforgalomnak.” (Szatmár és Vidéke, 1900. 12. 04.)

A telefonhálózat egész Szatmár vármegyére való kiterjesztése már nehezebb feladat volt. 1910-ben ír arról az Északkelet, hogy létezik Szatmár és Nagykároly, illetve Szatmár és Nagybánya között telefon-összeköttetés:

„Telefon-hír

A telefonbeszélgetés díját Nagykároly és Szatmár között 1 koronára szállították le. Ugyancsak átadatott a közforgalomnak a Szatmár-Nagybányai telefonhálózat. A beszélgetés díja itt is 1 korona. Mint értesülünk, folyik az eljárás az iránt is, hogy Debrecenbe való telefonálás esetén szintén 1 kor. díjkedvezményben részesüljünk.” (Északkelet, 1910. 02. 06)

Ehhez képest a Szatmár és Vidéke 1914. február 3-án ismét megemlíti a Szatmár-Nagykároly vonal kiépítését is, többek között:

„Vármegyei telefonhálózat

Ebben a rendkívüli fontos ügyben, a múlt héten folytattak tárgyalásokat, a keresk. minisztérium, a posta- és távirda igazgatóság kiküldött közegeivel, Ilosvay Aladár alispán, Kacsó Károly műszaki tanácsos, az állam-építészeti hivatal főnöke és Péchy István vármegyei főjegyző, melynek eredménye az lett, hogy a rendelkezésre álló megyei és állami hozzájárulás mellett, egyelőre még 1914. év első felében kiépítés alá kerül a Nagykároly—Szatmár, Fehérgyarmat, és a Nagykároly, Börvely, Csenger, Szatmár és Szinérváraljai vármegyei telefonhálózat. Az 1914—15. évi programba, ha az állami hozzájárulás megérkezik, kiépítés alá kerül: a Nagykároly—Erdőd—Szatmár—Avasujváros, a Nagykároly—Erdőd—Nagysomkút — Nagybányai telefonhálózat. Ugyancsak, a vármegyei hálózatba lesz bekapcsolva a Mátészalka—Nagysomkuti községi telefonhálózat, is, úgy, hogy vármegyei székhely, a járási székhelyekkel közvetlenül telefon összeköttetést nyer.

A járások bekapcsolása után a községi telefonhálózat bevezetése következik.”

És itt tört ki az első világháború, amely némileg módosította a terveket, de a telefon, mint tömegkommunikációs eszköz már megállíthatatlanul fejlődött. Szatmárban is általánossá vált, az emberek életének részévé a telefonálás, bár a kommunista idők alatt kapott negatív konnotációt is, a lehallgatásokkal. Aztán a kilencvenes években megjelent a mobiltelefon Romániában – 1992-ben létrejött a Telefonica România (a Romtelecom, a Radiocom és a spanyol Telefonica közreműködéseként), amely Telemobil néven adta szolgáltatásait 1993 és 1996 között egyelőre csak Bukarestben és környékén, majd 1997. április 15-én megkezdte működését az első GSM szolgáltató, a Connex, 1997. május 16-án pedig a Dialog. Ekkor ismerte meg Szatmárnémeti is a mobiltelefont, amely 2000-ben a Zapp-al gazdagodott. A történetet hosszan folytathatnánk (a Dialog 2002. április 5-én Orange lett) és írhatnék még az internet megjelenéséről is, de ez már kevésbé lokális jelenség. Úgyhogy itt most a témával megállok.

Hivatkozások:

Az újságokat a Hungaricana.hu segítségével értem el.

Kép: Szatmárnémeti Anno Facebook oldal.