Lokálhistóriák

A várak hadászati, védelmi szempontból fontos erődítmények mára turisztikai vonzerővel rendelkeznek. Történeteket közvetítenek a múltból, de szimbólumai az erőnek, a megmaradásnak is. Biztosan sokak számára jól ismert a nagyváradi, marosvásárhelyi, a segesvári vagy épp az egri vár. Ezek ma is látogathatók, nagyobbrészt megmaradtak, de persze találhatunk régi várakból fennmaradt részleteket Erdődön, Szilágysomlyón és Kolozsváron is. Ilyenkor talán felsóhajtunk: „ó, ha a szatmárnémeti várból maradt volna valami”… És sóhajtunk persze akkor, ha egyáltalán tudunk valamit az egykori szatmárnémeti várról. Nos, bár már írtam egy korábbi, más információt is tartalmazó bejegyzésben a várról, jelen esszé pontosabb, izgalmasabb, nagyobb feldolgozást ígér történetekkel, példákkal, többek között Szirmay Antal, Szathmár Vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete című monográfiája, illetve Bagossy Bertalan dolgozata alapján. Kezdjük azzal, hogy Szatmárnémeti már a honfoglalás korában ismert tele...

Sok más városhoz hasonlóan Szatmárnémetiben is létezik „hősök temetője” – a Zsadányi (Cloşca) út végében, a vasút előtt, bal felől. A mienk azonban egészen különleges, hiszen Szatmárnémetiben működött az ország egyik vagy ha nem a legelismertebb katonai kórháza, így messze földről is – többnyire a galíciai frontról – hozták ide az első világháború során a katonákat. A Szatmárnémetiben elhunyt katonákat temették a Zsadányi út (Cloșca sugárút) végében található területre, ez lett a hősök temetője. De oda temették az 1944. szeptember 16-i és későbbi bombázások szatmárnémeti halottjait is. A történet azonban sokkal érdekesebb a száraz tényeknél, sőt, több történet is fellelhető a szatmárnémeti hősök temetőjével kapcsolatban. Mindenek előtt azonban kijelenthető, a hősök temetőjéről sajnos a jelen megfeledkezett, pedig a város polgárai egykor igen szívükön viselték a sorsát. Elevenítsük fel ezért a történeteket együtt, így november elejéhez közelítve. A barakk-kórház Az első világháború a...