Lokálhistóriák

Szatmár vidéke, illetve az itt élők nagy szolgálatot tettek a magyar kultúra továbbadásában, a sajtó terjesztésében. Gondoljunk csak arra, hogy Nagykárolyban született 1529 körül Károli Gáspár, a Biblia első teljes magyar nyelvű fordításának elkészítője . Ugyanott, 1753-ban Papp István író nyomdát létesített. De a kommunikációnak persze más formái is léteztek. Ha visszatekintünk az időben, Szatmárban, még 1700 előtt a Kálvária templom ma is felkereshető dombjáról hangzottak el hirdetések. Azt doboló dombnak nevezték, hiszen ott dobolták ki az aktuális rendelkezéseket, hirdetményeket Szatmár vára népének. A hír aztán szájról-szájra szállt tovább, illetve lóháton vitték a hírnökök és így az elterjedt a falvakon is. A várat a Rákóczi szabadságharc végén lerombolták, a város átalakult. Az egyházak a maguk csatornáin, püspöki körleveleket juttattak el minden egyházi közösséghez időről-időre. Az 1800-as években aztán már voltak cégérek, feliratok és nem csak a céhek székházainál , hanem a ...

Már említettem itt, a blogon, hogy szeretnék olyan beszélgetéseknek is helyet, keretet adni, amelyek a városról és az itt lakó emberekről szólnak, hiszen mi, a szatmári polgárok alakítjuk a várost olyanná, amilyen ma és amilyen lesz később. Éljen az ember valamelyik negyedben, a városközpontban vagy a Szigetlankán, minden nap, minden döntésével hatással van a környezetére is. És mindenki őriz olyan történetet, amely mindannyiunk gazdagodására szolgálhat, persze, ha elmeséli azt. A Lokálhistóriák blogon megjelent második beszélgetés Muhi Sándor szatmári magyar grafikussal, művészeti közíróval, helytörténésszel készült, nézzék szeretettel:

Kevés olyan felfedezőről, vakmerő utazóról tudunk a magyarság történetében, mint Bíró Lajos, akit sokszor Kőrösi Csoma Sándorral együtt emlegetnek. A természettudományok, és különösen a zoológia iránti szenvedélye Pápua Új-Guineába űzte őt egy olyan korban, amikor az utazás még igen nehézkes volt, a pápuákról pedig úgy tartották, emberevők. Ő mégsem riadt vissza az akadályoktól és elérte céljait: fontos felfedezéseket tett az akkor német gyarmatnak számító ország természet és néprajzát illetően, közel hét éves (1895-1902) ott-tartózkodása alatt csaknem 200 ezer darabból álló állattani és 5600 tárgyat számláló néprajzi gyűjteményt juttatott haza. A 200 ezer darab állatpreparátum nagy része rovar volt, de akad gyűjteményében gerinces állat, így madár is. 2400 olyan faj van, amit Bíró Lajos gyűjtéséből új fajként írt le a tudomány. Legalább ennyi bogarat, rovart ő fedezett fel, írt le először, de 250 állatfaj és állatnem őrzi nevében is Bírót. Az akkor még Szilágy vármegyei Tasnádon (ma m...