A Szív tisztelete Szatmárnémetiben

A szatmári római katolikusok egyik legfontosabb ünnepe már hosszú évek óta a Jézus Szíve-búcsú. De ismerik ezt az ünnepet vallási hovatartozás nélkül mind a szatmári polgárok, hiszen a nagy kirbály a város részévé vált, és szüleink-nagyszüleink (mi magunk is) így vagy úgy kapcsolatba kerültünk vele – még ha csak egy mézeskalács szívet vásároltak is valamelyik búcsú alkalmával. Jelen bejegyzés a Jézus Szíve-búcsú történetét szeretné kicsit bemutatni.

Rögtön egy magyarázattal is kezdeném, miért nevezik búcsúnak az ilyen ünnepeket – ez igazából búcsú a bűnöktől, mert az egyház ezekre az alkalmakra lehetőséget biztosít híveinek, akik bűnbánatot tartanak, szentségekhez járulnak és elmondják az előírt imákat, hogy megszabaduljanak a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideigtartó büntetéstől.

És most a szatmári Jézus Szíve-tiszteletről

Szatmáron a jezsuiták öröksége a Jézus Szíve tisztelet. 1858-as, második letelepedésükkor kapták meg a Kálvária templomot működésük központjául. Hám János püspök a Jézus Társasága atyáit hívta meg és kérte fel az elkészült konviktus vezetésére, ugyanakkor remélte működésük következtében még inkább megerősödik a lelki élet. A jezsuiták kötelességüknek érezték a Jézus Szíve ájtatosság terjesztését, és Szatmárban is így próbálták lángolóbbá tenni a hitet. Igyekezeteik sikerrel jártak, egyre fontosabb lett a hívek számára Jézus Szívének tisztelete – ezért ajánlotta fel Meszlényi Gyula a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyét püspöksége elején, 1888-ban, Jézus Szentséges Szívének. A felajánlás aktusa a szatmárnémeti Zárda templomban, annál a mellékoltárnál történt, ahol Schwartz Crescentia tartományfőnöknő Jézus Szíve szobrot állíttatott.

Tudott, hogy a XIX. század utolsó évtizedében, Jézus Szíve ünnepén a városbeli, és a vidékről érkezett hívek számára már a magyar mellett német nyelvű prédikációt is tartottak. Boromisza Tibor idején átépítették a Kálvária templomot, amelyet, mikor elkészült – 1909. június 6-án –, a püspök Jézus Szíve tiszteletére szentelt fel, gondozását pedig a Jézus Társasága szerzeteseire bízta. Ezzel megerősítette Szatmárnémetit a régió Jézus Szíve tiszteletének központjaként, ugyanakkor a templomot egyházmegyei zarándokhellyé tette. Szintén Boromisza Tibor püspök vett „Jézus Szentséges Szíve” harangot a székesegyháznak – 1925. október 18-án áldották meg – amely még ma is a jobb toronyból üti a delet és hirdeti a szentmisék kezdetét. Volt idő, amikor a harang megszólalása a Jézus Szíve-búcsú megünneplése részét képezte.

A Jézus Szíve-búcsú körmenete 1932-ben a Püspök palota előtt halad

De most tegyünk egy kitekintést a Jézus Szíve tisztelet kapcsán. Az ünnep történetét tekintve, már a középkorban kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve tisztelet, különösen a “német misztikusoknál” (1250-1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek Éneke – az Egyház, mint Krisztus jegyese. Később a jezsuiták és a karthauziak vették át a Jézus Szíve tiszteletet, és terjesztették el az egész Egyházban. A Jézus Szíve tiszteletbe kapcsolódnak Alacoque Szent Margit látomásai, melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A Szent Szív tiszteletének terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita páter Colombière-nek. 1765-ben, XIII. Kelemen pápa engedélyezte a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa 1899-ben jóváhagyta a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről.

Jézus Szíve ünnepének dogmatikai háttere a Szentírásra alapszik. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, Jézust ünnepeljük. A szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése. A
Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre tükrözi a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol az elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek.

A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének jelképét is látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet.

Jézus Szentséges Szívének ünnepén, illetve azt követő vasárnapon a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében már az egyházmegye felajánlásának idejéből ismert nagyívű megünneplése. A korabeli újságok is tanúskodnak erről, ahogyan a Heti Szemle 1899. június 14-i számában olvashatjuk:

„Jézus sz. szíve ünnepét a székesegyház fényesen ülte meg. A szent család-oltár e 3 napra gyönyörűen föl lett díszítve karos gyertyatartókkal, virágfüzérekkel; az oltár fölött pompás virágbarlangban Jézus szíve szobra állott, a háttért piros drapéria s óriási tölgyfagallyak képezték. A plébánia 7 órakor sz. misét s közös imát végzett az oltári szentség előtt; 1/2 8-kor püspök úr ő méltósága misézett a sz. szív szobra előtt. Vasárnap este 1/2 6-kor a püspök prédikált, aztán litánia s közös ima volt a római pápáért, végre körmenet az oltári szentséggel a templom körül, melyben a menet élén 70 fiú s 50 leányka, úgyszintén a buzgó közönségből igen számosan kezökben égő gyertyával vettek részt. A 3 napi ünnepélyt Te Deum fejezte be.”

Szintén a Heti Szemle ír 1900. július 11-én Jézus Szíve a Kálváriában történt megünnepléséről:

Jézus szentséges Szívének ünnepéről

Az idei jubileumi esztendőben hazánk fiai közöl is számosan mutatták be isteni Üdvözítőnk iránti hódolatukat Rómában, Krisztus Urunk helyettese előtt. A szent hitben megerősödve, nagy vallási lelkesedéssel tértek is vissza édes hazánkba. Hála legyen az Úr Istennek minden kegyelmeiért! De nem

mindenkinek engedik a körülményei, hogy a kereszténység központjába zarándokoljon. Igen jó alkalmat nyújtott az isteni Üdvözítő iránti hódolatra Jézus szentséges Szívének ünnepe, mely az idén is Szatmáron a kálvária templomban 3 napon át tartott, június hó 22. 23. és 24-ikén.

Jó szívvel követték megint sokan az édes Jézusnak kegyes hívását: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok s terhelve vagytok; és én megenyhítlek titeket. (Máté II. 28.) Hatvanra megy a községek száma, ahonnan közelről s távolról ájtatosan seregeltek Jézus szentséges Szívének szentélyébe, ahol már ezren meg ezren kerestek és találtak vigaszt, kegyelmet, áldást, segítséget önmaguk és szeretteik számára. A szentélynek neve is – a Kálvária – nagy jelentőségű s kedves a kereszt hívei előtt. A kéttornyú templom dombon áll, előtte s körülette szép kert terül el. Az árnyas fák, a kellemes zöld pázsit jótékonyan hatnak a szemre s a kedélyre is. A mondott 3 napra pedig még számos kisebb-nagyobb lobogó, koszorúk s virágok, képek, szobrok és ízléses sátor alatt felállított szép oltár tették a kertet még kellemesebbé. Jézus szentséges Szívének többfelé elhelyezett képe oly meghatóan szólt a szívhez. De legmeghatóbb bizonyára a kis templom feldíszített főoltárán Jézus szentséges Szívének nagy szobra.

A szentbeszédek a szabadban voltak. Szó volt a Jézus szentséges Szívéhez való ájtatosságnak hasznáról s annak kellő módjáról; szó volt az ezen isteni Szív iránti hitről, bizalomról és szeretetről; szó volt arról, milyen volt az édes Jézus életében az emberek iránt, s milyen ő mostan is főleg a bűnösök iránt. A megyés püspök ő méltósága pedig a szentbeszédben kenetteljesen fejtegette: a világ kórház, az emberiség beteg, Krisztus Urunk az emberiségnek orvosa. Óh bárcsak meg is értené és követné is minden ember az isteni Szívnek hívó szózatát: Jöjjetek hozzám!

Megindító volt továbbá és nagyon emelte az ünnep fényét a díszes sátor alatt tartott infulás szentmise, s ennek végén az Oltáriszentséggel a stációi kápolnák körül ájtatos énekek közt tartott szép körmenet, valamint az egyházmegyének a méltóságos főpásztor által végzett felajánlása is. A megyés főpásztorral hálát rebegett az egész nép a Jézus irgalmas Szívétől kapott kegyelmekért, tőle bocsánatot s új kegyelmeket kért, újból hűséget ígért, a szeretet szövetségét magában megújította; s ekképen az isteni Üdvözítő iránt hódolatát ünnepélyesen tanúsította.

A gyóntató székek főleg a két utóbbi napon folyvást ostromállapotban voltak. Az Úr Isten a megmondhatója, hányan nyertek itt enyhet és új lelki erőt a rossznak kerülésére, a jónak pedig követésére. 1200-nál többen járultak ezen három nap a Kálvárián a szent gyónáshoz és erősödtek meg az angyalok kenyerével, egyesültek szent szeretetben Jézus szentséges Szívével és kérlelék eme szent Szívet önmaguk s mások javára.

Mily szép, lélekemelő, igazán katholikus a Jézus szentséges Szíve iránti ájtatosság! A választottak ájtatosságának lehetne nevezni. De, a mit Krisztus Urunk a saját személyes működéséről mondott, ezen ájtatosságon mainapság is nem ritkán valósul meg a szegényeknek hirdettetik az evangélium, az üdvösség tanitmánya. (Máté II, 5.)

A légváltoztatás sokszor tagadhatatlanul üdvös hatást gyakorol a tüdőre s idegzetre. De talán még üdvösebben hat a lélekre efféle kis búcsújárás vagy a rendesen kívüli ájtatosság. Tapasztalták is ezt Jézus szents. Szívének igazi tisztelői mindenkoron. Ezen szent Szív nem engedi magát nagylelkűségben felülmulatni. Ezen szent Szív a kegyelmeknek kimeríthetetlen forrása, s a maga kegyelmeinek kiosztásában nem akar határt szabni mindazok javára, akik áldást, kegyelmet ő nála keresnek. — Vegyük ezt szívünkre!

A Jézus Szíve tisztelet egyre nagyobb méreteket öltött Szatmárban, ahogyan a Jézus Szíve búcsúkra is egyre többen zarándokoltak el. A háborúk, majd a kommunizmus akadályozták, de minden évben, az ünnepet követő vasárnapon megünnepelték a székesegyházban, később pedig – különösképp miután 1975-ben a Kálvária templom a Székesegyház ellátása alá került – a Kálvária templom udvarán. Az áldozást követően, onnan a főtér parkját megkerülve körmenetet tartottak, majd a Kálvária templomhoz visszatérve elimádkozták a Jézus Szíve litániát. A változások után Reizer Pál püspök karolta fel a Jézus Szíve búcsú egyházmegyei-szintű megünneplésének ügyét. 1992-től tartottak újra Jézus Szíve búcsút körmenettel a Deák-téri parkot megkerülve. 1999-ig a Kálvária templomban, illetve annak udvarán mutatták be az ünnepi nagymisét, csak a körmenetet tartották a főteret is bekapcsolva, majd 1999-től Reizer Pál püspök a Székesegyház előtti térre hozta (1999. június 13-án tartották ott először a búcsút), ahova máig minden évben több ezren zarándokolnak el Szatmár- és Máramaros megyék településeiről, illetve az egyházmegye egykori területeiről is, Kárpátaljáról és Északkelet-Magyarországról. A Püspökség "história domus"-a így jegyezte fel a változást: "A búcsúra elkészült a székesegyház előtt az új emelvény az oltár számára. Első alkalommal itt ünnepeltünk. A hívek a nagy hőség elől meg tudtak húzódni a park fáinak az árnyékában. Egyben volt a hatalmas tömeg. A körmenet is így sokkal rendezettebb volt. A koncelebrációt a Főpásztor vezette. Szónok Tempfli Imre."

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Jézus Szíve búcsúk román- és német nyelvű szentmiséit, az ünnepet követő vasárnap reggelén a Kálvária templomban mutatják be nyolc órától és fél tíztől, ezután következik a magyar nyelvű szentmise a Székesegyház előtti téren. A búcsút minden évben kilenc napos felkészülés (kilenced) előzi meg, a Jézus Szíve tisztelet központjának számító Kálvária templomban. 2007-től a kilenced minden magyar nyelvű szentmiséjét más pap mutatja be és tartja benne az elmélkedést.

Ahogyan pedig említettem, a közelmúltban az egyházmegye legfontosabb eseményei kapcsolódnak a Jézus Szíve búcsúhoz. Így 2011-ben a búcsú keretében avatták boldoggá Scheffler János vértanú püspököt.

A Jézus Szíve búcsúk főcelebránsai, szónokai 1992-től, amikor a változásokat követően újra körmenetet tartottak a város régi főterén:

1981-1982 – Rényi Ferenc

1983-1989 – Sipos Ferenc

1991 – Nm. Ft. Keresztes Szilárd hajdúdorogi görögkatolikus püspök

1992 – Főcelebráns: Nm. Ft. Reizer Pál, szónok: P. Godó Mihály SJ.

1993 – Exc. Jan Bukovski apostoli nuncius

1994 – Főcelebráns: Nm. Ft. Reizer Pál, szónok: P. Szőke János

1995 – Főcelebráns: Nm. Ft. Reizer Pál, szónok: Ft. Pákozdi István pápai káplán, érseki tanácsos

1996 – Nm. Ft. Reizer Pál

1997 – Exc. Janusz Bolonek apostoli nuncius

1998 – Nm. Ft. Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

1999 – Főcelebráns: Nm. Ft. Reizer Pál, szónok: Ft. Tempfli Imre

2000 – Nm. Ft. Huzsvár László nagybecskereki püspök

2001 – Nm. Ft. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök

2002 – Ft. Cserháti István

2003 – Nm. Ft. Biró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök

2004 – Exc. Ft. Seregély István egri érsek

2005 – Nm. Ft. Takács Nándor székesfehérvári püspök

2006 – Nm. Ft. Tamás József gyulafehérvári segédpüspök

2007 – Exc. Ft. Dr. Ternyák Csaba egri érsek

2008 – Nm. Ft. Majnek Antal munkácsi püspök

2009 – Em. és Ft. Dr. Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek

2010 – Exc. Ft. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek

2011 – Em. és Ft. Dr. Erdő Péter bíboros-prímás, Esztergom-Budapest érseke

2012 – Főcelebráns: Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök, szónok: Ft. Ruppert József piarista atya

2013 – Nm. Ft. Dr. Német László nagybecskereki megyéspüspök

2014 – Nm. és Ft. Dr. Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök

2015 – Főcelebráns: Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök, szónok: Forrai Tamás SJ a magyarországi jezsuita rendtartomány provinciálisa

2016 – Dr. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök

2017 – Exc. Miguel Maury Buendia apostoli nuncius

2018 – Főcelebráns: Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök, szónok: Ft. Labancz Zsolt SchP, a Magyar Piarista Rend Tartományfőnöke

2019 – Nm. Ft. Varga László kaposvári megyéspüspök

2020 – Főcelebráns: Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök, szónok: Ft. Hankovszky Ferenc püspöki helynök

2021 – Nm. Ft. Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök 

 

2022 – Főcelebráns: Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök, szónok: Fr. Urbán Erik OFM tartományfőnök, érseki helynök

 

2023 – Főcelebráns és szónok: Nm. és Ft. Berta Tibor tábori püspök.

 

A Jézus Szíve-tisztelet egyéb megnyilvánulásairól még lejegyezném, a szatmárnémeti Székesegyház homlokzatán Szent Péter és Szent Pál szobrai között áll a Jézus Szíve szobor, amelyik a kétszer lezuhant, ma a székesegyház udvarán látható Megváltó Krisztus szobor helyére került.
Több levéltári forrás szerint a székesegyház homlokzatára Meszlényi Gyula püspök állíttatta a Jézus Szíve szobrot a megmaradt Szent Péter és Szent Pál szobrok közé, ám egy 1915-ös újságcikk szerint akkor még mindig üresen állt a Megváltó Krisztus szobor talapzata a székesegyház homlokzatán. Így valószínűsítem, hogy Boromisza Tibor – szintén nagy Jézus Szíve tisztelő – állíttatta a Jézus Szíve szobrot. 1915. augusztus 15-én így ír a talapzat üres voltáról a Szatmári Hírlap:

A szatmári székesegyház leesett Krisztus szobráról
A régi híres „Pelikán-kert“-re városunkból még sokan fognak emlékezni.
Ezt a szép, nagy kertet az akkori Víz-utca, most Vörösmarty-utca végén a szigetlankán vásárolt földekből, Pelikán József rendezte be, ki egykor Máramaros-Sziget város róm. kath. lelkésze volt s onnan, mint kanonok, 1847-ben jött Szatmárra s itt 1863-ban, 77 éves korában halt meg.
Pelikán tehát 16 évig élt városunkban, hol érdemeiért hálából a Vörösmarty-közt nemrég Pelikán-utcának nevezték el.
Ez a hírneves kanonok Szatmáron 1850. évtől plébános is volt, de itt most róla, mint a közismert régi híres Pelikán-kert egykori tulajdonosa- és fenntartójáról szólunk.
A kert, mely elváltozva még ma is fennáll, valamivel nagyobb három holdnál.
Egykor három épület állott benne, mely már régebben eltűnt. (...)
Ezek után áttérek azon fontos eseményre, mely engemet e kert ismertetésére indított. A szatmári székesegyház homlokzatán Péter és Pál szobra között a most is üres talapzaton Krisztus-szobor állott, melyet egykor a dühöngő szélvihar ledöntött.
Ennek a szobornak eséskor a nyaka, bal karja és dereka eltört. Jobb karja helyett tábla került utóbb rá, melyen elül egyházi, hátul pedig történeti szöveg volt látható. A szobor baloldalán nagy kereszt van.
A töréseit Pelikán kanonok annak idején kijavíttatta s ezt Hám János püspök engedélyével a kertjének közepén felállíttatta. Most is ott van.
A tábla első részén ma is lehet olvasni a következő magyar szavakat:
„Engedjétek a kisdedeket hozzám jönni.“ Máté 6.
Ellenben a tábla hátsó részén a felállításkor latin vers volt elhelyezve, (chronosticon' distichonban, vagy idő mutató vers, párvers 1 hexameter és 1 pentameter), de ez a vers, fájdalom, sok éve eltűnt már a szoborról.
Tudomásomra jutott, hogy legutóbb előkelő urak óhajtották ezt a latin verset olvasni, de ez immár lehetetlen.
Pelikánnak e kertjét, földjeit és házát rokonsági összeköttetés alapján a Szukup-család örökölte, mely ma a Kőrösmezei nevet viseli.
Ifjú koromban sok éven át laktam e családnál és többször a Pelikán kert volt a tanyám.
Emlékezetemben híven megmaradt a szóban forgó latin vers, melyet itt most úgy adok vissza, amint az egykor megírva és kitéve volt.
»TeMpLI eX fronte rVI
graVIter baCChante proCeLLa.
CertlVs hIC LoCVs a
tVrblne tVtVs erít.«
E versben római számokkal van az évszám kitüntetve, mikor a Krisztus-szobor a székesegyházról lezuhant.
Könnyebben olvasható azonban a vers a római számok mellőzésével.
»Templi ex fronte rui graviter bacchante procella.
Certius hie locus a turbináé tutus érit.
MCCCCCCLLLLXVVVVVV VIIIIIII.«
A vers és az évszám ez magyarul:
»A templom homlokzatáról leestem, hevesen dühöngvén a szélvész. Ez a hely itt biztosabban lesz megmentve a vihartól. 1852.«

A kertet ez a szobor fenn fogja tartani.
Végezetül itt jegyzem meg, hogy a székesegyház talapzatára utóbb más Krisztusszobrot tettek, de ez is leesett, sőt ismeretlen módon teljesen eltűnt.
A templom homlokzatán ma is üres Krisztus szobrának a talapzata!

Ferency János

Itt kell megjegyezni, hogy Ferenczy Jánost ugyanazon lap augusztus 18-i számában kijavítják:

Ferenczy Jánosnak érdekes czikkéhez, melyet a székesegyháznak leesett Krisztus szobráról és a Pelikán kert múltjáról írt, még a következő megjegyzést vettük előkelő kezekből: Ha jól emlékszem, Hám püspök életében tettek fel a székesegyház homlokzatára egy gipsz szobrot; de az rövid idő alatt szétmállott. Az Üdvözítő kezében lévő kereszt is eltört, mikor a szobor leesett. Az a vers, mely már elmosódott és olvashatatlan, ez volt: „Ide hozván – nem hozva.“

A székesegyház a Megváltó Krisztus szobor nélkül, a századforduló tájékán

A Megváltó Krisztus szobor 1960-ban

Már említettem azt a harangot, amelyet Boromisza Tibor püspök már betegen, halála előtt mintegy három évvel vásárolt a székesegyháznak: Jézus Szentséges Szíve tiszteletére azt Jézus Szíve harangnak nevezték el. 1925. október 18-án tartották a harang megáldásának ünnepi eseményét. A 11 órás misét rendhagyóan fél tizenegykor kezdték. A főpapi misét Szabó István püspöki helynök mutatta be, a kórus a Puschmann-féle magyar szövegű misét énekelte. A legszentebb áldozat bemutatását követően Czumbel Lajos teológiai tanár tartott beszédet még a székesegyházban. Ezt követően vonultak ki a harangszentelésre – vonulás közben az énekkar Beethoven, Isten dicsőségét énekelte. A harangot Szabó István püspöki helynök áldotta meg. Délután 6 órára már a Cecil nagytermébe várták az ünneplő híveket, ahol a Cecil egylet énekkara előadta Händl Győzelmi dalát, és ünnepi beszédet mondott Scheffler János teológiai tanár. Sipos Ferenc feljegyzéseiből a beszéd egy részletét is megismerhetjük: „Mikor először kapott szárnyra a hír, hogy az agg főpásztor a székesegyház (felújítása), Zárda (felújítása) és az orgona (megvásárlása) után egy 600 ezer lejt érő új nagyharanggal akarja meglepni híveit, úgy hallottam, nem mindenki fogadta a hírt osztatlan örömmel. Némelyek elégedetlenül mondták, mire az a költekezés, amikor annyi iskola nyomorog, annyi sürgős kérdés éget… Egy magam állású pap elment a főpásztorhoz és próbált érvelni, hogy bizony szükségesebb dolgokra is fordíthatná főpásztorunk ezt a fejedelmi adományt. De az agg főpásztor szilárdan kitartott. Első és utolsó érve ez volt: »Ezt meg akarom tenni a Szent Szív dicsőségére.« Elmerengtem e szavakon…, a Mesteréhez készülő apostol szavain, és úgy éreztem – a szívem súgta így, hogy a mi főpásztorunk, ha már nem tud közénk jönni, ezzel a haranggal akarja utolsó prédikációját adni. Ez a harang a búcsúzó Atyának hattyúdala: hadd hirdesse lágyan, szelíden az ő atyai szívének utolsó vágyát, utolsó áldását: »Menjetek Jézus Szívéhez mindnyájan, akik fáradtak vagytok és Ő megenyhít benneteket!«”

A Cecilben a továbbiakban zenei előadáson vehetett részt a hallgatóság, de elhangzott Pakocs Károly püspöki titkár pap-költő, az alkalomra írt verse is, a „Hirdesd harang” című.

Pakocs Károly: Hirdesd harang

A szatmári püspöki székesegyház Szent Szív harangjához.

Hirdesd harang viharzenéjű hangon
agg Püspökünknek istenes szívét.
Ki földi kincsét egekre tárt kezével,
hova csak érző szentek lelke ér,
Isten rajongón, mosolyogva önti szét.

Töltse be hangod városok határát,
messze mezőket, rangos palotát.
Szólj a szívekhez Krisztusunk Szívével,
ki szent szerelmét epedve önti széjjel
és gyújt tüzet egész világon át.

Hajnal-ébredéskor Krisztus-hatalmú hanggal
űzd el a poklok éjsötét hadát.
Bűnökbe merültek mámoros szívének
légy riadó-szó és balzsamos ének,
ha keserítnek lázas éjszakák.

Ég öröm dalát vedd szárnyaidra s szállj be
jajra-sötétült börtön ablakán,
hogy felderüljön rabok keserve néha,
kiket halálra szaggat szörnyű héja
-nyugtalan álom-kísértet-éjszakán.

Sírd ki az éjnek Egek utáni vágyunk,
örök kínunk, halálos epedésünk;
mondd ki: alattunk hogy sír e föld,
mit szomorultak jajja betölt
s a bánatot, mi kínoz, ha lekésünk.

Ha szólsz: mi szívünk bíbor-szerelmű kelyhét
kinyitjuk mézes, istendanájú szódra,
beisszuk hangod gyöngyborát
s testvéri szívvel, vidáman át fonódva
kar-a-karban barangolunk tovább,
míg el nem érjük örök-vigasztalásunk
hozsannás gyönyörbe zsongó otthonát.

A szatmárnémeti Székesegyház Jézus Szíve harangja

A „szívnek” van még pár érdekes vonatkozása a Szatmári Egyházmegye történetében, és a következő példák talán rámutatnak, mennyire másként tekintett a régi ember a szív szimbolikájára és annak fontosságára. Hám János püspök halálát követően, szívét kiemelték a testéből s ezt külön urnában a Zárda templomba vitték – annak okán, hogy ő építtette a Zárdát, és hozta Szatmárra a nővéreket. A szatmári emberek körében nagy szeretet övezte Biró László püspököt is. Halálát követően, testét a Hám János földi maradványai mellé, a székesegyházba helyezték, szívét pedig, a Hám Jánoséhoz hasonlóan egy urnában a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek kriptájába vitték – hiszen nagy része volt neki is a Zárda létrejöttében, a templom szentelésekor ő végezte a szertartást és mondott prédikációt... Később a szive a Székesegyház kriptájába került, a koporsó mellé.