Lokálhistóriák

A „Cecil”-re sokan emlékeznek, hiszen még a múlt század második felében is oda jártak táncolni, szórakozni vagy előadásokat hallgatni. A Katolikus Kaszinó ezzel szemben a második világháború után megszűnt, így többnyire csak újságcikkekből és könyvekből tudhatunk létezéséről. Pedig a két intézmény szomszéd volt egymással a Széchenyi utcában és mindkettő nagy szereppel bírt Szatmárnémeti kulturális életében. Míg tehát a Cecil-ház sokak számára referenciapont a városban, a Katolikus Kaszinóról talán senki sem tudja biztosan megmondani, hol volt. Ezért is érdekes felkutatni a forrásokat és megvizsgálni a lehetőségeket: nyomozni az ügyben. Ezzel a rövid tanulmánnyal most arra vállalkozom, hogy felfedjem a „Cecil-ház” és a „Katolikus Kaszinó történetét”. Mindenek előtt megint a Borovszky-féle vármegye-monográfiát érdemes felütni, amelyből kiderül, hogy Szatmáron, Bányán és Nagykárolyban már az 1800-as évek közepén volt kaszinó, melyekbe újságokat is járattak a tagok szórakoztatására. A száz...